Pesti Napló, 1937. július (88. évfolyam, 146–172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
Budapest, 1037 88. évfolyam 146. szám Csütörtök, július ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken »« a pályaudvarokon. 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: 1-455-59-től 50-ig, 1-464-19-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály* VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség BécsbMI L, Kohlmarkt 7. Oszthatatlan bérleg oszthatatlan boldogulás! Ha nincs is teljesen igazuk azoknak, akik szerint a frankia Franciaország, bizonyos, hogy az a küzdelem, amelyet a francia kormány a pénzügyi helyzet megoldásáért a kamarában folytatott, a francia demokrácia jelentős csatája volt. Nehéz belpolitikai és általános európai légkörben került sor erre a küzdelemre. A párizsi tőzsdét bezárták, a párizsi valutaforgalom szünetel és a kormány, amely széleskörű felhatalmazást kapott a francia kamarától és a szenátus pénzügyi bizottságától, most határozza meg a frank értékének új alsó határát, valószínűleg egy angol font százhuszonnégy-százhuszonöt frankot fog érni. Noha a kormány a kamara tekintélyes többségétől kapta a felhatalmazást nagy horderejű rendelkezéseinek végrehajtására s mindazokra a lépésekre, amelyek azáltal, hogy Franciaország pénzügyi helyzetét akarják megszilárdítani, egyben megerősítik külpolitikai helyzetét is: a tárgyalások légköre viharos volt, a kamara éttermében és még az ülésteremben is szenvedélyes jelenetek játszódtak le és az ellentétek fizikai térre is áttolódtak, képviselők verekedtek össze. A francia kormány munkája, küzdelme még nem ért véget. A szenátusban megnehezítették a helyzetet az „előbbi kormány demokratikus, szociális intézkedései, amelyek ugyan a francia nép széles rétegeiben nagy megelégedést keltettek, de a konzervatív nagytőkés réteget erősen nyugtalanították és nyugtalanítják még most is. A francia szenátusban pedig éppen ennek a rétegnek a képviselői vannak túlsúlyban. A helyzet igen kényes és a kibontakozást még nehezebbé teszi, hogy a francia demokráciának ebben a kritikus korszakában az általános európai légkör is telve van feszültségekkel. Elsősorban természetesen a spanyol ügyre gondolunk. Hiába teltek el hosszú hónapok azzal az igyekezettel, hogy a spanyol polgárháborúnak ne legyenek európai következményei, ha magát a háborús tüzet lokalizálni is lehetett, a harc Európát mégis két táborra osztotta. Ez nyilván elkerülhetetlen volt, mert különben Európa felelős államférfiai megakadályozták volna. És ha elkerülhetetlen volt, bizonyára azért történt, hogy a frontok tisztázódjanak, hogy kiderüljön, ki hová tartozik... Európa fokozatosan két táborra oszlott, a demokratikus hatalmak általában a be nem avatkozás és azon túlmenően a spanyol kormány oldalán állnak, míg a fasiszta és a jobboldali kormányformájú államok a beavatkozás és Franco tábornok felkelésének pártjára keltek. A helyzet súlyos, de az ellentétek most legalább nyíltak és a megoldás munkáját is nyíltabban lehet — remélhetőleg — végezni. A francia, a spanyol és általában az egész európai krízis közvetlen okai eléggéközismertek, de ha mélyebbre hatolunk, ha a lázas Európa betegségének kezdeti okait kutatjuk, akkor megláthatjuk, hogy a betegséget felidéző genyesedési folyamat góca nagymértékben Franciaországban található. Franciaországból ered a háború utáni Európa mindenen uralkodó jelszava: a biztonság. A francia demokrácia, amelynek fennmaradása az európai emberiség elsőrangú érdeke, a háború után az oszthatatlan béke mellett tört lándzsát és ennek az oszthatatlan békének volt, az alapvető elve a biztonság. Biztonság minden áron és biztonság mindenek felett, biztonság akkor is, ha Franciaország nyugalmi érzetének súlyt kára van, akkor is, ha a francia biztonság, európaibálafem -versengést idéz elő, biztonság akkor is, ha az oszthatatlan békére irányuló igyekezet merev elzárkózással jár, például Németországgal szemben. A francia külpolitikának ez az alapvető tétele a nemzeti önzés egy formája volt és merev szigorával előidézte, hogy a megtarthatatlan egyezményeket és szerződéseket lazították, bontogatták, felrúgták, hogy olyan légkör keletkezett, amelyben a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket nem veszik eléggé komolyan. Az »oszthatatlan béke« alapfeltétele: az oszthatatlan boldogulás, az egész európai emberiség oszthatatlan boldogulása, a francia biztonsági politika pedig ezt nem tartotta szem előtt. Az elegánsog francia tétele helyes volt, csak hiányos. Hiányzott, belőle az európai szolidaritás gondolata, hiányzott belőle az a megismerés, hogy Franciaország, vagy bármely ország biztonsága, békéje és boldogulása nem lehetséges egész Európa biztonsága, békéje, boldogulása nélkül. Éppen ezért reméljük, hogy a francia demokrácia sikeresen kerül ki új küzdelméből, pénzügyileg éppen úgy megerősödötten, mint külpolitikailag, s akkor szolidárisabb szellemben, ami oszthatatlan béke és az oszthatatlan boldogulás szellemében vehet részt abban a még nagyobb és még jelentősebb küzdelemben, amely egész Európa krízisének megoldásáért folyik, a küzetesember, a harcés és Hboldog Európáért. A naptári év végén írta: Friedrich