Pesti Napló, 1937. november (88. évfolyam, 249–272. szám)
1937-11-24 / 267. szám
Csütörtki PESTI NAPLÓ 1937 november 2- 4 Meghalt Pártos Marcel A rendőrség nyomozza a megdöbbentő kettős öngyilkosság okait (Saját tudósítónktól.) Kedd délután a Korányiszanatóriumban meghalt Pártos Marcel ötvenegyéves részvénytársasági igazgató, aki — mint jelentettük — néhány nappal ezelőtt lakásán feleségével együtt megmérgezte magát. Az öngyilkos úriasszony vasárnap halt meg. A főkapitányság bűnügyi osztályán széleskörű nyomozás indult a kettős öngyilkosság hátterének felkutatására Búcsúleveleiben a házaspár a férj idegösszeroppanásával magyarázta az öngyilkosságot, illetve azzal, hogy Pártosné önként követte férjét a halálba. A nyomozás adatai szerint egy harmadik személy feltűnése okozta a kettős tragédiát. Ez a harmadik személy az öngyilkosság előtti napon felkereste Pártos Marcelt és — a rendőri nyomozás adatai szerint — hangos jelenetet rögtönzött. Ez a jelenet nem volt az első, mert az elmúlt hónapok során már többször előfordult. Az igazgatót idegileg ezek az események törték össze. Feleségének többször mondta, hogyha megismétlődnek a harmadik szemellyel kapcsolatos jelenetek, öngyilkos lesz. A nyomozás adatai szerint Pártos Marcel, egyedül követett el öngyilkosságot, felesége csak akkor szerzett róla tudomást, amikor eszméletlen állapotban találta férjét. Utána ő is bevett abból améregből, amellyel Pártos végzett magával és férje búcsúlevele mellé helyezte saját búcsúlevelét. A trógikus sorsú házaspárt valószínűleg közös sírba temetik. _________ Barcelonai ügyvivőjét meghatalmazott miniszterré nevezte ki az angol kormány London, november 23. (United Press.) Az angol kormány J. H. Lewis ügyvivőt barcelonai meghatalmazott miniszterré nevezte ki. Bár az angol komány nem válaszol arra a barcelonai tiltakozásra, amelyet Londonban a Francohoz küldendő angol konzuláris képviselet miatt emeltek, azt hiszik, hogy a barcelonai ügyvivő rangjának emelése mégis a köztársasági kormánnyal szemben tanúsított udvariassággal egyértelmű. Rámutatnak arra, hogy Franciaország nagykövetet nevezett ki Barcelonába. Illetékes helyen cáfolják azt a hírt, amely szerint Chilton Hendayeben székelő angol nagykövetet visszahívták. Nem erősítik meg azt a hírt sem, amely szerint Franco tábornok Alba herceget bízta meg londoni képviseletével. BÁLI ÉJSZAKÁ• Medikus tea Szombaton zajlott le fényes keretek között az idei első Medikus Tea dr. Vámossy Zoltán egyet. ny. r. tanár védnöksége alatt a Hungária-szálló termeiben. Az érkező vendégeket, köztük Halniss Elemér egyet. ny. r. tanárt, a rendezőbizottság élén Balás Iván és Varga Kálmán elnökök fogadták. A szép fiatal leányok egész tábora vidáman táncolta végig az éjszakát és kitűnő hangulatban maradtak együtt a reggeli órákig. A nagyszerűen sikerült első Medikus Tea máris biztosítja a december 4-én rendezendő második Medikus Tea nagy sikerét, mely megelőzi a farsang egyik nagy eseményét jelentő, 1938 január 15-én rendezendő hagyományos Medikus Bált. Megjelent hölgyek névsora: Leányok: Hainiss Judit, Andriska Magdolna, Plank Baba, Bodmüller Anny, Goralszky Eta, Árvay Rózsi, Kovács Kornélia, Dozzi Inez, Jelinek Mária, Kiss Irén, Sárkány Zsóka, Szaniszló Ilona és Lidia, Gera Mara, Gerencsér Irma, Fekete Aranka, Segner Andrea, Apáti Edit, Erhardt Márti, Jeney Klára, Galánthy Dódi, Kauser Jutka, Gundel Rözsi és Panni, Madarász Eszter, Milkó Marika, Geörgényi Gabriella, Riehl Ágnes, Szászabonyi Öcsi DS Baby, Nisuera Judit, Rivérzi Ági, Szőllösy Buba, Wirthl Anny, Noszlopi Szekér Éva, Hümpfner Olga, Makláry