Pesti Napló, 1935. július (86. évfolyam, 147–172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Melléklet) Budapest, 1935 86. évfolyam 147. szám Ara 16 Villét (íj) Kedd, Július 2 ÉLŐ FIZETÉSI ÁRAKI Egy hóra ... 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre ... 21.60 pengő Egyes szám­­ra Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér VasÁxnap . , , , , 82 fülér NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAD­Ó HI­VATALI Vn. ker., Rákóczi út 54. Telefonj 455—50-től 57-ig 464-18, 464-19. Jegypéntár, hirdetési-, elkirde­tési-, utazási- és köny­vosztály­­ Vn., Erzsébet körút 18-20. Exerkeaztfiség Brosb.in L, Kohlmarkt 7. Dr. Szun-J­at-Szen receptje Írta: Bálint György­ ­A kínai kormány teljesíti­ a japánok fel­tételeit és panasszal fordul a Népszövetség­hez: ez a mondat egyre sűrűbben fordul elő a Távolkeletről érkező jelentésekben. Gyakor­lati szempontból mindig a mondat első fele fontos: második felének inkább csak elméleti jellege van. Ez volt a helyzet a legutóbbi na­pokban is, amikor a kínai államot újabb sú­lyos vereség és megaláztatás érte. A japánok »rendet« követeltek Észak-Kínában, csapato­kat vontak össze, repülőgépeik Peking felett keringtek — a kínai kormány pedig vállalt minden kötelezettséget, teljesítette a katonai követeléseket és ígéretet tett, hogy Észak-Kína közigazgatását átszervezi úgy, ahogy a japánoknak a legjobban megfelel. A kínai ál­lamnak ez az újabb megalázása majdnem egy­beesik a modern Kína megteremtőjének és nagy harcosának, Szun-Jat-Szennek tízéves halálozási évfordulójával. Alig három hó­napja ünnepelte egész Kína ezt az évfordulót. A hivatalos Kína meghajolt ennek a nagy kínainak és nagy embernek az emléke előtt, aki, mint egyik sírfelirata mondja, »napról napra nagyobbra nő népe lelkében«. De mi­közben ennek a csodálatos és tiszta embernek az emléke napról napra növekszik — napról napra zsugorodik hatalmas elgondolása, a szunjatszeni mű. A »minden külső és belső iga alól felszabadult kínai nép«, álma, mely egy pillanatig egészen közel volt a megvaló­suláshoz, ma messzebb van tőle, mint valaha. A szunjatszeni három alapelvet: naciona­lizmus, demokrácia, szocializmus­, hatalmas és bonyolult írásjelekkel hirdeti Szun emlé­két a kínai középületek falain, úgy mint aho­gyan a francia forradalom emlékét hirdeti a párizsi minisztériumok és adóhivatalok ka­puja felett a »szabadság, egyenlőség, test­vériség«. De a három elv, melynek győzel­méért Szun három évtizeden át dolgozott, ma alig van közelebb a valóraváláshoz, mint amikor a fiatal kantoni orvos, a tszuihangi szegény paraszt fia megkezdte történelmi harcát azért, hogy — mint később egy helyen írta — a kínai parasztoknak is részük lehes­sen az élet örömeiben. Szun-Jat-Szen, mint általában a nagy keleti népvezérek, egy kicsit filozófus is volt és egy kicsit költő is. Feljegyzéseiben, elmé­leti könyveiben és beszédeiben a reálpolitikai fejtegetések mellett finom kínai bölcselkedé­sek és szép, mély hasonlatok követik egymást. De nem volt idealista, a szónak filozófiai és rossz értelmében. Sohasem elméletekből in­dult ki, mindig csak a valóságból. Harci esz­közeit mindig úgy választotta meg, ahogy a pillanatnyi helyzet parancsolta és a három alapelv mindig keret volt számára, melyet a szociális és politikai fejlődésnek megfelelően töltött meg időnként új tartalommal. Ebben különbözött Gandhitól a hinduk nagy, de doktriner vezérétől. Gandhi mint ügyvéd kezdte pályafutását, Szun