Pesti Napló, 1937. szeptember (88. évfolyam, 198–222. szám)
1937-09-01 / 198. szám
Budapest, 1937 88. évfolyam 198. szám Szerda, szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám Ara Budapesten, vidéken át a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: 1-455-59-től SO-ig. 1-464-19-től 17-10 (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfiztési-, utazási- és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. Odvason kongó szavak Irta: Friedrich István Úgy elagyabugyálták vasárnap a különféle népgyűléseken a szélsőségeket, a külföldi importcikkekkel házaló vigéceket, a nemzeti bolsevistákká átvedlett élharcosokat, a közpénzekből alimentált kótyagos konkvisztádorokat és a politikai berkek lézengő rittereit, hogy csak úgy zuhogott. Vagy kilencféle ilyen veszélyes áramlattal és mozgalommal számoltak le a retorika bajnokai. Hétfő reggelre úgy ki volt seperve innen minden parancsuralmi próbálkozás, hogy csak no. Egyiptomra is valamikor kilenc csapás zúdult. De nálunk a megindult heccelődések, lázítások és handabandák sohasem válhatnának veszélyesekké, sohasem bontakozhatnának ki csapásokká, ha konszolidált honunkban a szavakat olyan mértékben tettek is követnék, mint amilyen tervvel ezek a szónoklatok elhangzanak. A parancsuralmi tendenciák és a nemzeti bolsevizmus kiépített hadállásai és fészkei ellen akkora jerikói trombitákkal vonult fel az egységes hazafias front, hogy nagyon is attól lehet tartani, hogy ezzel azután készen is vannak az ellenmozgalommal. Ha annak idején Jerikóban sikerült, miért ne dűlnének nálunk is össze ettől azok a bástyái. Mindegyik mumust felráncigálták a pódiumra és alaposan helybehagyták. Irgalmatlanul __ kiporolták a bugyigóját. Úgy, ahogy egy-két évvel ezelőtt kiszedték az úgynevezett karteliták beleit. Akkor az volt a divat. Hozzátartozott a hazafias stílushoz, hogy a szónok egyet a kartelliágnásba, egyet a népnyúzó bankárba és egyet az iparbáróba belerúgjon. Ez volt a sabeszdekü korszak, amikor ezt a kalpagformát nyomták a kipécézettek és pellengérre állítottak fejére. Most a NMK féloldalas kobakfödő járja. No és mi lett a korszaknak a vége? Semmi a világon. A kartellmágnás titulusokat szerzett magának. Nem kellett nagyon utánuk szaladnia. Házhoz hozták neki. A bankár meg az iparbáró se perdült ki a konszolidáció áldásaiból, sőt majdnem százszázalékosan belenépesedett a honfoglalásba. Lassanként mindenki megfeledkezett a sábeszdekliről és a békés atmoszféra győzedelmeskedett. Úgy, ahogy én akkor olyan gyakran mondtam, nem t eszik meg olyan forrón a levest, amilyennek főzik. Így volt ez anno datumal a sábeszdeklilevessel és így leszen ez most a félrecsapott kalpagéval is. A szónoklatok elhangzanak, de a kis Napóleonok tovább fogják élni világukat és élvezni a láthatatlan patrónusok támogató jóindulatát. Mert nemcsak a közös frontjuk, a csúcsszervezetük láthatatlan, hanem láthatatlanok pénzforrásaik is, káderjeik, hadtápterületeik és biztatóik is. Kivéve természetesen azokat az óriási apanázsokat és borravalókat, amelyek a mélyen tisztelt magyar királyi kormány jóvoltából hullanak a tarisznyájukba. Igaz, hogy legnagyobbrészt közvetve. De a sajtópolitika labirintusain keresztül azért közvetlenül is jut elég tekintélyes mennyiségű prófint és abrak a saraglyájukba. Tudjuk, hogy az a bizonyos juhász is bánatában nagyot ütött a szamár fejére, pedig nem is ez a szegény hosszúfülű állat volt az oka a bajának. A mi ünnepi szónokaink is olyanok agyvelőtartójához csapják a sujtásos kalpagot az NMK monogramjával, akik bizony ha benne is vannak a ramazuriban, mégsem azok a potentátok, akik az áramlatok irányát megváltoztathatnák. Ha le is teszik a lantot és el is ássák a harci buzogányt, legfeljebb más veszi fel helyettük a kommenciót és folytatja kisded játékukat. Ameddig ilyen jó gazda, mint amilyen a miniszterelnök úr, hasznosnak, jónak és célirányosnak, tehát rentábilis befektetésnek tartja a ramazurisajtó alimentálását, a kalpagosok szubvencionálását és az egész láthatatlan fronttal szemben kormányával mint benem avatkozási bizottság á la London fungál, hiába minden retorikai inszurrekció. Amint a kört ezideig még nem sikerült négyszögesíteni, úgy az is nagyon nehéz feladat a kormányelnökkel együtt a treuga dei cseresznyetálából falatozni és egyben azok ellen álszent háborút hirdetni, akik vele a megnemtámadási szerződéses viszonyban éldegelnek. Éspedig hűségesen élnek, mert ha a különféle honfoglaló csoportok forgatják is balra, jobbra, előre, hátra a buzogányt, annyi biztos, hogy legénykedéseik közben egyre nagyon vigyáznak. Arra, hogy még véletlenségből vagy látszólagosan se érjenek hozzá a kormányelnökhöz vagy valamelyik miniszterhez. És ez természetes