Elvira, Konstantinovits Ilona, Tolcsvay Nagy Gaby, Wein Nadine, Kovács Sebestyén Mária, Korpas Gabi, Kiss Dusika, Gyöngyössy Marika, Nitsche Dnoi, Benső Edit, Szili Mária, Zsigmondy Magda, Dobrovay Marianne és Lotte, Bárczy Magda, Rudnay Mária, Szemeray Petrán Mareth, Hillebrandt Erzsébet, Desewffy Viola, Péteri Ágnes, Velsz Ági, Frey Agnes, Ambrózi Aranka, Zimmermann Erzsébet, Paulinyi Kitty, Klein Teida, Achs Márta, Speidl Klári és Buci, Biró Lilla, Blöck Zsuzsi, Sárközi Magdi, Rohrbuck Márta, Haitsy Csüppi, Bakács Irina, Schaherer Gertrud, Székely Márta, Borszéki Erzsébet, Kelemen Sudi és Viva, Szalkay Sári, Mikszáth Edit, Vámossy Boriska és Klári, királylehotai Lehoczky Fea, Krisztinkovics Mária és Csöppi, Maucks Elza, Mészáros Melinda és Marianne, Saxlehner Katinka, Szász Ilona és Ágota, Lányi Erzsébet, Farkas Irénke, Alice Otternay (france), Bauer Mimi, Ritter Dalma, Koóky Gitta, Fröhlich Klára, Haas Jolán, Placht Mária, Mikecz Suzy, Károlyi Zsuzsi, Holdeuner Emma. Asszonyok: Dr. Hainiss, Elemérné, dr. Andriska Viktorné, dr. Plank Jenőné, dr. Goralszky Brunóné, Árvay Józsefné, Kovács Béláné, lovag Dozzi Dávidné, Kiss Gyűrfeyné, Sárkány Béláné, Gera Mihályné, dr. Geremcsér Lászlóné, Holló Miklósné, dr. Segner Pálné, dr. Apáti Jenőné, Erhardt Jenőné, Jeney Rezsőné, Mihálkovits Elemérné, Milkó Vilmosné, Taxner Béláné, dr. Geörgényiné, Riehl Lajosné, Révészi Dezsőné, Szőllösy Lajosné, Wirthl Lajosné, Szekér Miklósné, Szabóky Mészáros Gyuláné, Párkányi Mister Zoltánné, Tolcsvay Nagy Barnáné, Kovács Sebestyén Lászlóné, Wein Aladárné, Korpás Ferencné, Kiss Albertné, dr. Benie Dessiné, Molnár C. Pálné, Pálóczy Horváth Györgyné, vitéz Barczy Gáborné, Hillebrandt Ferencné, dr. Pesewffy Aladárné, Pétery Ignácné, dr. Zimmermann Ágostonné, Biró Bálintné, dr. Vladár Sándorné, Schaherer Frigyesné, Székely Artúrné, Vámossy Lászlóné, dr. Mikszáth Albertné, dr. királylehotai Tehotzky Brunóné, dr. Mausch Endréné, dr. Mészáros Lajosné dr. Eger Nagy Lászlóné, Molnár Péterné, Szaplonczay Endréné, dr. Ifj. Vasa Istvénné. Egymillió lélek — 308 öngyilkos Százezer munkás — 185 munkanélküli Milyen számokban eleveníti fel a statisztika a múlt év Magyarországát (Saját tudósítónktól.) A Központi Statisztikai Hivatal Szokatlanul korai időpontban hozta nyilvánosságra ebben az évben az elmúlt év minden mozzanatát, statisztikailag megfogható eseményét magában foglaló évkönyvét, amely az előző években rendszerint újév táján készült el. Úgy látszik, hogy a munkamódszerek meggyorsultak a Statisztikai Hivatalban is, aminek az a gyakorlati jelentősége, hogy az adati felvételt a közléstől nem választja el túlságosan hosszú idő. Pedig azok az adatok, amelyeket a Statisztikai Hivatal évről-évre részletes feldolgozásban ad közre ebben az évkönyvben, idén még ki is bővültek. Így az 1936-ra vonatkozó évkönyv foglalkozik első ízben a földbirtokok területének, kataszteri tiszta jövedelmének és haszonbérbe adott területének adataival. Emellett birtokcsoportokként tagolt kimutatást közöl az évkönyv a szabadforgalmú, úgyszintén a korlátolt forgalmi földbirtokok művelési ágairól is. Új adatközlés az is, amely a mezőgazdasági üzemi statisztika eredményeit ismerteti s ennek keretében a gazdasági gépek és eszközök számát részletes kimutatásban tünteti fel. Ezeken kívül összeállítást találunk még az évkönyvben — ezúttalszintén első ízben — a gyümölcsfa, továbbá az állatállományra vonatkozólag is s végül új adatfelvétel készült a vadászati idény eredményeiről is. Ha meggondoljuk, hogy a régi kimutatások és összeállítások változatlan terjedelemben kaptak helyet az