Pesti Napló, 1936. december (87. évfolyam, 275–298. szám)

1936-12-01 / 275. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Melléklet) az* te m* (E Budapest, 1938 87. évfolyam 275. szám Kedd, december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bor? 4.— pen,x3 Negyedévre 10.80 pengd Félévre 2160 pengd Egyév szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG és KIAD­Ó H­I­VATALI TV ker., Rákóczi út 64. Telefon 1-455-59-től 80-ig, l­ tSz-19-től 17-ig (soroZat) Jegypénztár, hirdetési-, előfil­­­téti-, atvási- és könyvossü­lyi VII., Erzsébet körút 18-20. Szerka­ztsiség Bocskeni L, Kohlmarkt 7. •­ i Kiáltás a magyar válságból Bukarest november he. (I. S.) Tudjuk nagyon jól, hogy a de­mokratikus kormányzásnak csupán szokásos formája a parlamentarizmus és elképzelhető, hogy ezt a megnyilatkozási alakulatot más szervezet is helyettesítheti. Mindnyájan tisz­tában vagyunk a parlamentarizmus hibáival és fogyatékosságaival. Nem ideális lény a vá­lasztó és nem angyal a megválasztott sem. Pártharcok, egyéni érvényesülések, klikkek és érdekszövetkezetek settenkednek az alkotmá­nyos sátor homályában. Mégis eddig senki sem tudta a parlamentarizmust jobbal pótolni. Tudjuk mindjárt, hogy erre kész a fele­let, dehogy­is nem! Olaszországban látjuk a választott korporációkat és Ausztriában ki­alakult a rendi állam, a német birodalomban megteremtették a totális államot, a szovjet megcsinálta a maga kommunista nagyválaszt­mányát. Mindegyikről megvan a véleményünk és találunk bennük olyan erényeket, amelyek mellett tagadással elhaladni nem­ lehet. Mégis nekünk utódállambeli magyaroknak az a ta­pasztalatunk, hogy ha valamelyik államban a maguk szempontjából a nemzetek­­jónak is vélik a maguk új államberendezkedését, ne­künk ezek semmi jót nem ígérnek. Nem a parlamentarizmus az oka, hogy egyes utódállamokban a parlamentáris rend­szer nem üdvözít és ennek keretében is ál­landó kulturális és gazdasági vérveszteség lankasztja erőinket, hanem a parlamentariz­mus működésének módja, a közvélemény ér­vényesülésének meghamisítása és megcsonkí­tása. Csehszlovákia példája azt mutatja, hogy a parlamenti rendszer megközelítő tisztasága az ország kisebbségi népének számos előnyt biztosít. Minthogy pedig a képviseleti rend­szer nem szorítkozik csupán a törvény­hozásra, hanem a közélet egyéb ágára is, így a közigaz­gatási önkormányzatra is. Csehszlovákiában a magyarság nem él kiszolgáltatott életet, ha­nem a mesterséges önkormányzati korrektívu­mok dacára is jól-rosszul megtalálja érdekei­nek alátámasztását. Ugyanekkor Romániában a nacionalista túltengéssel velejáró önkor­mányzati lecsúszás párhuzamosan halad a parlamenti rendszer elsekélyesítésével. A román kormányrendszer alulról kezdi kiépíteni a totális és korporációs rendszer be­vezetését. A kettőt együtt próbálja ki­ a kor­poráció megteremtését teljes nemzeti alapon. A törvények egyelőre csak a testületeket te­remtik­­ meg és nem szólnak semmit az ural­kodó faj­ túlsúlyának parancsáról, de a gya­korlat mégis megmutatja már, miként válik az igazi önkormányzat felelőtlen­ erőhatalom útján a nemzeti totalitás otthonává. Romániában a szakkamarák már eddig sem feleltek meg a testületi demokrácia szel­lemének. A választásoknál a vezetést át­ kel­­­lett engedni a kereskedelmi és iparkamarák­ban, valamint az ügyvédi és orvoskamarákban a románoknak még ott