Pesti Napló, 1935. június (86. évfolyam, 124–146. szám)

1935-06-04 / 126. szám

Szerd­a és ápolónői kérdéssel, s nyolcosztályú előképzett­séghez kötött szociállagiéniai főiskola megalkotá­sára is gondolnak. Tehetség és érvényesülés Nagy súlyt fektet a szelekció kérdésére. Az alapelv az, hogy minden magyar tehetségnek biz­tosítani kell az előmenetelt, minden magyar állam­polgárnak biztosítani kell azt, hogy az elemi mű­veltséget megszerezhesse és biztosítani kell azt is, hogy a gyakorlati életbe vezető magasabb neve­lést megszerezhesse magának. A középiskolákba és főiskolákba kizárólag a tehetségesek valók. Aki csekélyebb tehetséggel rendelkezik, emiatt nem kerülhet középiskolába, vagy főiskolába, az a gya­korlati pályán még igen hasznos tagja lehet a nemzetnek. Fő célja, hogy a szegény gyermekek a népisko­lában minél olcsóbban, minél alaposabb kiképzés­ben részesüljenek. Szükségesnek tartja, hogy az állam előmozdítsa minden tehetséges szegény gyermeknek előbbrejutását a középiskolákba, sőt a főiskolákba is.­­ A nemzetnevelés terén nagy feladatok vár­nak az iskolánkívüli népművelésre is. Ezt törvé­nyesen oldja meg a kormány. Ezzel szorosan ösz­szefü­gg az iskolánkívüli testnevelés kérdése is.­­ A sportpolitikának két irányban kell fej­lődnie. Az egyik a nemzeti erő fokozása, a másik pedig a nemzeti értékeknek a nemzetközi ver­senybe való beállítása. Az elsőnek az a célja, hogy minél nagyobb tömegeket foglalkoztasson a sport terén, a másodiknak pedig az, hogy a nemzetközi versenyeken minél több magyar tehetség indul­hasson. Reméli, hogy ebben a ciklusban a Ház elé jöhet a nemzeti stadion létesítésére vonatkozó javaslattal. Ezután a miniszter általános érdeklődés köz­ben a Nemzeti Színház kérdésével foglalkozott. Az új igazgató fiatalsága és rátermettsége • Színházi szerződések ügyében nem fogadok senkit és senkitől semmiféle protekciót el nem fogadok. Az igazgató joga a szerződtetés és én a legteljesebb bizalommal viseltetem irányában. Erre a pályára nevelődött. Külföldi és belföldi sikerei igazolják, hogy hivatott erre a feladatra. De különösen igazolja rátermettségét az a tény, hogy 24 óra alatt megszervezte az új társulatot. Szerdán, délután hivattam magamhoz, akkor még sejtelme sem volt arról, hogy miről lesz szó a tárgyalásokon. Csütörtökön este, illetve pénteken délben már készen volt a Nemzeti Színház új gárdája. — Nem fogadhatom el azokat a kifogásokat, amelyeket egyes lapok az új igazgatóval szemben felhoztak... Dinnyés Lajos itt valamit halkan megjegyzett, mire a kultuszminiszter feléje fordulva így folytatta: — Németh igazgató úrnak a főhibája ugyanaz, ami Dinnyés képviselőtársamnak, hogy tudniillik fiatal. (Derültség.) —­ Én nem vagyok fiatal, öreg csáklyás va­gyok, — jegyezte meg viharos derültség közben Dinnyés Lajos. — Ne ijedjünk meg a fiataloktól, — folytatta Hóman Bálint kultuszminiszter.­­— Vannak hiva­talok, ahol szükség van a fiatalokra és vannak viszont időszakok, ahol szükség van az öregek böl­csességére. Fiatalokra van szükség ott, ahol gyors, aktív átszervezésről van szó. — Tagadom, hogy kíméletlenség történt volna az átszervezésnél a felmondásokkal. Akkor, ami­kor 70 tagból ötöt bocsátottunk el és ez az öt is egészen fiatalember, nem lehet kíméletlenségről beszélni. Tizenhárom tagot pedig nyugdíjaztunk. Ez sem olyan jelentős szám, amit kifogásolni le­hetne, hiszen, aki hosszabb ideig van egy helyen, annak számítania kell arra, hogy idővel nyug­díjazzák. — Azt is szemére vetették az új igazgatónak, hogy vétkes konkurrenciát csinál a magánszín­há­zaknak. Nem ismerem el azt az elvet, hogy a Nem­zeti Színház csak olyan színészeket szerződtethes­sen, akik másutt nem kapnak szerződést. (Nagy. PESTI