Pesti Napló, 1936. október (87. évfolyam, 224–250. szám)

1936-10-10 / 232. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1936 oketóber 10 2 Egyórás meghitt beszélgetés Lord Londonderryvel Budapesten A volt angol légügyi miniszter Hitlerről, Göringgel való barátságáról és I. Ferenc Józsefnél tett harmincöt év előtti látogatásáról ,­ (Saját tudósítónktól.) Péntek délután, néhány perccel Milch tábornoknak, a német légügyi had­erő főparancsnokának a megérkezése után a má­tyásföldi repülőtéren, a menetrendszerű londoni géppel megérkezett lord Londonderry volt a­­gol légügyi miniszter. A feltűnően magas, karcsú, tipikusan arisztokratikus külsejű volt angol mi­niszter, a felesége és 15 éves leánya, Lady Mary Stewart társaságában jött meg. Egyenesen a­­Dunaralota szállóba hajtattak és estig nem is hagyták el fejedelmi apartmanjukat. Lord Londonderry a Dunapalotában több régi magyar barátját fogadta, akikkel hosszasan el­beszélgetett. Herceg Festetics György szintén lord Londonderry látogatói közt volt és közöttük a beszélgetés főképpen lótenyésztési kérdésekről folyt. Herceg Festetics meghívta a Baldwin-kor­mány légügyi miniszterét birtokára, Keszthelyre és a lord most is ígérte, hogy visszatérőben néhány napot nála tölt. A Pesti Napló munkatársa felkereste lord Londonderryt, aki eddig elzárkózott bármiféle nyilatkozattétel elől, mert — mint mondotta — csak magánemberként van a magyar fővárosban, ahol, sajnos, csak rövid időt tölthet. A Pesti Napló munkatársának sikerült a lorddal hosszú beszélgetést folytatnia, melynek során nyíltan megkérdeztük tőle, mi igaz a vele kapcsolatban szállongó hírekből! A Duna-palota halljában, a délutáni teáról távozó közönség soraiban közben már elterjedt a hír, hogy ki az a magas, karcsú, érdekes angol úr, aki az egyik kényelmes karosszékben ülve, feszte­lenül beszélget. A kíváncsi pillantások egyálta­lán nem zavarták a lordot, aki készségesen és tel­jes őszinteséggel válaszolt minden kérdésünkre. — Budapesten olyan hírek keringenek, Sir, hogy ön azért érkezett ide, hogy Göring miniszter­elnökkel és M­ich tábornokkal, a német légi haderő főparancsnokával találkozzék — tettük fel nyiltan a kérdést. Lord Londonderry nem találkozik Budapesten Göringgel és Milch-hel Az 58 éves angol arisztokrata, akinek a szőke hajába alig vegyültek meg ősz szálak és legfeljebb 40—45 évesnek látszik, elnevette magát. —• Ebből egy szó sem igaz, — mondotta lord Londonderry. — Nem mintha nem találkoznék szí­vesen Göring miniszterelnökkel és Milch tábornok­kal, hiszen mind a ketten igazi jóbarátaim, hanem egyszerűen azért, mert tiszta véletlen, hogy éppen ma érkeztem Budapestre. A londoni közvetlen re­pülőgéppel jöttem és innen folytatom utamat Bu­karestbe, ahol Bibesco herceg vendége leszek. Miután nincs közvetlen csatlakozása a két gépnek, holnap reggel 10 óráig itt maradok. Ha nyomban folytatni tudtam, volna utamat, akkor ma meg sem álltam volna a magyar fővárosban, hanem csak visszatérőben. Mint láthatja, tiszta véletlenség, hogy éppen Göring és Milch érkezésének estéjén vagyok önök között. — Amióta lemondtam az angol légügyi mi­nisztérium vezetéséről, — folytatta — nem fog­lalkozom aktív politikával, bár a parlament mun­kájában természetesen részt veszek. Göring minisz­terelnökhöz és Milch tábornokhoz őszinte sport- barátság szálai fűznek, ők is pilóták, én is szen­vedélyes pilóta vagyok és ez teszi viszonyunkat igen