is, ahol a tagok több­sége nem tartozott a románsághoz. Ezt a ten­denciát szolgálta az utóbbi három évben az önkormányzati szaktestületekben a választá­sok kikapcsolása. Alig van magyarlakta terü­leten szaktestület, amelyben választott urak ülnének, hanem úgyszólván mindenütt kine­vezték az elnököket és az igazgatótanácsokat egyaránt. Részben pártpolitikai álláshajsza, részben azonban nacionalista irányzat­­ütkö­zött ki ebben. A kamarák román elnökei a kormánypárt emberei (mindegyik fizetést húz valamely illedelmesebb elnevezés alatt)...a többi vezetők azonban már más román pártok­ból is kikerülnek. Újabban ezekben a kama­rákban elrendelték a választásokat. Azokban a mezőgazdasági, valamint kereskedelmi és ipari kamarákban, ahol sikerült olyan kompro­misszumokat létrehozni a kisebbségi érdekel­tekkel, amelyek garantálják a kamarák veze­tőségének román többségét, ott meg is tartot­ták a választásokat, ahol ez nem ment, ott vagy elhalasztották vagy pedig furfang és erőszak segítségével­­s nyomták be a román többséget, sőt a tisztán román vezetőséget, így csinálták ezt legutób­b az újonnan létesí­tett munkakamarák vá-««*.- fásainál. Ez a ka­mara talán a legfontosabb minden szervnél a magyarságra nézve. Az erdélyi városok ma­gyarsága az iparosokból és munkásokból ke­rül ki. Ezek a kisemberek a városi magyar­ság gerincei, rajtuk épül fel a magyar társa­dalom egész organizmusa. Most ezek fölé bí­róul tették a munkakamarát. Elég ha azt mondjuk, hogy sem legény, sem mester nem lehet az, aki román nyelven szakmai vizsgát nem tesz a kamara előtt. Elgondolhatjuk, mi­lyen rostálást vihet végbe ez a testület, ha mi nem vagyunk benne. Érthető tehát, ha a ma­gyar munkásság és iparosság minden erejét megfeszítette, hogy a választáson bejusson. A nacionalista terror azonban egészen egy­szerű fogással bokszolta ki őket. Számos vá­rosban szabálytalannak minősítette a jelölő listákat, miket a hivatalos román listával szemben a győzelem biztos kilátásával be­nyújtottak és a hivatalos listát egyhangúlag megválasztottnak jelentették ki, így történ ez Marosvásárhelyen, Nagyváradon és másutt. Az ügyvédi kamarák sorsa nem kevésbé szomorú. Az erdélyi ügyvédi kamarák igaz­gató tanácsának és fegyelmi választmányai­nak mandátuma még nem járt le, de Aradon Temesvárott és Nagyváradon a román ügyvé­dek felszólították a kamarai vezetőséget, hogy mondjanak le, hogy a román nemzeti szellem­ben lehessen megújítani a kamarákat. Aradon eleget is tettek a felhívásnak és az eredmény az volt, hogy horogkeresztes jelszók alatt tel­jesen román listát állítottak össze, amelybe még a »gutgesinnt« jobboldali sváb ügyvéde­ket sem vették fel és a kisebbségek és mérsé­kelt románok paktumos listáját teljesen el­buktatták azzal, hogy terrorral meggátolták a kisebbségi ügyvédeket a szavazásban. Ennek nyomán akarták Temesvárott és Nagyvára­­don is kicserélni az ügyvédi kamarákat. A te­mesvári választást immár harmadszor kellet elhalasztani, mert a kisebbségek legalább sze­rény képviselethez ragaszkodtak, viszon Nagyváradon az ügyvédi kamara választmá­nyának magyar tagjai (keresztények és zsi­dók) eddig kereken visszautasították, hogy mandátumaik lejárta előtt lemondjanak. A nagyváradi ügyvédmozgalomban már nemcsak a nacionalista érvényesülés, hanem a faj­védelmi túlzás tigriskörmei is arcunkba karmolnak. A román ügyvédek ugyanis nem­csak azt