Pesti Napló, 1937. szeptember (88. évfolyam, 198–222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

Budapest, 1937 88. évfolyam 198. szám Szerda, szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám Ara Budapesten, vidéken át a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAD­Ó­HI­VATALI VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: 1-455-59-től SO-ig. 1-464-19-től 17-10 (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfiz­­­tési-, utazási- és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. Odvason kongó szavak Irta: Friedrich István Úgy elagyabugyálták vasárnap a külön­féle népgyűléseken a szélsőségeket, a külföldi importci­kkekkel­ házaló vigéceket, a nemzeti bolsevistákká átvedlett élharcosokat, a köz­pénzekből alimentált kótyagos konkvisztádo­rokat és a politikai berkek lézengő rittereit, hogy csak úgy zuhogott. Vagy kilencféle ilyen veszélyes áramlattal és mozgalommal számol­tak le a retorika bajnokai. Hétfő reggelre úgy ki volt seperve innen minden parancsuralmi próbálkozás, hogy csak no. Egyiptomra is valamikor kilenc csapás zúdult. De nálunk a megindult heccelődések, lázítások és handabandák sohasem válhatná­nak veszélyesekké, sohasem bontakozhatná­­nak ki csapásokká, ha konszolidált honunkban a szavakat olyan mértékben tettek is követ­nék, mint amilyen tervvel ezek a szónoklatok elhangzanak. A parancsuralmi tendenciák és a nemzeti bolsevizmus kiépített hadállásai és fészkei ellen akkora jerikói trombitákkal vo­nult fel az egységes hazafias front, hogy na­gyon is attól lehet tartani, hogy ezzel azután készen is vannak az ellenmozgalommal. Ha annak idején Jerikóban sikerült, miért ne dűlnének nálunk is össze ettől azok a bástyái. Mindegyik mumust felráncigálták a pó­diumra és alaposan helybehagyták. Irgalmat­lanul __ kiporolták a bugyigóját. Úgy, ahogy egy-két évvel ezelőtt kiszedték az úgynevezett karteliták beleit. Akkor az volt a divat. Hoz­zátartozott a hazafias stílushoz, hogy a szónok egyet a kartelli­ágnásba, egyet a népnyúzó bankárba és egyet az iparbáróba belerúgjon. Ez volt a sabeszdekü korszak, amikor ezt a kalpagformát nyomták a kipécézettek és pel­lengérre állítottak fejére. Most a NMK félol­dalas kobakfödő járja. No és mi lett a korszaknak a vége? Semmi a világon. A kartellmágnás titulusokat szer­zett magának. Nem kellett nagyon utánuk sza­ladnia. Házhoz hozták neki. A bankár meg az iparbáró se perdült ki a konszolidáció áldásai­ból, sőt majdnem százszázalékosan belenépe­sedett a honfoglalásba. Lassanként mindenki megfeledkezett a sábeszdekliről és a békés atmoszféra győzedelmeskedett. Úgy, ahogy én akkor olyan gyakran mondtam, nem t eszik meg olyan forrón a levest, amilyennek főzik. Így volt ez anno datumal a sábeszdekli­levessel és így leszen ez most a félrecsapott kalpagéval is. A szónoklatok elhangzanak, de a kis Napóleonok tovább fogják élni világu­kat és élvezni a láthatatlan patrónusok támo­gató jóindulatát. Mert nemcsak a közös front­juk, a csúcsszervezetük láthatatlan, hanem láthatatlanok pénzforrásaik is, káderjeik, hadtápterületeik és biztatóik is. Kivéve ter­mészetesen azokat az óriási apanázsokat és borravalókat, amelyek a mélyen tisztelt ma­gyar királyi kormány jóvoltából hullanak a tarisznyájukba. Igaz, hogy legnagyobbrészt közvetve. De a sajtópolitika labirintusain ke­resztül azért közvetlenül is jut elég tekinté­lyes mennyiségű prófint és abrak a saraglyá­jukba. Tudjuk, hogy az a bizonyos juhász is bá­natában nagyot ü­tött a szamár fejére, pedig nem is ez a szegény hosszúfülű állat volt az oka a bajának. A mi ünnepi szónokaink is olyanok agyvelőta­rtójához csapják a sujtásos kalpagot az NMK monogramjával, akik bi­zony ha benne is vannak a ramazuriban, még­sem azok a potentátok, akik az áramlatok irányát megváltoztathatnák. Ha le is teszik a lantot és el is ássák a harci buzogányt, leg­feljebb más veszi fel helyettük a kommenciót és folytatja kisded játékukat. Ameddig ilyen jó gazda, mint amilyen a miniszterelnök úr, hasznosnak, jónak és cél­irányosnak, tehát rentábilis befektetésnek tartja a ramazurisajtó alimentálását, a kalpa­gosok szubvencionálását és az egész láthatat­lan fronttal szemben kormányával mint be­nem avatkozási bizottság á la London fungál, hiába minden retorikai inszurrekció. Amint a kört ezideig még nem sikerült négyszögesíteni, úgy az is nagyon nehéz fel­adat a kormányelnökkel együtt a treuga dei cseresznyetálából falatozni és egyben azok el­len álszent háborút hirdetni, akik vele a meg­nemtá­madási szerződéses viszonyban éldegel­nek. Éspedig hűségesen élnek, mert ha a kü­lönféle honfoglaló csoportok forgatják is balra, jobbra, előre, hátra a buzogányt, annyi biztos, hogy legénykedéseik közben egyre na­gyon vigyáznak. Arra, hogy még véletlenség­ből vagy látszólagosan se érjenek hozzá a kor­mányelnökhöz vagy valamelyik