Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)
1936-05-21 / 117. szám
Csütörtök ROOSEVELT ÉS ELLENFELEI Néhány hét múlva megtudjuk, ki lesz Roosevelt ellenfele a novemberi elnökválasztáson. A republikánus párt clevelandi nagygyűlése június közepén fog határozni, hogy ki vegye fel a harcot. Ha Coolidge élne, nem volna kétséges, hogy ki lesz Roosevelt ellenjelöltje. De Cootidge megutalt és Hoover, aki életben van, nem igen alkalmas arra, hogy a republikánus pártot újra fooy-, lányra juttassa. Nyílt kérdés tehát, ki lesz a republikánusok zászlóvivője. Beszélnek Borah szenátorról, Landon kormányzóról, Knox csikágói hírlapvezérről, sőt vannak Hoovernek is hívei, de nem sokan. A legöbb esélye, — három héttel a jelölés előtt — Randon kormányzónak van, akit a sok jelölt közü l egkevésbé ismernek a külföldön. Ki ez a Landons egy tipikus középnyugati amerikai. Előbbi gyvéd, akiről hazáján kívül nagyon keveset tudtak. Aztán 1932-ben, mikor Roosevelt és a demokraták eltengerelték a republikánusokat, Kansas állam Madont választotta meg kormányzónak. Ezen a poszton annyira bevált, hogy 1934-ben újra megválasztották és azóta már állandó elnökjelöltként szerepel. Mi a titka Landon népszerűségének? Elsősorban az, hogy a milliárdos deficitek éveiben rendbehozta Kansas pénzügyeit. Nem engedett adósságokat csinálni és csak annyi pénzt ad ki az álamkasszából, amit adókból fedezni tud. Kansasban nincsenek rendkívüli kiadások. Azaz hogy vannak, de azokat a Roosevelt fedezi. Mert a munkanélküliség leküzdésére megszavazott milliókat csakúgy, mint a nagyszabású közmunkák költségeit Amerikában nem az államok, hanem a washingtoni központi kormányzat fedezi. És mikor London az ő kiegyensúlyozott költségvetéséől szónokol, demokrata ellenfelei azzal szoktak visszavágni, hogy Roosevelt segítsége nélkül a kansasi farmerek és munkanélküliek már régen feldöntötték volna Landon költségvetési egyensúlyát. Hogy Európában nem ismerik Landont, az ikább előnyére lesz a választásokon. Az átlagamerikai ugyanis bizalmatlan minden olyan jeölttel szemben, aki túl sokat beszél külpolitikáról. Az amerikaiak nem akarnak mégegyszer Európa medvéért háborúba menni és pénzt sem akarnak kölcsönözni azoknak, akik még mindig nem fizették meg a világháborúból eredő adósságaikat, francián nem törődik Európával. Az ő személye farancia arra, hogy Washingtonban amerikai politikát fognak csinálni. Legalább is így hiszi az amerikai kispolgár. De nem törődik Európával Borah szenátorom, aki 70 évét meghazudtoló fiatalos erővel veette magát a küzdelembe. Az ő jelszava az amerikai alkotmány védelme. Körülbelül ez a programja Knoxnak is, aki a világhírű Chicago Daily News tulajdonosa. Hoover még nem adott programot. Valószínűleg ő is .Landont fogja támogatni, ha belátja, hogy neki semmi esélye nincsen. A pikantéria kedvéért meg kell említeni, hogy a clevelandi republikánus nagygyűlésen két Roosevelt is részt fog venni. Az egyik Theodore Roosevelt fia, a másik Nicholas Roosevelt, aki Budapesten volt amerikai követ Hoover elnöksége fejében. Mind a két republikánus Roosevelt Newyork állam képviseletében vesz részt a clevlandi kongresszuson, hogy segítsen kiválasztani legjobb embert a demokrata