Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)

1936-03-31 / 75. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1936 március 31 Hathónapi fogházra ítélték Dem­e Lászlót, aki röpiratában gyalázta 48-at Győr, március 30. (A Pesti Napló kiküldött munka­társától.) A győri büntetőtörvényszék flawner-tanácsa hétfő délelőtt tíz órára tűzte ki a nemzetgyalá­zással vádolt Berne László szombathelyi nyugal­mazott százados ügyének főtárgyalását. Derne a »Legitim királyság« című röpiratában »­A forra­dalmak és a forradalmi hősök kultusza« cím alatt súlyos támadást intézett a 48-as szabadságharc hősei ellen, őket felelőtlen elemeknek nevezte, az 1848-as szabadságharcot Károlyi Mihály és Kun Béla forradalmával azonos forradalomnak minő­sítette, március idusának szereplőit szájhős haza­fiaknak állította be, március 15-ikét közönséges humbugnak titulálta és azt állította, hogy a ma­gyar nemzet semmirekellőket tisztel hősök gyanánt. Demét ez év januárjában le is tartóztatták, előzőleg ellene Szombathelyen nagy tüntetéseket rendeztek. Többhetes letartóztatás után a győri törvényszék vádtanácsa 3000 pengő biztosíték el­lenében szabadlábra helyezte a nyugalmazott szá­zadost, aki ellen háromrendbeli vádat emelt a győri királyi ügyészség nemzetgyalázás vétsége címén. A tárgyalás A szommer-tanács több más bűnügy tárgyalá­sát is kitűzte, úgyhogy végül délután 5 órakor kerülhetett sor Dem­e László bűnügyének tárgya­lására. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt érdek­lődőkkel. Több híve is elkísérte a tárgyalásra De­mét. A szemüveges, plébánosképű volt százados iratokat, hatalmas köteteket rakott maga mellé a vádlottak padjára és úgy várta a tárgyalás meg­nyitását. Védelmét dr. Sulyok Dezső pápai or­szággyűlési képviselő látta el. A nacionálé felvételekor kiderült, hogy Demét 1924-ben és 1932-ben sajtó útján elkövetett rágal­mazás vétsége címén pénzbüntetésre ítélték, 1922-ben pedig rágalmazásért és becsületsértésért bün­tették meg. Forradalom és szabadságharc — Nem érzem bűnösnek magamat — jelentette ki Dem­e az elnök első kérdésére. — Csodálkozom — állapította meg Hammer elnök. — Én sehol nem állítottam röpiratomban, hogy a magyar állam és a magyar nemzet felelőtlen ele­meket tisztel hősökként. — De igen — válaszolta az elnök. — Engemet azzal vádolnak, —­ folytatta Derne — hogy a szabadságharcot gyaláztam és a szabad­ságharc hőseit. — Ön forradalomnak nevezte a 48-as szabad­ságharcot. — Én különbséget próbáltam tenni a szabad­ságharc és a forradalom között — mondotta Derne. — A forradalom az állam törvényes rendjének erőszakos felforgatása. 1848 őszén is ilyen erősza­kos események történtek. Október 8-án kezdett fellángolni a forradalom és vették az erőszakos események kezdetüket, október 8-án kimondta a magyar törvényhozás, hogy a király feloszlató­rendelete ellenére mégis együttmarad. Az én kri­tikám a­ 48-as forradalmi eseményekre vonatko­zott. Politikai szélhámosok, kalandorok próbáltak érvényesülni. — Ön azt állította, hogy a forradalmak mind egyformák — állapította meg az elnök. — Ön­­nem átallotta a 48-as forradalmat Károlyi és Kun Béla forradalmával egy ranszúnak állítani. Magyar em­ber hogy mondhatott ilyet? — A 48-as forradalomban ugyanolyan erősza­kos, terrorisztikus dolgok történtek, mint a Károlyi és a Kun Béla forradalomban. Az uccai csőcselék meggyilkolta, gróf Lambert királyi biztost. Aztán a véres karddal a csőcselék bevonult a parla­mentbe. Ez ugyanolyan cselekedet volt, mint amikor 1918-ban meggyilkolták gróf Tisza Istvánt. Fenntartom, hogy a három forradalom között nem volt különbség. Petőfi és Kossuth Az elnök: Mi oka volt önnek arra, h­ogy ilyen stílusban foglalkozzék ezekkel a dolgokkal? — Az, ami a röpiratomban megjelent, egy nagyobb történelmi munka bevezető része akart lenni. Én, amikor egyeseket megbélyegeztem, magát a szabadságharcot nem szóltam le, hanem leszóltam azokat, akik a nemzet ellen, a nemzeti eszme ellen működtek. Történelmi tény, hogy Petőfi Sándor nemzetközi forradalmár volt. Vörös kokárdával járt-kelt. — Majd mind márt kiderül, hogy Kossuth is ilyen nemzetközi