Pesti Napló, 1935. december (86. évfolyam, 274–297. szám)
1935-12-03 / 275. szám
14 Kedd Fehérek a fekete seregek élén Három nap a fensíkok szabadcsapatai között Írta: DEMETER ÖDÖN, a Pesti Napló Afrikába küldött haditudósítója Afrikában harcolni fölötte nehéz dolog... A szabadcsapatokat vezetni a legnehezebb. A bátorságon és a lélekjelenléten kívül a szabadcsapatok tisztjeinek féltucat olyan tulajdonsággal kell rendelkezniük, melyeket az egyéb fegyvernemeknél szolgáló tisztek könnyen nélkülözhetnek. A »bandavezéreknek« jobban kell ismerniök az afrikai hegyek szűk csapásait, meredélyeit és szorosait, mint a gyalogosoknak; jobban kell érteniök az öszvérekhez és a tevékhez, mint a leggyakorlottabb lovasoknak vagy mechanistáknak; legalább annyit kell érteniök a meteorológiához, mint a repülőknek; egyforma hozzáértéssel kell kezelniök a gépfegyvereket és a szikratávírót; tökéletesen kell ismerniök az afrikai népek mentalitását, szokásait és erkölcseit; ha szükség van rá, egy napon dankali nyelven, máskor amharául kell karattyolniok; mindezen felül pedig elsőrangú pszichológusoknak kell lenniök, miután csak az afrikanderek fölötte bonyolult gondolkodásmódjának, mentalitásának és eszejárásának tökéletes ismerete mentheti meg őket ama csapdák, meglepetések, rajtaütések és árulások sorozatától, melyeknek veszélye minden lépésnél ott leselkedik a sötét abesszin hegyek között küzdő csapatokra. Egyszóval a »bandavezér« a katonának, kutatónak, kolonizátornak és diplomatának valami egészen különleges keveréke, a conquistadoroknak a huszadik századba tévedt utóda, aki fáradságos és veszélyes munkájának folyamán egyforma ügyességgel és biztonsággal használja a sima szavakat, a körmönfont mondatokat és a bandák táboraiban csillogó gépfegyvereket.. • A szabadcsapatok tisztjei éppen a fent elmondott okok miatt a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből és foglalkozási ágakból rekrutálódnak. Vannak közöttük fiatal vezérkari tisztek, akik este a tábortűz körül Paul Valéry verseiről beszélgetnek és Gobineau mondatait idézik. Reggelenként kölnivízzel mosakodnak és frissen borotválva ülnek nyeregbe. De Paul Valéry, kölnivíz, borotválkozás, jó francia akcentus, pecsétgyűrűk nehéz kövére vésett címerek és finom emlékek dacára ezek a fiatal tisztek éppen olyan bátorsággal, elszántsággal és kitartással harcolnak, mint azok a kemény, gyarmati dúvadak, akik húsz vagy harminc éve róják Afrika különböző részeit,, nem sokat tudnak a világ folyásáról, bütykös ujjaikkal szakítják csepegő darabokra a juhcombot, csapzott, drótos szakállal kereteztetik feketére égett arcukat, égzengésszerűen káromkodnak és el sem tudják képzelni, hogy egy kis megerőltetéssel, csizma és derékszíj nélkül is lehet aludni. Ami azonban a legkülönösebb: elegáns vezérkari tisztek és birodalmak borostás építői legkitűnőbben megértik egymást, mert fiatalokat és véneket, az élet tudós élvezőit és az egyszerű, vad pioníreket egyetlen hatalmas közösségbe kovácsolja a közös akarat, a kalandok és veszélyek vágya és láza, ha a különös, megmagyarázhatatlan, titokzatos és romantikus légkör, amely ránehezedik a szabadcsapatok szétszórt táboraira. A szabadcsapatok tisztjei közé tartozott Morgantini hadnagy is, az olasz-avesszin háború első hősi halottja. Jóllehet Morgantini jó néhány héttel ezelőtt esett el, halálának körülményeit érdekes felidézni, nemcsak azért, mert a leírás minden értekezésnél ékesszólóbban világítja meg a