Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)
1937-01-24 / 19. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 január 24 558 SPORTNAPLÓ Budapest, 1937 január 17-23 Mit várhatunk a „vegyes" tenniszversenyek bevezetésétől ? A nemzetközi tenniszfórumokon újabban egyre gyakrabban és mind nagyobb erővel hangzanak fel az amatőr—profi »vegyes« versenyek bevezetését sürgető követelések. Ezen gondolat, melynek megvalósítása a fehér sport eddig meglehetősen exkluzív világában tegnap még teljességgel elképzelhetetlennek látszott, — az idők szavától és a fejlődés kérlelhetetlen törvényeitől erőre kapva — ma már a kapuk előtt áll és alig lehet kétséges, hogy holnap bebocsátást fog nyerni... Bebocsátást kell kapnia, mivel ellenkező esetben az amatőr tenniszsportot az a nagy veszély fenyegeti, hogy az egyre hatalmasabb lendülettel és tőkével dolgozó amerikai hivatásos versenyüzem a legnevesebb, legnagyobb tudású sztárjaitól fogja — úgy lehet igen rövid időn belül — megfosztani. Éppen azoktól, akiknek játéka a legnagyobb közönségvonzerőt és pedagógiai értéket jelenti és akikre az egész nemzetközi, amatőr versenyélet bazírozva van. Ezt a luxust azonban az amatőr tenniszsport többé nem engedheti meg magának! Kilaeut, Cochetet, Suzane Lenglent, Vinest és legutóbb mindnyájuk között a legnépszerűbbet, Jerryt, már elveszítette, anélkül, hogy egyelőre komolyabb megrázkódtatások jelei mutatkoztak volna. De az esetleges további vérveszteségeket már sokkal nehezebb lesz kiheverni és ha azok csakugyan bekövetkeznének, nagyon könnyen hosszú évekre visszavethetik az amatőr teniszsportot! A profivá lett sztároknak fent említett ragyogó sorozata, a háromszoros világbajnok átnyergesével ugyanis még korántsem fejeződött be, mert amint nagyon komoly forrásból hírlik, a kulisszák mögött máris megkezdődtek az előmunkálatok Crawford, v. Cramm és Budge elhódításáért! Ami — tekintve a minden áldozatra kész amerikai menedzsereknek a »hódítás« terén eddig elért sikereit — alighanem egyet jelent azzal, hogy előbbutóbb a szóbanforgó krekkek is a tengerentúli profi versenyistálló színeiben fognak futni, azaz — bocsánat — ütni... Márpedig, hogy egy Perry nélküli, vagy Cramm nélküli, Crawford nélküli és Budge nélküli »világbajnokság«-ra nem özönlene a közönség Wimbledonba, arra mérget lehet venni! Valamint arra is, hogy a többi nagy nemzetközi versenyek és DC küzdelmek látogatottsága is nagyon erős visszaesést mutatna, a világ jelenlegi legnagyobb tudású játékosainak úgyszólván teljes hiányában ... Mivel pedig ennek bekövetkeztét mással, mint a vegyes versenyek bevezetésével, megakadályozni többé aligha lehet, bizonyosra vehető, hogy a nemzetközi tennszszövetség — esetleg meglepően rövid időn belül — kénytelen lesz revízió alá venni eddigi merev álláspontját és beengedni a nyílt profikat is Wimbledon féltve őrzött szentélyébe. . Az már aztán más kérdés, hogy a bevezetendő vegyes versenyek mit fognak nyújtani. Be fogják-e váltani a hozzájuk fűzött reményeket? Pótolni, vagy pláne felülmúlni fogják-e tudni a változatos, színes és sokszor oly forró amatőr csatákat? Minderre ma még úgyszólván lehetetlen felelni. Egy dolog azonban feltétlenül indokolttá és majdnem megfizethetetlen értékűvé teszi a bevezetésüket: az, hogy a jelenleg kiközösített »renegátok« előtt ismét meg fognak nyílni a center-courtok kapui és a világ tenniszközönsége, főleg azonban a most felnövekvő, fiatal játékosok — a jelenlegi inkább cirkuszi, mint komoly jelleggel bíró »bemutatók« helyett — valódi, hamisítatlan versenylevegőben fogják láthatni a fehérlabda koronázatlan királyait! Akiktől még most is, amikor legtöbbjük már túljutott karrierjének zenitjén, felülmúlhatatlan dolgokat lehet látni és tanulni. Csodálatos technikát, gyönyörű stílust, ragyogó trükköket mélyséjtes taktikai érettséget és művészei ötleteket egyaránt. Egyszóval mindazokat a csakis nagyon nagy játékosokban fellelhető tulajdonságokat, amelyek a tenniszt a sportok »királynőjévé« emelték és amelyek nélkül az egész tenniszjáték csak unalmas favágás lenne... A vegyes versenyek bevezetésétől tehát főleg azt várhatja — és el is várja — a fehér sport óriási tábora, hogy azok ismét visszavarázsolják a pályákra azt a felejthetetlen, de az utóbbi években kissé megkopott, megfakult művészi játékstílust, amelyet a Tildének, Cochetek, Lacostk, Susane Lenglének és a mi Kehrl.net Bélánk oly, szinte utolérhetetlen tökéletességgel képviseltek. Anélkül, hogy közben egy jottányival is kevésbé eredményesebbek lettek volna! Az eredmény is nagyon fontos, de a közönség nemcsak eredményes, hanem esztétkailag is szép és gyönyörködtető tenniszt akar látni. Ha másképpen nem, hát — bánja az ördög! — akár a »vegyes« bevezetése árán is, Ambro, Pál. Nemzetközi futballnapló Bécs, január 23. 1. BELGA SZÖVETSÉGET NEM ÉRDEKLIK A FIFA-SZABÁLYOK? A balga futballszövetség, a nemzetközi labdarúgótársadalom jogos elképedésére, játékengedélyt adott a szerződését megszegő Raymond Brainenek és a Prágából »angolosan« távozott belga játékos anyaegyesületének, a Beerschotnak legutóbbi bajnoki mérkőzésin már részt is vett. A belga sajtó beszámolóiból kiderül, hogy Braine reprize ünnepélyes keretek között zajlott le. A »nagy Raymond« ragyogóan játszott, három gólt is rúgott és a közönség extázisban ünnepelte a »százszázalékos profiból« »egyszázalékos amatőrré« vedlett belga futballcsillagot. Hogy a csehszlovák sportsajtó miként kommentálta Braine ünnepélyes keretek között megrendezett reprízét és hogy milyen megállapításokat fűzött a belga szövetségnek és a Berschot vezetőségének a Braine— Sparta ügyben tanúsított magatartásához, azt mindenki élénken elképzelheti magának, aki tudja, hogy Braine 1937. év végéig a Sparta szerződtetett profijátékosaként szerepel a csehszlovák szövetség nyilvántartásában. A Sparta megfelelő lelépési díj ellenében hajlandó lett volna Brainet a Beerschotnak átengedni, a belga egyesület azonban azököljogi álláspontjára helyezkedve, némi huzavona után úgy határozott, hogy , Brainet amatőrjátékossá nyilváníttatja a belga szövetséggel, nehogy aprofi Brainet prágai szerződése útját állja a gondosan előkészített szabadrablási akciónak. A belga szövetség vezetői pontosan teljesítették a Beerschot »taktikai utasításait«, és így a belga klub lelépési díj nélkül vehette birtokába azt a játékost, akiért a Sparta mérhetetlen anyagi áldozatokat hozott és akit szerződése ez év végéig a prágai egyesülethez köt. A Sparta a csehszlovák szövetség útján feljelentette a belga szövetséget és a Bedschotot a FIFA-nál és a nemzetközi futballközvélemény most a maximumra fokozott érdeklődéssel néz a világszövetség vizsgálata és döntése elé. A semleges szaksajtó egyöntetűen követeli a belga szövetség és a Beerschot példás megbüntetését. A belgák eljárása a Braine-afférban a FIFA-szabályok durva megszegését jelenti, ami annál flháborítóbb, mert a FIFA szabályainak kidolgozásában a llga szövetségi vezéreknek tevékeny részük volt. Ebben a kínos feltűnést keltő sportbotrányban minden becsületesen gondolkozó sportembernek a Splrta és a csehszlovák szövetség erélyes tiltakozásához kell csatlakoznia. Hová jutna az egyetemes labdarúgás, ha a belga példa nyomán, a szabályokba foglalt nemzetközi megállapodások helyébe, a kíméletlen ököljog önkényuralma lépne! A FIFA-nak eddigelé nem sikerült olyan tekintélyre szert tennie, amely egy a feladata magaslatán álló legfelsőbb nemzetközi sportforma jelentőségének megfelelne. A világszövetség eddigi ténykedésével nagyfokú erélytelenséget és koncepcióhiányt árult el. Ennek köszönhette a FIFA, hogy rosszmájú kritikusok afuttatóhivatal nem éppen hízelgő címével és jellegével ruházták fel a labdarúgósport világszövtségét. Most itt az alkalom, hogy a FIFA vezetői kilépjenek előkelő rezerváltságukból és legalább is szabályőrző és jogvédői minőségükben rehabilitálják magukat. A FIFA-nak nemcsak kötelessége, hanem létfenntartási érdeke, hogy szabályainak érvényt szezzen és ha enne a kötelességének teljesítését a Sparta Braine ügyben elmulasztaná, úgy ezzel önmaga fölött mondaná ki a halálos ítéletet. AZ OSZTRÁK-FRANCIA ÖSSZECSAPÁS ELŐTT. A mai Párizsban lezajló osztrák-francia válogatott mérkőzésen Meisl Hugó szavatának az a feladata, hogy