is. Mert a honfoglalók általános militarista műveltségük alapján tudják, hogy már Montecuccoli is azt mondotta, hogy az ilyen ramazurihoz három dolog kell. A kormány toleranciája, toleranciája és toleranciája. Viszont a hatalom részéről, az alkotmányos és parlamentáris kormányzat részéről is respektálják ezt a megnemtámadási gentleman agreementet. És ha a nagyméltóságú miniszterelnök úr reflektál is néha-néha a panaszokra, az aggodalmaskodók figyelmeztető szavára, ez mindig olyan csengő-bongó hangszerelésben történik, hogy a kis Napóleonok jót nevetnek a markukba, egymásra hunyorítanak és rövid ideig lapulnak. De csak egészen rövid ideig. Azután újból folytatják a honfoglalást és vígan danolják: Nosza csapj fel ka-* tonának! Természetesen a parancsuralom katonájának. Hogyan gondolják tehát a vasárnapi szónok urak, hogy a kormánnyal jó barátságban élve, a kalpagosok frontját fel lehetne göngyölíteni? Ez teljesen kilátástalan. Választani. kell. Vagy a kormánynak felmondani a treuga deit és nekimenni a kótyagosok hadtápterületeinek, finanszírozóinak és patronusainak? Vagy a kormánnyal együtt továbbélvezni a sterilizált politikai élet kényelmét, és ölbe tett kézzel, pléharccal meg mosollyal nézni az új honfoglalás kibontakozását. Csak ez a két alternatíva van. Harmadik eset nincs! Nemi lehet a láthatatlan frontot felgöngyölíteni, ha az egyik szárnyán a hatalom anyagi forrásai, a másikon a barátságosan hunyorító patrónusok védik az átkarolás ellen. A sábeszdeklimozgalom azért volt eredménytelen, mert a kormányzat a kartelitákkal, bankfejedelmekkel és iparmágnásokkal szemben ragaszkodott a kölcsönös megnemtámadási állásponthoz. Épígy lesz most a kalpagosok elleni mozgalommal is. A kormány nem fogja megtagadni portyázó szabadcsapatait, nem lesz kitagadott, nem lesz hősi halott. Még sebesült se. A szónokok meg beszélhetnek, harsoghatnak és hányhatják a borsót a treugadei falaira. Igen, szavak, melyeket nem követnek tettek, csafe odvasan kongó szavak!. Japán teljes erővel megrohanja Sanghájt • Japánok elfoglalták Vuszungot, a védő kínai csapatokat megsemmisítették — Akadálytalanul szállíthat partra Japán csapatokat Sang fiai ellen Kolerajárvány a sanghiáji francia negyedben a milliós Nanking lakosságának több mint a fele elmenekült.Fokozódó izgalom Amerikában Sanghaj, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójának kábeljelentése) (United Press.) Az egész keddi napon számos fronton törtek előre a japánok és ezek a hadmozdulatok kínai katonai körülmények szerint az egyes frontokon lévő kínai csapatok erejének kikutatására szolgáltak. Ugyanakkor ezek a japán támadások a nagy általános japán támadás előkészületeit is jelentik. Azt hiszik, hogy a japánok az éjszaka folyamán megkísérlik nagyobb csapattestek partraszállítását. A kínai hadvezetőség kedden elismerte, hogy a japánok elfoglalták Vuszungot. Kijelentik, hogy a kínaiak Lotien és Kiangvan felé vonulnak vissza, hogy az itt lévő japán csapatokat elvágják a Vuszungban partraszállt japán csapatokkal valóösszeköttetéstől. Lotiennél egy japán osztag "réves harc után kénytelen volt meghátrálni a kínaiak előtt. A japánok száz halottat hagytak a csatatéren. Japán részről kijelentik, hogy Vuszung elfoglalása nagyon nagy jelentőségű, mert ilyenformán most már sokkal könnyebben szállíthatnak partra újabb erősítő csapatokat. A vuszungi pályaudvar és az erőd elfoglalása egy óráig tartó elkeseredett kézitusa után sikerült. A sanghaji francia negyedben kolerajárvány ütötte fel fejét. A francia terület és a nemzetközi terület hatóságai már megtették a szükséges intézkedéseket a járvány terjedésének megakadályozására. A vuszungi vérfürdő Sanghaj, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójának kábeljelentése.) (United Press) A japán hadvezetőség egy, képviselője nyilatkozatot tett Vuszung elfoglalásáról és kijelentette, hogy a város elfoglalása kedd délelőtt befejeződött. A támadást Vuszung ellen a japán csapatok tüzérségük és légi haderejük támadásával egyidőben kezdték meg. Az ismételt légitámadások után a partraszállított friss csapatok is támadásba mentek át és súlyos harcok után teljesen megsemmisítették a kínai csapatokat. Azok a csapatok, amelyek elfoglalták Vuszungot, ming márt tovább nyomultak a belföld felé. Japán katonai körök kedden ismét hangsúlyozták, hogy hadihajóik blokádja csak a kiouai hajózás ellen irányul. Mindenesetre több semleges hajót is megállítottak, de csak azért, hogy megbizonyosodjanak róla, nem semlegesi hajónak álcázott kínai hadihajókról van-e szó. A japán hatóságok kedden újabb intézkedéseket tettek, hogy a külföldieknek lehetővé tegyék Hongken városnegyed megközelítését a Jangcepnról. Ezek az intézkedések azonban olyan bok.