évkönyvben, úgy a munka meggyorsításáért feltétlen elismerés illeti meg a Statisztikai Hivatalt. Az idei évkönyvnek legérdekesebb és legtanulságosabb részét talán azok az adatok szolgáltatják, amelyekben a Statisztikai Hivatal az öngyilkosságok számára, valamint a munkanélküliségről számol be. Ezek az adatok érzékeltetik a leghívebben, hogy 1936-ban tényleg elmúlt a gazdasági válság s erről tudomást vettek végre az öngyilkosjelöltek is. Hogy a viszonyok javulása ezen a téren is párhuzamosan haladt a gazdasági viszonyok javulásával, kitűnik abból is, hogy a mélypont, az öngyilkossági járvány legsúlyosabb időszaka 1932-ben következett be, amikor tudvalevően az általános gazdasági és kereseti viszonyok is a legkedvezőtlenebbek voltak. Ekkor egymillió lélekre 352 öngyilkos jutott, olyan magas arányszám, amilyen a korábbi években nem fordult még elő. 1927-ben egymillió lélekre csupán 286 öngyilkos esett, a rákövetkező évben pedig 104. A válság enyhülésével az arányszám állandóan esett: a rákövetkező évben már csupán 319 öngyilkosról tud a statisztika s innen kezdve a csökkenés lassú tempóban folytatódott, amíg elérte a tavalyi 308-as arányszámot. Hogy a javulás összefügg a gazdasági viszonyokkal, igazolja az is, hogy az előfordult öngyilkosságok valószínű oka 1932-ben, tehát, a mélypont idején 41,7 százalékban anyagi körülményekre volt visszavezethető, míg a múlt évben ez az arányszám is csökkent, mégpedig 36,4 százalékra. A munkanélküliségről szóló számadatokat hasonló részletességgel közli az évkönyv. Megállapítható, hoy a munkanélküliség is 1932-ben érte el legmagasabb pontját s ekkor 100.000 szervezett munkásra 351 munkanélküli esett. Ettől fogva azonban a munkanélküliek száma még nagyobbarányú hanyatlást tüntet fel, mint az öngyilkosoké. A múlt évben 100 000 munkás közül már csupán 185 állott munkanélkül — éppen a fele az 1932. évinek. Spanyolország Franco döntő támadásának küszöbén A polgárháború 230,000 halottba, egy és fél millió sebesültbe és 22 milliárd pezetába került idáig Párizs, november 23. (A Pesti Napló én a United Press tudósítójától.) Tizenhat hónapi nehéz harcok után, úgy látszik, a spanyol polgárháború vége felé közeledik. Az ellenségeskedések a szembenálló feleknek a legszigorúbb számítások szerint is legalább napi 25 millió pezetába kerülnek, nem is beszélve a nemzeti jövedelem katasztrofális csökkenéséről és a szörnyű háborús károkról. Szakértők becslése szerint ezeket a veszteségeket idáig legalább 22 milliárd pezetára kell becsülni. A két ellenséges hadseregben 800.000 katona áll fegyverben és a szembenálló felek seregei külön-külön is nagyobbak, mint amilyen seregek fölött Spanyolország történelme folyamán valaha is rendelkezett. A tizenhat hónap óta tartó harcokban 230.000 ember vesztette életét. Ezek nagy része a csatatéren esett el, másrésze azonban kivégzések áldozatául esett. A sebesültek és halottak száma öszszesen másfélmillió emberre tehető, tehát a spanyol polgárháború olyan veszteségeket okozott ennek a szerencsétlen országnak, mint Spanyolország egyetlen külháborúja sem. Amióta Gijon október 21-én elesett és ezzel a nemzetiek feloszlathatták északihadseregüket, aránylagos nyugalom uralkodik Spanyolországban. A jelek egész sora azonban arra mutat, hogy a fegyvernyugvásnak rövidesen vége szakad és Franco tábornok már a legközelebbi jövőben megkezdi döntő offenzíváját. A Gijon eleste után engedélyezett szabadságokat beszüntették és már a múlt hét végén mindenkinek ismét csapattesténél kellett lennie, ötvenezer szabadságon lévő karlista vonult be és ezeket főképpen a terueli és a saragossai