Pesti Napló, 1935. június (86. évfolyam, 124–146. szám)
1935-06-04 / 126. szám
Szerda és ápolónői kérdéssel, s nyolcosztályú előképzettséghez kötött szociállagiéniai főiskola megalkotására is gondolnak. Tehetség és érvényesülés Nagy súlyt fektet a szelekció kérdésére. Az alapelv az, hogy minden magyar tehetségnek biztosítani kell az előmenetelt, minden magyar állampolgárnak biztosítani kell azt, hogy az elemi műveltséget megszerezhesse és biztosítani kell azt is, hogy a gyakorlati életbe vezető magasabb nevelést megszerezhesse magának. A középiskolákba és főiskolákba kizárólag a tehetségesek valók. Aki csekélyebb tehetséggel rendelkezik, emiatt nem kerülhet középiskolába, vagy főiskolába, az a gyakorlati pályán még igen hasznos tagja lehet a nemzetnek. Fő célja, hogy a szegény gyermekek a népiskolában minél olcsóbban, minél alaposabb kiképzésben részesüljenek. Szükségesnek tartja, hogy az állam előmozdítsa minden tehetséges szegény gyermeknek előbbrejutását a középiskolákba, sőt a főiskolákba is. A nemzetnevelés terén nagy feladatok várnak az iskolánkívüli népművelésre is. Ezt törvényesen oldja meg a kormány. Ezzel szorosan öszszefügg az iskolánkívüli testnevelés kérdése is. A sportpolitikának két irányban kell fejlődnie. Az egyik a nemzeti erő fokozása, a másik pedig a nemzeti értékeknek a nemzetközi versenybe való beállítása. Az elsőnek az a célja, hogy minél nagyobb tömegeket foglalkoztasson a sport terén, a másodiknak pedig az, hogy a nemzetközi versenyeken minél több magyar tehetség indulhasson. Reméli, hogy ebben a ciklusban a Ház elé jöhet a nemzeti stadion létesítésére vonatkozó javaslattal. Ezután a miniszter általános érdeklődés közben a Nemzeti Színház kérdésével foglalkozott. Az új igazgató fiatalsága és rátermettsége • Színházi szerződések ügyében nem fogadok senkit és senkitől semmiféle protekciót el nem fogadok. Az igazgató joga a szerződtetés és én a legteljesebb bizalommal viseltetem irányában. Erre a pályára nevelődött. Külföldi és belföldi sikerei igazolják, hogy hivatott erre a feladatra. De különösen igazolja rátermettségét az a tény, hogy 24 óra alatt megszervezte az új társulatot. Szerdán, délután hivattam magamhoz, akkor még sejtelme sem volt arról, hogy miről lesz szó a tárgyalásokon. Csütörtökön este, illetve pénteken délben már készen volt a Nemzeti Színház új gárdája. — Nem fogadhatom el azokat a kifogásokat, amelyeket egyes lapok az új igazgatóval szemben felhoztak... Dinnyés Lajos itt valamit halkan megjegyzett, mire a kultuszminiszter feléje fordulva így folytatta: — Németh igazgató úrnak a főhibája ugyanaz, ami Dinnyés képviselőtársamnak, hogy tudniillik fiatal. (Derültség.) — Én nem vagyok fiatal, öreg csáklyás vagyok, — jegyezte meg viharos derültség közben Dinnyés Lajos. — Ne ijedjünk meg a fiataloktól, — folytatta Hóman Bálint kultuszminiszter.— Vannak hivatalok, ahol szükség van a fiatalokra és vannak viszont időszakok, ahol szükség van az öregek bölcsességére. Fiatalokra van szükség ott, ahol gyors, aktív átszervezésről van szó. — Tagadom, hogy kíméletlenség történt volna az átszervezésnél a felmondásokkal. Akkor, amikor 70 tagból ötöt bocsátottunk el és ez az öt is egészen fiatalember, nem lehet kíméletlenségről beszélni. Tizenhárom tagot pedig nyugdíjaztunk. Ez sem olyan jelentős szám, amit kifogásolni lehetne, hiszen, aki hosszabb ideig van egy helyen, annak számítania kell arra, hogy idővel nyugdíjazzák. — Azt is szemére vetették az új igazgatónak, hogy vétkes konkurrenciát csinál a magánszínházaknak. Nem ismerem el azt az elvet, hogy a Nemzeti Színház csak olyan színészeket szerződtethessen, akik másutt nem kapnak szerződést. (Nagy. PESTI