közvetlenné és szívélyessé. Az aviatika sze­retete különben már kezd családi tradíció lenni nálunk, — tette hozzá mosolyogva a volt légügyi miniszter. — Velem van 15 éves lányom is, aki azonban minden fiatalsága ellenére már remek Első csalás Irta: Lukács István Nászútra Franciaországba mentünk. Két hét Párizs, egy hét a Bretagne-ban. Nagyon boldogok voltunk. Itthon meg már berendezett lakás várt bennünket, Margit szülei azt mondták, végig kell látogatni a rokonokat. Mi irtóztunk ettől. Beállí­tani idegen emberekhez, átszenvedni buta félórá­kat, mindenütt Ugyanazokat kérdezik- Nem, nem­inkább ,sértődjenek meg... És a barátok? Úgy döntöttünk, hogy azokhoz se megyünk el. Mi egy­másnak akarunk élni. Annak, hogy nem vizite­lünk sehol, óriási előnye az is, hogy senki sem jön mihozzánk. Délutánonként hatkor, fél hétkor végzek az iro­dában. Ilyenkor telefonálok Margitért, vagy haza­szaladok érte, később séta vagy mozi. Néha színház. Nagyritkán hangverseny, Margit miatt, mert imádja a komoly zenét. Együtt szoktunk vacsorát venni, rendszerint abban a gyógyszertárkülsejű hentesüzletben, a körúton. A háztartás titokzatos valami, az ember vesz tizenöt deka felvágottat, hazaviszi, otthon fényűző vacsorát kap belőle. Va­csora utáni nagy mulatság a rádió: beszaladgálni pillanatok alatt Európát. Népgyűlés nem kell, operaközvetítés nem kell, érthetetlen szövegű fel­olvasás nem kell. Tánczene... igen tánczene.. - az kell,­ömült a szekrényből a jazz, mi azt játsszuk Margittal, hogy Londonban vagyunk a Savoy ho­telben, táncolunk. Azt is megcsináltuk, hogy esté­lyiesen felöltöztünk, ő a nagy estélyibe... olyan szép volt... vállán egy hatalmas rózsával... én szmokingot vettem... és otthon maradtunk ket­tesben. A törvényszéken találkoztam egyszer Kari­val. »Bolondok vagytok?? kérdezte. — »Elbúj­tok a világ elől, nem lehet sehol se látni benne­teket­« Magyarázni próbáltam, hogyan élünk. »Értsd meg, szeretjük egymást.« Rázta a fejét. »így nem szabad élni.« Mi pedig mulattunk ezen. Belőlünk nem lesz olyan házaspár, amilyeneket az éttermekben látni. Férj a szeretőjével, feleség a szeretőjével. Tud­nak egymásról mindent, én hogy nem beszélnek róla. Talán beszélnek is róla. Mi megállapítunk abban, hogy mindig őszinték leszünk. Addig va­gyunk együtt, amíg szeretjük egymást. A társa­sági élettel sokszor csak az otthoni unalom ellen védekeznek. Ilyesmi nem kell nekünk. Ha a szo­bámban egy másnapi tárgyalásra készülök, Mar­git kézimunkázik. Sokat olvasunk együtt, meg­beszéljük a könyveket. Ki is mondta a múltkor, hogy egy házasság-­ nak három esztendő a próbaideje? Isen, az öreg Dániel bíró. Mi már negyedik éve vagyunk há­zasok, jobban szeretjük egymást, mint­ valaha. Szóval nem lehet már baj velünk. Az a fontos, hogy az ember künn hagyja a lakás ajtaja előtt az élet sok csúnya piszkát. Én nem engedem be a gondokat a hallba. Otthon két gyerek vagyunk, Margit gyakran úgy is beszél, kislányos hangon, gügyögve. Sohasem veszekedtünk, még csak vi­táink sincsenek. A sógorom — szegény papucs — azt mondja, h­ogy veszekedés nélkül nincs is igazi boldogság. Mintha betegség nélkül nem lehetne egészséges az ember. Persze vannak néha kis idegességek bennem, főleg irodai dolgok miatt, de ezeket elfojtom otthon. A héten egyszer árve­résről mentem haza, szomorú dolgokat láttam, lehangolt. Margitnak nem mondtam meg, hől vol­tam. Igazam van? - " És tegnap... Feljött értem az irodába, gyalog mentünk hazáig. Előzőleg esett, jó szaga volt a levegőnek, mintha megmosták volna. Margit vi­dám volt, én egy kicsit fáradt voltam. Vacsora. A lány aztán behozta a feketekávés gépet, szórako­zott lehettem, elfelejtettem bekapcsolni a villanyt. Pedig ez az én munkaköröm, délben is, este is. Mire eszembe jutott, Margit nyúlt a kapcsolóért. Kis sértődöttség látszott az arcán. Csend volt köztünk. •• — Jaj, majdnem elfelejtettem... Még sze­rencse, hogy eszembe jutott — mondtam kis szü­net után. ..