Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)
1936-08-05 / 178. szám
Ezerfia PESTI NAPLÓ 1936 augusztus 5 92 liót, a belföldiek 366.5 milliót, együttvéve tehát 720.2 millió pengőt tettek ki. Az 1935—36. pénzügyi évben az állami függő adósság nettóban 58.8 millió pengővel emelkedett, főleg a gazdaadósságok rendezésével és a beruházási célokra felvett kölcsönök révén. Jegyforgalom és devizagazdálkodás !A Magyar Nemzeti Bank helyzetével kapcsolatban a jelentés utal arra, hogy a jegyforgalom az utolsó évnegyedben 6 százalékkal volt magasabb, mint az 1935. év megfelelő időszakában. Úgy a magán-, mint az állami zsírókövetelések emelkedtek. Az érckészlet az utolsó negyedben csökkent, de valamivel magasabb színvonalon áll, mint egy évvel ezelőtt. Az aranykészlet változatlan. A gazdaadósságok rendezésével kapcsolatosan az államnak nyújtott előlegek miatt a fedezeti arány 1935 június 30-a óta jelentéktelen mérvben csökkent. A leszámítolási kamatláb változatlanul 4 százalék maradt. A Nemzetközi Fizetések Bankja, valamint a többi jegybank által nyújtott hitelek konszolidációjával kapcsolatban kibocsátott pénztárjegyek összege, e jegybankhitel olasz részletének a többi résztvevő hozzájárulása mellett történt visszafizetése következtében csökkent. Az összes forrásokból származó devizabevételek a megelőző év megfelelő időszakához képest az 1936. év első negyedében 32 százalékkal, az 1936. év első felében pedig 31 százalékkal emelkedtek. Az összes fontos csoportokban emelkedés mutatkozott. A pengő ellenében történő export 9,8 millió pengőről 5,6 millió pengőre csökkent. A folyó év első hónapjaiban a Németország felé irányuló magyar kivitel erősen emelkedett. A Nemzeti Bank külföldi devizahelyzete a felárak egységesítésének következtében javult. A behozatal céljaira történt devizakiutalások körülbelül olyan összeggel emelkedtek, amely hozzávetőleg megfelel az 1935. évi kedvezőtlen tengeri- és takarmánytermés következtében szükségessé vált takarmánybehozatalnak. A külföldi hitelek A Külföldi Hitelek Pénztárával szemben az államnak nincsenek hátralékai. Az egyéb hátralékok 20.5 milliót tesznek. A készpénzben rendelkezésre álló összeg a múlt évi 22.2 millió pengőről 14.1 millió pengőre csökkent. A pénztár által az állam részére nyújtott kölcsönök 11,5 millió pengővel emelkedtek. A pénztár más befektetései az utolsó jelentés óta nem változtak. Az az összeg, amely 1936. június 30-ig a hitelrögzítő egyezmények alapján helyeztetett letétbe rövidlejáratú banktartozások külföldi devizákban ki nem elégített kamaai és jutalékai fejében, 67,35 millió pengőt tett ki. Ebből, 64,62 millió fizettetett ki olyan hitelezőknek, akik a fizetést követelésük kielégítéseként elfogadták. A Nemzeti Banknál fennmaradt egyenleg tehát 273 millió. Az az összeg, amely ugyanezen egyezmények alapján tőketörlesztések fejében fizettetett be 1936. június 30-ig pengőben a Nemzeti Bankhoz, 26.67 millió pengőt tett ki. Ebből az összegből a hitelezők 25.45 millió pengő felett rendelkeztek. A Nemzeti Banknál maradt egyenleg tehát 1.22 millió pengő. Érdekes megállapítások a gazdasági helyzetről és a nemzeti jövedelemről A belkereskedelem fejlődési iránya — így szól a továbbiakban a Tyler-jelentés — emelkedő tendenciát mutat, a külkereskedelem azonban stagnál. Főleg a termelési tőkejavak termelése terén mutatkozik javulás, a fogyasztási javak termelésével kapcsolatos fejlődés lassú. Általánosságban a magyar ipar a, megelőzőleg külföldről importált készáruk iránti keresletnek mind nagyobb részét fedezi, azonban a lakosság vásárlóereje