NAPLÓ 1935 június 575 Mi történt a Nemzeti Színházban? — A legutóbbi napok eseményeire való tekintettel — mondotta a miniszter — részletesen foglalkozom a Nemzeti Színház kérdésével. A színház nemzetnevelő intézmény, éppen ezért fontosnak tartom színházi törvény alkotását, amely elsősorban a vidéki városok színművészeti kérdéseivel foglalkozik. A Nemzeti Színház és az Opera elsőrendű nemzetnevelő intézmények. Ezeknek fenntartása és helyes irányban való vezetése elsőrendű állami feladat. A sajtó évek óta foglalkozik a Nemzeti Színház válságának kérdésével Tabula rasat kellett csinálni, meg kellett szüntetni a túlzott adminisztrációt, amely súlyos teherként ült a színház nyakára. Ez az adminisztráció már öncéllá lett, hivatalt csinált a Nemzeti Színházból. A másik hiba pedig a színház belső szellemének teljes elfajulása volt. Téves az a beállítás, hogy az intézkedéseket az új igazgató hajtotta végre. A Nemzeti Színház összes szerződéses tagjainak én mondtam fel, illetve én helyeztem őket rendelkezési állományba. Ezekért az intézkedésekért vállalom a felelősséget. Az igazgatónak nem volt más feladata, minthogy megszervezze az új társulatot, amelynek a régihez semmi köze sincs. Az újjászervezésben az új direktornak szabad kezet adtam, mert elvem az, hogy teljes akciószabadságot kell biztosítani az igazgató számára. Természetes, hogy előzetesen be kell mutatnia programját a miniszternek. Miért sírt az előkelő művésznő? — A legkülönbözőbb hírek terjedtek el az átszervezéssel kapcsolatban. Erre csak azt mondhatom, hogy semmit se méltóztassanak, elhinni. (Nagy derültség.) Hiszen tudósításokat közöltek arról, hogy a színház egyik előkelő művésznője milyen igényeket támasztott és arról is, hogy sírva távozott tőlem. Az egész dologból annyi az igaz, hogy ez a művésznő egy szegény színésztársa érdekében volt nálam. Kifejtette előttem, hogy ez a színész édesanyját támogatja és ha nem maradhat meg a Nemzeti Színház kötelékében, akkor nemcsak ő, de édesanyja is elveszti a kenyerét. Ezen érzékenyült el annyira a művésznő, hogy sírva távozott. (Általános nagy derültség a Házban.) derültség.) Különben nekem kötelességem, de az igazgatónak is kötelessége százéves jubileuma alkalmával az ország legkiválóbb színészgárdáját állítani a Nemzeti Színház rendelkezésére. (Nagy taps.) A miniszter így fejezte be egyórás beszédét: — Korunk új szellemi világszemlélete reakció a túlzott materializmussal szemben. Ez a reakció azonban ideális értelemben veendő. Új szellemi szemlélettel megyünk harcba, nem a materiális világfelfogás híveivel, hanem a materiális világszemlélet következményeivel szemben. Hóman beszédét nagy tapssal fogadta a jobboldal. Gömbös miniszterelnök melegen gratulált Hómannak. A miniszter beszédével nem ért véget a költségvetés vitája. Hóman után Dinnyés Lajos szólalt fel. Folytatják a vitát Kijelentette: szomorúan tapasztalja, hogy a tanítóság egy része nem szolgálja hivatását, hanem a mindenkori kormány politikai céljainak előmozdítására törekszik. Ezután a Nemzeti Színház kérdésével foglalkozott. Helyesnek tartja azt, ami történt. Az Operaházban is hasonló intézkedésekre volna szükség. Az egyetemek kérdésével foglalkozott, majd a tandíjproblémát említette meg. Kérte, hogy a szigorlati és vizsgadíjakat szállítsák le, mert a tanárok munkaideje nemcsak az előadásból áll, hanem a vizsgáztatásból is- Szomorúan állapította meg, hogy az ifjúság elhelyezése érdekében nem történik komolyabb intézkedés. A fiatalság ma nyomorog, programpontok, beszédek nem imponálnak neki. A magyar diákságnak nincs szüksége az ilyen német származású szervezetekre, sipkákra és a külsőségekre. Egyáltalán az egész