Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)

1936-05-21 / 117. szám

Csütörtök ROOSEVELT ÉS ELLENFELEI Néhány hét múlva megtudjuk, ki lesz Roose­velt ellenfele a novemberi elnökválasztáson. A re­publikánus párt clevelandi nagygyűlése június közepén fog határozni, hogy ki vegye fel a har­cot. Ha Coolidge élne, nem volna kétséges, hogy ki lesz Roosevelt ellenjelöltje. De Cootidge megu­talt és Hoover, aki életben van, nem igen alkal­mas arra, hogy a republikánus pártot újra fooy-, lányra juttassa. Nyílt kérdés tehát, ki lesz a republikánusok zászlóvivője. Beszélnek Borah szenátorról, Landon kormányzóról, Knox csikágói hírlapvezér­ről, sőt vannak Hoovernek is hívei, de nem sokan. A leg­öbb esélye, — három héttel a jelölés előtt — Randon kormányzónak van, akit a sok jelölt közü l egkevésbé ismernek a külföldön. Ki ez a Landons egy tipikus középnyugati amerikai. Előbb­i gy­véd, akiről hazáján kívül nagyon keveset tudtak. A­ztán 1932-ben, mikor Roosevelt és a demokraták eltengerelték a republikánusokat, Kansas állam Madont választotta meg kormányzónak. Ezen a poszton annyira bevált, hogy 1934-ben újra meg­választották és azóta már állandó elnökjelöltként szerepel. Mi a titka Landon népszerűségének? Elsősor­ban az, hogy a milliárdos deficitek éveiben rend­behozta Kansas pénzügyeit. Nem engedett adóssá­gokat csinálni és csak annyi pénzt ad ki az ál­amkasszából, amit adókból fedezni tud. Kansas­ban nincsenek rendkívüli kiadások. Azaz hogy vannak, de azokat a Roosevelt fedezi. Mert a mun­kanélküliség leküzdésére megszavazott milliókat csakúgy, mint a nagyszabású közmunkák költsé­geit Amerikában nem az államok, hanem a­ washingtoni központi kormányzat fedezi. És mi­kor London az ő kiegyensúlyozott költségvetésé­ől szónokol, demokrata ellenfelei azzal szokt­a­k visszavágni, hogy Roosevelt segítsége nélkül a kansasi farmerek és munkanélküliek már régen feldöntötték volna Landon költségvetési egyen­súlyát. Hogy Európában nem ismerik Landont, az i­ká­bb előnyére lesz a választásokon. Az átlag­amerikai ugyanis bizalmatlan minden olyan je­ölttel szemben, aki túl sokat beszél külpolitikáról. Az amerikaiak nem akarnak mégegyszer Európa medvéért háborúba menni és pénzt sem akarnak kölcsönözni azoknak, akik még mindig nem fizett­ék meg a világháborúból eredő adósságaikat, francián nem törődik Európával. Az ő személye farancia arra, hogy Washingtonban amerikai pol­itikát fognak csinálni. Legalább is így hiszi az amerikai kispolgár. De nem törődik Európával Borah szenátor­om, aki 70 évét meghazudtoló fiatalos erővel ve­ette magát a küzdelembe. Az ő jelszava az ame­rikai alkotmány védelme. Körülbelül ez a pro­gramja Knoxnak is, aki a világhírű Chicago Daily News tulajdonosa. Hoover még nem adott progra­mot. Valószínűleg ő is .Landont fogja támogatni, ha belátja, hogy neki semmi esélye nincsen. A pikantéria kedvéért meg kell említeni, hogy a clevelandi republikánus nagygyűlésen két Roosevelt is részt fog venni. Az egyik Theodore Roosevelt fia, a másik Nicholas Roosevelt, aki Budapesten volt amerikai követ Hoover elnöksége fejében. Mind a két republikánus Roosevelt Newyork állam képviseletében vesz részt a­ clevl­andi kongresszuson, hogy segítsen kiválasztani l­egjobb embert a demokrata