Roosevelt legyőzééhez. Sok reményük nincs a republikánusoknak a győzelemre. Egyelőre 5:1-re fogadnak Amerikábán, hogy Rooseveltet újra megválasztják. Mert ha igaz is, hogy Roosevelt költségvetése állandóan deficites, az érem másik oldala az, hogy kormányzása alatt véget ért a gazdasági válság is a nemzeti jövedelem az 1932. évi mélypont dupájára emelkedett. Ez a legjobb kortézia! Akárki lesz is Roosevelt ellenjelöltje, ez a váasztás a liberalizmus jegyében fog lefolyni. Hogy toosevelt liberális, azt eddig is tudtuk. Ami új, az inkább az, hogy nem mernek konzervatív ellenelöltet állítani neki a republikánusok. Az új Amerika olyan határozottan liberális felfogású, hogy egy olyan jelöltnek, aki megtagadja a liberalizmust, egyáltalán nem volna esélye. A két radícionális pártban, a demokrata és republikánus táborban most a liberalizmus a domináló erő, formális körülmények között a republikánus pártján inkább a konzervatív elemek vannak túlsúlyban, de most alig hallatják a szavukat. A nagyoké, a nehézipar persze most konzervatív jelöltetámogatna, ha a legkisebb remény is volna, hogy gy lehetne Rooseveltet megbuktatni. De a Wall Street tudja, hogy így nem lehet. A konzervatív nagytőke tehát szívesen segíti a kansasi kormányfót, aki ha nem is konzervatív, de mindenesetre józan ember, akinél nem kell majd meglepetéseket tartani. Borah szenátortól a nagytőke jobbanél, mint Roosevelttől, mert soha nem lehet tudni, mi jut máról holnapra Borah eszébe. Pénzügyiekintetben Borah veszélyesebb Rooseveltnél, mindenki tudja róla, hogy nyíltan az infláció és az szüsővaluta híve. Minden jel arra mutat, hogy Rooseveltnek a hivatalos republikánus párti jelölt lesz a legkomolyabb ellenfele, különösen ha Londonra esik a clevelandi nagygyűlés választása. Borah szenátor ugyan avval fenyegetőzik, hogy ő akkor is fellép, ha nem lesz hivatalos jelölt. őt azonban nem tekintik komoly ellenfélnek akár hivatalos jelöltként indul a küzdelembe, akár nem. Az outsiderek esélyei úgyszólván a semmivel egyenlők. Ha talán életben marad a néhány hónappal ezelőtt meggyilkolt Huey Long szenátor, sok zavart okozhatott volna, mert a luisianai demagóg diktátor a déli államokban nagyon népszerű volt. A többi demagóg népszónokok — mint például a kaliforniai Townsend, aki minden50 éven felüli embernek havi 200 dollár nyugdíjat ígér, vagy Coughlin páter, aki fel akarja osztani Amerika nemzeti vagyonát — egyáltalán nem jönnek most számításba. És nem számítanak a szocialisták sem, akik minden elnökválasztáskor állítanak jelöltet Norman Thomas személyében. A tudós professzor bizonyára most is fel fog lépni, de az ő jelöltsége inkább demonstratív jellegű, mert még a szocialisták is leginkább a tradicionális pártok jelöltjeire szavaznak. Júniusban, az elnökjelölő gyűléseken hozzák majd nyilvánosságra a két párt választási programját. A republikánusokét Clevelandban, a demokratákét Filadelfiában. Utána megkezdődik aválasztási küzdelem,ami egész nyáron át novemberig fog tartani, amikor az Egyesült Államok népe dönteni fog, hogy ki lesz újra négy esztendőre a Fehér Ház ura, Havas Jenő. 1 PESTI NAPLÓ 1936 május 21 15 Budapesti esetek és emberek Ha valamikor egy buzgó archeológus felásatja majd