országnak nincs szüksége a külsőségekre. Farkas Géza: A vezéri zászlóra sem. Dinnyés Lajos: Nem vagyok híve a barna és fekete ingnek, külsőségeinkben is magyarnak kell lennünk. Azzal, hogy az ifjúság egy-két vezére bekerült a Házba, még nem oldódott meg a fiatalság kérdése. A magyar ifjúság tetteket vár a képviselőktől, nem pedig azt, hogy többségi vagy más pártba illeszkedjenek be és fejbólintó Jánosok legyenek. A sport ügyéről beszélt. Két és félmillió pengőt irányoztak elő sportcélokra a költségvetésben, de ennek majdnem ötven százalékát a személyi kiadások emésztik fel. 220 vezető foglalkozik a sportadminisztrációval. Ez túlzott dolog. Sok az »eceszgéber«. Nem ötletekre van szüksége a sportnak, hanem pénzre. Túl nagy az aktagyártás a sport irányításában, nemsokára az atlétikai pályán nem gerellyel és diszkosszal fognak dobni, hanem aktákkal. A tárca költségvetését nem fogadja el. Vitéz Bánsághy György kijelentette, hogy a magyar ifjúság nem német sipkában jár, hanem magyar szövegben és eddig is csak kényszerből viselt németformájú tányérsipkát, mert ez olcsóbb volt. Az sem igaz, hogy a német bajtársi egyesületek mintájára szervezkednének a magyar diákok. A költségvetést elfogadta. Dulin Jenő az egyetemekről beszélt, majd a tankönyvreformot sürgette. Bénárd Ágoston javasolta: az az állástalan diplomás, aki állásban lévő nőt vesz feleségül, kapja meg felesége állását, a feleség pedig vonuljon vissza a háztartásba, viszont a férj fizetéséhez 50 százalékos pluszt kapjon, amit a 40 éves, állásban lévő agglegények fizessenek. Naayobb gondot kell fordítani az iskolai közegészségügyre. Be kell vezetni az eszperantó nyelvet az iskolai tantárgyak közé. Farkasfalvi Farkas Géza protestáns sérelmekről beszélt. Vezessenek be kultuszadót, amelyből minden felekezet arányosan részesedjék- Ez nem volna iíj adó, hanem csak az iskolai teherviselés arányossá tétele. Éber Antal a középiskolai közgazdasági oktatás szükségességét hangoztatta. Ha az iskolában kellő közgazdasági ismeretekkel látnák el a növendékeket, akkor azok az életben sokkal kevesebb kellemetlenségen mennének keresztül. Különösen közgazdasági szempontból van nagy jelentősége az eszperantónak, amelyet a középiskolákba be kell vezetni. Gróf Széchenyi György felekezeti egyetemek létesítését javasolta. Hertelendy Miklós az adócsökkentési segélyek emelését sürgette. A Ház a kultusztárca költségvetését általánosságban elfogadta és rátértek a részletes vitára. Az első címhez Csoór Lajos szólalt fel. Kérte a minisztert, hogy azokat a leventeköteleseket, akik nincsenek még 21 évesek, de már nősek, mentsék fel a leventekötelezettség alól. Az egyházi adóztatásban nagy aránytalnságok vannak. Törvényes intézkedést kér a felekezetnélküliség megakadályozására. Agglegényadói Hóman kultuszminiszter válaszolt az egyes felszólalásokra. Az egyetemi tandíj kérdésével kapcsolatban kijelentette: elismeri, hogy magas a tandíj, de a jól tanuló szegény diákok tandíjkedvezményben részesülnek. A szigorlati díjak ügyével a fetao oktatási reformmal kapcsolatban foglalkozni fog. Az eszperantó nyelv kötelező középiskolai oktatását tanulmányozni fogja. A pénzügyminiszter foglalkozik az agglegények megadóztatásának kérdésével. (Nagy mozgás.) Gróf Széchenyi György a fejezeti egyetemek felállítását kérte. Ezt ma nem tartaná helyesnek-A Ház részleteiben is elfogadta a kultusztárca költségvetését, majd az elnök napirendi indítványt tett, hogy a Ház kedden délután 4 órakor tartsa legközelebbi ülését, napirendjén az egyes tárcák költségvetésének tárgyalásával. .Vita nélkül fogadták el az elnöki indítványt. A belügyminiszter beszámol a Kenyeres-ügy vizsgálatáról Kozma Miklós