Pesti Napló, 1936. október (87. évfolyam, 224–250. szám)

1936-10-10 / 232. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1936 oketóber 10 2 Egyórás meghitt beszélgetés Lord Londonderryvel Budapesten A volt angol légügyi miniszter Hitlerről, Göringgel való barátságáról és I. Ferenc Józsefnél tett harmincöt év előtti látogatásáról , (Saját tudósítónktól.) Péntek délután, néhány perccel Milch tábornoknak, a német légügyi haderő főparancsnokának a megérkezése után a mátyásföldi repülőtéren, a menetrendszerű londoni géppel megérkezett lord Londonderry volt agol légügyi miniszter. A feltűnően magas, karcsú, tipikusan arisztokratikus külsejű volt angol miniszter, a felesége és 15 éves leánya, Lady Mary Stewart társaságában jött meg. Egyenesen aDunaralota szállóba hajtattak és estig nem is hagyták el fejedelmi apartmanjukat. Lord Londonderry a Dunapalotában több régi magyar barátját fogadta, akikkel hosszasan elbeszélgetett. Herceg Festetics György szintén lord Londonderry látogatói közt volt és közöttük a beszélgetés főképpen lótenyésztési kérdésekről folyt. Herceg Festetics meghívta a Baldwin-kormány légügyi miniszterét birtokára, Keszthelyre és a lord most is ígérte, hogy visszatérőben néhány napot nála tölt. A Pesti Napló munkatársa felkereste lord Londonderryt, aki eddig elzárkózott bármiféle nyilatkozattétel elől, mert — mint mondotta — csak magánemberként van a magyar fővárosban, ahol, sajnos, csak rövid időt tölthet. A Pesti Napló munkatársának sikerült a lorddal hosszú beszélgetést folytatnia, melynek során nyíltan megkérdeztük tőle, mi igaz a vele kapcsolatban szállongó hírekből! A Duna-palota halljában, a délutáni teáról távozó közönség soraiban közben már elterjedt a hír, hogy ki az a magas, karcsú, érdekes angol úr, aki az egyik kényelmes karosszékben ülve, fesztelenül beszélget. A kíváncsi pillantások egyáltalán nem zavarták a lordot, aki készségesen és teljes őszinteséggel válaszolt minden kérdésünkre. — Budapesten olyan hírek keringenek, Sir, hogy ön azért érkezett ide, hogy Göring miniszterelnökkel és Mich tábornokkal, a német légi haderő főparancsnokával találkozzék — tettük fel nyiltan a kérdést. Lord Londonderry nem találkozik Budapesten Göringgel és Milch-hel Az 58 éves angol arisztokrata, akinek a szőke hajába alig vegyültek meg ősz szálak és legfeljebb 40—45 évesnek látszik, elnevette magát. —• Ebből egy szó sem igaz, — mondotta lord Londonderry. — Nem mintha nem találkoznék szívesen Göring miniszterelnökkel és Milch tábornokkal, hiszen mind a ketten igazi jóbarátaim, hanem egyszerűen azért, mert tiszta véletlen, hogy éppen ma érkeztem Budapestre. A londoni közvetlen repülőgéppel jöttem és innen folytatom utamat Bukarestbe, ahol Bibesco herceg vendége leszek. Miután nincs közvetlen csatlakozása a két gépnek, holnap reggel 10 óráig itt maradok. Ha nyomban folytatni tudtam, volna utamat, akkor ma meg sem álltam volna a magyar fővárosban, hanem csak visszatérőben. Mint láthatja, tiszta véletlenség, hogy éppen Göring és Milch érkezésének estéjén vagyok önök között. — Amióta lemondtam az angol légügyi minisztérium vezetéséről, — folytatta — nem foglalkozom aktív politikával, bár a parlament munkájában természetesen részt veszek. Göring miniszterelnökhöz és Milch tábornokhoz őszinte sport- barátság szálai fűznek, ők is pilóták, én is szenvedélyes pilóta vagyok és ez teszi viszonyunkat