Pesti Napló, 1935. július (86. évfolyam, 147–172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1935 július 23 „Őszinte sajnálatomra javaslatomat Mussolini nem tartotta elfogadhatónak.. Izgalmas vita során Eden nyilatkozott az angol alsóházban Lavallal és Mussolinival folytatott tárgyalásairól . Anglia saját gyarmati területeiből egy sávot ajánlott fel Abessziniának, hogy Olaszország igényeit könnyebben, kielégítsék London, július 1. Az alsóház mai ülésén Lansbury, a munkáspárt vezére, megkérdezte Sir Samuel Hoare külügyminisztert, nyilatkozhatik-e Eden népszövetségi miniszter párizsi és római útjáról. Eden nyilatkozata Eden népszövetségi miniszter, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a következőket mondotta: — Párizsi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte felvilágosítást adjunk a francia kormánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat összes pontjainak minél sürgősebb megvalósításáról tárgyaljunk. — Ami az első pontot illeti, ismertettem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény megkötésére bírták. Laval hasonló őszinteséggel közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy nézete szerint milyen hatást gyakorolhat a megállapodás azokra a különböző európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Felismertük ezen megbeszélés során, hogy szoros együttműködésre van szükség az olyan kérdések elintézéséhez, mint aminő a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együttműködési formulát keresünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél oryorsabban és teljesebben megvalósíthassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját. Anglia javaslata Olaszországnak A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel állapítottuk meg, hogy egyetértünk annak a lehetőségnek a tekintetében, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélésén a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Indokolt az a remény, hogy rövidesen megtaláljuk a legalkalmasabb tárgyalási módot. A három kormány nem tulajdoníthat teljesen egyenlő fontosságot vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pontjának, de megállapodhatunk oly módszerben, amelynek alapján más kormányokkal az egyenjogúságon alapuló szabad tárgyalások útján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását. — Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy érdeklődésünket nem az önérdek, hanem az a tény sugallja, hogy a Népszövetség tagjai vastyunk és külpolitikánk a Népszövetségen alapul (Élénk éljenzás) és ezért nem szemlélhetünk közömbösen oly eseményeket, amelyek gyökerében érinthetik a Népszövetség jövőjét. Ezért a következő javaslatot tettük kísérletképpen Mussolininak: — Az olasz-abesszíniai vita elintézése érdekében Anglia hajlandó Abesszíniának területsávot átengedni Angol-Szomáli földjén, amely utat nyitna Abessziniának a tengerhez, hogy ily módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusztán legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő benszülött törzsek számára az Olaszországnak átadandó területeken. őszinte sajnálatomra Mussolini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. Lansbury a „tétovázás politikája" ellen — Visszatérőben tájékoztattam Lavalt a Rómában történtekről. Lansbury: Sem én, sem a Ház többi tagja nem érthetjük át teljesen ezt a nyilatkozatot a szöveg áttanulmányozása nélkül. Ezért kérdem a kormányt, mikor tárgyalhat a Ház a Lavallal folytatott megbeszélésről és mikor hallhatunk valamit a kormánytól arról, milyen más lépéseket szándékszik tenni abból a célból, hogy az európai közvélemény nyomást gyakorolhasson az olasz kormányra az abesszíniai vita ügyében. Remélem, senki a Házban nem kívánja a hoszszas tétovázás politikáját, amely például Távolkeleten odavezetett, hogy Japán meghódíthatta Kína egy részét Európa tiltakozása és a szerződéses határozmányok ellenére. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Elismerjük a kérdés rendkívüli sürgősségét, de nem adhatunk ígéretet, hogy mikor közölhetünk további részleteket. Egyelőre azért nem nyilatkozhatunk, mert nem akarjuk a jövőben szándékolt eljárási módok sikerét, kockáztatni. Tinker képviselő: Közölte-e Mussolini saját feltételeit? Eden: Amennyire lehetséges volt, jelentettem a Háznak a részleteket. Többet, mint amennyit ma mondottam, még nem mondhatok. Dickie képviselő: Vájjon nincsenek-e máris befejezett tények és biztosíthat-e bennünket a kormány, hogy mielőtt angol területeket enged át Abessziniának, vagy bármely más hatalomnak, az ügy a Ház elé fog kerülni? Sir Samuel Hoare külügyminiszter: A Háznak minden tekintetben bíznia kell a végrehajtó hatalomban. Ha ez a bizalom nincs meg, akkor vége a kormányzás alapjainak. „Az ajánlat tárgytalan" Cocks képviselő: Miután az angol-német egyezmény a versaillesi szerződés megszegését jelenti, módot fog-e nyújtani a kormány a Háznak, hogy nézetét nyilváníthassa a megállapodásról és tudja-e a kormány, hogy Németországon kívül rosszhiszeműségnek tekintik ezt a megállapodást? A külügyminiszter: A képviselő úr sok vitás kérdést sűrített össze ebben az interpellációjában. Egyetlen feltevésével sem értek egyet. Biztosíthatom, lesz még alkalom e kérdés