frontszakaszokra vezényelték, ahol általában a fő támadásokat várják. A párizsi spanyol nemzeti körök úgy tudják, hogy a nacionalisták nyomban megkezdik az offenzívát, mihelyt az idő kedvezőbbre fordul. Bár Franco tábornok szigorúan titokban tartja stratégiai terveit, jólértesült körök szerint mégis valószínűnek látszik, hogy mielőtt a nemzeti csapatok megkezdenék döntő offenzívájukat, kisebb felderítő támadásokra indulnak a front teljes hosszában, a Pireneusoktól egészen Almeriáig, hogy kitapasztalják, hol a leggyengébb a köztársasági csapatok arcvonala. Mearbízható forrásokból származó hírek szerint Franco tábornok külföldi önkénteseinek száma már 40.000 alá szállt. Elsősorban a gyalogságot küldték haza és e pillanatban inkább csak a repülőknél, a tankcsapatoknál és a légelhárító ütegeknél szolrálnak külföldi önkéntesek. Lázas sietségggel folyik a spanyolok kioktatása ezekben a különleges fegyvernemekben, hogy idővel pótolni tudják a technikai csapatoknál is az elszállítandó önkénteseket. Franco csapatainak létszámát megbízható szakértők 350.000 emberre becsülik. Ezek közül 90.000 a falangista, 80.000 a rendes sorkatonaság, 75.000 a spanyolországi önkéntes, 50.000 karlista, 22.000 polgári gárdista, míg a marokkóiak száma mintegy 11.OOO-re tehető. A köztársaságiak haderejét mintegy 430 000 emberre becsülik. Ezek túlnyomó többsége az önkéntes milícia soraiban küzd. Legnagyobb részük csak tavaly, a polgárháború kitörésekor ismerkedett meg a katonáskodással. Mindkét táborban tisztában vannak azzal, hogy a külföldi önkénteseket előbb-utóbb feltétlenül el fogják szállítani, így Franco hadserege épúgy, mint a köztársaságiak, igyekeznek a hadsereget kizárólag spanyolokra korlátozni. Egyelőre mindkét fél tartalékba helyezte a külföldi önkénteseket, de azzal a,hátsó gondolattal, hogy támadás esetén nyomban harcba vetik őket. Párizsi katonai és diplomáciai körökben meg vannak győződve arról, hogy a diplomáciai tárgyalások jelenlegi tempója mellett az önkéntesek elszállítása hat hónapon belül nem történhetik meg. Miután most már a szovjet kormány is hozzájárult Londonban a be nem aratkozási bizottság ülésén az angol tervezethez megvan a lehetőség legalább arra, hogy kiküldjék a két harcban álló fél táborába a semleges ellenőrző bizottságot, a külföldi önkéntesek számának megállapítására. Tekintve, hogy még ha ez az ellenőrző bizottság el is végzi a munkáját és jelentést is tesz a külföldi önkéntesek számáról, hátra van még az elszállítási arány megállapítása: előrelátható, hogy még hosszú idő fog eltelni, míg Franco tábornok hadviselő jogait elismerik. Az idén erre már semmi esetre sem kerülhet sor és kérdés, vajon az új esztendő első hónapjaiban már megérik-e ennyire a helyzet. Időközben mindkét fél magától is hozzálát az önkéntesek fokozatos elszállításához. Annyi bizonyos, hogy elsősorban a gyalogosokról fognak önként lemondani és csak azután kerül sor a tüzérségre. A tüzérség után a tankcsapatok külföldi önkénteseit fogják elszállítani, míg a repülők maradnak legutoljára. Ismét Janson kísérli meg a belga kormány megalakítását Brüsszel, november 23. A király kedden Tschoffen volt demokrata kereszténypárti minisztert bízta meg a kormányalakítással, Tschoffen azonban nem fogadta el a megbízást. Ezután Brunet volt államminiszter, szocialista képviselő jelent meg a királynál. A király neki is felajánlotta a miniszterelnökséget, de a megbízatást Brunet is elhárította. Végül Janson jelent meg délben a királyi palotában s a király felszólítására vállalkozott arra, hogy megindítja a tárgyalásokat az új kormány megalakítására.