mint orvos. Talán ennek is van valami része a köztük levő kü­lönbségben. Gandhi, a jogász, erkölcsi el­vekre építette rendszerét, Szun, az orvos, pe­dig tényekre. Ha felületes hasonlattal akar­nánk élni, azt mondhatnánk, hogy Gandhi ügyvédje a népének, Szun pedig orvosa volt. És éppen ezért, a mai reménytelen helyzet­ben­ is, még mindig több kilátása, van a győ­zelemre a szunjatszenizmusnak, mint a gandhizmusnak. A fiatal orvos dolgozni kezd Szun, elég különös módon, egy kérvény­nyel kezdte forradalmi pályafutását. 1895-ben többszáz aláírással ellátott kérvényt küldött Kantonból a pekingi császári kormánynak. Ebben a kérvényben az elégedetlen fiatal kí­nai intellektuelek korszerű reformokat köve­teltek az uralkodóháztól. A követelések elég szerények voltak az akkori kínai viszonyok­hoz képest. A mandzsu dinasztia uralkodásá­nak utolsó évtizedeiben, a századforduló ide­jén még szinte teljesen középkori állapotok voltak Kínában. Korrupt mandarinok ural­kodtak a hihetetlenül nyomorgó négyszáz­milliós népem Ekkor már régen Kína vette át Törökországtól a »beteg ember« szerepét a világpolitikában. A névleg független ország valójában az európai nagyhatalmak és Japán gyarmata volt. A kínai feudalizmus engedel­mes és tehetetlen kiszolgálója volt az idegen imperializmusnak. A nagyvárosokban és a ki­kötőkben az európa­i, amerikai és japán kon­cessziós területeken központosult a gazdasági és politikai hatalom. Kína tengeri vámjai a nagyhatalmak kezében voltak. A kínai állam a középkorból visszamaradt belső vámrend­szerrel, a »likin«-nel, a városi és tartományi vámok népszipolyozó szövevényével kárpó­tolta magát. A kínai parasztszjr állati sorban élt. Szun-Jat-Szen lábán tizenötéves koráig nem volt cipő, és úgyszólván egyedüli gyer­mekkori tápláléka a fonnyadt burg­onya volt. Mint később özvegye egy szép cikkben meg­írta, Szun azért harcolt egész életén át, ho­zt a kínai parasztgyereknek cipő kerüljön a lá­bára és rizs a gyomrába. A kérvény természetesen nem vezetett eredményre. Megkezdődött a földalatti moz­galmak, az üldöztetések és a világkörüli uta­zások korszaka. A fiatal dr. Szun elfoglalt­sága kettős volt ebben az időben: hol kül­földre utazott, hol pedig felkeléseket szerve­zett Kínában. Külföldre azért járt, hogy ta­nuljon a fehérektől és pénzt szerezzen a ki­vándorolt kínaiaktól. A felkeléseket pedig azért szervezte, hogy megvalósuljanak a re­formok. Szun és hívei eleinte nem akartak mást, mint a földbirtok igazságosabb elosztá­sát és az idegen, mandzsu uralkodóház helyett a 17. században elűzött nemzeti Ming-dinasz­tia restaurálását. 1907-ben azonban, amikor Szun megszervezte titkos társaságát, a Tung-Meng-Hui-t (Szövetséges Liga), már megvolt a három alapelv. Az első elv, a nacionalizmus, ebben az első fogalmazásban, a mandzsu di­nasztia elűzését és a kínai köztársaság meg­alakítását követelte. A második, a demokrá­cia, a nérv önrendelkezési spcrál, szélesebb körű helyi önkormányzattal. A harmadik elvet, a szocializmust, Szun akkor így határozta meg: »nem akarom, hogy egy kis tőkéscsoport ke­zében legyen a nemzet ésrész vagyona«. Ennek az elvnek a megvalósítása érdekében erőtel­jes földreformot (Henry Georges elmélete alapján) követelt a Tuna-Meng-Hui. Szun egyre nagyobb erővel és sikerrel hívta harcba az összes kínai elnyomott osztá­lyokat, élükön a legmodernebb és leertanultabb osztállyal, a fiatal és feltörő polgári rétegnél. A küzdelem végü­l is az 1911-es forradalomhoz vezetett. A