Pesti Napló, 1937. július (88. évfolyam, 146–172. szám)

1937-07-18 / 161. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ n i hn n i-n T> í>\ MiL-kA Mpja Moj^ t, f\ ^"-k'A Moja Hojr t»4i mií-v<^ mom S<\ a mi U > -V TAa.V<A ÜEp-WEM T^R.v<A UP-XeVA NéN LE — HfcT H^y NEM‘ic- n_ET fcv: ^Tl ' ' ♦------«-*—4±=± XZE 3= Garai Imre zeneszerző és szövegíró elmondja, hog­yan születik a sláger és honnan „lopta" élete legnagyobb sikerét, a »Tarka repkém«-et . . . (A sláger. Az ember ül valamelyik ká­­véházban, vagy étteremben, vagy mulatóban. Uzsonnázik, vacsorázik, esetleg nézi a műsort a lokálban és közben zenélnek neki. Az ember étkezik, vagy szórakozik és zenét hall, ami mindenesetre kellemes dolog. A vacsorát az­után elfelejti, azt is, hogy valamelyik este mu­latott. Csak egy marad még. Akarva, akarat­lanul. A sláger. Az a könnyed, szórakoz­tató zeneszám, amit a zenekar többször is el­játszik egymásután. Minden elmi.Ok, csak a sláger marad meg, belelopakodik az ember fülébe és egy-két nap után, munka közben, vagy az esti olvasásnál azon kapja rajta ma­gát, hogy dúdol, fütyürész, a slágert énekli, a tréfás szöveget és az egészen könnyű zenét. Ez a sláger útja. A slágert legtöbbször lopják, azután belelopakodik az ember fülébe, agyába, ahonnan óvatlan pillanatban, mit sem sejtve jön elő... A sláger. Mindenki ismeri, mindenki énekli. Sokszor önmagunk előtt is resteljük, hogy valamilyen együgyű szöveget éneklünk magunkban, olyat példáid, hogy minek is van szerelem a­ világon, vagy ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát. Általában azt hisszük ma­gunkról, hogy komoly emberek vagyunk, há­zat tervezünk, bűnpereket intézünk, védünk és vádolunk, betegeket gyógyítunk és matemati­kát tanítunk és mégis, a kutyafáját, míg azt várjuk, hogy a telefonközpont kapcsolja Ko­vács urat, aki vádlott, vagy beteg, vagy házi­úr, azt dudorássz­uk, hogy ne tudja más, csak te meg én, hogy ilyen szerelem nincs több a föld kerekén... Furcsa, de így van, bizony. Hogyan születik a sláger, hogyan lesz népszerű és hogyan hal meg, erről beszélget­tem Garai, Imre úrral, az egyik legnépszerűbb pesti slágerkomponistával, közel száz sláger szerzőjével.) Hogyan lesz valaki slágerkomponista? — Tizennyolcéves voltam, — kezdi Garai Imre — amikor kimentem Párizsba. Akkor aktív bir­kózó voltam. Magyarország­ ifjúsági nehézsúlyú bajnoka. Az első időben hazulról kaptam a pénzt, nyugodtan éltem, birkózóbajnokságokon vettem részt és a második versenyen megnyertem a Prix Pi­én-t, a legnagyobb francia díjat. Utána Párizs középsúlyú bajnoka lettem. Utána magyar színek­ben indultam az olimpiászon, de sajnos helyezet­­lenü­l maradtam. Az olimpiász után már nem kap­tam hazulról pénzt, fillér nélkül maradtam és kénytelen voltam beállni­a az egyik cirkuszba profibirkózónak, amivel birkózókarrierem véget ért... Egy hónapig éltem birkózásból, utána nyo­morogni kezdtem. Egy este bementem a Rotonde kávéházba, ahol egy híres komponistának eléne­keltem egy zeneszámomat. Nem kellett neki... Semmihez nem volt szerencsém és már azon gon­dolkoztam, hogy a Szajnába vessem-e magamat, vagy az Eiffel toronyból ugorjam-e le, amikor három utcai zenésztől a saját számomat hallottam énekelni... Kiderült, hogy a zeneszerző kiadta azt a számot, amelyet én elénekeltem neki... Elro­hantam a Rotondeba, de az illető úr azt is leta­gadta, hogy valaha látott. Nem tehettem semmit, nem tudtam a­ nyilvánvaló lopást bizonyítani... Még jobban elkeseredtem, amikor szerzeményemet egész Párizs énekelni kezdte, mint az év legna­gyobb slágerét... Ekkor határoztam el, hogy haza­jövök slágerkomponistának. Sikerült pénzt