Roosevelt legyőzé­éhez. Sok reményük nincs a republikánusoknak a győzelemre. Egyelőre 5:1-re fogadnak Ameriká­bán, hogy Rooseveltet újra megválasztják. Mert ha igaz is, hogy Roosevelt költségvetése állan­dóan deficites, az érem másik oldala az, hogy kormányzása alatt véget ért a gazdasági válság is a nemzeti jövedelem az 1932. évi mélypont dup­ájára emelkedett. Ez a legjobb kortézia! Akárki lesz is Roosevelt ellenjelöltje, ez a vá­asztás a liberalizmus jegyében fog lefolyni. Hogy toosevelt liberális, azt eddig is tudtuk. Ami új, az inkább az, hogy nem mernek konz­ervatív ellen­elöltet állítani neki a republikánusok. Az új Amerika olyan határozottan liberális felfogású, hogy egy olyan jelöltnek, aki megtagadja a libe­ralizmust, egyáltalán nem volna esélye. A két radícionális pártban, a demokrata és republiká­nus táborban most a liberalizmus a domináló erő, formális körülmények között a republikánus párt­ján inkább a konzervatív elemek vannak túlsúly­ban, de most alig hallatják a szavukat. A nagy­oké, a nehézipar persze most konzervatív jelöltet­ámogatna, ha a legkisebb remény is volna, hogy gy lehetne Rooseveltet megbuktatni. De a Wall Street tudja, hogy így nem lehet. A konzervatív nagytőke tehát szívesen segíti a kansasi kormány­fót, aki ha nem is konzervatív, de mindenesetre józan ember, akinél nem kell majd meglepetések­et tartani. Borah szenátortól a nagytőke jobban­­él, mint Roosevelttől, mert soha nem lehet tudni, mi jut máról holnapra Borah eszébe. Pénzügyi­ekintetben Borah veszélyesebb Rooseveltnél, min­denki tudja róla, hogy nyíltan az infláció és az szüsővaluta híve. Minden jel arra mutat, hogy Rooseveltnek a hivatalos republikánus párti jelölt lesz a legko­molyabb ellenfele, különösen ha Londonra esik a clevelandi nagygyűlés választása. Borah szená­tor ugyan avval fenyegetőzik, hogy ő akkor is fellép, ha nem lesz hivatalos jelölt. őt azonban nem tekintik komoly ellenfélnek akár hivatalos jelöltként indul a küzdelembe, akár nem. Az outsiderek esélyei úgyszólván a semmivel egyen­lők. Ha talán életben marad a néhány hónappal ezelőtt meggyilkolt Huey Long szenátor, sok za­vart okozhatott volna, mert a luisianai demagóg diktátor a déli államokban nagyon népszerű­ volt. A többi demagóg népszónokok — mint például a kaliforniai Townsend, aki minden­­50 éven felüli embernek havi 200 dollár nyugdíjat ígér, vagy Coughlin páter, aki fel akarja osztani Amerika nemzeti vagyonát — egyáltalán nem jönnek most számításba. És nem számítanak a szocialisták sem, akik minden elnökválasztáskor állítanak je­löltet Norman Thomas személyében. A tudós pro­fesszor bizonyára most is fel fog lépni, de az ő jelöltsége inkább demonstratív jellegű, mert még a szocialisták is leginkább a tradicionális pártok jelöltjeire szavaznak. Júniusban, az elnökjelölő gyűléseken hozzák m­ajd nyilvánosságra a két párt választási pro­gramját. A republikánusokét Clevelandban, a demokratákét Filadelf­iában. Utána megkezdő­dik a­­választási küzdelem,­ami egész nyáron át novemberig fog tartani, amikor az Egyesült Álla­mok népe dönteni fog, hogy ki lesz újra négy esz­tendőre a Fehér Ház ura, Havas Jenő. 1 PESTI NAPLÓ 1936 május 21 15 Budapesti esetek és emberek Ha valamikor egy buzgó archeológus fel­ásatja