István Eleinte hosszú éveken át csak választójogi reformról volt szó. Amióta a dicsőségesen uralkodó rendszer a már egyszer törvénybeiktatott titkos választójogot elkonfiskálta, a dolgozó társadalom széles rétegei megszakítás nélkül, tizenöt éven át, mindig csak a lélektrpnuson alapuló választási rendszer megreformálását sürgették. A felsőház és az államfő jogkörének a kiterjesztéséről szó 111 volt. Ezekre csak akkor került a politikai diszkussziókban a sor, amikor a titkos választójog korrektívumainak a szükségességét kezdték emlegetni a haladó konzervatívok. Ama kautéláknak a fontosságát, amelyeknek az előzetes életbeléptetése nélkül a titkos választójog megvalósítása veszélyes sötétbeugrás, így jutottunk el a junkumhoz, amelyet éppen a magas kormány hangoztatott, követelt legjobban. De csak addig, amíg a titkos választójog dörömbölt a kapukon. Amint azonban a kormányzói jogkör kiterjesztésének első hírnökei tűntek fel a dunaparti márványpalota folyosóin, a junktím már nem volt oly fontos. És mint elsőrendű posztulátum, a parlamenti pártok megegyezésének a szükségessége lépett az előtérbe. Ez a pártközi megegyezés létre is jött. Az első próbajavaslatot visszavonták, az ismeretlen és névtelen fodifikátorok szénen letették a lantot és a kormányzói jogkör bizonyos mértékű kiterjesztése mellett az országgyűlés szuverén joga is biztosíttatott az utódválasztás terén. A törvényjavaslat, amely a parlamenti pártokkal történt megegyezés alapján kerül ma a képviselőház plénuma elé, rövidesen,minden vita mellőzésével törvényerőre fog emelkedni és minden úgy tovább fog folydogálni ebben a konszolidált honban, ahogy mostanáig is folydogált. A képviselő urak felveszik fizetéseiket, három és fél hónapi szabadságra mennek és módjuk lesz a további alkotmányjogi javaslaton gondolkozni. Azokon, amelyek számos ígéret alapján ősszel kerülnek a Ház elé. Ki fogják ugyanis terjeszteni a felsőház jogkörét is. Hogy mint fék, mint ellensúly, avagy mint korrektívum még biztosabban működjön. Junktímról ennél a javaslatnál, ennél a jogkiterjesztő reformnál sem lesz szó. A pártközi megegyezés se lesz már olyan fontos. Egy kis vita se lesz baj. De egész biztos, hogy a mai parlament ennél a reformnál is fennakadás nélkül fog funkcionálni. Azután majd a naptári év végén, tehát karácsony tájékán, sor kerül végre arra is, amiből ez az egész alkotmányjogi sorozat kipattant, a választójogi reformra. Ennél a terminusokra, a törvényhozási munkák tempójára vonatkozólag már sokkal kevesebbet hallottunk. Csak annyit voltak ezideig hajlandók velünk közölni, hogy a naptári év vége felé elkészül majd a javaslat. Hat hónap múlva itt is lesz már a nap-ári év vége. Szóval, egy-kettőre. Hiszen az idő mostanában olyan gyorsan pereg le, hogy ez a hat hónap úgyszólván semmi sem ahhoz a tizenöt évhez képest, amelynek folyamán a becsületes és titkos választójogot következettesen kisemmizték, elárulták. És hogy ennek a terminusnak a közelezedése már most is hatással van a honfiak lel kis fejére, aztéppen a mostani javaslat egyezkedési tárgyalásai folyamán tapasztaltam. Az összes követelések közül a legkönnyebben a junktív kimondását ejtették el. Sőt töme, ges" fejbólintások jelentkeztek minden oldalról, amikor a kormány hangulatcsinálói azt magyarázták, hogy a most napirenden lévő jogkiterjesztő reformnak a világon semmii köze sincs a titkos választójoghoz. Viszont alig voltunk néhányan, akik a mostani javaslat sima és vita nélküli átbocsátását attól akartuk függővé tenni, hogy a miniszterelnök kötelező ígéretet tegyen a választójogi reforat benyújtására, illetőleg annak törvénybe iktatására. Ezt, nézetünk szerint, annál könnyebben tehetné meg a kormányelnök, mert a kor-kr mányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó ja-vaslatnál is igazolódott, hogy a mai parlament működése teljesen a kormány által szabályozható. Én soha egy pillanatig se hittem, hogy az dicsőségesen uralkodó Nép-rendszer a becsületes és titkos választójogot komolyan meg akarja valósítani. Mindig kifejezést is adtam annak a meggyőződésemnek, hogy a becsületes és titkos választójog olyan veszedelmet jelent az egész Nép-társadalomra, az új Neparisztokráciára, kiterebélyesedett politikai és közéleti kasztunkra nézve, hogy a vezérlői honfiak — akármennyire is turálnak különben — ezt a harakirit nem fogják elkövetni. De hogy e Nep-bolygórendszer különböző csücskeibe ennyi egyéb bolygócsoport is kapaszkodjék és nyomában már ilyen hatalmas csóva sodródjék, azt igazán nem tudtam. Ez számomra nagy meglepetés. Amilyen erősen követelik a végeken sí becsületes és titkos választógot, olyan halkan rezonál a dunaparti márványpalota erre a zajra. Egy behemót nagy hangfogó ereszkedett le a magyar törvényhozásra, amely pianisszimóra halkítja le a választójogi reform hanghullámait. Túlságosan sok honfiú építette fel egzisztenciáját a Néprendszerre és függvényeire. Mi lenne ezekkel az egzisztenciákkal, ha egy titkos választójog tisztító szele az igazi, hamisítatlan nemzeti akaratot tenne meg úrrá azokon a területeken, amelyeken jelenleg a Nép társadalma gazdálkodik?. Nagyon nagy már az érdekellentét a titkos választójogot sürgető népmilliók és a kaszttá