Pesti Napló, 1937. október (88. évfolyam, 223–248. szám)

1937-10-24 / 242. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 október 24 ó TA Öt NAPLÓ­ S&§§ZGini§/ifipiui§ok Irta: BOZZAY MARGIT A napokban a Pesti Napló egyik számában kis hír jelent meg: Nyolc végzetes asszonytípus címmel, amely­ben dr. Murray amerikai ideggyó­gyász hosszabb ideje gyűjtött adatai alapján elmondja, hogy a házas­emberei­ karrierje ötven százalékban feleségüktől függ, és nyolc fajtáját ismerteti az asszonyoknak, akik meg­akadályozzák férjüket az érvényesü­lésben. A nyolc típus: Aki gyűlöli az urát. Aki állandóan zsörtölődik. Aki állan­dóan fölényeskedik. Aki túlköltekező. Aki állandóan beteges. Aki mindun­talan megszégyeníti. Aki anyásko­dik. Aki úr akar lenni a férje felett. Az amerikai orvosnak igaza van. Ezeknek a típusoknak bármelyike nagyon is elég ahhoz, hogy a férfit letörje és megállítsa felfelé ívelő pá­lyáján, sőt vissza is rántsa onnan. Szerintem azonban nemcsak ez a nyolc típus van. Van még jónéhány, aki úgy húzza le a férfit, mint a hí­nár az áldozatát, sőt még jobban mert a hín­árt lehet látni és így esetleg lehet védekezni ellene, de a láthatatlan szálakat, amelyek két ember között feszülnek, nem lehet látni, csak érezni lehet. Csak örülni neki, hogy van, vagy kétségbeesni,­­hogy nincs, vagy csöndes letargiával belenyugodni, h­ogy nem lehet meg­szabadulni tőle, vagy megmozgatni az eget és földet a széjjelszakítására. Kisfaludy után, aki szerint: »Csak az a férfi lehet naggyá, ki hozzá méltó nőt szeret én kilencediknek odaveszem, aki nem egyenértékű az urával. Sőt. A nyolc elé állítom elsőnek. Mert nem hiszem, hogy lehet jobban lehúzó, földhözkötő, mint a nő, ha nem érti meg az urát. Ha nem tud lépést tartani vele. Ha értelemben mögötte marad. Ha a belőle kiszi­várgó szellemi kisebbrendűséggel megköti, lehúzza, elszürkíti, meg­bénítja. Hány száz és száz ilyen esetet lát­tam. Amikor a férfi, aki nem volt eléggé erős akaratú, hogy függetle­nítse magát (mert ha az lett volna, ahhoz az ötven százalékhoz tartozik, akit nem tud befolyásolni a nő), de tehetséges és lendületre képes volt, megállt, lemaradt, mert nem találta, megértést, biztatást, sőt mert ellen­kezéssel találkozott. Ezekben az esetekben u­gyanis az asszony önző is mindig, ösztönösen önző. Fél a sikertől, amit a férfi esetleg elér, mert azzal megint kü­lönb, több lesz nála és így megint messzebb kerül tőle. Hogy tehát ez be ne következhessen, leköti az ide­jét, nem engedi el maga mellől, köz­ben persze szentül hiszi, hogy ő a legjobb feleség, mert neki­ így is jó Tizediknek veszem azután, aki lel­kileg szeplős. Mert sajnos, sok van ilyen. Sokkal több, mint általában hinni lehet. Ez azonban így még ta­lán nem is volna baj, mert két szep­lős éppen úgy remekül megfér egy­más mellett és megérti egymást, mint két sánta, vagy két iszákos, vagy két kártyás és így tovább. De mert viszont sokkal több férfi van szintén, mint ahogy hinni lehet, aki nem bírja a lelki szeplőt, kész a ka­tasztrófa, h­a ilyenek kerülnek össze. Hogy mit tartok én lelki szeplő­nek? Mindent, ami a kötelező női finomsággal, úrisággal ellenkezik. Mindent, ami megakadályozza, hogy a nő­ lady legyen. A túlhangosságot, túlfeltűnést, de legfőként a szabados­ságot. Azért teszem erre a hangsúlyt, mert ez olyan dúsan burjánzik most, mint még­ soha. Ellenére az érettsé­ginek, diplomának, mindennek. A műveltség, az agy műveltsége meg­van, de hiányzik a léleké. A nők úgy viselik magukat és úgy beszélnek, mint a huszárőrmesterek. Úgy, hogy aki nem ilyen, nem egyszer pirulni kénytelen miattuk. Hogy ez mit okoz az olyan házas­ságban, ahol a férfi nem ilyen, köny­nyen elképzelhető. Mert van még olyan férfi is, aki lelkileg különbnek akarja a feleségét önmagánál. Aki ha maga nem is mindig szobatiszta és túl is megy a megengedetten, nem tűri el ugyanezt a feleségénél. Nem régen néztem bele egy ilyen válási periratba. Szörnyű volt. Rot­hadás volt. Csodáltam, hogy a férj egy esztendeig bírta. Mert én, pár siker­telen kísérlet után, hogy megjavít­sam, bizonyosan az ajtó