a Kossuth Lajza teret és a mélységben talált nagyszerű paloták romjaiból akar következtetni a mai élet fényességére, aligha csalódás nem éri a most itt nyüzsgő emberboly mindennapi gondjának, tehát valóságos életének a megítélése dolgában. Sokezer mozaikrészecskéből tevődik össze ugyanis ennek az életnek az igazi képe és szemlélve a Dunasor ragyogó palotáit, amelyek a mi kalendáriumunknak csak pirosbetűs napjait jelzik, ezt a mozaikírást is ki kell betűznie annak, aki a hétköznapok bajain és szenvedésein keresztül hamisítatlan képet akar kapni rólunk. Száz és száz apróságból próbáljunk csak néhányat lerögzíteni, az olvasó, akit nyomtatásban nem tudom miért, nyájasnak szokás címezni, ennél nyilván sokkal több esetről tud. Fel a Várba a Bécsi-kapu felé hatalmasan megrakott szekeret húz két gyengén táplált ló. A szegény párák háta meggörbed minden lépésnél az erőlködéstől, kiver a víz rajtuk, kétoldalt egy-egy ember, aki nagy ordítással és ostorral bíztatja őket. Aki látja, azt hiszi, hogy a következő pillanatban összerogynak a lovak, de senki nem szól. Még sincs baj, mert a Bécsikapu mögül egyszerre csak kifordul egy rendőr és megálljt kiált a kocsisokra. — Üzenjenek haza, — mondja olyan szabatosan, mintha valami főtiszt beszélne — amíg teherautó vagy még egy pár ló nem jött segítségre, a kocsi nem merhet tovább. A közönség helyeslően veszi tudomásul az intézkedést és eloszlik, egy úr azonban néhány szóval megdicséri a rendőrt, hogy nem tűrte az állatkínzást. — Jendelet van rá, — feleli — de enélkül is megtettem volna, mert utálom ezt az aljas üzletet. — Miféle üzletet! — Kérem szépen, most az a szokás, hogy a vénülő és gyenge lovat bebiztosítják, aztán jól megrakják a kocsit és nekihajtják valamelyik budai kapaszkodónak. A szegény állat megszakad és a biztosítás összegén vesznek helyette újat. A másik történet már kissé bonyolultabb, de még mindig nagyon egyszerű. Sokan csodálkozni fognak, hogy nem jutott eszükbe. Az egyik lapban néhány éve már, hogy szinte naponta megjelenik egy apróhirdetés, amely házfelügyelőt keres a kaucióval. Egy másik apróhirdetésben viszont nem nagyösszegű, de azonnal folyósítható kölcsönt kínál valaki — még megterhelt házakra is. A cím, amelyre az ajánlatot el kell küldeni, csodálatosképpen azonos. A dolog — amint helyesen tetszik már sejteni — nagyon egyszerű. A kölcsönkérők leveleiből megtudja a hirdető, hogy mekkora összeget igényel a háztulajdonos, a házmesterségre pályázók ajánlkozásából pedig, hogy mennyi kauciót tudnak adni. Ezen a réren házasodik össze aztán a két érdek, ami megtörténvén, apróhirdető emberünk mindkettőtől fölveszi a províziót. Ahol kevés a 3—4000 pengő, amelyet manapság kaucióként le szoktak tenni a házfelügyelők, ott se esik zavarba, tud magának is, meg üzletfelének is tanácsot adni. Ilyen esetben próbaidőre veszik fel a házfelügyelőt és a próbaidő lejártával elbocsátják. A kauciónak, amelyet az írásokban mindig kölcsönnek neveznek, csak egy részét kapja vissza ilyenkor a meg nem felelő házmester, a többit háromhavi részletben ígérik. Az ígéretet pontosan meg is tartják, mert fő a korrektség. A háromhavonta változó próbaidős házfelügyelő mindig emelkedő összegű kauciójából szépen