Pesti Napló, 1937. november (88. évfolyam, 249–272. szám)

1937-11-24 / 267. szám

Csütörtki PESTI NAPLÓ 1937 november 2- 4 Meghalt Pártos Marcel A rendőrség nyomozza a megdöbbentő kettős öngyilkosság okait (Saját tudósítónktól.) Kedd délután a Korányi­szanatóriumban meghalt Pártos Marcel ötvenegy­éves részvénytársasági igazgató, aki — mint jelen­tettük — néhány nappal ezelőtt lakásán feleségé­vel együtt megmérgezte magát. Az öngyilkos úri­asszony vasárnap halt meg. A főkapitányság bűnügyi osztályán széles­körű nyomozás indult a kettős öngyilkosság hát­terének felkutatására Búcsúleveleiben a házas­pár a férj idegösszeroppanásával magyarázta az öngyilkosságot, illetve azzal, hogy Pártosné ön­ként követte férjét a halálba. A nyomozás adatai szerint egy harmadik személy feltűnése okozta a kettős tragédiát. Ez a harmadik személy az ön­gyilkosság előtti napon felkereste Pártos Mar­celt és — a rendőri nyomozás adatai szerint — hangos jelenetet rögtönzött. Ez a jelenet nem volt az első, mert az elmúlt hónapok során már több­ször előfordult. Az igazgatót idegileg ezek az események törték össze. Feleségének többször mondta, hogyha megismétlődnek a harmadik sze­mell­yel kapcsolatos jelenetek, öngyilkos lesz. A nyomozás adatai szerint Pártos Marcel, egyedül követett el öngyilkosságot, felesége csak akkor szerzett róla tudomást, amikor eszméletlen állapotban találta férjét. Utána ő is bevett abból a­­méregből, amellyel Pártos végzett magával és férje búcsúlevele mellé helyezte saját búcsúlevelét. A trógikus sorsú házaspárt valószínűleg közös sírba temetik. _________ Barcelonai ügyvivőjét meghatalmazott miniszterré nevezte ki az angol kormány London, november 23. (United Press.) Az angol kormány J. H. Lewis ügy­vivőt barcelonai meghatalmazott miniszterré nevezte ki. Bár az angol komány nem válaszol arra a barcelonai tiltakozásra, amelyet Londonban a Francohoz küldendő angol konzuláris képviselet miatt emeltek, azt hiszik, hogy a barcelonai ügyvivő rangjának emelése mégis a köztársasági kormánnyal szemben tanúsított udvarias­sággal egyértelmű. Rámutatnak arra, hogy Franciaor­szág nagykövetet nevezett ki Barcelonába. Illetékes he­lyen cáfolják azt a hírt, amely szerint Chilton Hen­dayeben székelő angol nagykövetet visszahívták. Nem erősítik meg azt a hírt sem, amely szerint Franco tá­bornok Alba herceget bízta meg londoni képviseletével. BÁLI ÉJSZAKÁ• Medikus tea Szombaton zajlott le fényes keretek között az idei első Medikus Tea dr. Vámossy Zoltán egyet. ny. r. tanár védnöksége alatt a Hungária-szálló termeiben. Az ér­kező vendégeket, köztük Halniss Elemér egyet. ny. r. tanárt, a rendezőbizottság élén Balás Iván és Varga Kálmán elnökök fogadták. A szép fiatal leányok egész tábora vidáman táncolta végig az éjszakát és kitűnő hangulatban maradtak együtt a reggeli órákig. A nagyszerűen sikerült első Medikus Tea máris biz­tosítja a december 4-én rendezendő második Medikus­ Tea nagy sikerét, mely megelőzi a farsang egyik nagy eseményét jelentő, 1938 január 15-én rendezendő hagyo­mányos Medikus Bált. Megjelent hölgyek névsora: Leányok: Hainiss Judit, Andriska Magdolna, Plank Baba, Bodmüller Anny, Goralszky Eta, Árvay Rózsi, Kovács Kor­nélia, Dozzi Inez, Jelinek Mária, Kiss Irén, Sárkány Zsóka, Szaniszló Ilona és Lidia, Gera Mara, Gerencsér Irma, Fekete Aranka, Segner Andrea, Apáti Edit, Erhardt Márti, Jeney Klára, Galánthy Dódi, Kauser Jutka, Gundel Rözsi és Panni, Madarász Eszter, Milkó Marika, Geörgényi Gabriella, Riehl Ágnes, Szászabonyi Öcsi DS Baby, Ni­suera Judit, Rivérzi Ági, Szőllösy Buba, Wirthl Anny, Noszlopi Szekér Éva, Hümpfner Olga, Makláry Elvira, Konstantinovits