forradalmár volt — jegyezte meg Nagy István ügyész. — Kossuth nem a márciusi ifjúúságnak volt a vezére, — válaszolt az ügyésznek Dem­e. — Állí­tom most is, hogy a 48-as forradalom végtelen szerencsétlenségbe döntötte a nemzetet. Harminc­hétezer ember fizetett rá az életével. Ott volt a rengeteg kivégzés, és azután a végtelen nagy el­nyomás. Ahogy minden forradalom, úgy a 48-as forradalom is csak ártott az országnak. A 48-as alkotmány nem a márciusi ifjak érdeme. A po­zsonyi diéta érdeme a márciusi alkotmány, az első felelős magyar minisztérium és a király közösen valósította meg. A Pilvax-kávéházban tanyázó radikális ifjúság a pozsonyi diéta ellenparla­mentje volt és mindenképpen hátráltatni próbálta az igazi alkotmány kivívását. A márciusi ifjúság március 15-iki tüntetései nem felelnek meg a tör­ténelmi tényeknek. A tizenkét pontot már március 14-én elfogadta a diéta, s azon az estén a király már „jóvá is hagyta. Amikor azt írtam »csőcselék, felelőtlen elemek«, ezek a kifejezések természete­sen vonatkoznak Petőfi Sándorra is, mert hiszen ő volt a felelőtlen elemek vezére.­­ — Ne vádolja állandóan Petőfit, hanem véde­kezzék — próbálta leinteni Demét az elnök. — Az ország legelső történetírói is ezeket állítják, amit én — válaszolta Dem­e. —_ Petőfi egész politikája az urak, a papok és a királyság gyalázása volt. Petőfi egyes verseiben szóról szóra azt írta, amit Kun Béláék hirdettek. Azt állította a papokról, hogy azok az ördög cimbo­rái és a pokolnak fele papokkal van tele. Petőfi, a vöröskokárdás, vöröstollas ifjak vezére, nem­zetközi vörös forradalmat akart. Mi történne azzal, aki ma olyan tónusban merne politizálni, mint azt Petőfi Sándor tette? — Ne bántsa Petőfit — szólt rá újra az elnök Demére, aki így folytatta védekezését: — Elismerem, hogy Petőfi kiváló alanyi költő volt, de mint politikus felelőtlen ember. Petőfi világforradalmat akart, vörös respublikát, vörös lobogó alatt. Petőfi maga állította Kossuthról, hogy nem hogy a hazáját, hanem a kutyáját se bízná rá. A köztudatban a 48-as események egé­szen máskép szerepelnek. — Hála Istennek, hogy másképpen — jegyezte meg az elnök. Dem­e ezután védekezésében arról tartott elő­adást, hogy egész élete a nemzeti eszméért való fidrc volt eddig. A kommün alatt két hónapig fog­sá­rban tartották a vörösök. A szombathelyi MOVE-t ő szervezte meg. — Ezek nem érdemek, — szólt rá Demére az elnök — minden magyar embernek kötelessége ez. Amiket most mondott, ezek önnek nem különös érdemei, önnek ezeket meg kellett tenni. Végül azzal fejezte be védekezését Derne, hogy nem a nemzeti eszme ellen vétett, de a 48-as forra­dalmat akarta kellő kritikában részesíteni, majd védekezésének utolsó mondata ez volt: — Kossuth Lajos sem azonos a magyar nem­zettel. Kell-e szakértő? Dr. Sulyok Dezső védő fejtegette ezután, hogy azok a dolgok, amiket a vádlott állít, valók vagy valótlanok, annak megítélése magasabb történelmi képzettséget igényel. Tisztelettel viseltetik a tör­vényszék iránt, de a törvényszék tagjai történelmi műveltségüket még a középiskolából hozták ma­gukkal és ez a tudás ennek a kérdésnek az elbírá­lására kevés. Azért valamelyik történelemtudós szakértői kihallgatását kérte, Szekfü Gyuláét vagy Eckhardt Ferencét. Nagy István ügyész reflektált a védő bizo­nyításkiegészítési indítványára azzal, hogy a történelemtudós szakértő kihallgatását felesleges­nek tartja, mert ennek a kérdésnek eldöntéséhez éppenséggel semmi történelemtudás nem szüksé­ges. Március 15-ikét és Kossuth Lajos emlékét a magyar nemzet törvénybe iktatta és amikor a vádlott röpiratát megírta, a magyar állam és a magyar nemzet becsülete ellen vétő bűncselek­ményt követett el. Agyvértódulás, szívszorongás, nehéz légzés, félelemérzet, idegesség, fejfájás, lehangoltság, ál­matlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelen­ség a­ rendkívül enyhén ható természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által igen sokszor gyorsan megszüntethetők. Az orvosok ajánlják. I CSAK FÜSTSZŰRŐVEL DOHÁNYOZZÉK» |*»pta tdefilm ezüst yii+m 00 80.2 BÁNJ CIGARE­T­TAHÜVE­L­Y VALÓDI CSAK ÄAM_46 EVUft