elé raktam volna a nőt. * Tizenegyediknek, aki naponta két óránál többet bridzsel. Ez a pokolbeli találmány ugyanis szintén alaposan hozzájárul a mai házasságok harmóniájának összeom­lásához és ezzel a férj karrierjének megakasztásához. Mert élhet-e nyugodtan az a férfi, akinek a felesége délutánjait, estéit a bridzsasztalnál tölti? Lehet-e rend az olyan háztartásban, amelyben az asszonynak állandóan kártyán az esze? Lehet-e jó annak az otthonnak a levegője, amelyben minden akörül forog, mikor kezdődik a parti? Le­het-e az az asszony igazi társa az urának, segíthet-e neki igazán, ren­delheti-e alá személyes érdekeit a közös érdekeknek, akinek az életében a kártya az úr? Nem. Még akkor sem, ha a férfi is játékos, mert a férfi, ha felkelt a kártyától, rendesen túl is van rajta, az asszony azonban azután is benne ül. Ha nyer, megőrül a pengőktől, amelyeket nyert, ha veszít, meglopja a konyhapénzt, adós marad minden­nel, hogy pénze legyen a továbbiak­hoz. Ismerek néhány ilyen házasságot és bámulom a feneket, hogyan bír­ják. Hogy nem dobják ki a naptárt, amelyen nincs már feljegyzés, csak­ hol, mikor lesz játék, és hogy nem használnak fel minden eszközt, még a legradikálisabbat is, hogy a felesé­güket észretérítsék. Van azután­ a féltékeny asszony, aki mindenben, mindenkiben vesze­delmet lát s aki ha történetesen or­vos az ura, minden páciens mellett szeretne besurranni a rendelőbe, hogy mindent lásson és halljon. Ez, ha van rá oka, ha nincs, olyan feszülő, puskaporos levegőt teremt állandóan maga és az ura között, hogy abban a levegőben nemhogy pihenni, erőt gyűjteni, felfrissülni, emelkedni nem lehet, de még élni is csak valamennyire. Ez a fajta nő, mint vámpír a vért, szívja ki az urából az energiát és megelégedett, boldog, ha akaratnél­külinek, tehetetlennek látja. Van azután a tehetetlen nő, aki soha semmiben nem tud megállani a saját lábán , akit­ mindig vezetni kell. Akit el kell kísérni a fogorvos­hoz, aki nem tud pár kesztyűt venni egyedül, aki nem tud felmondani a szobalánynak, aki minden étkezésnél a háztartás összes ügyeit, bajait is Igen általános kozmetikai megbetege­dés a fagyás, amit — gyógyíthatósága szempontjából — a jelenlegi időjárás most tesz aktuálissá. Azokon a testrésze­ken, melyek egyszer már megfagytak, minden évben kiújul a fagyás, sok éven keresztül már a hőmérséklet 0 fok alá való süllyedése előtt és éppen ezért az óvintézkedéseket már most kell megtenni, mert eredményesen kezelni csak a hűvös őszi időjárás beállta előtt lehet. A fagyás a test azon részein jelentke­zik leggyakrabban, amelyek gyengén vé­dettek és főleg amelyek a szívtől távol­esnek s ezáltal a vérkeringés nem elég erőteljes, így elsősorban az orr, fül, kéz és lábujjak azok, melyeket a hideg rög­tön »megcsíp«. Vérszegény, rosszul táp­lált egyének hajlamosak rá, leginkább a serdülőkorban, sőt sokkal később is, de teljesen egészségeseknél is előfordulhat olyan részeken, ahol akár divatból (kes­keny, rövid cipő, nappalra selyemharis­nya, vékony bőrkesztyű stb.) a vérkerin­gést mesterségesen megakadályozzák. A fagyás első stádiumában a bőr hal­vány, vérszegény, kissé érzéketlen, ezt követőleg kékespiros színűvé és duzzadttá válik. Ebben az álla­potban a fagyás hosz­szú éveken keresztül fennmarad, nyáron teljesen eltűnik, hogy kora ősszel ismét meg­jelenjen. A fenti tünetekhez társulhat a sokszor kínosan viszkető és égető érzés, mely néha a legnagyobb fájdalomig fo­kozódhat. A második stádiumban — tulajdonkép­pen ez az igazi fagyás — megszűnik a gyulladás és hólyagok, pörkök keletkez­nek, melyek néha egész életen keresztül látható bőrelszínesedéssel gyógyulnak. A harmadik stádium már messze túl­megy a kozmetikai megbetegedésen, ma már ritka s ez feké­lyekkel vagy genye­déssel jár s a fagyott testrész elhalásához vezet. A fagyás soha nem volt diagnosztikai probléma és hogy ab­szolút eredmény csak elméletileg létezik, annak legfőbb és úgyszólván kizárólagos oka a tájékozatlanság. Legtöbben azt hi­szik, hogy mert nyáron elmúlt a fagyás, a gyógyulás véglegesnek tekinthető és azt remélik, hogy