sokkal alacsonyabb, mint volt akkor, amikor Magyarország külföldi készárukat vásárolt és nemcsak a jelenleginél sokkal nagyobb mennyiséget exportált, hanem értékesebb árukat is, így gabona helyett lisztet, élő disznó és szarvasmarha helyett feldolgozott húsárut. Ezután utalva arra, hogy legutóbbi jelentésében már foglalkozott a nemzeti jövedelemre vonatkozó becslésekkel, megemlíti, hogy a nemzeti jövedelemre vonatkozólag szélesebb keretekben a Gazdaságkutató Intézet is végzett becsléseket A tényleges pengőértéken arapuló becslés szerint a nemzeti jövedelem az 1928/20. évi 5776 millióval szemben 1933/34-ben érte el a legalacsonyabb szintet 3522 millióval, az 1934/35 évben pedig felemelkedett 3666 millió pengőre. Az 1924/25— 1926/27. évek átlagárain alapuló becslés szerint az 1928/29. évi 5728 millióval szemben a mélypont1932/33-ban következett be 5167 millióval. 1933/34-ben a nemzeti jövedelem 5682 millióra emelkedett, de 1934/35-ben egy árnyalattal alacsonyabb, 5569 millió pengős szintet mutat. A magas árak miatt egyes árcikkei*** Nem versenyképesek a Sünbödön A jelentés rátér ezután a már ismert behozatali és kiviteli adatokra, majd részleteket közöl a államvasutak és a posta forgalmáról, továbbá a termelésről és a fogyasztásról, megállapítva, hogy a tendencia általában emelkedő. A megélhetési index az utóbbi hónapokban az 1932 óta eltelt évek azonos időszakához képest a legmagasabb nívót érte el. Megállapítja a jelentés, hogy néhány termelési ágban az árak olyan magasak, hogy a magyar áruknak bizonyos fontosabb külföldi piacokon való versenyképességét kizárják. A részvények árfolyama változatlanul szilárd volt, április óta pedig az emelkedés még kifejezettebb, mint amilyen az első évnegyedben volt. Június vége óta az ipari részvények további emelkedést mutattak. Az éve eleje óta a takarék- és folyószámlabetétek a postatakarékpénztárnál és a budapesti bankoknál csupán mintegy 4 százalékos növekedést mutatnak az 1935. év ugyanazon hónapjaival szemben. Halottak, akik élnek A Pesti Napló Könyvek új kötete Többrendbeli irodalmi Justizmord-ot igyekszik jóvátenni ez a nagyszerű kötet. 23 magyar író novelláit közli. Valamennyien halottak, a szó fizikai értelmében — és vannak köztük számosan, akiknek hírét, népszerűségét is megölte az igazságtalan utókor. Nem szokatlan jelenség ez sem a magyar, sem a világirodalomban. Hogy csak néhány egészen nagy nevet említsünk: Ibsent ma általában »elavultnak« tartják, mert azok a társadalmi kérdések és helyzetek, melyeket drámáiban felvett, ma már részben nem időszerűek. Anatole France-ot, aki évtizedeken át volt Európa legnépszerűbb írója, ma már nagyon kevesen olvassák. Mi az oka ezeknek az igazságtalan ítélkezéseknek, melyek örrökértékű nagy írókat akarnak feledésbe száműzni bizonyos pillanatnyi változások miatt? Nehéz megmondani. Lehet, hogy az újonnan fellépők versengése szorítja ki az emlékezetből a halottakat. Annyi bizonyos, hogy a közvetlen utókor rendszerint igazságtalan, de néhány évtized, vagy talán egy évszázad múlva ismét felfedezik az irodalmi halálra ítélt halottakat és rehabilitálják őket. Ilyenre is sok példát tud a világirodalom. 