Budapest városi együttesének és a csehszlovák válogatottnak legutóbbi párizsi kudarcáért revansot vigyen a franciákon. A középeurópai futball szempontjából, az osztrák-francia mérkőzés tehát túlnő egy barátságos országok közöttti erőpróba keretein. Ausztria csapata favoritként indul a küzdelembe, de a mérkőzés esélyeinek latolgatásánál helyénvaló az óvatosság, hiszen a francia labdarúgás az utóbbi időkben szorgalmasan cáfolt rá a papírformajóslatokra. Meisl Hugó 7 Austria-játékost állított be csapatába, amelyben csak a középcsatár helyén szereplő Bindert illetően oszlanak meg erősebben a vélemények. A kritikusok egy része vérmes reményeket fűz a Rapid gólkirályának lövőképességéhez, a bírálók többsége azonban attól tart, hogy Binderrel — négy Ausztria-csatár között — könnyen megtörténhet az a kellemetlen eset, hogy nem lesz alkalma félelmetes lövőtudományának csillogtatására. A sötéten látók már szívesen kiegyeznének a döntetlen eredménnyel. Az optimisták magas gólarányú osztrák diadalól álmodoznak. Reális számítás szerint 1—2 gólkülönbözős oszták győzelem felelne meg a két csapat klasszisa között vonható párhuzamnak. Meisl Hugó ezúttal is bravúros alakítást nyújtott a »Gondterhelt szövetségi kapitány« című klasszikus labdarúgóoparett főszerepében, amik fia Hugó mentor barátai és ellenfelei egyaránt arra következtetnek, hogy Auszria »örökös« szövetségi kapitánya rendületlenül bízik csapata győzelmében. Az osztrák szövetséget 120.000 frankos bevételhez juttatja ez a párizsi kiindulás, ami azt bizonyítja, hogy az osztrákoknak pillanatnyi előnyik feláldozásával és céltudatos politikával sikerült válogatott együttesükritkaságértékét épségben tartani. (B. F.) Megvalósulás előtt a margitszigeti versenyuszoda A magyar úszósport már évekkel ezelőtt kinőtt a Császárfürdő uszodájából. Évek óta kedvetlenül rendezik az egyesületek az alig tizenkétéves uszodában versenyeiket, mert a közönség elhelyezése itt nem megfelelő és az uszoda sem szabályos méretű és hőmérsékletű. Az idén, amikor a kétszeres olimpiai bajnok magyar vízipólócsapat a Horthy serlegmérkőzések keretében vendégül látja a legkiválóbb európai együtteseket, égetően szükség van az új úszóstadionra, mert az összes többi nemzetek szabályos és modern stadionokban rendezték meg az évről évre ismétlődő nagy úszóeseményeket, míg mi mindig az 1926. évi első Európa-bajnokságra épült Császárfürdővel szerénykedhetünk. 1927-ben Bologna, 198-ban Amszterdam, ISSO-ban Nürnberg, 1931-ben Paizs, 1912-ben Los Angeles, 1934-ben Magdeburg, 1935-ben Brüsszel, 1936-ban Berlin nagyszerű új úszóstadionokkal fogadta a legjobb víziszólócsapatokat, nekünk sem lehet ezek után egy régi, szabálytalan uszodával előállni, amelyet 1926-ban és 1929-ben is kifgásoltak. Az érvek súlya alatt sikerült elérni, hogy a Margitsigeten felépülhessen az úszóstadion. Mint ahogy ez már szokásban van, még mindig akadnak részletkérdések, amelyek a munkálatok megindulását késleltetik. Most például akörül folyik a vita, hogy keresztben, vagy hosszában építsék e az uszodeit. A sziget tulajdonosai az egységes kép szempontjából jobban szeretnék kelet-nyugat irányban elhelyezni a medencét, míg az úszószakértők az észak-déli tengely mellett harcolnak. Remélhetőleg ez az utóbbi irányzat győz, mert ha nem, ismét ott leszünk, ahol eddig volunk. A kelet-nyugati irányú uszodában rosszul érzik magukat a versenyzők és a nézők. Az úszás szempontjából még csak megfelelő a kelet-nyugati irányú medence, de a vízipóózóknak igen kelemetlen a délutáni erős napsütésben a nap élen játszani. A közönség pedig, bárhol helyezkedik el, mindenütt szenved a napsugaraktól, míg ha északnyugati irányú medencét építenek, a nyugati oldal nézői árnyékban ülhetnek s csak a keleti oldalon ülők kapnak napot. Így azután a kisebb jelentőségű versenyeken mintegy négyezer ember nagyszerűen érzi magát, mert ha nagy a meleg, árnyékban ülhet, ha pedig felesik a napsütés, átmehet a másik oldalra és sütkérezhet a napon. Természetesen a nagy versenyeknél ilyesmi nem jön számításba, ott oda ül az ember, ahol éppen helyet kap. MM MÓRICZ ZSIGMOND KÖTVET COP. ATHENAEUM