mérlegelésére. Az alsóházban az Eden látogatásához fűződő pótkérdések során Dickie nemzeti munkáspárti képviselő kérdéseire a külügyminiszter kijelentette,hogy az Abessziniának felajánlott angol terület csak az általános megoldási javaslat része volt. A kormány nem akar a parlament háta mögött cselekedni, de sürgős szükség volt haladéktalan intézkedésre a veszedelmes helyzet megoldása céljából. Arra a további kérdésre, hogy még nyitva van-e az ajánlat és lehet-e róla szó, vagy véglegesen elutasították, azt felelte Hoare, hogy a kísérletszerű javaslat nem volt elfogadható, s ezért föl kell tenni, hogy az ajánlat már tárgytalan. *I RAB OROSZLÁN Regény Írta: MÓRICZ ZSIGMOND 2 — Nem. — Az illetékkiszabásnál. — Nem. — Senki sem ismeri. Akkor mégse lesz az a valaki valami. — Mi bajod vele? Félix hallgatott. Fogta a garnitúrában a legközelebb álló fotelt, azt közelebb húzta a Vágrándy asztalához s ráült a támlájára. — Tegnap, vasárnap délután a moziban voltam ... — cigarettára gyújtott, — szabad? s gyufát vett... — Nem parancsolsz? — Nem, köszönöm. Erre rágyújtott. — Két hölggyel... Vágrándy ránézett. Ez agglegény s mindig hölgyekkel jár moziba. — A Helikonban voltunk, az erkélyen, aáholyok megötti első sorban. A legjobb beven. Páholy már nem volt... Hát kérlek, ülünk s végignézzük az első részt... Nézd meg, nagyon kedves: »Szerelem a viharban«. Utána a második részben jött a híres »Hindu szédület«... Szünetben kimentünk a büfébe egy cigarettát elszívni. Mikor bejövünk, le akarunk ülni a helyünkre, az első sorban a harmadik széken ül egy úr, ott ahol én ültem az előző felvonás alatt... Mondom neki, nagyon udvariasan: »Kérem, uram, az előbb sem ült itt, legyen szíves egy székkel legalább tovább ülni«. Felnevetett s elhallgatott. Vászrándy ránéz s azt mondja idegesen: — Várj csak kérlek. Mért mondtad azt, hogy »az előbb sem ült itt«. — Nohát nem ült ott és különben is az egész sor üres volt, nyugodtan ülhetett egy székkel tovább. — De mért kezdted ezzel: »Az előbb sem ült itt ?« ... Ez sértés. — Hogyhogy sértés? Ez egyszerűen ténymegállapítás volt. — No de ez sértő. Ebben egy gyanúsítás foglaltatik. — No Istenem, hát úgy mondtam. Vágrándy nézte Félixet s a szeme izzani kezdett. Micsoda egy pökhendi fráter. Igazi pesti. — Erre illető úr felállott, kijött a sorból, előhívta a jegyszedőt s kiderült, hogy a jegye nem balra szólott, hanem jobbra az első sor harmadik székére. — No látod. — No de kérlek, most figyeld meg, mi történik. Mielőtt átült volna, végignézett engem ... Tudod, hogy nézett végig? ... Pofon kellett volna vágni érte ... Merész volt engem fixírozni... öldökölt a tekintete, leszúrt, mint egy patkányt. — Joggal. — Hogyhogy joggal? Máskor nézze meg jobban a jegyét. — És? — Egyelőre nem történt semmi. De én az egész előadás alatt éreztem, hogy ennek folytatása lesz. Nem vagyok egy ijedős, hát eszembe sem volt, kitérni előle. — És? — Kérlek, mikor vége van az előadásnak, az emberek mennek kifelé. Nem siettem, a hölgyeket előrebocsátottam... éreztem, hogyha sietek, még valami lesz... Nem vasr vok egy ijedős, teljes nyugalommal és méltósággal készültem távozni... Mikor kilépünk az emeleti előtérbe, illető úr megérinti a vállamat egy ujjal... Felháborító... Az ujját merte a vállamra tenni.. Piszok alak... S azt mondja: »Kérem a névjegyét«. — És? — Előveszem a névjegyemet. Nem vagyok egy ijedős... »Tessék«... Arra őkelme elkezd keresgélni a zsebeiben és az volt a mulatságos, hogy nem volt nála névjegy... Egy ilyen krakélernél... Nem mulatságos?... Egyáltalán nem volt névjegye... — És aztán? — Egy darab papírra írta fel, hogy Auveszky Nándor. Illetékkiszabási Hivatal. — És most mit akarsz? — Csak szeretném megtudni hogy tényleg létezik-e egy Auveszky Nándor nevű alak?... Gondoltam, neked állandó összeköttetésed van az illetékkiszabásival, nem volnál szíves felhívni telefonon Kamerun igazgatót is érdeklődni, hogy van-e ott egy ilyen nevű egyén? Vágrándy elkomorodott s ideges lett: — Várj csak ... Ha én most felhívom Kamerun igazgató úr őméltóságát, az egy perc múlva behivatja Auveszky urat s megkérdi tőle, mért érdeklődik utána Vágrándy tanácsos ... Ebből újabb bonyodalmak lesznek. És újabb sértődések ... — Azt megmondhatod, hogy őt ne értesítse erről. Vágrándy türelmetlen lett. — Ugyan ne ijedezz. Majd találsz még segédeket, akik egy jegyzőkönyvvel elintézik a dolgot. Egy jegyzőkönyvvel több lesz s megvan. — Nevetséges... Szóval, amint látom," te inkább azt akarnád, hogy ne jegyzőkönyv legyen belőle, hanem valóságos párbaj.. Igen? — Igen. — Ezt olyan hangon mondtad, hogyha, én is híve lennék a párbajnak, ezért most rögtön rrovokáltathatnálak. " _ Tessék. . — No ne bolondozz, te csak viccelsz. (Folytatása következik.) Olasz vélemény Eden beszédéről Róma, július 1. Olasz körökben Eden ma délutáni beszéde egyáltalában nem keltett meglepetést. Beavatott olasz körökben hangoztatják, hogy Mussolini természetszerűen nem fogadhatta el azokat a javaslatokat, amelyeket Eden minden felhatalmazás nélkül tett. Rámutatnak olasz körökben arra is, hogy magában az angol képviselőházban igen sokan helytelenítik Eden javaslatait, amelyek mögött semmiképpen sem áll az angol közvélemény, sem pedig az angol kormány a maga súlyával.