majd a Kossuth Lajza teret és a mély­ségben talált nagyszerű paloták romjaiból akar következtetni a mai élet fényességére, aligha csa­lódás nem éri a most itt nyüzsgő emberboly min­dennapi gondjának, tehát valóságos életének a megítélése dolgában. Sokezer mozaikrészecskéből tevődik össze ugyanis ennek az életnek az igazi képe és szemlélve a Dunasor ragyogó palotáit, amelyek a mi kalendáriumunknak csak piros­betűs napjait jelzik, ezt a mozaikírást is ki kell betűznie annak, aki a hétköznapok bajain és szen­vedésein keresztül hamisítatlan képet akar kapni rólunk. Száz és száz apróságból próbáljunk csak né­hányat lerögzíteni, az olvasó, akit nyomtatásban nem­ tudom miért, nyájasnak szokás címezni, en­nél nyilván sokkal több esetről tud. Fel a Várba a Bécsi-kapu felé hatalmasan meg­rakott szekeret húz két gyengén táplált ló. A szegény párák háta meggörbed minden lépésnél az erőlködés­től, kiver a víz rajtuk, kétoldalt egy-egy ember, aki nagy ordítással és ostorral bíztatja őket. Aki látja, azt hiszi, hogy a következő pillanatban összerogynak a lo­vak, de senki nem szól. Még sincs baj, mert a Bécsi­kapu mögül egyszerre csak kifordul egy rendőr és megállj­t kiált a kocsisokra. — Üzenjenek haza, — mondja olyan szabatosan, mintha valami főtiszt beszélne — amíg teherautó vagy még egy pár ló nem jött segítségre, a kocsi nem m­erhet tovább. A közönség helyeslően veszi tudomásul az intézke­dést és eloszlik, egy úr azonban néhány szóval meg­dicséri a rendőrt, hogy nem tűrte az állatkínzást. — J­endelet van rá, — feleli — de enélkül is meg­tettem volna, mert utálom ezt az aljas üzletet. — Miféle üzletet! — Kérem szépen, most az a szokás, hogy a vénülő és gyenge lovat bebiztosítják, aztán jól megrakják a kocsit és nekihajtják valamelyik budai kapaszkodónak. A szegény állat megszakad és a biztosítás összegén vesznek helyette újat. A másik történet már kissé bonyolultabb, de még mindig nagyon egyszerű. Sokan csodálkozni fognak, hogy nem jutott eszükbe. Az egyik lap­ban néhány éve már, hogy szinte naponta meg­jelenik egy apróhirdetés, amely házfelügyelőt ke­res a kaucióval. Egy másik apróhirdetésben vi­szont nem nagyösszegű, de azonnal folyósítható kölcsönt kínál valaki — még megterhelt házakra is. A cím, amelyre­ az ajánlatot el kell küldeni, csodálatosképpen azonos. A dolog — amint helye­sen tetszik már sejteni — nagyon egyszerű. A kölcsönkérők leveleiből megtudja a hirdető, hogy mekkora összeget igényel a háztulajdonos, a ház­mesterségre pályázók ajánlkozásából pedig, hogy mennyi kauciót tudnak adni. Ezen a réren háza­sodik össze aztán a két érdek, ami megtörténvén, apróhirdető emberünk mindkettőtől fölveszi a províziót. Ahol kevés a 3—4000 pengő, amelyet manapság kaucióként le szoktak tenni a ház­felügyelők, ott se esik zavarba, tud magának is, meg üzletfelének is tanácsot adni. Ilyen esetben próbaidőre veszik fel a házfelügyelőt és a próba­idő lejártával elbocsátják. A kauciónak, amelyet az írásokban mindig kölcsönnek neveznek, csak egy részét kapja vissza ilyenkor a meg nem felelő házmester, a többit háromhavi részletben ígérik. Az ígéretet pontosan meg is tartják, mert fő a korrektség. A háromhavonta változó próba­idős házfelügyelő mindig emelkedő összegű kau­ciójából szépen telik