Ilona, Tolcsvay Nagy Gaby, Wein Nadine, Kovács Sebestyén Mária, Korpas Gabi, Kiss Dusika, Gyöngyössy Marika, Nitsche Dnoi, Benső Edit, Szili Mária, Zsigmondy Magda, Dob­rovay Marianne és Lotte, Bárczy Magda, Rudnay Mária, Szemeray Petrán Mareth, Hillebrandt Erzsébet, Desewffy Viola, Péteri Ágnes, Velsz Ági, Frey Agnes, Ambrózi Aranka, Zimmer­mann Erzsébet, Paulinyi Kitty, Klein T­eida, Achs Márta, Speidl Klári és Buci, Biró Lilla, Blöck Zsuzsi, Sárközi Magdi, Rohrbu­ck Márta, Haitsy Csüppi, Bakács Irina, Schaherer Gertrud, Székely Márta, Borszéki Erzsébet, Kelemen Sud­i és Viva, Szalkay Sári, Mikszáth Edit, Vámossy Boriska és Klári, királylehotai Lehoczky Fea, Krisztinkovics Mária és Csöppi, Maucks Elza, Mészáros Melinda és Marianne, Sax­lehner Katinka, Szász Ilona és Ágota, Lányi Erzsébet, Farkas Irénke, Alice Otternay (france), Bauer Mimi, Ritter Dalma, Koóky Gitta, Fröhlich Klára, Haas Jolán, Placht Mária, Mikecz Suzy, Károlyi Zsuzsi, Holdeuner Emma. Asszonyok: Dr. Hainiss, Elemérné, dr. Andriska Vik­torné, dr. Plank Jen­őné, dr. Goralszky Brunóné, Árvay Józsefné, Kovács Béláné, lovag Dozzi Dávidné, Kiss Gyű­rfeyné, Sárkány Béláné, Gera Mihályné, dr. Geremcsér Lászlóné, Holló Mik­lósné, dr. Segner Pálné, dr. Apáti Jenőné, Erhardt Jenőné, Jeney Rezsőné, Mihálkovits Elemérné, Milkó Vilmosn­é, Taxner Béláné, dr. Geörgényiné, Riehl Lajosné, Révészi Dezsőné, Szőllösy Lajosné, Wirthl Lajosné, Szekér Miklósné, Szabóky Mészáros Gyuláné, Párkányi Mister Zoltánné, Tolcsvay Nagy Barnáné, Kovács Sebestyén Lászlóné, Wein Aladárné, Korpás Ferencné, Kiss Albertné, dr. Benie De­ssiné, Molnár C. Pálné, Pálóczy Horváth Györgyné, vitéz Barczy Gáborné, Hillebrandt Ferencné, dr. Pesewffy Aladárné, Pétery Ignácné, dr. Zimmermann Ágostonné, Biró Bálintné, dr. Vladár Sándorné, Schaherer Frigyesné, Székely Artúrné, Vámossy L­ászlóné, dr. Mikszáth Albertné, dr. király­lehotai Tehotzky Brunóné, dr. Mausch Endréné, dr. Mészáros Lajosné dr. Eger Nagy Lászlóné, Molnár Péte­rné, Szap­­­lonczay Endréné, dr. Ifj. Vasa Ist­vénné. Egymillió lélek — 308 öngyilkos Százezer munkás — 185 munkanélküli Milyen számokban eleveníti fel a statisztika a múlt év Magyarországát (Saját tudósítónktól.) A Központi Statisztikai Hivatal Szokatlanul korai időpontban hozta nyil­vánosságra ebben az évben az elmúlt év minden mozzanatát, statisztikailag megfogható eseményét magában foglaló évkönyvét, amely az előző évek­ben rendszerint újév táján készült el. Úgy látszik, hogy a munkamódszerek meggyorsultak a Statisz­tikai Hivatalban is, aminek az a gyakorlati je­lentősége, hogy az adati felvételt a közléstől nem választja el túlságosan hosszú idő. Pedig azok az adatok, amelyeket a Statiszti­kai Hivatal évről-évre részletes feldolgozásban ad közre ebben az évkönyvben, idén még ki is bővültek. Így az 1936-ra vonatkozó évkönyv fog­lalkozik első ízben a földbirtokok területének, kataszteri tiszta jövedelmének és haszonbérbe adott területének adataival. Emellett birtokcso­portokként tagolt kimutatást közöl az évkönyv a szabadforgalmú, úgyszintén a korlátolt for­galmi földbirtokok művelési ágairól is. Új adat­közlés az is, amely a mezőgazdasági üzemi sta­tisztika eredményeit ismerteti s ennek keretében a gazdasági gépek és eszközök számát részletes kimutatásban tünteti fel. Ezeken kívül összeállí­tást találunk még az évkönyvben — ezúttal­­szin­tén első ízben — a gyümölcsfa, továbbá az állat­állományra vonatkozólag is s végül új adatfel­vétel készült a vadászati idény eredményeiről is. Ha meggondoljuk, hogy a régi kimutatások és összeállítások változatlan terjedelemben kaptak helyet az évkönyvben, úgy