keríteni, visszajöttem Budapestre. A slágernépszerűsítés iskolája — Több számot csináltam, de eleinte sehogysem­ sikerült velük zöldágra vergődni. Akkor, 1926-ban három zeneszerző uralkodott a magyar könnyű­zene piacán: Zerkovitz, Weiner és Grosz Alfréd. Más szerzeményét ki sem adták. Ekkor jött Már­kus Alfréd, aki saját maga kiadta a »Stux, maga vérbeli párizsi lett« című szerzeményét. Világslá­­ger lett belőle. Ő volt az első magyar jazzkompo­­nista, addig ugyanis csak angol és amerikai jazz­­számokat játszottak nálunk. Ezen a sikeren fel­buzdulva, adta ki Ehemann Mihály két szerze­ményét, a »Szeret-e még, és a »Lesz maga juszt is az enyém« címűt. Óriási sikert aratott ez a két szám. Eisemann egy szám kótáján tizenötezer, le­mezén tízezer pengőt keresett, tehát rövidesen öt­venezer pengőt kapott kézhez a két slágerért ... . Ezután jöttem én. Pénzt kerítettem és ki­adtam a »Hallod-e, hallod-e körösi lány« című számomat. Azonban eleinte nem akart sláger lenni belőle... Törtem a fejemet, mit csináljak? Eszembe jutottak a francia slágerkomponisták, akik utcai zenészekkel járják Párizs uccáit és maguk éneklik, népszerűsítik a­ számaikat- Gon­doltam, nekem is valami hasonlót kell csinál­nom. Elmentem a Nemzetközi Vásárba és leültem az egyik hangszerkereskedő bódéjában, a zongora mellé. Játszani és énekelni kezdtem a számomat, magam adtam el a kóláit... Még nem volt vége a vásárnak, amikor már az egész országban éne­kelték, hogy: »Hallod-e, hallod-e, körösi lány«... Az volt a legnagyobb sikerem. Közel százhúsz­ezer gramofonlemez kelt el belőle a világon. Egye­dül Németországban ötvenezer... — Mennyit keresett vele? — kérdem. — Semmit... Kétszáz pengőt. Hogy úgy mondjam, örökös pillanatnyi pénzzavaromban ennyiért adtam el minden jogot az egyik kiadó­nak ... Gyerekkórus és bódé a vásáron . A következő évben önállóan béreltem bódét a vásáron, zongoráztam, énekeltem és adtam el második slágeremet­, a »Maga csúnyát«. Amikor véget ért a vásár, gyerekkórust szerveztem a A 10 éves srácokból és a strandon adtuk elő a számot. Odamentünk minden hölgyhöz és addig énekeltük neki a »Maga­ csúnyát«, amíg velünk énekelt... De ezzel a szám népszerűsítése még nem ért vé­get. Sorra jártam az összes kocsmákat, eljátszot­tam, elénekeltem, majd ingyen osztogattam a­ szövegét... így lett belőle országos sláger, majd vitá a sláger. Nevet. — A többi zeneszerzők elítéltek, mert ilyen parlagi módszerekkel népszerűsítem szerzemé­nyeimet. Elítéltek és rövidesen utánozni, kezd­tek... Sorra járták ők is a kocsmákat, hogy tl el­játsszák ú­j művüket... Ma már az a helyzet, hogy a nagyobb tánciskolákban össztáncnál majdnem mindig ott van két-három slágerkomponista, hogy önmaga adja elő új slágerét... Honnan származik a „Tarka lepkém“ !— Ezer­kilencszázhuszonhatban csináltam meg a ?­Taka lepkémet«, amelynek »szervezéséhez« új trükköt használtam fel. A szám öt hónapig sehogy sem akart sláger lenni. Pedig annak, készült... Nyomattam tízezer darab enyveshátú lepkét, amelyen rajta volt a szöveg és tizenkét gyereket felbéreltem,, hogy ragasszák minden kirakatra, hirdetőoszlopra... A manőver óriási sikerrel járt, vették a kótát, pénzhez jutottam. Ekkor már nagy plakátokat nyomattam és annak rendje, módja szerint kiragasztattam a főváros hirdető­oszlopaira ... Kis idő múlva minden zenekar ezt játszotta, mindenki ezt énekelte az országban... — Megbocsát, egy kellemetlen kérdést adok fel. Igaz-e az, hogy ön ezt a számot egy közismert külföldi indulóból lopta?! — Nem igaz! — kiált fel. — Én azt az indulót nem ismertem! De mivelhogy mindenki ezt hiszi, leleplezem, honnan származik a »Tarka lepkém«­.