bandák harcmodorát, hanem azért is, mert a sorok írójának a Fensíkok Szabadcsapataival való táborozása közben sikerült megismerkednie az egyetlen tiszttel, aki szemtanúja volt Morgantini halálának. Morgantini nem csupán egy eszméért halt meg, hanem egy elvért is. Egészen pontosan azt mondhatnám, hogy egy eszme szolgálatában, egy elv miatt esett el, alig harmincéves korában az aduai hegyek tövében. Ha Morgantini véletlenül Rómából került volna Eritreába és az úgynevezett »zöldcsőrűek« közé tartozott volna, talán még ma is élne. Az történt ugyanis, hogy az abesszin seregek Daro Tailé előtt elvágták Morgantini különítményét a szabadcsapatok utána vonuló zömétől Mint ahogy Morgantini halálának egyetlen fehér szemtanúja. Sioli hadnagy mesélte nekem, Morgantininek bőségesen lett volna ideje és alkalma a menekülésre Az abesszinek ugyanis délben egy órakor támadták meg a bandákat és délután négy órakor Morgantini még derekasan védekezett. E három óra alatt Morgantini elmenekülhetett volna, mégpedig becsülettel... Tíz-hússzoros túlerővel állott szemben, tíz géppuskása közül nyolc elhullott, lőszere fogytán volt Morgantini hadnagy azonban, tíz év óta járva Afrikát, ismerte a pacifikáló férfiak első és legszigorúbb elvét, mely szerint az a fehér tiszt, aki fekete csapatok jelenlétében és kíséretében visszavonul, hosszú évek megfeszített munkáját dönti egy csapással halomba. A »bandák«, az aszkarik, a szomáli partok és a danakil sivatagok fekete harcosai ugyanis nem ismerik ezt a szót: »visszavonulás« és sohasem értenék meg, hogy az a fehér tiszt, akit követnek és gyakran istenítenek, elhagyja vagy elhagyhatja azt a helyet, ahol — ha nem győzhet — csupán meghalnia szabad. Morgantini mindezt tudta és így történt, hogy egyik kezében pisztolyt, másikban egy vékony lovaglóostort tartva, néhány tucat fekete élén délután négy órakor utolsó rohamot intézett a Daro Tailé előtt sereglő abesszinek ellen és néhány perc múlva átlőtt fejjel bukott az aduai völgyek porába. Daro Tailét nem sikerült elfoglalnia, viszont a »bandák«, amelyeknek tagjai hallottak Morgantini haláláról, azóta még nagyobb bizalommal, még kitartóbb hűséggel követik azokat a férfiakat, akik apró öszvérkéken kocognak a fekete seregek élén Abesszínia embernemjárta bércei között. Olyan okok miatt, melyeket nem kell hoszszasabban részleteznem, nem említhetek neveket és így az anonimitás teljes tiszteletben tartásával csupán néhány ceruzavonással fogom megrajzolni néhány »bandavezér« karakterisztikus profilját. Itt táboroz az adiabói völgyben D. alezredes, hatalmas termetű, vállban és mellkasban erősen túlméretezett férfi, aki többek között arról nevezetes, hogy a direnaikai háború idején arab harcosnak öltözve, egy hetet töltött a zendülőktől megszállt Kufrában. C. kapitány, a régmúlt időkben is a legfantasztikusabb fegyvernemek egyikénél teljesített szolgálatot D'Annunzio fiumei expedíciójának idején ő állott az adriai tengeren folyó óriási méretű fegyver- és lőszercsempészés élén és részben neki köszönhető, hogy az olasz kormány és az antant blokádja ellenére, a Vittoriale költőjének fantasztikus vállalkozása mégis sikerült B. főhadnagy az osztrák-magyar hadsereg által elsőnek lelőtt léghajó utasai közé tartozott Egy másik főhadnagy békében a vadállatkereskedő békésnek éppen nem nevezhető foglalkozását űzte és saját bevallása szerint tizennégy éve nem látta Európát C. kapitány , aki mellesleg egy szenátornak és egy udvarhölgynek