igen közvetlenné és szívélyessé. Az aviatika szeretete különben már kezd családi tradíció lenni nálunk, — tette hozzá mosolyogva a volt légügyi miniszter. — Velem van 15 éves lányom is, aki azonban minden fiatalsága ellenére már remek Első csalás Irta: Lukács István Nászútra Franciaországba mentünk. Két hét Párizs, egy hét a Bretagne-ban. Nagyon boldogok voltunk. Itthon meg már berendezett lakás várt bennünket, Margit szülei azt mondták, végig kell látogatni a rokonokat. Mi irtóztunk ettől. Beállítani idegen emberekhez, átszenvedni buta félórákat, mindenütt Ugyanazokat kérdezik- Nem, neminkább ,sértődjenek meg... És a barátok? Úgy döntöttünk, hogy azokhoz se megyünk el. Mi egymásnak akarunk élni. Annak, hogy nem vizitelünk sehol, óriási előnye az is, hogy senki sem jön mihozzánk. Délutánonként hatkor, fél hétkor végzek az irodában. Ilyenkor telefonálok Margitért, vagy hazaszaladok érte, később séta vagy mozi. Néha színház. Nagyritkán hangverseny, Margit miatt, mert imádja a komoly zenét. Együtt szoktunk vacsorát venni, rendszerint abban a gyógyszertárkülsejű hentesüzletben, a körúton. A háztartás titokzatos valami, az ember vesz tizenöt deka felvágottat, hazaviszi, otthon fényűző vacsorát kap belőle. Vacsora utáni nagy mulatság a rádió: beszaladgálni pillanatok alatt Európát. Népgyűlés nem kell, operaközvetítés nem kell, érthetetlen szövegű felolvasás nem kell. Tánczene... igen tánczene.. - az kell,ömült a szekrényből a jazz, mi azt játsszuk Margittal, hogy Londonban vagyunk a Savoy hotelben, táncolunk. Azt is megcsináltuk, hogy estélyiesen felöltöztünk, ő a nagy estélyibe... olyan szép volt... vállán egy hatalmas rózsával... én szmokingot vettem... és otthon maradtunk kettesben. A törvényszéken találkoztam egyszer Karival. »Bolondok vagytok?? kérdezte. — »Elbújtok a világ elől, nem lehet sehol se látni benneteket« Magyarázni próbáltam, hogyan élünk. »Értsd meg, szeretjük egymást.« Rázta a fejét. »így nem szabad élni.« Mi pedig mulattunk ezen. Belőlünk nem lesz olyan házaspár, amilyeneket az éttermekben látni. Férj a szeretőjével, feleség a szeretőjével. Tudnak egymásról mindent, én hogy nem beszélnek róla. Talán beszélnek is róla. Mi megállapítunk abban, hogy mindig őszinték leszünk. Addig vagyunk együtt, amíg szeretjük egymást. A társasági élettel sokszor csak az otthoni unalom ellen védekeznek. Ilyesmi nem kell nekünk. Ha a szobámban egy másnapi tárgyalásra készülök, Margit kézimunkázik. Sokat olvasunk együtt, megbeszéljük a könyveket. Ki is mondta a múltkor, hogy egy házasság- nak három esztendő a próbaideje? Isen, az öreg Dániel bíró. Mi már negyedik éve vagyunk házasok, jobban szeretjük egymást, mint valaha. Szóval nem lehet már baj velünk. Az a fontos, hogy az ember künn hagyja a lakás ajtaja előtt az élet sok csúnya piszkát. Én nem engedem be a gondokat a hallba. Otthon két gyerek vagyunk, Margit gyakran úgy is beszél, kislányos hangon, gügyögve. Sohasem veszekedtünk, még csak vitáink sincsenek. A sógorom — szegény papucs — azt mondja, hogy veszekedés nélkül nincs is igazi boldogság. Mintha betegség nélkül nem lehetne egészséges az ember. Persze vannak néha kis idegességek bennem, főleg irodai dolgok miatt, de ezeket elfojtom otthon. A héten egyszer árverésről mentem haza, szomorú dolgokat láttam, lehangolt. Margitnak nem mondtam meg, hől voltam. Igazam van? - " És tegnap... Feljött értem