Háromnegyed óráig tartott a bíróság tanács­kozása és ezalatt a tárgyalóteremben hatalmas viták folytak. A törvényszék végzésében a bizonyításkiegé­szítési indítványt mint teljesen feleslegest, eluta­ sította. A vádbeszéd Nagy ügyész vádbeszédében kijelentette, hogy Derne László védekezéséből teljesen hiányzott a szánom-bánom. A politikai gyűlölet sohasem volt jó tanácsadó. Derne olyan tárgyhoz nyúlt, amihez nem ért. Gyalázkodást követett el a nemzet ellen. Nem is lehet tudni, mi volt a célja. Talán az, hogy egy szerinte eljövendő rezsimre előre posszibilissá tegye magát? Ez a szertelen ember belelovalta magát bizonyos dolgokba, határokat nem ismer, vesszőparipája a legitimizmus. A sajnálatos buda­örsi csata óta a legitimizmus és szabadkirály­választó gondolat harcában ez volt az első nagy incidens. Teljesen szokatlan volt ennek a röpirat­nak megjelentetése. A vádlott részéről merőben téves a történelemkritika hangoztatása nem is méltó helyen és módon űzte azt a vádlott, aki a nép körében a legitimizmus cégére alatt hangulatot akart kelteni. Cél­ja az volt, hogy ezt a hangulatot március 15-ike és Kossuth ellen irányítsa. A már­cius 15-ikét és Kossuth Laj­os emlékét dicsőítő tör­vényeket támadta és gyalázta meg a vádlott, azt a Kossuth Lajost, akinek neve az angol­szász országokban még ma is fogalom, aki tárgyilago­san is olyan nagy ember volt, hogy megérdemelte, h­ogy olyan nagy legyen. A lojalitás elvét is tel­jesen tévesen magyarázta a vádlott. Kérte az ügyész, hogy vegye figyelembe a bíróság azt, hogy a vádlott olyan testületnek volt a tagja, amelyet joggal neveznek a nemzet és alkotmány őrének, a főtárgyaláson további újabb gyalázkodásokat követett el Deme, olyanokat, amelyek elszomoríta­nak minden magyar embert. Intelligens embernek fokozottabb mértékben kell tudnia kötelességét hazájával szemben. A védőbeszéd Dr. Sulyok Dezső védőbeszédében rámutatott arra, hogy a szimbólumok elleni küzdés nagyon céltalan, hálátlan és helytelen dolog. De ha már megtörtént ilyen sajnálatos lépés, az ítélkezésben a bíróságnak is félre kell tennie a szimbólumo­kat. Az egész mai magyar jogrend a Szegedről elindult ellenforradalom alapján áll. A bíróság­nak semmi kifogása nem lehet az ellen, ha a vádlott bírálatot mondott az 1918-as, 1919-es for­radalomról. Ami pedig a 48-as eseményeket illeti, ezeknél az illúzió ellentétben áll a történelmi igazsággal. A 48-as héroszi nagy küzdelemnek árnyékai is voltak. A szabadságharcnak voltak hősei és betyárjai. Szerencsétlen dolog volt a vádlott részéről, hogy olyan ingerült stílusban írta meg mondanivalóit. Amikor az árnyolda­lakra mutatott rá, ezzel nem rágalmazta meg a 48-as ideálokat. A márciusi ifjak között voltak olyanok, akiknek megfékezését az első felelős mi­nisztérium csakugyan szükségesnek tartotta. A márciusi tüntetések vöröskokárdás tüntetések voltak. A vádlott nem 48 márciusát gyalázta, hanem annak selejtes elemeit. Tény, hogy Petőfi Sándor kiváló költő volt, de mint politikus, szer­telen. Ady is a legcsodálatosabb magyar géniusz, de mire vezetne, ha állandóan csak emberi gyen­geségével foglalkoznának! Március 15-ike a maga egészében a nemzeté. Aki a salakot le próbálja róla szedni, az még nem vét a nemzet ellen. Kos­suth Lajosról nem kellett volna a vádlottnak el­mondania azt, amiket mondott. Szemet kell hány­nia a nagyság hibái fölött, Surányi Miklóst is Széchenyi regénye miatt a vádlottak padjára le­hetne ültetni. Amit Széchenyiről meg lehetett írni, miért nem lehetett megírni Kossuthról, hi­szen mind a ketten nagyok maradnak ahhoz, hogy minden magyar leboruljon nagyságuk előtt. Kossuth akkora nagyság, hogy kibír minden kritikát. A védő szerint­­Dem­e nem követett el nemzet­gyalázást, kérte, hogy a bíróság ítélete legyen olyan, amely száz év múlva ép olyan tárgyilagos színben tűnjék fel, mint ma. A replikák után a bíróság tanácskozásra vo­­nult vissza. Az ítélet Majdnem kétórás tanácskozás után, 9 órakor hirdette ki a törvényszék ítéletét Hammer tanács­elnök. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Deme Lászlót egyrendbeli, a magyar állam és nemzet

Next