fia, gróf és vezérkari tiett — miután három évig utazgatott Eritreában és Abesszíniában, a háború kitörésének napján önként kérte a Fensíkok Szabadcsapataihoz való beosztását. Ennek a kapitánynak társaságában egy napon nyolc órát lovagoltam öszvérháton, olyan terepen, ahol még lepkeszárnyon való utazás is kirázta volna az emberből a lelket A kapitánynak harminckilencfokos láza volt. A nyereghez köttette magát és borzongva, dideregve, égő szemekkel és szikkadt torokkal így ment előre, amíg a szeleklakói táborhoz nem ért... Betegnek, lázasnak, fáradtnak lenni ugyanis olyan luxus, amelyet a bandavezér sohasem engedhet meg magának. Gyakran előfordul, hogy három-négy napig nem találnak friss vizet, kígyóktól és mérges pókoktól hemzsegő erdőkben, Isten szabad ege alatt, a félméteres fűbe keveredve alusznak, lábukról 551555* PESTI NAPLÓ 1935 december 3 AZ IDO RABSAGABAN friac BALINT GYÖRGY Kapható AZ EST könyvkereskedésében, VII. Erzsébet körút 18-20 Hogyan szabadultam meg ráncaimtól 69 éves koromban és hogyan sikerült 20 évvel fiatalabbnak látszanom. »60 éves vagyok, tehát olyan korban, amelyben a nő általában nem igyekszik többé vonzónak látszani. Mindamellett puszta kíváncsiságból ki akartam próbálni a bőrtápláló Tokalon-krém hatását viharvert és ráncos arcomon. Képzeljék el ámulatomat, amikor egyhónapi krém-használat után így szóltak hozzám az emberek: »Maga fiatalodik«. Ilyen megjegyzések természetesen felbátorítottak arra, hogy a Tokalon-krémmel való kezelést folytassam és öt hónap leforgása alatt csoda történt: mindenki, akivel találkoztam, kijelentette, hogy 40—45 éves aszszonynak látszom. Teintem tiszta és szép, enyhén rózsaszín és ráncnak alig hogy nyoma látszik rajta. Csodálatos! Az általam elért eredményből ítélve, mondhatom, hogy ha minden nő Tokaion-krémet használna, nem léteznének többé öreg nagymamák * Megjegyzés: Fenti sorok írója nevének közzétételét nem óhajtja, eredeti levele azonban betekintésre rendelkezésre áll. 50.000 pengős garancia biztosítja, hogy a Tokaion bőrtápláló krém tartalmazza azokat a magas tápértékű anyagokat, amelyekre neves specialisták szerint a bőrnek szüksége van, hogy tiszta, üde, erősés ráncmentes maradjon. Használjon rózsaszín bőrtápláló Tokalon-krémet este és fehéret reggel. Meg fogja lepni az egy éjszakán át elért hatás is. A jó eredményt garantáljuk és ha előírás szerinti alkalmazás kellő eredményt nem hozna, pénzét visszaadjuk. néha egy hétig sem kerül le a csizma; nappal elolvadnak a melegtől, éjjel aajd megfagynak a hidegtől; időnként harminc-negyven gőzölgő benszülött közé préselve húzódnak meg a sötét barlangokban... »Micsoda remek, nagyszerű élet«.— mondják este a tábortűz körül, a legmélyebb szánalom és részvét hangján beszélve ama szerencsétlenekről, akik ilyenkor éjfél felé Rómában, Párizsban vagy Budapesten egy jól megemésztett vacsora emlékével gyomrukban, egy jó szivar ízével szájukban, langyos fürdő után jó éjszakát mondva feleségüknek, békében és csendben térnek nyugalomra ... A bandákkal való táborozást nem ajánlom senkinek. Ki van ugyanis téve az ember annak, hogy néhány nap után tényleg kezdi nem érteni, hogyan is lehet kígyók, őrszemek, hajnali riadók és éjjeli marsok nélkül emberhez méltó életet élni. Végre is minden ízlés és megszokás dolga. Az azonban bizonyos, hogy a Fensíkok Szabadcsapatainak tisztjei nem cserélnének senkivel széles e világon. És azt hiszem, igazuk is van... VARÁZSKEVERÉK NOUSAT JONBAN •