NAPLÓ 1935 június 5­75 Mi történt a Nemzeti Színházban? — A legutóbbi napok eseményeire való tekin­tettel — mondotta a miniszter — részletesen fog­lalkozom a Nemzeti Színház kérdésével. A szín­ház nemzetnevelő intézmény, éppen ezért fontos­nak tartom színházi törvény alkotását, amely elsősorban a vidéki városok színművészeti kérdé­seivel foglalkozik. A Nemzeti Színház és az Opera elsőrendű nemzetnevelő intézmények. Ezek­nek fenntartása és helyes irányban való vezetése elsőrendű állami feladat. A sajtó évek óta foglal­kozik a Nemzeti Színház válságának kérdésével Tabula rasat kellett csinálni, meg kellett szün­tetni a túlzott adminisztrációt, amely súlyos te­herként ült a színház nyakára. Ez az adminisz­tráció már öncéllá lett, hivatalt csinált a Nemzeti Színházból. A másik hiba pedig a színház belső szellemének teljes elfajulása volt. Téves az a beállítás, hogy az intézkedéseket az új igazgató hajtotta végre. A Nemzeti Színház összes szerződéses tagjainak én mondtam fel, illetve én helyeztem őket rendelkezési állományba. Ezekért az intézkedésekért vállalom a felelősséget. Az igazgatónak nem volt más feladata, minthogy megszervezze az új társulatot, amelynek a régihez semmi köze sincs. Az újjászervezésben az új direk­tornak szabad kezet adtam, mert elvem az, hogy teljes akciószabadságot kell biztosítani az igazgató számára. Természetes, hogy előzetesen be kell mu­tatnia programját a miniszternek. Miért sírt az előkelő művésznő? — A legkülönbözőbb hírek terjedtek el az át­szervezéssel kapcsolatban. Erre csak azt mond­hatom, hogy semmit se méltóztassanak, elhinni. (Nagy derültség.) Hiszen tudósításokat közöltek arról, hogy a színház egyik előkelő művésznője milyen igényeket támasztott és arról is, hogy sírva távozott tőlem. Az egész dologból annyi az igaz, hogy ez a művésznő egy szegény színész­társa érdekében volt nálam. Kifejtette előttem, hogy ez a színész édesanyját támogatja és ha nem maradhat meg a Nemzeti Színház köteléké­ben, akkor nemcsak ő, de édesanyja is elveszti a kenyerét. Ezen érzékenyült el annyira a mű­vésznő, hogy sírva távozott. (Általános nagy de­rültség a Házban.) derültség.) Különben nekem kötelességem, de az igazgatónak is kötelessége százéves jubileuma al­kalmával az ország legkiválóbb színészgárdáját állítani a Nemzeti Színház rendelkezésére. (Nagy taps.) A miniszter így fejezte be egyórás beszédét: — Korunk új szellemi világszemlélete reakció a túlzott materializmussal szemben. Ez a reakció azonban ideális értelemben veendő. Új szellemi szemlélettel megyünk harcba, nem a materiális világfelfogás híveivel, hanem a materiális világ­szemlélet következményeivel szemben. Hóman beszédét nagy tapssal fogadta a jobb­oldal. Gömbös miniszterelnök melegen gratu­lált Hómannak. A miniszter beszédével nem ért véget a költ­ségvetés vitája. Hóman után Dinnyés Lajos szó­lalt fel. Folytatják a vitát Kijelentette: szomorúan tapasztalja, hogy a tanítóság egy része nem szolgálja hivatását, ha­nem a mindenkori kormány politikai céljainak előmozdítására törekszik. Ezután a Nemzeti Szín­ház kérdésével foglalkozott. Helyesnek tartja azt, ami történt. Az Operaházban is hasonló intéz­kedésekre volna szükség. Az egyetemek kérdésével foglalkozott, majd a tandíjproblémát említette meg. Kérte, hogy a szi­gorlati és vizsgadíjakat szállítsák le, mert a taná­rok munkaideje nemcsak az előadásból áll, ha­nem a vizsgáztatásból is- Szomorúan állapította meg, hogy az ifjúság elhelyezése érdekében nem történik komolyabb intézkedés. A fiatalság ma nyomorog, programpontok, beszédek nem impo­nálnak neki. A magyar diákságnak nincs szük­sége az ilyen német származású szervezetekre, sipkákra és a külsőségekre. Egyáltalán az egész