télen nem fog vissza­jönni. Az első fagy beálltával, mikor ke­zeltetni kezdik,­­ minthogy a hideg idő alatt csak a tüneteket lehet csökkenteni, de a fagyást kigyógyítani nem — meg vannak győződve, hogy az gyógyíthatat­lan, holott a hideg idő beállta előtt vé­gezve ugyanezt a kúrát, a kezelés feltét­len eredményre vezet. Nem elég a belső diszponáló okok meg­szüntetése, hanem a bőr speciális hajla­mosságát is meg kell szüntetni, mert kü­lönben csupán felületes lesz az eredmény. Vidékenként és családonként se szeri, se száma a sok bevált házi gyógymódnak, pedig a fagyás leg­jobb háziszere a vas­tag kesztyűviselet, a kényelmes, széles cipő és a megfelelő táplál­kozás. Edzeni lehet a bőrt forró és hideg víz változtatásával s kellő szakorvosi gyógykezeléssel a vér­keringést előmozdító különleges eljárás­sal, pakkolásokkal, melyekkel a legszebb eredmény érhető el nemcsak a kiújuló fagyás megelőzésére, hanem annak kigyó­gyításár­a is. Dr. med. László Vilmos MEG KELL ELŐZNI A FAGYÁST szervírozza az urának és kívánja tőle, hogy azokat is elfogyassza. Aki mint a világot sarkaiból kivető ször­nyűséget mondja el, hogy Pista né­gyesre felelt és hogy Lili gyakorló­füzetében szerelmeslevelet talált. Ezek az asszonyok a saját tehetet­lenségük szemüvegén és a saját ere­jükhöz mérve a dolgokat, mindent nagynak, tragikusnak látnak, min­den mögött sorsdöntő lehetőséget szi­matolnak és megkövetelik a szeren­csétlen férfitól is, hogy szintén így felnagyítva, eltorzítva lássa azo­kat. Az ilyen asszony mellett, élő fér­fiak, még ha meg is volt bennük a fejlődésre való hajlandóság, bele­szürkülnek a mindennapi kis dolgok butító jármába és lassanként mint az ellenzővel ellátott ló, nem látnak mást, csak a szűk ösvényt, amelyen járnak. Meddig folytassam még? Mert le­hetne a végtelenségig. Napokig le­hetne beszélni asszonyokról, akik megakasztják a férfi fejlődését, érvé­nyesülését. Viszont egyetlen egy pontban össze lehet sűríteni mindazt, ami a fejlődést elősegíti és az érvé­nyesülés alá alapot rak. Annyira szeretni a férfit, annyira okosan és olyan kevéssé önzőn, hogy belássuk, ha nekünk ki is töltheti az életünket, mi nem tölthetjük ki egé­szen az övét, és minden tehetségünk­kel mellette állani, hogy kihozhasson magából mindent, amit csak lehet. Kozmetikai üzenetek Cyrano. A csúnyaformájú orrot, akár túl nagy hajlású, túl h­osszú, vagy az orr­gerincnél beeső nyeregorr, műtéttel töké­letesen korrigálni lehet. Ezek a műtétek elterjedtek és kitűnő eredménnyel igénybe vett szépítő eljárások. Techni­kájuk ma már egészen tökéletes, az ered­mény biztos és nem­ veszélyes. Formás test. 1. A mellek rugalmassá­gának megőrzését már 13—14 éves kor­ban kell elkezdeni, a legtermészetesebb és egyszerűbb móddal, sporttal és gim­nasztikával. 2. Nem lehet eldönteni, mert függ mindig öröklődéses hajlamtól. Régi előfizető. Tejet ne igyon, hanem kávét vagy teát. Reggel éhgyomorra egy pohár langyos vizet s azután fogyassza el reggelijét. Hónapokig ne egyék va­jat, zsíros ételeket és édességet. Naponta legalább két órát sétáljon. Fiatal leány. Tornagyakorlattal fejlesz­teni nem lehet, mert a belső kiválasztá­sos mirigyek működésének elégtelensége idézi elő. Kellő kivizsgál­ás után meg le­het állapítani, melyik az a gyógyszer, aminek adagolása mellett normális fej­lettségűvé lehet tenni. Csúnya járás. Meg kell nézetni, hogy nem h­ajlamos-e lúdtalpra vagy nincs-e máris kifejezett telitalpa, ezenkívül ké­nyelmes bő cipőt kell hordania, csak így lehet reménye, hogy kipusztítja. G. P. Makó. Feltétlenül mutassa meg ortopéd szakorvosnak. Régi előfizető leánya. — Csunyus. Közöl­jék válaszbélyeggel ellátottan pontos cí­müket, ismételjék meg kérdéseiket, h­ogy azokra levélben válaszolhassunk. »Hangidló.«­ Barnabőrű nők, úgyszintén a beteges sápadtszínűek arcpúderben hal­ványbarnát, illetve sötétdrapot használ­janak. Ezeknél az arcszíneknél egész hal­ványszínű rúzst, az úgynevezett manda­rinszínt kell alkalmazni, akkor ezek a szí­nek természetesen és igen diszkréten hat­nak. Köves­­vár. Címére levélben válaszol­tunk.

Next