Pesti Napló, 1937. július (88. évfolyam, 146–172. szám)
1937-07-18 / 161. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ n i hn n i-n T> í>\ MiL-kA Mpja Moj^ t, f\ ^"-k'A Moja Hojr t»4i mií-v<^ mom S<\ a mi U > -V TAa.V<A ÜEp-WEM T^R.v<A UP-XeVA NéN LE — HfcT H^y NEM‘ic- n_ET fcv: ^Tl ' ' ♦------«-*—4±=± XZE 3= Garai Imre zeneszerző és szövegíró elmondja, hogyan születik a sláger és honnan „lopta" élete legnagyobb sikerét, a »Tarka repkém«-et . . . (A sláger. Az ember ül valamelyik kávéházban, vagy étteremben, vagy mulatóban. Uzsonnázik, vacsorázik, esetleg nézi a műsort a lokálban és közben zenélnek neki. Az ember étkezik, vagy szórakozik és zenét hall, ami mindenesetre kellemes dolog. A vacsorát azután elfelejti, azt is, hogy valamelyik este mulatott. Csak egy marad még. Akarva, akaratlanul. A sláger. Az a könnyed, szórakoztató zeneszám, amit a zenekar többször is eljátszik egymásután. Minden elmi.Ok, csak a sláger marad meg, belelopakodik az ember fülébe és egy-két nap után, munka közben, vagy az esti olvasásnál azon kapja rajta magát, hogy dúdol, fütyürész, a slágert énekli, a tréfás szöveget és az egészen könnyű zenét. Ez a sláger útja. A slágert legtöbbször lopják, azután belelopakodik az ember fülébe, agyába, ahonnan óvatlan pillanatban, mit sem sejtve jön elő... A sláger. Mindenki ismeri, mindenki énekli. Sokszor önmagunk előtt is resteljük, hogy valamilyen együgyű szöveget éneklünk magunkban, olyat példáid, hogy minek is van szerelem a világon, vagy ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát. Általában azt hisszük magunkról, hogy komoly emberek vagyunk, házat tervezünk, bűnpereket intézünk, védünk és vádolunk, betegeket gyógyítunk és matematikát tanítunk és mégis, a kutyafáját, míg azt várjuk, hogy a telefonközpont kapcsolja Kovács urat, aki vádlott, vagy beteg, vagy háziúr, azt dudorásszuk, hogy ne tudja más, csak te meg én, hogy ilyen szerelem nincs több a föld kerekén... Furcsa, de így van, bizony. Hogyan születik a sláger, hogyan lesz népszerű és hogyan hal meg, erről beszélgettem Garai, Imre úrral, az egyik legnépszerűbb pesti slágerkomponistával, közel száz sláger szerzőjével.) Hogyan lesz valaki slágerkomponista? — Tizennyolcéves voltam, — kezdi Garai Imre — amikor kimentem Párizsba. Akkor aktív birkózó voltam. Magyarország ifjúsági nehézsúlyú bajnoka. Az első időben hazulról kaptam a pénzt, nyugodtan éltem, birkózóbajnokságokon vettem részt és a második versenyen megnyertem a Prix Pién-t, a legnagyobb francia díjat. Utána Párizs középsúlyú bajnoka lettem. Utána magyar színekben indultam az olimpiászon, de sajnos helyezetlenül maradtam. Az olimpiász után már nem kaptam hazulról pénzt, fillér nélkül maradtam és kénytelen voltam beállnia az egyik cirkuszba profibirkózónak, amivel birkózókarrierem véget ért... Egy hónapig éltem birkózásból, utána nyomorogni kezdtem. Egy este bementem a Rotonde kávéházba, ahol egy híres komponistának elénekeltem egy zeneszámomat. Nem kellett neki... Semmihez nem volt szerencsém és már azon gondolkoztam, hogy a Szajnába vessem-e magamat, vagy az Eiffel toronyból ugorjam-e le, amikor három utcai zenésztől a saját számomat hallottam énekelni... Kiderült, hogy a zeneszerző kiadta azt a számot, amelyet én elénekeltem neki... Elrohantam a Rotondeba, de az illető úr azt is letagadta, hogy valaha látott. Nem tehettem semmit, nem tudtam a nyilvánvaló lopást bizonyítani... Még jobban elkeseredtem, amikor szerzeményemet egész Párizs énekelni kezdte, mint az év legnagyobb slágerét... Ekkor határoztam el, hogy hazajövök slágerkomponistának. Sikerült pénzt