-... — Mi az? — kérdezte gyanútlanul Margit. — Hány óra is van? Fél kilenc? Nem, nem késtem még el... Csodálkozott. — Miről késett volna el? — Randevúm van egy kliensemmel. — Most este?­­— Igen, kilenc órakor a Hungáriában, Margit kedvetlenül mosolygott — Esti tanácskozás, mi? Ideges lettem. —­ Csakugyan esti találkozás. Ennek az ember­nek pöre van egy bécsi gyárossal, aki itt van most, éjjel utazik, próbálunk még egyezkedni. Bizalmatlanul fogadta. — Hogy hívják­­a kliensét? Történeteimből mindegyiket ismeri. — Tulajdonképpen nem is az én kliensem. Kántor doktoré. De Kántor nem tud németül, ő szólt át délután, hogy segítsem ki. — Hát jó... — mondta. — Akkor siessen. Megcsókoltam gyorsan. Az ajtóból visszaszól­tam: »Igyekszem haza.« És szaladtam le, az utcán intettem egy taxinak.­­­ Menjen Budára... A Vérmező-kávéházhoz. Alig ültek ott néhányan. Csendes, muzsika­nélküli polgári kávéház. Feketekávét kértem. — Parancsol lapokat? — kérdezte a pincér. — Nem kérek. Képeslapokat s­e kértem. Megittam a fekete­kávét. Eszembe jutott Margit, eszembe jutott a mi otthonunk, a rádiónk, amit tegnap este hall­gattam és holnap este is hallgatni fogok. Magá­nosan ültem féltizenegyig. Aztán hazamentem. .. — pilóta.­ Sajnos, fiatal kora miatt még nem kapta­­ meg­ a pilótaigazolványt és így nem teljesülhet szíve vágya, hogy saját repülőgépe legyen... — Úgy tudom, ön tavalyi berlini látogatása során hosszú tárgyalásokat is folytatott Göring vezérezredessel és Milch tábornokkal? — kérdez­tem tovább lord Londonerrytől. _ Hitler és a béke — Ez igaz, de természetes is. Mint már mond­tam, személyes jóbarátok vagyunk, így csak ter­mészetes, hogy amikor Berlinben jártam, keres­tem a velük való találkozást és beszélgetéseink során igyekeztem a kölcsönös megértést előmozdí­tani országaink között. Szerintem Memetorszoára olyan döntően fontos szerep vár a béke megőrzé­sében, hogy meg kell ragadni minden alkalmat arra, hogy Németország vezetőivel érintkezzünk." A jobb megismerés a legjobb ellenszere a féle­lemnek, már­pedig a kölcsönös félelem sok bajt csinált idáig is a világtörténelemben. Ezért fontos a személyes érintkezés és ezért utaztam én annak­idején Berlinbe..­ Nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindent elkövettem, ami szerény erőmtől telt hogy előmozdítsam a jobb megismerést és ezzel a jobb megértést a flipek között. — Nem akarok most politikai kérdésekről be­szélni, de azt hiszem, nem politika az, ha igyek­szem eloszlatni azt a gyanút,­­amely kölcsönösen él a nemzetek között, — folytatta a volt­ angol légügyi miniszter.