a követelést állítják fel ebben a ka­marában, ahol a román ügyvédek elenyésző kisebbségben vannak, hogy a kamara választ­mányának 13 tagjából 10 román legyen és csupán három lehet nem román, hanem azt is, hogy a román­­ügyvédek megválasztásánál a kisebbségiek nem is szavazhatnak, mert a román méltóságra megalázó, hogy mandátu­mait nem román szavazóktól fogadja­ el. A nagyváradi magyar ügyvédek fajra és vál­ásra való tekintet nélkül emlékiratban­ vála­szoltak a román ügyvédek követelésére és ez az emlékirat a magyar kisebbségi élet drámai történelmi dokumentuma. Idézzünk egyik kétt passzust ebből, hogy a magyar közönség lássa a határon inneni magyarság politikai, nemzeti és lelki küzdelmeinek riasztó mélységeit. Tudni kell, hogy az ügyvédek eddig is meg­hajoltak az előtt, hogy a kamara vezetősége román legyen, tehát például a nagyváradi ügyvédi kamara 13 vezetője közül az elnök és hat választmányi tag román. — Ha mi most román fajú kartársainktól annak megszívlelését kérjük, — mondja az emlékirat — hogy a többségi elv alatt nem ért­sék a kisebbségi elemek teljes elnyomását és kisemmizését és hogy a választmányban levő és maradó kisebbségi kartársakat ne igyekez­zenek jelentőségüktől megfosztott figurákká degradálni, akkor lényegében nem teszünk eleget, minthogy kérjük a törvényességnek és emellett az állampolgári és emberi önérzetnek a respektálását­ a kisebbségek javára is.­­ Mi most nem kívánjuk kritika alá venni a román, ügyvédek gyűlésén elhangzott elvet, illetve javaslatot, amely szerint fe­gyelmi vétség legyen az, ha egy román ügyvéd olyan pozíciót foglal el, amely kisebbségi kar­társaik szav­azatán épül fel. Nem egyéb ez a gondolat, mint a hitlerista faji vagy vérelem­zési teória nagyváradi kicsírázása. — Ha Önök a mi véleményünket félre­dobják, ez ellenkeznék a törvényességgel, az alkotmány elveivel, a humanizmus követelmé­nyeivel és oda vezetne, hogy az ügyvédtörvény érvénye felboríttatnék, mélyreható különbsé­gek, létetnének a hivatás kárára faji vagy fe­lekezeti tekintetekből, megteremtődnék a »le­nézett« ügyvédek és »felsőbbrendű« ügyvédek tábora, könnyen eljutnánk abba a­z állapotba, amelyre nézetünk szerint nem tekinthetne vissza büszkeséggel az az ügyvédi kar, amely úgy Romániában, mint a többi modern álla­mokban élharcosa volt a haladásnak, a pol­gári és politikai jogok védelmének, az emberi szabadságjogoknak, egyenlőségnek és általá­ban a szabad gondolatnak. Ezek a kiszakított idézetek illusztrálják a romániai magyar ügyvédi kar zajgó, viharzó és meggyötört lelki állapotát. Milyen kiáltás ez a nagy magyar válságból, amelyben a ro­mániai magyar intelligenciánk vergődik. Mi­lyen sötét perspektíva a jövőre, ha ez az irány­zat, amely ellen itt olyan égő tiltakozást ol­vashatunk, végül is diadalmaskodna. És mi­lyen mutató ez abból, hogy hova jutna a ma­gyar élet abban az esetben, ha sikerülne a ro­mán kormányzatnak alulról kiépítenie a de­mokratikus önkormányzat helyébe ezt a nacio­nalista korporációt, amelyben önrendelkezés és önakarat nincs, hanem csak nacionalista többségi parancs és kisebbségi elnyomás és ahonnan már csak egy ugrás lenne az egész állami élet felett domináló totális diktatúra. Minden hang és áhítás, amely Kelet-Európá­ban a parlamentáris kormányzás és a társa-­­dalmi demokrácia ellen megszólal, egy-egy követ gurít erre a mostoha sorsú magyarságra. 1

Next