keríteni, visszajöttem Budapestre. A slágernépszerűsítés iskolája — Több számot csináltam, de eleinte sehogysem sikerült velük zöldágra vergődni. Akkor, 1926-ban három zeneszerző uralkodott a magyar könnyűzene piacán: Zerkovitz, Weiner és Grosz Alfréd. Más szerzeményét ki sem adták. Ekkor jött Márkus Alfréd, aki saját maga kiadta a »Stux, maga vérbeli párizsi lett« című szerzeményét. Világsláger lett belőle. Ő volt az első magyar jazzkomponista, addig ugyanis csak angol és amerikai jazzszámokat játszottak nálunk. Ezen a sikeren felbuzdulva, adta ki Ehemann Mihály két szerzeményét, a »Szeret-e még, és a »Lesz maga juszt is az enyém« címűt. Óriási sikert aratott ez a két szám. Eisemann egy szám kótáján tizenötezer, lemezén tízezer pengőt keresett, tehát rövidesen ötvenezer pengőt kapott kézhez a két slágerért ... . Ezután jöttem én. Pénzt kerítettem és kiadtam a »Hallod-e, hallod-e körösi lány« című számomat. Azonban eleinte nem akart sláger lenni belőle... Törtem a fejemet, mit csináljak? Eszembe jutottak a francia slágerkomponisták, akik utcai zenészekkel járják Párizs uccáit és maguk éneklik, népszerűsítik a számaikat- Gondoltam, nekem is valami hasonlót kell csinálnom. Elmentem a Nemzetközi Vásárba és leültem az egyik hangszerkereskedő bódéjában, a zongora mellé. Játszani és énekelni kezdtem a számomat, magam adtam el a kóláit... Még nem volt vége a vásárnak, amikor már az egész országban énekelték, hogy: »Hallod-e, hallod-e, körösi lány«... Az volt a legnagyobb sikerem. Közel százhúszezer gramofonlemez kelt el belőle a világon. Egyedül Németországban ötvenezer... — Mennyit keresett vele? — kérdem. — Semmit... Kétszáz pengőt. Hogy úgy mondjam, örökös pillanatnyi pénzzavaromban ennyiért adtam el minden jogot az egyik kiadónak ... Gyerekkórus és bódé a vásáron . A következő évben önállóan béreltem bódét a vásáron, zongoráztam, énekeltem és adtam el második slágeremet, a »Maga csúnyát«. Amikor véget ért a vásár, gyerekkórust szerveztem a A 10 éves srácokból és a strandon adtuk elő a számot. Odamentünk minden hölgyhöz és addig énekeltük neki a »Maga csúnyát«, amíg velünk énekelt... De ezzel a szám népszerűsítése még nem ért véget. Sorra jártam az összes kocsmákat, eljátszottam, elénekeltem, majd ingyen osztogattam a szövegét... így lett belőle országos sláger, majd vitá a sláger. Nevet. — A többi zeneszerzők elítéltek, mert ilyen parlagi módszerekkel népszerűsítem szerzeményeimet. Elítéltek és rövidesen utánozni, kezdtek... Sorra járták ők is a kocsmákat, hogy tl eljátsszák új művüket... Ma már az a helyzet, hogy a nagyobb tánciskolákban össztáncnál majdnem mindig ott van két-három slágerkomponista, hogy önmaga adja elő új slágerét... Honnan származik a „Tarka lepkém“ !— Ezerkilencszázhuszonhatban csináltam meg a ?Taka lepkémet«, amelynek »szervezéséhez« új trükköt használtam fel. A szám öt hónapig sehogy sem akart sláger lenni. Pedig annak, készült... Nyomattam tízezer darab enyveshátú lepkét, amelyen rajta volt a szöveg és tizenkét gyereket felbéreltem,, hogy ragasszák minden kirakatra, hirdetőoszlopra... A manőver óriási sikerrel járt, vették a kótát, pénzhez jutottam. Ekkor már nagy plakátokat nyomattam és annak rendje, módja szerint kiragasztattam a főváros hirdetőoszlopaira ... Kis idő múlva minden zenekar ezt játszotta, mindenki ezt énekelte az országban... — Megbocsát, egy kellemetlen kérdést adok fel. Igaz-e az, hogy ön ezt a számot egy közismert külföldi indulóból lopta?! — Nem igaz! — kiált fel. — Én azt az indulót nem ismertem! De mivelhogy mindenki ezt hiszi, leleplezem, honnan származik a »Tarka lepkém«.