Pesti Napló, 1937. február (88. évfolyam, 26–48. szám)

1937-02-18 / 39. szám

4 Csüütörtök PESTI NAPLÓ Held, Heinz és Sieger * Milyen tanulékony a magyar! Valamikor azt gondoltam, hogy kitörne a nyelve, ha németül kellene beszélnie, és most azt látom, hogy a legnehezebb német szavakat is jól ejti ki a magyar, ha úgy látja, hogy alighanem haszna lesz belőle. Alsó-Somogyban jártam. Ez a mai sáros, havas, lucskos világban nem elsőrendű élvezet Ebéd után nagyon biztatott dr. Jünker Elek megyei tb. főügyész, hogy menjünk ki Alsókra. Már telefonált a főjegyzőnek, a községi bírónak, a közbirtokosság elnökének és talán még a községi bábának is telefonált volna, ha ez a hatósági szerv nem hiányoznék Alsókon. Isten neki, menjünk ki, ha muszáj. Az autó, csak bizonyos fenntartással indult, csak bizonyos pontokig ment, s én a sárcipőmet gyanútlanul otthon hagytam!... Az utak hepehupások, de a dombok tíz-tizenöt méternél nem is magasabbak, nagy baj tehát nem lehet, legfeljebb sárosak leszünk vagy egy keveset négykézláb járunk... Első látogatásunk egy istállónak szólt. Innen egy második istállóba mentünk, onnan egy harmadikba, s a harmadikból a negyedikbe. Az utolsó hely, ahol tiszteletemet tettem, a községi bikaistálló volt. Már alkonyodott, lámpás sehol sem égett, s a sok marhának csak a hátulsó két lábát és a farkát lehetett látni. Gyermekkori emlékeim felfrissültek s ezeknek segítségével megállapíthattam, hogy a sok marha közül melyik bika és melyik tehén. Az istálló illata és meleg párája nagyon nyomta már a mellemet, mikor az utolsó állomáson megkérdeztem az állatokat gondozó legénykét: — Hogy hívják azt a nagy vörös bikát! — Reid. — Hát ezt — Ez a Heinz, és az a másik a Sieger. Jó német nevek... Ezek az állatok mind fajtiszta simmentaliak, nemesi levelük, családfájuk berámázva ott függ az istálló ajtaja fölött. A magyarázat egyszerű: ez a falu ráadta magát a tisztavérű simmentaliak tenyésztésére. Alig van itt gazda, aki a tenyészállatkiállításokon díjat ne nyert volna. Mind értik már az állattenyésztést, tisztában vannak a pedigree jelentőségével; ha az állat feje, lába és farka nem tiszta fehér, hanem vörös festők is vannak rajta, akkor a marha már nem fajtiszta... A jól sikerült példányokat nagyszerűen gondozzák: shampoonnal mossák a marhák fejét, mint Pesten a hölgyekét! De a sok vesződségnek van is értelme: az egyéves bikát innen ezer pengőért viszik el! Hogy jött rá erre a dologra a föld népe? Nem könygyen: biztatni kellett és segíteni. Ma az istállók jobb épületek, mint a lakóházak, és ma már nem a földben, hanem az állatban van a vagyon. De ez még csak a kezdet, a mi lesz itt húsz-harminc év mulva? A tenyészállatokat a földművelésügyi minisztérium vásárolja Svájcban s átadja az alsoki gazdának, — kétévi, kamatmentes hitellel. A kölcsönt két év alatt ki lehet fizetni a szaporulatból. És hogy baj ne legyen, minden állat biztosítva van. Valószínű, hogy az állam keze ebben is benne van, mert a biztosítási díjtétel feltűnően alacsony, négy százalék. A gazdák általában gyakran panaszkodnak, hogy a kormány nem segíti őket. Alsókan megkapják a tenyészállatokat kétévi kamatmentes hitelre. Kérem, mutassanak nekem egy falusi boltost, akinek számára az állam bevásárolja az üzlethez szükséges árut, és az árut hitelezi is neki, úgy, hogy csak két év múlva kell kifizetni a portékát s a tartozás után egyáltalán nem kell kamatot fizetni... És várjon melyik cipész kap bért az államtól, kétévi kamatmentes hitelre? A gazdák nem panaszkodhatnak Alsokon, hogy a mezőgazdaságot a kormány kevésbé támogatja, mint a kereskedelmet vagy az ipart. Azt mondják, hogy ez így van rendjén, mert a földművelő nép az úgynevezett »nemzetfenntartó« elem. Tény, hogy a gazdák és fiaik, akiket Alsokon láttam, szép példányok, ők is olyan fajtiszták, mint a simmentali marháik. De hogy éppen ők lennének a nemzetfenntartó elem, azt bajosan hiszem. Ugyanis ez egy olyan falu, amelyben alig van kisgyermek. Ez egy olyan vidék, ahol vannak ezernél több lakosú községek, melyekben a múlt év folyamán nem született egyetlenegy gyermek