az irodába, gyalog mentünk hazáig. Előzőleg esett, jó szaga volt a levegőnek, mintha megmosták volna. Margit vidám volt, én egy kicsit fáradt voltam. Vacsora. A lány aztán behozta a feketekávés gépet, szórakozott lehettem, elfelejtettem bekapcsolni a villanyt. Pedig ez az én munkaköröm, délben is, este is. Mire eszembe jutott, Margit nyúlt a kapcsolóért. Kis sértődöttség látszott az arcán. Csend volt köztünk. •• — Jaj, majdnem elfelejtettem... Még szerencse, hogy eszembe jutott — mondtam kis szünet után. ..-... — Mi az? — kérdezte gyanútlanul Margit. — Hány óra is van? Fél kilenc? Nem, nem késtem még el... Csodálkozott. — Miről késett volna el? — Randevúm van egy kliensemmel. — Most este?— Igen, kilenc órakor a Hungáriában, Margit kedvetlenül mosolygott — Esti tanácskozás, mi? Ideges lettem. — Csakugyan esti találkozás. Ennek az embernek pöre van egy bécsi gyárossal, aki itt van most, éjjel utazik, próbálunk még egyezkedni. Bizalmatlanul fogadta. — Hogy hívjáka kliensét? Történeteimből mindegyiket ismeri. — Tulajdonképpen nem is az én kliensem. Kántor doktoré. De Kántor nem tud németül, ő szólt át délután, hogy segítsem ki. — Hát jó... — mondta. — Akkor siessen. Megcsókoltam gyorsan. Az ajtóból visszaszóltam: »Igyekszem haza.« És szaladtam le, az utcán intettem egy taxinak. Menjen Budára... A Vérmező-kávéházhoz. Alig ültek ott néhányan. Csendes, muzsikanélküli polgári kávéház. Feketekávét kértem. — Parancsol lapokat? — kérdezte a pincér. — Nem kérek. Képeslapokat se kértem. Megittam a feketekávét. Eszembe jutott Margit, eszembe jutott a mi otthonunk, a rádiónk, amit tegnap este hallgattam és holnap este is hallgatni fogok. Magánosan ültem féltizenegyig. Aztán hazamentem. .. — pilóta. Sajnos, fiatal kora miatt még nem kapta meg a pilótaigazolványt és így nem teljesülhet szíve vágya, hogy saját repülőgépe legyen... — Úgy tudom, ön tavalyi berlini látogatása során hosszú tárgyalásokat is folytatott Göring vezérezredessel és Milch tábornokkal? — kérdeztem tovább lord Londonerrytől. _ Hitler és a béke — Ez igaz, de természetes is. Mint már mondtam, személyes jóbarátok vagyunk, így csak természetes, hogy amikor Berlinben jártam, kerestem a velük való találkozást és beszélgetéseink során igyekeztem a kölcsönös megértést előmozdítani országaink között. Szerintem Memetorszoára olyan döntően fontos szerep vár a béke megőrzésében, hogy meg kell ragadni minden alkalmat arra, hogy Németország vezetőivel érintkezzünk." A jobb megismerés a legjobb ellenszere a félelemnek, márpedig a kölcsönös félelem sok bajt csinált idáig is a világtörténelemben. Ezért fontos a személyes érintkezés és ezért utaztam én annakidején Berlinbe.. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindent elkövettem, ami szerény erőmtől telt hogy előmozdítsam a jobb megismerést és ezzel a jobb megértést a flipek között. — Nem akarok most politikai kérdésekről beszélni, de azt hiszem, nem politika az, ha igyekszem eloszlatni azt a gyanút,amely kölcsönösen él a nemzetek között, — folytatta a volt angol légügyi miniszter. — Ezért mondtam, hogy szívesen találkoznék most is itt Budapesten két régi pilótabarátommal, de attól félek, erre már egyikünknek sem jut ideje. Hazautaztamban meg fogok állani Berlinben, de nem tudom, várjon találozni fogok-e velük akkor? . .. ... — ön tavalyi berlini útja során hosszas beszélgetést folytatott Hitler