telik a tulajdonosnak és jut a közvetítőnek is. Ennek éppen most épül egy háza Budán. No, nem kell mingyárt valami palotára gondolni. Mindössze kétemeletes és minden emeleten csak három lakás van. Nagyon szerény kis házikó. Az egyik polgári leányiskola udvarién a tízórai szünetben ugrálnak, kergetőznek a lányok, hármannégyen azonban, amolyan kis öregek, külön állnak egy csoportban és nagy komolyan fontos dolgokról beszélgetnek. — A te apukád miből ért — kérdezik az egyiket, akinek az apja történetesen egy újság kiadóhivatalának az igazgatója. — Újságot ártál. És azzal az éneklő hangsúllyal, ahogy az újságokat kínálni szokták a rikkancsok, hozzáteszi: Olcsó Igazság! Tíz fillér! Szenzáció. — És nevet, ahogy otthon hallja, a papától, aki nyilván tréfásan szokott családi körben a mesterségéről beszélgetni. Aztán szó esik a várható ebédről. A társaság másik tagja, egy ügyvéd leánya, nem sok jót jósol magának. — Kivérve, — mondja — ha nálunk volt ma a végrehajtó. — Micsoda? — ámul a többi. Hát ebben hol az összefüggés!• Xlyék fejetetnyek vagytok még. — tinit,'irja a kis-, lány. '« A végrehajtó és a papa katonnapajtások voltak és amikor pirosnédülye nap van és transzferálni jön, a puska mindig kölcsön kér tőle tíz pengőt... Olyan furcsa az, csak ülnek szó nélkül és néznek egymásra... Aztán előveszi a tíz pengőt és odaadja. A jövő héten is jönnöm kell. — mondja a legtöbbször — apus pedig csak azt felejt: Hát csak gyere is. — Tudod, hogy ez nagyon jó, — mondja az egyik kisöreg — elmesélem ma otthon. A jó mindössze az benne, hogy két nap múlva levelet kap a kiadóhivatali igazgató és az ügyvéd az iskola igazgatónőjétől. Arra kéri őket, hogy fontos ügyben keressék fel aákosfítón. Nagy az ijedelem a családban,nem tudják elképzelni, hogy miről teletít szó. A kislányok esküdöznek, hogy mindig jól feleltet és más baj se volt velük. Az igazgatónéni nagyon komolyan, szinte vészterhesen fogadja a papákat és elmondja, hogy a fülébe jutott az a beszélgetés, amelyet a kisleányok folytattak egymással. És ne vegyék rossz néven, de meg kell mondania, egyáltalában nincs rendjén, hogy szabadon beszélnek mindenről a gyerekek előtt. — Mi itt törjük magunkat, óvjuk őket még a szellőtől is, nehogy a fülükbe jusson olyasmi, amit nem szabad hallaniok. Önök pedig otthon vigyázatlanságból halomra döntik egész nevelési rendszerünket. A két apa kicsit restelkedik, kicsit bosszankodik, aztán azt mondja az ügyvéd: — Drága nagyságos asszony, köszönjük mindenesetre, hogy mindenre kiterjed a figyelme. És azt is köszönjük, hogy úgy neveli a gyerekeinket, mintha hercegnői, de legalább is udvarhölgyi pályára készülnének. De lassan az én kislányom egy-két év múlva már irodába vagy üzletbe fog járni, hogy megkeresse a kenyerét és naponta szembe fog kerülni mindenféle piszoksággal és huncutsággal, ami az élettel együtt jár. Nem inkább az volna jó, ha arra nevelné őket, hogy helyt tudjanak állni magukért? Az igazgatónő megütődve hallgatja. Aztán kényszeredett szívélyességgel elbúcsúznak. az Úr 1936. évéből Kelet rejtelmei és titkai elevenednek meg •HI MAY KÁROLY ? első filmre vitt regényén a sivatagon keresztül • •••••••ifiHEBBBI MAGYARUL BESZÉLŐ FILM Premier ma JUNNIA CITY CAPITOL