sem. Ebbe én beleszólni nem akarok, de az ember önkéntelenül is elgondolkozik rajta, hogy ezek a derék emberek vájjon kinek dolgoznak! Szép dolog, ha egy bikaborjúért ezer, sőt ezerkétszáz pengőt is kapnak, de kiknek gyűjtik a pénzt? Ha olyan nagyon fontos nekik, hogy a marháik elődeit nyolc vagy tíznemzedéken át hitelesen ismerjék, hogy lehet az, hogy nem érdeklik őket a saját utódaik már a második nemzedékben sem? Rájöttek volna, hogy állatot tenyészteni hálásabb dolog, mint gyermeket nevelni! Az egyik istálló sarkában, elkerített helyen, egy egyhetes kisborjút láttam. Hogy dajkálták, hogy ajnározták! Ha a gyermekek is olyan értékesek és fontosak lennének előttük, mint a kisborjúk, vájjon mi lenne akkor, hova fejlődnék az ország, a faj! Vagy talán ott tartunk már, hogy így variálhatjuk Madách eszkimójának híres mondását: «Kevés a borjú, sok az ember!« És miután a földművelésügyi minisztérium ilyen nagy energiával mozdítja elő az állattenyésztést, nem lenne-e megokolt dolog valamelyik minisztérium keretében egy embertenyésztési ügyosztályt szervezni! Hiszen az ember az ország szempontjából van talán olyan fontos, mint az állat! Eddig én ezt hittem, de ebben a hitemben látogatásom az alsoki istállókban kissé megingatott. Spanyolnátha ellen kipróbált legjobb Védekezés Rifilmés IGHAHDI-vel kapcsolatos használata! Hitler: „Új háborús viszály végzetes következményekkel járna minden nemzetre — a német népben a legkisebb rossz emlék sem él már a háborúból" A frontharcoskongresszus Berchtesgaden, február 17. Hitler kancellár oberensztergi házában fogadta az Állandó Nemzetközi Frontharcos Bizottság Németországban tartózkodó tagjait. Delcroix elnök üdvözölte bajtársai nevében Hitlert. A frontharcosok ezúttal a béke megvédésére gyűltek egybe — mondotta Delcroix. — A béke nem ajándék, hanem hódítás, amelynek megvédéséhez erőre van szükség. Hitler kancellár köszönetet mondott azért, hogy Németországnak ezen a csendes helyén felkeresték őt. Mindenek előtt áll annak a tudata, hogy éli háborús viszály végzett következményekkel járna minden nemzetre. A külföldi frontharcosok németországi útjukon láthatták, hogy a német nép szorgalmasan végzi napi munkáját és együttes nagy erőfeszítéssel iparkodik legyűrni a tagjai Berthtesgadenben nehézségeket. A német népnek ez az óriási erőfeszítése csak úgy vált lehetségessé, hogy Németországban tökéletes a béke. Ha már a belső béke megzavarása veszélyeztetné a németországi építő munkát, Németország külső békéjének veszélyeztetése tönkretenné a német nemzet óriási erőfeszítését belső égésségének helyreállítására. A német népben a legkisebb rossz emlék sem él már a háborúból. Nem maradt meg más, mint a nagy tisztelet a volt ellenfelek iránt. Olyan országban, amelynek kormánya csaknem kizárólag frontharcosokból áll, a háborút más szemmel nézik, mint azok a népek, amelyek a háborút nem ismerik. Ha van valaki, aki megérti, hogy mit jelent ez a szó: béke, akkor elsősorban bizonyára azok értik meg azt, akik a maguk személyiben minden részletében megtanulták, hogy mit jelent a háború. Bernát István, a Nemzeti Bank alelnöke — titkos tanácsos A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lap holnapi száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli: A magyar királyi miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére dr. Bernát István tiszteletbeli egyetemi nyilvános rendes tanárnak, a Magyar Nemzeti Bank alelnökének a haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréséül a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozom. Vonatkozó kéziratomat idezárom. Kelt Budapesten, 1937 évi február hó 17. napján. Horthy s. k. Dr. Darányi Kálmán s. k. Kedves dr. Bernát! A magyar királyi miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére önnek a haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréséül a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozom. Kelt Budapesten, 1937 évi február hó 17. napján. Horthy s. k. Dr. Darányi Kálmán s. k. 400 000 amerikai bányász bérmozgalma Newyork, február 17. A négyszázezer tagot