­ — Ezért mondtam, hogy szí­vesen találkoznék most is itt Bu­dapesten két régi pilótabarátommal, de attól félek, erre már egyi­künknek sem jut ideje. Hazautaztamban meg fo­gok állani Berlinben, de nem tudom, várjon talál­ozni fogok-e velük akkor? . .. ... — ön tavalyi berlini útja során hosszas be­szélgetést folytatott Hitler kancellárral is. Nem mondhatna erről valamit nekünk, Sir? — kérdez­tem­— Nem akarok politikai kérdésekről beszélni, így talán elég, ha annyit mondok, hogy Hitler kancellár fölöttébb impresszív személyiség. Úgy éreztem, hogy a német államfő ugyanúgy gondol­kodik, mint én, vagyis ő is minden erejével Európa békéjének biztosításán fáradozik. Tudom, hogy nagyon sok nehézség torályosul a béke bará­tainak útjába, de azt hiszem, mégis m­úlnak bizo­nyos lehetőségek ennek biztosítására. Ha más-más utakon járunk is, a világ nagy többsége minden­esetre a béke biztosítását akarja elérni. Az angol kormány is ezt tartja legfőbb céljának és ezt akarja minden erejével keresztülvinni. A harmincöt év előtti Magyarország feledhetetlen emléke — ön vezető szerepet játszik az Angliában egyre erősebben nyilvánuló magyarbarát mozga­lomban, Sir — jegyeztük meg. — Éz igaz és tényleg egészen fiatal korom óta mindig lelkes magyarbarát voltam. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy az Angliában igen szép sikereket felmutató magyar­ bizottság engem vá­lasztott elnökévé. Különben Magyarországgal ál­landó kapcsolatot tartok fenn, sőt az önök angol­nyelvű folyóiratába több cikket is írtam. Gróf Apponyi Albert egyik legnagyobb bámulója vol­tam és erről a, monumentális magyar államférfiú­ról úgy Angliában, mint Magyarországon is ,so­kat-­­írt­am. Azt hiszem, Apponyi Albert korunk egyik legkimagaslóbb államférf­ia­ volt a szó leg­nemesebb értelmében. . Lord Londonderry most nagyon megértő han­gon így szólt: — Tudom, milyen szép, de egyben milyen el­képzelhetetlenül nehéz dolog újságírónak lenni. A sajtó munkásai iránt a legnagyobb tisztelette­l és megbecsüléssel viseltettem mindig. Azt hiszem, döntően fontos szerep vár az újságírókra, Európa békéjének és a népek közötti jobb megértésnek az előmozdításában. — Ön most járt első ízben Magyarországon, Sir? -- kérdeztem a volt angol légügyi miniszter­től, miután megköszöntem az újságírók iránt ér­zett szeretetének megnyilvánulását. — Még jóbarátaim is azt hiszik általában, hogy nem voltam még Magyarországon, — volt a válasz — azonban ez nincsen így. Harmincöt év előtt hosszabb időt töltöttem már Magyaror­szágon, mint egészen fiatal ember. Amikor VII. Edvárd a trónra lépett, Lord Wolseley tábornagy kíséretében kiküldtek, hogy bejelentsem V. Ferenc Józsefnek az angol trónváltozást. Mondhatom, felejthetetlen emlékeket őriztem meg erről az utamról. Az önök ősz uralkodója a Burgban fo­gadott minket és a hivatalos aktus­­befejezése után olyan szívélyes, baráti kedvességgel beszél­getett el velünk, hogy amikor távoztunk, meg is jegyeztük, hogy I. Ferenc Józsefet nem hiába ne­vezték el a világ egyik első gavallérjának. — A harmincöt év előtti Magyarországot alapo­san meg­ismertem ezen az utamon. Egy hetet töl­töttem Budapesten is és odahaza ár­adozva beszél­tem erről a felejthetetlen hétről. Arig várom, hogy a jövő tavasszal ismét ellátogathassak Budapestre. Vagy május végén, vagy június elején érkezem és akkor hosszabb időt töltök a fővárosban. Majd ha megérkezem, felhívom önt telefonon és akkor foly­tathatjuk ma elkezdett beszélgetésünket... Lord Londonderry a közel egyórás beszélgetés után felsietett szobájába, ahol már várta családja. Távozóban még visszaszólt:­­ .­— Ne haragudjon, hogy politikáról nem akar­tam­ beszélni. Ez azonban nem is fontos. A fontos csak a­ béke és a megértés előmozdítása. Lovik Károly.

Next