23 halott magyar író egy-egy novella-remekművet mutatja be a Laczkó Géza gondos szerkesztésében megjelenő sorozat új kötete, Kárpáti Aurél avatott összeállításában. Mindenekelőtt a névsort írjuk le: Ady Endre, Ambrus Zoltán, Bartóky József, Bródy Sándor, Cholnoky László, Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Justh Zsigmond, Kabos Ede, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Lövik Károly, Móra Ferenc, Pap Mariska, Papp Dániel, Petelei István, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond, Szini Gyula, Thury Zoltán, Tóth Béla, Tömörkény István, Török Gyula. Mindazt, amit azelőtt az irodalmi justizmordokról elmondtunk, nem áll természetesen Adyra, sem a magyar elbeszélő irodalom nemrég meghalt két nagy alkotójára, Móra Ferencre és Krúdy Gyulára, sem az anekdotakincse révén örökké népszerű Tóth Bélára és a gyűjtemény még egykét írójára. De Kaffka Margit, vagy Bródy Sándor nokszerűségét bizony már elég vaetasz réteggel kezdte bevonni az igazságtalan feledés homokja. És milyen kevesen olvassák Rákosi Vik-4*wst, a Sipululaus-i, est-aa elragadó humoristát, akinek örökké friss, üde tréfái bizony nem maradnak el Mark Twain humoreszkjei mögött. Kár, hogy kevesen olvassák ma, mondjuk Kabos Edét, Lövik Károlyt, vagy Thury Zoltánt, a magyar novellairodalomnak ezeket az erősi lendületű úttörőit, stíluskeresőit, vagy a nyugtalan tehetségű Cholnokyakat? Petelei István és Török Gyula szenvedélyes, keserű naturalizmusáról is kevesen tudnak a mai nemzedék olvasói közül, pedig milyen döbbenetesen éles és szívenütő mindkettőjüknek az a novellája, mely most ismét a nagyvilág elé kerül Csáth Gézát, a nemesen dekadens finom impresszionista elbeszélőt is elfeledték, sajnos. Szini Gyulát még olvassák, de nagyszerű fiatalkori írásaihoz már alig juthatnak hozzá azok, akik keresik. Senki sem olvassa viszont Justh Zsigmondot, ezt a hatalmas ábrázoló erejű novellistát, aki a magyar parasztábrázolás terén az átmenetet jelentette Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond között. Csodálatos irodalmi »gyöngyszemek« akadnak e 23 író gazdag novellahagyatékában. Elolvassuk írásaikat és elfog a csodálkozás. Nem értjük, hogyan »mehettek ki a forgalomból«. A kor, melyben javarészük írt, természetesen elég messze van tőlünk. A 23 novella nagy része a múlt század végén s az új század első éveiben született. Többékevésbé Mikszáth és a Nyugat között, vagy a Nyugat kezdő, ősi korszakában. Ekkor kezdett megváltozni az addig meglehetősen romantikus magyar írói szemlélet. Az írók kezdték felfedezni az illúziómentes valóságot, a múltból a jelen felé fordultak, az elpolgárosodott kemény hétköznapok felé. Fanyar, keserű, gyakran véresen kiábrándult szemlélet volt ez, fájdalmas válasz a valóság nyers kihívásaira. Izgalmas korszak ez: a nagy felismerése és a nagy átmenetek kora. És ennek a periódusnak minden mély emberi izgalmát csodálatos művészi erővel, bölcsességgel mentik át számunkra ezek a novellák. Egytől egyig megrázó élményt jelentenek, egytől egyig elevenek és aktuálisak. Ez a kötet, mely most a kezünkbe adja őket, a legméltóbb irodalmi igazságszolgáltatás, melyre már régóta vártunk. B. Gy. Agyvértódulás, szívszorongás, nehéz légzés, félelemérzet, idegesség, fejfájás, lehangoltság, álmatlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelenség a rendkívül enyhén ható természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által igen sokszor gyorsan megszüntethetők» Az orvosok ajánlják. Rejtélyek a Nép szervezkedési Költségei közül AD-osztály és az „esetenként megfelelő számú alkalmazott" tevékenysége (Saját tudósítónktól.) Hétfő délelőtt látogatást tett a miniszterelnökségi palotában Gömbös Gyula miniszterelnök és noha szabadsága csak augusztus 9-én jár le, jelenlétével máris megmozgatta a belpolitikai életet. Az időszerű belpolitikai problémák valahogy egyszerre aktuálisak lettek, ezek között is a Nép országos szervezkedése. Gróf Zichy János Az Est-ben legutóbb megjelent nyilatkozatában