országnak nincs szüksége a külsőségekre. Farkas Géza: A vezéri zászlóra sem. Dinnyés Lajos: Nem vagyok híve a barna és fekete ingnek, külsőségeinkben is magyarnak kell lennünk. Azzal, hogy az ifjúság egy-két vezére bekerült a Házba, még nem oldódott meg a fiatal­ság kérdése. A magyar ifjúság tetteket vár a képviselőktől, nem pedig azt, hogy többségi vagy más pártba illeszkedjenek be és fejbólintó Jánosok legyenek. A sport ügyéről beszélt. Két és félmillió pen­gőt irányoztak elő sportcélokra a költségvetésben, de ennek majdnem ötven százalékát a személyi kiadások emésztik fel. 220 vezető foglalkozik a sportadminisztrációval. Ez túlzott dolog. Sok az »eceszgéber«. Nem ötletekre van szüksége a sport­nak, hanem pénzre. Túl nagy az aktagyártás a sport irányításában, nemsokára az atlétikai pá­lyán nem gerellyel és diszkosszal fognak dobni, hanem aktákkal. A tárca költségvetését nem fo­gadja­­ el. Vitéz Bánsághy György kijelentette, hogy a magyar ifjúság nem német sipkában jár, hanem magyar s­zövegben és eddig is csak kényszerből viselt németformájú tányérsipkát, mert ez olcsóbb volt. Az sem igaz, hogy a német bajtársi egyesü­letek mintájára szervezkednének a magyar diá­­­­kok. A költségvetést elfogadta. Dulin Jenő az egyetemekről beszélt, majd a tankönyvreformot sürgette. Bénárd Ágoston javasolta: az az állástalan diplomás, aki állásban lévő nőt vesz feleségül, kapja meg felesége állását, a feleség pedig vonul­jon vissza a háztartásba, viszont a férj fizetésé­hez 50 százalékos pluszt kapjon, amit a 40 éves, állásban lévő agglegények fizessenek. Naa­yobb gondot kell fordítani az iskolai közegészségügyre. Be kell vezetni az eszperantó­ nyelvet az iskolai tantárgyak közé. Farkasfalvi Farkas Géza protestáns sérelmek­ről beszélt. Vezessenek be kultuszadót, amelyből minden felekezet arányosan részesedjék- Ez nem volna iíj adó, hanem csak az iskolai teherviselés arányossá tétele. Éber Antal a középiskolai közgazdasági okta­tás szükségességét hangoztatta. H­a az iskolában kellő közgazdasági ismeretekkel látnák el a nö­vendékeket, akkor azok az életben sokkal kevesebb kellemetlenségen mennének keresztül. Különösen közgazdasági szempontból van nagy jelentősége az eszperantónak, amelyet a középiskolákba be kell vezetni. Gróf Széchenyi György felekezeti egyetemek lé­tesítését javasolta. Hertelendy Miklós az adócsökkentési segél­­yek emelését sürgette. A Ház a kultusztárca költségvetését általá­nosságban elfogadta és rátértek a részlet­es vitára. Az első címhez Csoór Lajos szólalt fel. Kérte a minisztert, hogy azokat a leventeköteleseket, akik nincsenek még 21 évesek, de már nősek, mentsék fel a le­ven­tekö­telezettség alól. Az egyházi adóz­tatásban nagy aránytalnságok vannak. Törvé­nyes intézkedést kér a felekezetnélküliség meg­akadályozására. Agglegényadói Hóman kultuszminiszter válaszolt az egyes felszólalásokra. Az egyetemi tandíj kérdésével kapcsolatban kijelentette: elismeri, hogy magas a tandíj, de a jól tanuló szegény diákok tandíj­kedvezményben részesülnek. A szigorlati díjak ügyével a fetao oktatási reformmal kapcsolatban foglalkozni fog. Az eszperantó nyelv kötelező kö­zépiskolai oktatását tanulmányozni fogja. A pénzügyminiszter foglalkozik az agglegények megadóztatásának kérdésével. (Nagy mozgás.) Gróf Széchenyi György a fejezeti egyetemek fel­állítását kérte. Ezt ma nem tartaná helyesnek-A Ház részleteiben is elfogadta a kultusz­tárca költségvetését, majd az elnök napirendi in­dítványt tett, hogy a Ház kedden délután 4 óra­kor tartsa legközelebbi ülését, napirendjén az egyes tárcák költségvetésének tárgyalásával. .Vita nélkül fogadták el az elnöki indítványt. A belügyminiszter beszámol a Kenyeres-ügy vizsgálatáról Kozma