„ — Éspedig? — Van egy régi délszláv népdal, a »Ti si milka moja«, amely úgyszólván azonos egy magyar népdallal, a »Jó szokás van Baranyában« cíművel. Hát ezt alkalmaztam jazzre. Parancsoljon, itt van az írásbeli bizonyíték... Átnyújt egy kétalapot, amelyen egymás alá vannak jegyezve a három dal kezdősorai. A sláger és a pénz — Ezután még egy egész sor slágert komponáltam — mondja. — Már nem volt szükség a trükkös reklámra, maguktól elkerültek a közönséghez. Csak úgy kapásból, ahogy eszembe jut, sorolok fel egy párat. Én szereztem a következő slágereket: »Ne sírjon értem, Rózsikám«, »Rossz vagy, hűtlen, csapodár«, »Valami van magában«, »Ezen a nyáron szalma vagyok«, »Jaj Istenkém, tavasszal«, »Sárika, érik a búzakalász«, »Maga rossz ember«, »Jaj, de ravasz dolog ez a tavasz« és tudja az ég, még hány slágert szereztem és írtam hozzá szöveget. Én vagyok ugyanis az egyetlen, aki nemcsak a zenét, hanem a szöveget is magam írom... — Önnek ennyi slágere volt, hogy süket, hogy mégsem szerzett vagyont? — Hát házam volna. Pesten, ha nem lett volna, egy vállalkozásom, amely minden jövedelmemet elvitte... Amit megkerestem a komolytalan zenével, elvitte a »komoly« üzlet... A sláger, azaz csatanó lélektana — Milyen legyen az a szám, amely a slágerségre reflektál? — kérdeztem. — Elsősorban — mondja — meg kell változtatni a nevet. Mi hívjuk többé slágernek a slágert, hanem csattanónak. Ez magyar szó és tökéletesen fedi a fogalmat, hiszen a német sláger szó is ugyanezt jelenti... Tessék megírni, hogy ezentúl mindenki így hívja... Ezután következik az előadás a slágerről, pardon, csattanóról. — Elsősorban vegyük a zenét — mondja. — A zene első tulajdonsága az, hogy ismerős... Az a legbiztosabb. Aki hallja, azt mondja, jaj, ezt már, hallottam valahol... Mosolyogva teszi hozzá: — Valószínűleg igaza is van... Folytatja. .— A második alaptörvény: a zenének olyannak kell lenni, hogy aki hallja, felkiáltson: ez olyan könnyű, olyan egyszerű, hogy én is meg tudtam volna csinálni... * — A szövegnél a szabályok a következők. Kétféle szöveget lehet írni. Az első, ahol a refrén első sora nyilvánvaló együgyűség, hogy ne mondjam: ostobaság. Ilyen Harmatti Imre kitűnő szövege, a: »Teve van egy púpú, Van kétpúpú, Van négypúpú, Sőt több ..« — Még egy nagyszerű példával illusztrálhatom az első szabályt. Éspedig: »Van egyomrányú elefánt, De kétormányú nincs.« & — A szövegírás második faja: a banalitások. Az ember valamilyen egyszerű, naiv igazságot ír meg. Például: »Az egyiknek sikerül, A másiknak rám, A sors olykor nem tudja, Mit akar ...« — A második példa, bocsánat, az én bűnöm, íme: »Nem szabad a szerelemmel játszani, Mért komédiázik énvelem?« — De tudni kell azt is, hogy kinek csinálja az ember a slágert, vagy csattanót... A sláger mindig magán viseli azt, hogy melyik néprétegnek készült. Más szöveget kell írni a high-lifenak és mást a külteleknek. Például a »Szomorú vasárnap« a pesti és külföldi éjszaka nagy száma volt. Más az, amit a bároknak csinál az ember. — Azt mondják önről, hogy füttyzeneszerző. Igaz ez? — Mondják, — feleli — de nem törődöm vele. Én zongorázom és hegedülök, zeneszerzést tanultam. A magyar nóta halhatatlanjai azonban úgyszólván kivétel nélkül »fütyültek«, illetve énekeltek, tehát nem szégyelleném, ha én is füttykomponista volnék. Őszintén mondja: — A slágerkomponáláshoz nem kell képzettség, csak invenció, melódiabőség és egy kis naivitás. Ennyi az egész. — Mik a tervei? — Hangos filmhez komponálok zenét. —• mondja és nevetve teszi hozzá. — Most gyűjtené a — naivitást... Szombati Sándor Garai Imre zenét szerez. 1937 július 18