leszögezte, hogy amíg az ellenzék a miniszterelnök betegszabadságának ideje alatt lábhoz tett fegyverrel némán és mozdulatlanul állott, addig az uralkodópártnak egy kis csoportja korántsem tartotta tiszteletben a miniszterelnök egészségi állapotát, hanem nagy propagandába és különböző akciókba kezdett, amelyekkel kihívta a többi pártok állásfoglalását. A Nép túlnyomó többsége nagy aggodalommal figyelte a keszthelyi élharcosértekezlet lefolyását és felborítva látta mindazokat a pártelhatározásokat, amelyek a nyár elején jöttek létre. Most már minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Nep többsége nem ért egyet azzal a politikával, amelyet a párt törpe kisebbsége folytat azáltal, hogy az országot hatósági segédlettel akarja »beszervezni«, valósággal egy karámba terelni. A pártban általános az a meggyőződés, hogy a legközelebbi hetek ki fogják robbantani azt a belső harcot, amely végre megtisztítja a nemezti egység pártját a nyugodt kormányzást veszélyeztető és a pártegységet állandóan bomlasztó elemektől. Egyszerre véget akarnak vetni azoknak a törekvéseknek, melyek bizonyos rejtett célok megvalósítása érdekében egyre nagyobb terrort fejtenek ki a párt irányításában. Maguk a nemzeti egység pártjának tagjai is legnagyobb részben értetlenül állnak a központi iászervezés hatalmas méretei előtt. Nem ismerik ennek a megmagyarázhatatlan pártszervezésnek pénzforrásait. Az Est kedden közölte a Nep költségvetését, amelyhez fogható még nem került a magyar közvélemény elé. Eszerint a szervezkedés költségvetési előirányzata az 1936—1937. évre: Személyi kiadások: szervezési osztály 190.600 pengő, összes kiadások 308.000 pengő. A személyi kiadások meglehetősen túlzottaknak látszanak, de lehetséges, hogy a párt tagjai e súlyos kiadások fölött még valahogyan átsiklanak. Úgy halljuk azonban, hogy feltétlenül szóvá akarják tenni már a legközelebbi pártértekezleten a D-osztály költségvetését. Ebből kitűnik ugyanis, hogy az alkalmazott titkár és gépírónő mellett »esetenként megfelelő számú alkalmazott« gondoskodik azoknak a közéleti tényezőknek megfigyeléséről, akiket az országos főtitkárság megbízhatatlannak ítélt. A parlamentet is foglalkoztatni fogja ez a kérdés, mert itt a szabadságjogoknak olyan megsértéséről van szó, amely mellett a magyar országgyűlés semmi esetre sem mehet el éles kritika nélkül. Szerepel ezenfelül a kiadási tételek között 50 darab vasúti szabadjegy, a 120 pengő, aminőt csak a sajtónak ad meg a MÁV. Vájjon az élharcosok szabadjegyei is »újságíró-szabadjegyek?« A nemzeti egység pártjának körében — mint értesülünk — egyetlen komoly képviselőnek nincs tudomása arról, hogy a párt szervező főtitkársága milyen forrásokból teremti elő az óriásira méretezett költségvetési szükségleteket? 308.000 pengő beismert büdsé és ezenfelül a választásokhoz szükséges többmillió pengő — olyan forrásokat igényel, amelyeket érthetően nem tár még saját pártjának nyilvánossága elé sem az országos főtitkárság. A főbb bevételeket egyszerűen a vasutasok és a postások tagsági díjaiból irányozza elő, ami a pártok történetében Magyarországon egyedül áll. Évek óta az a rendszer uralkodik úgy a postánál, mint az Államvasútnál, hogy az alkalmazottak illetményeiből levonnak havonként 20 fillért és ebből fedezik a Nep szervezkedésének költségeit. Még a legszegényebb és a legnyomorúságosabban fizetett kisembereknek filléreiből is elvonják ezt a tagsági díjat, amely a Nep-nek évenként 130 000 pengőt jövedelmez. Olyan súlyos kérdésről van itt szó, amelyhez fogható a magyar közéletben még nem igen akadt.