Miklós belügyminiszter emelkedett szó­lásra, válaszolt Dinnyés Lajosnak a Kenyeres-Kaufmann-ügyben elmondott interpellációjára. — Az ügyben az tartozik rám. — mondotta a miniszter — hogy azok a hivatalok és hatóságok, amelyek a névváltoztatás, anyakönyvvezetés ügyében eljártak, helyesen jártak-e el és terheli-e őket felelősség. Alapokmányul az ügyben az 1933 júliusában kiállított házassági anyakönyvi kivo­nat szerepel. Az úgy jött létre, hogy jegyzőköny­vet vettek fel a személyi adatokról. Az illető úr letette az esküt az adatokra. Kérdés: történt-e könnyelműség, hogy esküre bocsátották. Nem történhetett könnyelműség, mert hiszen az anya­könyvvezető nem gondolhatott arra, hogy itt egy választással kapcsolatos visszaélés történik. Egy­szerű házasságkötés volt és akkor már szokásos volt, — ha nem voltak meg az iratok — a háza­sodó feleket esküre bocsátani. Tudniillik nagyon nehéz volt a rendelet kibocsátásáig a házasság­kötés akkor, ha nem voltak meg a megfelelő ira­tok. Morális és nemzeti okai voltak annak, hogy a kormány rendeletet bocsátott ki, amelyben úgy intézkedett, hogyha az iratok hiányoznak, akkor a feleket esküre kell bocsátani. A morális oka az volt, hogy ezzel csökkentsük a házasság nélküli együttélések számát és hogy nevet adjunk egy csomó gyereknek. Ez a rendelkezés nagyon helyes volt és ma is megfelelőnek tartom, ezen nem va­gyok hajlandó változtatni. Azért, mert egy vissza­élés történt ilyen irányban, még nincs ok arra, hogy több ezer ember szenvedjen emiatt. Minden további intézkedésnek a házassági anyakönyvi kivonat volt az alapokmánya. — foly­tatta a miniszter. — Amikor az illetőségi bizo­nyítványt kérte az illető úr, akkor is házassági kivonattal igazolta illetőségét. Tény az, hogy Budapesten lakott, tehát ezen az alapon megkap­hatta az illetőségi bizonyítványt, de igazolnia kellett azt is, h­ogy legalább egyszer adót fizetett, vonatkozóan okmánt nyújtott be. Meg kell állapítani, hogy ez az okmány nem volt-e hamis, mert gyanúokok merültek fel hamisságára vonat­kozóan­. — Ugyanez történt végig a névmagyarosítás­nál is, — mondotta a belügyminiszter. — Minde­nütt az alapokmányt használta fel az illető úr és amikor minden okmány megvolt, akkor jelentke­zett, mint képviselőjelölt és meg is választották. Annak elbírálása, hogy történt-e visszaélés, már nem rám vonatkozik, ez a közigazgatási bíróságra, másrészt a büntetőbíróságra tartozik. Rám csak az vonatkozik: ha beigazolódnék, hogy hamis okmá­nyok készültek, akkor meg kell semmisíteni min­dent, ami az okmányok alapján történt. Tény az, hogy az eljáró hatóságokat felelősség nem terheli. Kérem válaszom tudomásulvételét. — Az a kérdés: ki közvetítette a házasságot a nemzeti egység pártjával? — kérdezte Némethy Vilmos. Dinnyés Lajos a viszonváhsz jogával élve felszólalt: — Az illető hír ügye. — mondotta — akit most így nevezünk, négy részből áll. Egyrészt közigaz­gatási, másrészt bűnügyi, harmadsorban politikai, negyedszer társadalmi része van az ügynek. Ami­kor az illető úr ügyében interpelláltam, akkor csak azt kutattam, hogy terheli-e felelősség a közigaz­gatási hatóságokat. Tudomásul veszem a belügy­miniszter úr válaszát, mert a miniszter úr van egyedül hivatva elbírálni a hatóságok eljárását és a bíróságoknak kell megállapítaniok, hogy a nevezett úr elkövetett-e bűncselekményt, vagy sem. Remélem, hogy büntetésének kitöltése után alkalmat ad neki a kormány arra, hogy 48 órán belül visszatérjen illetőségi helyére. — Itt nem felekezeti ügyről van szó. — fejezte be Dinnyés — hanem arról, hogy jelentkezett egy képviselő, aki magát Kenyeres Miklósnak nevezte, pedig sem nem Kenyeres, sem nem Miklós. A Ház tudomásul vette a belügyminiszter válaszát.

Next