a tulajdonosnak és jut a közvetítőnek is. Ennek éppen most épül egy háza Budán. No, nem kell mingyárt valami palotára gondolni. Mindössze kétemeletes és minden eme­leten csak három lakás van. Nagyon szerény kis házikó. Az egyik polgári leányiskola udvarién a tízórai szünetben ugrálnak, kergetőznek a lányok, hárm­an­négyen azonban, amolyan kis öregek, külön állnak egy csoportban és nagy komolyan fontos dolgokról beszél­getnek. — A te apukád miből ért — kérdezik az egyiket, akinek az apja történetesen egy újság kiadóhivatalának az igazgatója. — Újságot ártál. És azzal az éneklő hangsúllyal, ahogy az újságokat kínálni szokták a rikkancsok, hozzáteszi:­­ Olc­só Igazs­ág! Tíz fillér! Szenzáció. — És nevet, ahogy otthon hallja, a papától, aki nyilván tréfásan szokott családi körben a mesterségéről beszélgetni. Aztán szó esik a várható ebédről. A társaság má­sik tagja, egy ügyvéd leánya, nem sok jót jósol ma­gának. — Kivérve, — mondja — ha nálunk volt ma a végre­hajtó. — Micsoda? — ámul a többi. Hát ebben hol az összefüggés!­­• Xlyék fejetetnyek­ vagytok még. — tinit,'irja a kis-, lány. '«­ A végrehajtó és a papa katonnapajtások voltak és amikor pirosnédülye na­p van és transzferálni jön, a puska mindig kölcsön kér tőle tíz pengőt... Olyan furcsa az, csak ülnek szó nélkül és néznek egymásra... Aztán előveszi a tíz pengőt és odaadja. A jövő héten is jönnöm kell. — mondja a legtöbbször — apus pedig csak azt felejt: Hát csak gyere is. — Tudod, hogy ez nagyon jó, — mondja az egyik kisöreg — elmesélem ma otthon. A jó mindössze az benne, hogy két nap múlva le­velet kap a kiadóhivatali igazgató és az ügyvéd az iskola igazgatónőjétől. Arra kéri őket, hogy fontos ügyben­ keressék fel­ a­­­ákosfítón. Nagy az ijedelem a családban,­­nem tudják elképzelni, h­ogy miről teletít szó. A kislányok esküdöznek, hogy mindig jól feleltet és­ más baj se volt­ velük. Az igazgatónéni nagyon komolyan, szinte vész­terhesen fogadja a papákat és elmondja, hogy a fülébe jutott az a beszélgetés, amelyet a kisleányok folytat­tak egymással. És ne vegyék rossz néven, de meg kell mondania, egyáltalában nincs rendjén, hogy szabadon beszélnek mindenről a gyerekek előtt. — Mi itt törjük magunkat, óvjuk őket még a szel­lőtől is, nehogy a fülükbe jusson olyasmi, amit nem­ szabad hallaniok. Önök pedig otthon vigyázatlanságból halomra döntik egész nevelési rendszerünket. A két apa kicsit restelkedik, kicsit bosszankodik, aztán azt mondja az ügyvéd: — Drága nagyságos asszony, köszönjük mind­en­esetre, hogy mindenre kiterjed a figyelme. És azt is köszönjük, hogy úgy neveli a gyerekeinket, mintha hercegnői, de legalább is udvarhölgyi pályára készü­l­nének. De lassan az én kislányom egy-két év múlva már irodába vagy üzletbe fog járni, hogy megkeresse a kenyerét és naponta szembe fog kerülni mindenféle piszoksággal és huncutsággal, ami az élettel együtt jár. Nem inkább az volna jó, ha arra nevelné őket, hogy helyt tudjanak állni magukért? Az igazgatónő megütődve hallgatja. Aztán kény­szeredett szívélyességgel elbúcsúznak. az Úr 1936. évéből Kelet rejtelmei és titkai elevenednek meg •HI MAY KÁROLY ? első filmre vitt regényén a sivatagon keresztül • •••••••ifiHEBBBI MAGYARUL BESZÉLŐ FILM Premier ma J­UNNIA CITY CAPITOL

Next