a munka meggyorsí­tásáért feltétlen elismerés illeti meg a Statiszti­kai Hivatalt. Az idei évkönyvnek legérdekesebb és leg­tanulságosabb részét talán azok az adatok szolgál­tatják, amelyekben a Statisztikai Hivat­al az ön­gyilkosságok számára, valamint a munkanélküli­ségről számol be. Ezek az adatok érzékeltetik a leghívebben, hogy 1936-ban tényleg elmúlt a gaz­dasági válság s erről tudomást vettek végre az öngyilkosjelöltek is. Hogy a viszonyok javulása ezen a téren is párhuzamosan haladt a gazdasági viszonyok javulásával, kitűnik abból is, hogy a mélypont, az öngyilkossági járvány legsúlyosabb időszaka 1932-ben következett be, amikor tudva­levően az általános gazdasági és kereseti viszo­nyok is a legkedvezőtlenebbek voltak. Ekkor egy­millió lélekre 352 öngyilkos jutott, olyan magas arányszám, amilyen a korábbi években nem for­dult még elő. 1927-ben egymillió lélekre csupán 286 öngyilkos esett, a rákövetkező évben pedig 104. A válság enyhülésével az arányszám állan­dóan esett: a rákövetkező évben már csupán 319 öngyilkosról tud a statisztika s innen kezdve a csökkenés lassú tempóban folytatódott, amíg el­érte a tavalyi 308-as arányszámot. Hogy a javulás összefügg a gazdasági viszonyokkal, igazolja az is, hogy az előfordult öngyilkosságok valószínű oka 1932-ben, tehát, a mélypont idején 41,7 száza­lékban anyagi körülményekre volt visszavezet­hető, míg a múlt évben ez az arányszám is csök­kent, még­pedig 36,4 százalékra. A munkanélküliségről szóló számadatokat ha­sonló részletességgel közli az évkönyv. Megálla­pítható, ho­­y a munkanélkü­liség is 1932-ben érte el legmagasabb pontját s ekkor 100.000 szervezett munkásra 351 munkanélküli esett. Ettől fogva azonban a munkanélküliek száma még nagyobb­arányú hanyatlást tüntet fel, mint az öngyilko­soké. A múlt évben 100 000 munkás közül már csu­pán­ 185 állott munkanélkül — éppen a fele az 1932. évinek. Spanyolország Franco döntő támadásának küszöbén A polgárháború 230,000 halottba, egy és fél millió sebesültbe és 22 milliárd pezetába került idáig Párizs, november 23. (A Pesti Napló én a United Press tudósítójától.) Tizenhat hónapi nehéz harcok után, úgy látszik, a spanyol polgárháború vége felé közeledik. Az ellenségeskedések a szembenálló feleknek a legszigorúbb számítások szerint is legalább napi 25 millió pezetába kerülnek, nem is beszélve a nemzeti jövedelem katasztrofális csökkenéséről és a szörnyű háborús károkról. Szakértők becslése szerint ezeket a veszteségeket idáig legalább 22 milliárd pezetára kell becsülni. A két ellenséges hadseregben 800.000 katona áll fegyverben és a szembenálló felek seregei kü­lön-külön is nagyobbak, mint amilyen seregek fölött Spanyolország történelme folyamán valaha is rendelkezett. A tizenhat hónap óta tartó harcokban 230.000 ember vesztette életét. Ezek nagy része a csata­téren esett el, másrésze azonban kivégzések áldo­zatául esett. A sebesültek és halottak száma ösz­szesen másfélmillió emberre tehető, tehát a spa­nyol polgárháború olyan veszteségeket okozott ennek a szerencsétlen országnak, mint Spanyol­ország egyetlen kü­lháborúja sem. Amióta Gijon október 21-én elesett és ezzel a nemzetiek feloszlathatták északi­­hadseregüket, aránylagos nyugalom uralkodik Spanyolország­ban. A jelek egész sora azonban arra mutat, hogy a fegyvernyugvásnak rövidesen vége szakad és Franco tábornok már a legközelebbi jövőben meg­kezdi döntő offenzíváját. A Gijon eleste után engedélyezett szabadsá­gokat beszüntették és már a múlt hét végén min­denkinek ismét csapattesténél kellett lennie, ötvenezer szabadságon lévő karlista vonult be és ezeket főképpen a terueli és a saragossai