kancellárral is. Nem mondhatna erről valamit nekünk, Sir? — kérdeztem— Nem akarok politikai kérdésekről beszélni, így talán elég, ha annyit mondok, hogy Hitler kancellár fölöttébb impresszív személyiség. Úgy éreztem, hogy a német államfő ugyanúgy gondolkodik, mint én, vagyis ő is minden erejével Európa békéjének biztosításán fáradozik. Tudom, hogy nagyon sok nehézség torályosul a béke barátainak útjába, de azt hiszem, mégis múlnak bizonyos lehetőségek ennek biztosítására. Ha más-más utakon járunk is, a világ nagy többsége mindenesetre a béke biztosítását akarja elérni. Az angol kormány is ezt tartja legfőbb céljának és ezt akarja minden erejével keresztülvinni. A harmincöt év előtti Magyarország feledhetetlen emléke — ön vezető szerepet játszik az Angliában egyre erősebben nyilvánuló magyarbarát mozgalomban, Sir — jegyeztük meg. — Éz igaz és tényleg egészen fiatal korom óta mindig lelkes magyarbarát voltam. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy az Angliában igen szép sikereket felmutató magyar bizottság engem választott elnökévé. Különben Magyarországgal állandó kapcsolatot tartok fenn, sőt az önök angolnyelvű folyóiratába több cikket is írtam. Gróf Apponyi Albert egyik legnagyobb bámulója voltam és erről a, monumentális magyar államférfiúról úgy Angliában, mint Magyarországon is ,sokat-írtam. Azt hiszem, Apponyi Albert korunk egyik legkimagaslóbb államférfia volt a szó legnemesebb értelmében. . Lord Londonderry most nagyon megértő hangon így szólt: — Tudom, milyen szép, de egyben milyen elképzelhetetlenül nehéz dolog újságírónak lenni. A sajtó munkásai iránt a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel viseltettem mindig. Azt hiszem, döntően fontos szerep vár az újságírókra, Európa békéjének és a népek közötti jobb megértésnek az előmozdításában. — Ön most járt első ízben Magyarországon, Sir? -- kérdeztem a volt angol légügyi minisztertől, miután megköszöntem az újságírók iránt érzett szeretetének megnyilvánulását. — Még jóbarátaim is azt hiszik általában, hogy nem voltam még Magyarországon, — volt a válasz — azonban ez nincsen így. Harmincöt év előtt hosszabb időt töltöttem már Magyarországon, mint egészen fiatal ember. Amikor VII. Edvárd a trónra lépett, Lord Wolseley tábornagy kíséretében kiküldtek, hogy bejelentsem V. Ferenc Józsefnek az angol trónváltozást. Mondhatom, felejthetetlen emlékeket őriztem meg erről az utamról. Az önök ősz uralkodója a Burgban fogadott minket és a hivatalos aktusbefejezése után olyan szívélyes, baráti kedvességgel beszélgetett el velünk, hogy amikor távoztunk, meg is jegyeztük, hogy I. Ferenc Józsefet nem hiába nevezték el a világ egyik első gavallérjának. — A harmincöt év előtti Magyarországot alaposan megismertem ezen az utamon. Egy hetet töltöttem Budapesten is és odahaza áradozva beszéltem erről a felejthetetlen hétről. Arig várom, hogy a jövő tavasszal ismét ellátogathassak Budapestre. Vagy május végén, vagy június elején érkezem és akkor hosszabb időt töltök a fővárosban. Majd ha megérkezem, felhívom önt telefonon és akkor folytathatjuk ma elkezdett beszélgetésünket... Lord Londonderry a közel egyórás beszélgetés után felsietett szobájába, ahol már várta családja. Távozóban még visszaszólt: .— Ne haragudjon, hogy politikáról nem akartam beszélni. Ez azonban nem is fontos. A fontos csak a béke és a megértés előmozdítása. Lovik Károly.