belügyminiszter emelkedett szólásra, válaszolt Dinnyés Lajosnak a Kenyeres-Kaufmann-ügyben elmondott interpellációjára. — Az ügyben az tartozik rám. — mondotta a miniszter — hogy azok a hivatalok és hatóságok, amelyek a névváltoztatás, anyakönyvvezetés ügyében eljártak, helyesen jártak-e el és terheli-e őket felelősség. Alapokmányul az ügyben az 1933 júliusában kiállított házassági anyakönyvi kivonat szerepel. Az úgy jött létre, hogy jegyzőkönyvet vettek fel a személyi adatokról. Az illető úr letette az esküt az adatokra. Kérdés: történt-e könnyelműség, hogy esküre bocsátották. Nem történhetett könnyelműség, mert hiszen az anyakönyvvezető nem gondolhatott arra, hogy itt egy választással kapcsolatos visszaélés történik. Egyszerű házasságkötés volt és akkor már szokásos volt, — ha nem voltak meg az iratok — a házasodó feleket esküre bocsátani. Tudniillik nagyon nehéz volt a rendelet kibocsátásáig a házasságkötés akkor, ha nem voltak meg a megfelelő iratok. Morális és nemzeti okai voltak annak, hogy a kormány rendeletet bocsátott ki, amelyben úgy intézkedett, hogyha az iratok hiányoznak, akkor a feleket esküre kell bocsátani. A morális oka az volt, hogy ezzel csökkentsük a házasság nélküli együttélések számát és hogy nevet adjunk egy csomó gyereknek. Ez a rendelkezés nagyon helyes volt és ma is megfelelőnek tartom, ezen nem vagyok hajlandó változtatni. Azért, mert egy visszaélés történt ilyen irányban, még nincs ok arra, hogy több ezer ember szenvedjen emiatt. Minden további intézkedésnek a házassági anyakönyvi kivonat volt az alapokmánya. — folytatta a miniszter. — Amikor az illetőségi bizonyítványt kérte az illető úr, akkor is házassági kivonattal igazolta illetőségét. Tény az, hogy Budapesten lakott, tehát ezen az alapon megkaphatta az illetőségi bizonyítványt, de igazolnia kellett azt is, hogy legalább egyszer adót fizetett, vonatkozóan okmánt nyújtott be. Meg kell állapítani, hogy ez az okmány nem volt-e hamis, mert gyanúokok merültek fel hamisságára vonatkozóan. — Ugyanez történt végig a névmagyarosításnál is, — mondotta a belügyminiszter. — Mindenütt az alapokmányt használta fel az illető úr és amikor minden okmány megvolt, akkor jelentkezett, mint képviselőjelölt és meg is választották. Annak elbírálása, hogy történt-e visszaélés, már nem rám vonatkozik, ez a közigazgatási bíróságra, másrészt a büntetőbíróságra tartozik. Rám csak az vonatkozik: ha beigazolódnék, hogy hamis okmányok készültek, akkor meg kell semmisíteni mindent, ami az okmányok alapján történt. Tény az, hogy az eljáró hatóságokat felelősség nem terheli. Kérem válaszom tudomásulvételét. — Az a kérdés: ki közvetítette a házasságot a nemzeti egység pártjával? — kérdezte Némethy Vilmos. Dinnyés Lajos a viszonváhsz jogával élve felszólalt: — Az illető hír ügye. — mondotta — akit most így nevezünk, négy részből áll. Egyrészt közigazgatási, másrészt bűnügyi, harmadsorban politikai, negyedszer társadalmi része van az ügynek. Amikor az illető úr ügyében interpelláltam, akkor csak azt kutattam, hogy terheli-e felelősség a közigazgatási hatóságokat. Tudomásul veszem a belügyminiszter úr válaszát, mert a miniszter úr van egyedül hivatva elbírálni a hatóságok eljárását és a bíróságoknak kell megállapítaniok, hogy a nevezett úr elkövetett-e bűncselekményt, vagy sem. Remélem, hogy büntetésének kitöltése után alkalmat ad neki a kormány arra, hogy 48 órán belül visszatérjen illetőségi helyére. — Itt nem felekezeti ügyről van szó. — fejezte be Dinnyés — hanem arról, hogy jelentkezett egy képviselő, aki magát Kenyeres Miklósnak nevezte, pedig sem nem Kenyeres, sem nem Miklós. A Ház tudomásul vette a belügyminiszter válaszát.