front­szakaszokra vezényelték, ahol általában a fő támadásokat várják. A párizsi spanyol nemzeti körök úgy tudják, hogy a nacionalisták nyomban megkezdik az offenzívát, mihelyt az idő kedvezőbbre fordul. Bár Franco tábornok szig­orúan titokban tartja stratégiai terveit, jólértesült körök szerint mégis valószínűnek látszik, hogy mielőtt a nemzeti csa­patok megkezdenék döntő offenzívájukat, kisebb felderítő támadásokra indulnak a front teljes hosszában, a Pireneusoktól egészen Almeriáig, hogy kitapasztalják, hol a leggyengébb a köztár­sasági csapatok arcvonala. Mearbízható forrásokból származó hírek sze­rint Franco tábornok külföldi önkénteseinek száma már 40.000 alá szállt. Elsősorban a gyalog­ságot küldték haza és e pillanatban inkább csak a repülőknél, a tankcsapatoknál és a légelhárító ütegeknél szol­rálnak külföldi önkéntesek. Lázas sietségggel folyik a spanyolok kioktatása ezekben a különleges fegyvernemekben, hogy idővel pó­tolni tudják a technikai csapatoknál is az elszál­lítandó önkénteseket. Franco csapatainak létszámát megbízható szakértők 350.000 emberre becsülik. Ezek közül 90.000 a falangista, 80.000 a rendes sorkatonaság, 75.000 a spanyolországi önkéntes, 50.000 karlista, 22.000 polgári gárdista, míg a marokkóiak száma mintegy 11.OOO-re tehető. A köztársaságiak haderejét mintegy 430 000 emberre becsülik. Ezek túlnyomó többsége az ön­kéntes milícia soraiban küzd. Legnagyobb részük csak tavaly, a polgárháború kitörésekor ismerke­dett meg a katonáskodással. Mindkét táborban tisztában vannak azzal, hogy a külföldi önkénteseket előbb-utóbb feltét­lenül el fogják szállítani, így Franco hadserege épúgy, mint a köztársaságiak, igyekeznek a had­sereget kizárólag spanyolokra korlátozni. Egyelőre mindkét fél tartalékba helyezte a külföldi önkén­teseket, de azzal a,hátsó gondolattal, hogy táma­dás esetén nyomban harcba vetik őket. Párizsi katonai és diplomáciai körökben meg vannak győződve arról, hogy a diplomáciai tár­gyalások jelenlegi tempója mellett az önkéntesek elszállítása hat hónapon belül nem történhetik meg. Miután most már a szovjet kormány is hoz­zájárult Londonban a be nem aratkozási bizottság ülésén az angol tervezethez megvan a lehetőség legalább arra, hogy kiküldjék a két harcban álló fél táborába a semleges ellenőrző bizottságot, a külföldi önkéntesek számának megállapítására. Tekintve, hogy még ha ez az ellenőrző bizott­ság el is végzi a munkáját és jelentést is tesz a külföldi önkéntesek számáról, hátra van még az elszállítási arány megállapítása: előrelátható, h­ogy még hosszú idő fog eltelni, míg Franco tá­bornok hadviselő jogait elismerik. Az idén erre már semmi esetre sem kerülhet sor és kérdés, va­jon az új esztendő első hónapjai­ban már megérik-e ennyire a helyzet. Időközben mindkét fél magától is hozzálát az önkéntesek fokozatos elszállí­tásához. Annyi bizonyos, hogy elsősorban a gyalogosokról fognak önként lemon­dani és csak azután kerül sor a tüzérségre. A tüzérség után a tankcsapatok külföldi önkénteseit fogjá­k elszállítani, míg a repülők maradnak leg­utoljára. Ismét Janson kísérli meg­ a belga kormány megalakítását Brüsszel, november 23. A király kedden Tschoffen volt demokrata kereszténypárti minisztert bízta meg a kormány­alakítással, Tschoffen azonban nem fogadta el a megbízást. Ezután Brunet volt államminiszter, szocialista képviselő jelent meg a királynál. A király neki is felajánlotta a miniszterelnökséget, de a megbízatást Brunet is elhárította. Végül Janson jelent meg délben a királyi palotában s a király felszólítására vállalkozott arra, hogy meg­indítja a tárgyalásokat az új kormány megalakí­tására.

Next