„ — Éspedig? — Van egy régi délszláv népdal, a »Ti si milka moja«, amely úgyszólván azonos egy magyar nép­dallal, a­ »Jó szokás van Baranyában« cíművel. Hát ezt alkalmaztam jazzre. Parancsoljon, itt van az írásbeli bizonyíték... Átnyújt egy kétalapot, amelyen egymás alá vannak jegyezve a három dal kezdősorai. A sláger és a pénz — Ezután még egy egész sor slágert kompo­náltam — mondja. — Már nem volt szükség a trükkös reklámra, maguktól elkerültek a közön­séghez. Csak úgy kapásból, ahogy eszembe jut, so­rolok fel egy párat. Én szereztem a következő slágereket: »Ne sírjon értem, Rózsikám«, »Rossz vagy, hűtlen, csapodár«, »Valami van magában«, »Ezen a nyáron szalma vagyok«, »Jaj Istenkém, tavasszal«, »Sárika, érik a búzakalász«, »Maga rossz ember«, »Jaj, de ravasz dolog ez a tavasz« és tudja az ég, még hány slágert szereztem és írtam hozzá szöveget. Én vagyok ugyanis az egyetlen, aki nem­csak a zenét, hanem a szöveget is magam írom... — Önnek ennyi slágere volt, hogy süket, hogy­ mégse­m szerzett vagyont? — Hát házam volna. Pesten, ha nem lett volna, egy vállalkozásom, amely minden jövedelmemet elvitte... Amit megkerestem a komolytalan zené­vel, elvitte a »komoly« üzlet... A sláger, azaz csat­anó lélektana — Milyen legyen az a szám, amely a sláger­­­ségre reflektál? — kérdeztem. — Elsősorban — mondja — meg kell változ­tatni a nevet. M­i hívjuk többé slágernek a slágert, hanem csattanónak. Ez magyar szó és tökéletesen fedi a fogalmat, hiszen a német sláger szó is ugyanezt jelenti... Tessék megírni, hogy ezentúl mindenki így hívja... Ezután következik az előadás a slágerről, par­don, csattanóról. — Elsősorban vegyük a zenét — mondja. — A zene első tulajdonsága az, hogy ismerős... Az a legbiztosabb. Aki hallja, azt mondja, jaj, ezt már, hallottam valahol... Mosolyogva teszi hozzá: — Valószínűleg igaza is van... Folytatja. .— A második alaptörvény: a zenének olyannak kell lenni, hogy aki hallja, felkiáltson: ez olyan könnyű, olyan egyszerű, hogy én is m­eg tudtam volna csinálni... * — A szövegnél a szabályok a következők. Két­féle szöveget lehet írni. Az első, ahol a refrén első sora nyilvánvaló együgyűség, hogy ne mondjam: ostobaság. Ilyen Harmatti Imre kitűnő szövege, a: »Teve van egy púpú, Van kétpúpú, Van négypúpú, Sőt több­ ..« — Még egy nagyszerű példával illusztrálhatom az első szabályt. Éspedig: »Van egyomrányú elefánt, De kétormányú nincs.« & — A szövegírás második faja: a banalitások. Az ember valamilyen egyszerű­, naiv igazságot ír meg. Például: »Az egyiknek sikerül, A másiknak rám, A sors olykor nem tudja, Mit­ akar ...« — A második példa, bocsánat, az én bűnöm, íme: »Nem szabad a szerelemmel játszani, Mért komédiázik énvelem?« — De tudni kell azt is, hogy kinek csinálja az ember a slágert, vagy csattanót... A sláger min­dig magán v­iseli azt, hogy melyik néprétegnek ké­szült. Más szöveget kell írni a high-lifenak és mást a külteleknek. Például a »Szomorú vasárnap« a pesti és külföldi éjszaka nagy száma volt. Más az, amit a bároknak csinál az ember. — Azt mondják önről, hogy füttyzeneszerző. Igaz ez? — Mondják, — feleli — de nem­ törődöm vele. Én zongorázom és hegedülök, zeneszerzést tanul­tam. A magyar nóta halhatatlanjai azonban úgyszólván kivétel nélkül »fütyültek«, illetve énekeltek, tehát nem szégyelleném, ha én is fütty­­komponista volnék. Őszintén mondja: — A slágerkomponáláshoz nem­ kell képzett­­ség, csak invenció, melódiabőség és egy kis naiv­i­tás. Ennyi az egész. — Mik a tervei? — Hangos filmhez komponálok zenét. —• mondja és nevetve teszi hozzá. — Most gyűjtené a — naivitást... Szombati Sándor Garai Imre zenét szerez. 1937 július 18

Next