képviselő bányászszakszervezet, amelynek a munkaadókkal kötött szerződése március 31-én lejár, magasabb munkabéreket, harmincórás munkahetet, kéthetes fizetett szabadságot, évi kétszáz munkanap szavat-írtsát és kétéves új szerződést követel. A bányatulajdonosok a most érvényben levő 35 órás munkahetet is rövidnek találják és 40 órás hetet akarnak, a béremelést pedig visszautasítják. A bányászsakszervezet elnöke Lewis, aki a General Motorssztrájkot irányította. Az Esti IBUSz húsvéti cserevonatai: Húsvéti utazásaink iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés miatt felhívjuk az azokon résztvenni szándékozókat, hogy irodáinkban jelentkezésüket minél előbb leadni szíveskedjenek, miután késői jelentkezés esetén igen könnyen előfordulhat, hogy a kívánt helyen és szállodakategóriában már nem lesz módunkban helyet biztosítani. Az Est IBUSz utazások páratlanul gondos előkészítése és a legnagyobb szakértelemmel történő, lebonyolítása, biztosítja, hogy minden résztvevőnk a legteljesebb megelégedéssel és egy kellemesen eltöltött húsvéti üdülés emlékével tér vissza. Utazásaink részleteit lapunk más helyén közöljük, összes utazásaink a Magyar Nemzeti Bank vonatkozó engedélye alapján indulnak. Egy angol munkáspárti főrend javaslata a gyarmati kérdés rendezésére London, február 17. A Lordok Házában lord Noel Buxton (munkáspárti) határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint mondja ki a fláz, hogy veszedelmes az olyan gyarmatpolitika, amely kizár más államokat a gyarmati kereskedelem előnyeiről s hívja fel a kormányt, hogy tanácskozzék a domíniumok és egyéb gyarmati hatalmak kormányaival a mandátumok rendszerének angol és más gyarmatokon való alkalmazásáról és az 1919-i saintgermaini békeszerződés felülvizsgálásáról az egyezmény működési körének kiterjesztse végett. Miután több főrend hozzászólt a javaslathoz, lord Plymouth külügyi államtitkár k jelentette, hogy a kormány rokonszenvez ugyan a Noel Buxton által hangoztatott eszmékkel, de az általa, javasolt eszközöket nem tartja célravezetőknek. I Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a legjobb apa, I nagyapa és dédapa Z&ltí Mér volt kereskedő, életének 87. évében röv'd szenvedés után e'htfrrvt. I Temetése február 18-án délben 12 órakor lesz a rákoskeresztúri új szr. temetőben. Oviszoliák Bíró A'ber»né sz. ZB'd Regina Seba Ödönné Sz. P Zöld Erncettin, Kepes 'Iklane '7. 26 d Gizella gyermekei, H vejei, unokái és dédunokái. Emlékét soha el nem múló kegyeletei érintik! ! 1937 február 18 Élénk vita a román parlamentben a Spanyolországban elesett román önkéntesek temetéséről Bukarest, február 17. A szenátus szerdai ülésén az elnök felolvasta Tatarescu miniszterelnök képviselőházi nyilatkozatát a spanyol polgárháborúban elesett két román önkéntes temetése ügyében. Ismeretes, hogy a temetőken résztvett két külállam követe is Filipescu, a konzervatív párt elnöke elfogadta a miniszterelnök válaszát. Jean Pitzescu pedig kijelentette, hogy nem lehet diplomáciai incidensnek nevezni, legfeljebb enyhe tapintatlanságnak a követek megjelenését. Gafencu véleménye szerint a kormánynak nincs elég tekintélye, hogy a minniszterelnök fogadalmát beváltsa. Manoilescu hangoztatta, hogy egyetlen román sem engedheti meg, hogy külállam beavatozzék a román belügyekbe. Seba bukaresti cseh követ könyvének gyalázó románellenes kitételei után egyetlen más követet sem lehet váddal illetni, amíg Seba állomáshelyén marad. Jorga kijelentette, hogy teljes szívével a romboló bolsevizmus ellen küzdő spanyolok mellett van, de hangoztatta, hogy Románia sem nepességét tisztelni kell. Nistor miniszter a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány mindig módot talál az ország tekintélyének megvédésére. A képviselőházban Goga hangsúlyozta, hogy a temetésnek nem volt politikai k ellene, bárki részt vehetett rajta. Junian szerint akkreditált követeknek hivatalos minőségben nem lett volna szabad a temetésen megjelenniük Inculetz helyettes miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy Románia mindenkor meg tudja védeni tekintélyét.