mandzsu uralkodóházat elűzték, Pu-Yi-t, a­­gyermekcsászárt (Mandzsukuo mos­tani császárát) letették a trónról. Szun lett a kínai köztársaság első elnöke. A győzelem teljesnek látszott, pedig csak a forradalmak, ellenforradalmak, polgárháborúk ás nemzet­közi konfliktusok hosszú sorozata kezdődött el. Szunnak egy-két év múlva már menekül­nie kellett, mert Yu­an-Si-Kai tábornok a kí­nai forradalom Napóleonja akart lenni. Szun és hívei Japánba menekültek és itt alakult meg a Ko-Ming-Tang, a »forradalmi párt«, mely 1915-ben Kantonban, ahol Szun-nak si­került megvetnie a lábát, a »Kuo-Min-Tang«­ (néppárt) nevet vette fel. Két évvel később Szun kormányt alakít Kantonban és ettől kezdve haláláig vívja elszánt küzdelmét az északi tábornokok és kormányok ellen. Ha­marosan szembe kerül a nagyhatalmakkal is, melyek, taktikai okokból, kezdetben jó szem­mel nézték mozgalmát. Azt hitték, Szun-Jat-Szen is hasznos eszköz lesz a kezükben, mint a korrupt pekingi tábornok. Csalódtak, mert Szun csak egy urat szolgált, a kínai népet, melyet szabadnak és boldognak akart látni. A na­gyhatalmak ellene fordultak és az észa­kiakat pénzelték. 1923 júniusában Szun ke­serű hangú jegyzékben vetette a nagyhatal­mak kormányainak szemére, hogy miattuk nem tud helyreállni a belső béke Kínában. Pánázsia felé A nagyhatalmak, a Nyugat demokratikus nagyhatalmai, Szun egykori bálványai, me­lyeket a kínai nép idősebb testvéreinek neve­zett, mindent megtettek, hogy a szabad és független Kínát elgáncsolják. És a délkínai polgárság egy része is, mely az idők folya­mán forradalmi kispolgárokból reakciós nagy­polgársággá nőtte ki magát, ha módjában volt, szintén hátbatámadta Szun-­Tat-Szent. A sárga tömegek viszont, a mezítlábas kínai pa­rasztok és az egyre szaporodó számú nagy­városi munkások fokozódó lelkesedéssel és reménykedéssel sorakoztak Szun és a Kon-Min-Tang kék zászlója alá, melynek közepén fehér nap ragyogott.. Egy évvel halála előtt, 1924-ben, Szun újra megfogalmazta három alapelvét. A na­cionalizmus értelme most ez volt: végsőkig menő harc az imperializmus ellen. A de­mokrácia elvét az »5 ágú alkotmánynak« kel­lett megvalósítania. Szun öt önálló részre osztotta az állami tevékenységet: közigazga­tás, törvényhozás, igazságszolgáltatás, vizs­gáztatás és ellenőrzés. A két utóbbi funkció különbözteti meg Szun rendszerét az európai demokráciáktól. Külön állami szerv alakul a leendő köztisztviselők szigorú vizsgáztatá­sára: csak az lehet tisztviselő, aki sokat tud és rátermett. A hatodik hivatal, az ellenőrző szerv, állandó felügyeletet gyakorol a többi öt szerv működése felett. Minden tisztviselőt a nép választ és a nép bármikor el is bocsát­hatja, ugyancsak szavazás útján. Így biztosí­totta volna Szun a kínai demokráciát egyes európai demokráciák nem kívánatos átala­kulásai ellen. Mert ekkor már felismerte, hogy sok európai országban »a demokrácia csak látszólagos és nem tudja megvédeni a szegény néposztályokat a birtokos rétegek ha­talmától«. A harmadik elv, a szocializmus is új tar­talmat kap ebben a megfogalmazásban és amennyire a sajátos és elmaradott kínai vi­szonyok lehetővé teszik, már közel áll az európai szocializmus elgondolásaihoz. Föld­osztás egyenlő arányban, bankok és nagyvál­lalatok államosítása, legmesszebbmenő mun­kásvédelmi intézkedések: ezek a szimiatszeni harmadik elv követelései 1924-ben. Ebben az időben tör ki, anajol támogatással, a kantoni kereskedők politikai sztrájkja és bojkottmoz-

Next