miniszterhez. És ez természetes is. Mert a honfoglalók általános militarista műveltségük alapján tudják, hogy már Montecuccoli is azt mon­dotta, hogy az ilyen ramazurihoz három do­log kell. A kormány toleranciája, toleranciája és toleranciája. Viszont a hatalom részéről, az alkotmá­nyos és parlamentáris kormányzat részéről is respektálják ezt a megnemtámadási gentle­man agreementet. És ha a nagyméltóságú miniszterelnök úr reflektál is néha-néha a pa­naszokra, az aggodalmaskodók figyelmeztető szavára, ez mindig olyan csengő-bongó hang­szerelésben történik, hogy a kis Napóleonok jót nevetnek a markukba, egymásra hunyorí­tanak és rövid ideig lapulnak. De csak egészen rövid ideig. Azután újból folytatják a honfog­lalást és vígan danolják: Nosza csapj fel ka-* tonának! Természetesen a parancsuralom ka­tonájának. Hogyan gondolják tehát a vasárnapi szó­nok urak, hogy a kormánnyal jó barátságban élve, a kalpagosok frontját fel lehetne gön­gyölíteni? Ez teljesen kilátástalan. Választani.­ kell. Vagy a kormánynak felmondani a treuga deit és nekimenni a kótyagosok hadtápterüle­teinek, finanszírozóinak és patron­usainak? Vagy a kormánnyal együtt továbbélvezni a­ sterilizált politikai élet kényelmét, és ölbe tett kézzel, pléharccal meg mosollyal nézni az új honfoglalás kibontakozását. Csak ez a két al­ternatíva van. Harmadik eset nincs! Nem­i lehet a láthatatlan frontot felgöngyölíteni, ha az egyik szárnyán a hatalom anyagi forrásai, a másikon a barátságosan hunyorító patrónu­sok védik az átkarolás ellen. A sábeszdeklimozgalom azért volt ered­ménytelen, mert a kormányzat a karteliták­­­kal, bankfejedelmekkel és iparmágnásokkal szemben ragaszkodott a kölcsönös megnemtá­madási állásponthoz. Épígy lesz most a kalpa­gosok elleni mozgalommal is. A kormány nem fogja megtagadni portyázó szabadcsapatait, nem lesz kitagadott, nem lesz hősi halott. Még sebesült se. A szónokok meg beszélhetnek, harsoghatnak és hányhatják a borsót a treuga­­dei falaira. Igen, szavak, melyeket nem követnek tet­tek, csafe odvasan kongó szavak!. Japán teljes erővel megrohanja Sang­hájt • Japánok elfoglalták Vuszungot, a védő kínai csapatokat megsemmisítették — Akadálytalanul szállít­hat partra Japán csapatokat Sang fiai ellen Kolerajárvány a sanghiáji francia negyedben a milliós Nanking lakosságának több mint a fele elmenekült.Fokozódó izgalom Amerikában Sanghaj, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójának kábeljelentése) (United Press.) Az egész keddi napon számos fronton törtek elő­re a japánok és ezek a hadmozdulatok kínai katonai körülmények sze­rint az egyes frontokon lévő kínai csapatok ere­jének kikutatására szolgáltak. Ugyanakkor ezek a japán támadások a nagy általános japán támadás előkészületeit is jelentik. Azt hiszik, hogy a japánok az éjszaka folyamán megkísérlik nagyobb csapattestek partraszállítását. A kínai hadvezetőség kedden elismerte, hogy a japánok elfoglalták Vuszungot. Ki­jelentik, hogy a kínaiak Lotien és Kiang­van felé vonulnak vissza, hogy az itt lévő japán csapatokat elvágják a Vuszungban partraszállt japán csapatokka­l való­­összeköttetés­től. Lotiennél egy japán osztag "réves harc után kénytelen volt meghátrálni a kínaiak előtt. A japánok száz halottat hagytak a csata­téren. Japán részről kijelentik, hogy V­u­s­z­u­n­g elfoglalása nagyon nagy jelentőségű, mert ilyenformán most már sokkal könnyebben szállíthatnak partra újabb erősítő csapatokat. A vuszungi pályaudvar és az erőd elfoglalása eg­y óráig tartó elkeseredett kézitusa után sikerült. A sanghaji francia negyedben kolerajár­vány ütötte fel fejét. A francia terület és a nem­zetközi terület hatóságai már megtették a szüksé­ges intézkedéseket a járvány terjedésének meg­akadályozására. A vuszungi vérfürdő Sanghaj, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójának kábeljelentése.) (United Press) A japán hadvezetőség egy, képviselője nyilatkozatot tett Vuszung elfoglalá­sáról és kijelentette, hogy a város elfogla­lása kedd délelőtt befejeződött. A tá­­m­­adást Vuszung ellen a japán csapatok tüzérsé­gük és légi haderejük támadásával egyidőben kezdték meg. Az ismételt légitámadások után a partraszállított friss csapatok is támadásba men­tek át és súlyos harcok után teljesen meg­semmisítették a kínai csapatokat. Azok a csapatok, amelyek elfoglalták Vuszungot, ming márt tovább nyomultak a belföld felé. Japán katonai körök kedden ismét hangsú­­lyozták, hogy hadihajóik blokádja csak a kio­uai hajózás ellen irányul. Mindenesetre több­ semleges hajót is megállítottak, de csak azért, hogy megbizonyosodjanak róla, nem semlegesi hajónak álcázott kínai hadihajókról van-e szó. A japán hatóságok kedden újabb intézkedéseket tettek, hogy a külföldieknek lehetővé tegyék­ Hongken városnegyed megközelítését a Jangce­pnról. Ezek az intézkedések azonban olyan bok.

Next