Pesti Napló, 1938. január (89. évfolyam, 1–24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Budapest, 1938 89. évfolyam 1. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAKI így hóra 4.— pengő Negyedévre . 10 80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám éra Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap ... 82 allér FESTI NAPLÓ ISKOZGAZD.EGYEim Szombat, január 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL» VII. ker., Rákóczi úti Telefon 1-455-58-tól 60-19. 1-464 19 től 17 ig (sorozati jegypénztár, hirdetési-, előüzetési-, utazási- és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 18-201 szerkesztőség Bécsbene , Kohlmarkt 1. Darányi miniszterelnök újévi rádiószózata SS DRÁMAI ÉV VÉGE Nem lehet mondani, hogy a búcsúzó esztendő utolsó napjai unalmasak lettek volna. A karácsony és újév közti hétnek két nagy eseménye is volt. Az egyik: Darányi Kálmán miniszterelnök benyújtotta a titkos választói jogról szóó törvényjavaslatot, amely ha így mai első fogalmazásában (és első olvasásra) sok javítani valót mutat, mégis a parlamentáris és alkotmányos élet erősítése, ami a mai világban — valljuk be — valami. A másik: Goga Octaviánnak egy számbelileg elenyésző, de annál túlzóbb csoport élén való meglepetésszerű és kínos kormányrajutása Romániában. Kell hogy érdekeljen a romániai politikai földrengés nemcsak szomszédi okok miatt, de azért is, mert Erdélyben ma is szinte milliónyi magyarság él, amely a Tatarescu választások másnapján, amelyen félhivatalos nyomás és mindenféle terror ellenére mégis tizenkilenc képviselőt tudott bejuttatni a képviselőházba, most rémülten olvashatja a Goga- kormány diktatórikus programpontjait. Az a képviselőház, ezt már körülbelül lehet látni, nem fog összeülni. A tizenkilenc magyar mandátumot elnyeri a numerus attllus és numerus valachicus árvize, a rezsim, amely egyetlen éjszakai körtávirattal kicserélte valamennyi megyefőnököt, betiltotta a legtekintélyesebb bukaresti lapokat és olyan vagyoni intézkedéseket ígér (helyesebben: fenyeget velük), amelyek aligha illeszthetők bele az európai polgári jogrend kereteibe. Romániában ma ájult rémület szállta meg az embereket. Senki sem tudja pontosan azt, hogy mi és azt, hogy mért történt. Jövőt jósolni az új rezsimnek, amely nem tiszta és szilárd körvonalakban, hanem a mennykőcsapások szeszélyes és veszélyes eikcakjával jelentkezik, szinte lehetetlen. Romániában senki sem tudta tegnap, hogy mi fog történni ma, hogyan tudhatná tehát ma, hogy mi fog ott történni holnap. Megmaradhat-e a Goga-kormány, amely normálisan és alkotmányosan uralomra se kerülhetett volna. Hát azt például ki hitte volna el, hogy egyáltalán uralomra jut olyan választás után, amelyben a mandátumoknak még csak egy tizedét sem nyerte el. A lakosságnak kilencven százaléka nem viseltetik iránta bizalommal, mégis ő az,, aki feloszlathat képviselőházat, betilthat lapokat, elkobozhat szerzett polgári jogokat és kisajátíthat vállalatokat, beleszólhat vagyoni státusokba és komplexumokba. Tíz százalék áll mögötte és mégis száz százalékig diktálhat. Nem kormányozhat, diktálhat. Hogyan juthattak a dolgok idáig! Sok érdekes személyi körülményen és adottságon túl az a drámai lelki kettősség, amelyben a trianoni Románia él. Románia, amely úgy lépett be a világháborúba, hogy a több mint két éve vérző monarchiát ugrásszerűen megtámadta, a harctereken alul maradt. Fővárosa két esztendőn át német megszállás alatt élt. A harctereken alul maradt, de a diplomáciai asztal mellett felülkerekedett. Egyszerre három szájra valót is terítettek neki. Kapott magyar, osztrák, orosz és bolgár területeket, Erdélyt, Bánságot, Bukovinát, Beszarábiát, Dobrudzsát. Első pillanatban talán maga sem hitte el, hogy milyen nagy úr lett belőle. Csontjaiban még a vereség, de markában a nyereség, ez régibb és történelmileg hagyományosabb államok pszichéjét is próbára tette volna. Románia azóta is »győzelmi pszichózisban« él. A zsákmányt nem tudja megemészteni és hogy azt mégis valahogy megtarthassa, alkotmányos életében helyet engedett a félemlítés politikájának. Eredmény? Az ököl, amelynek az alkotmány előbb csak kisebb részt juttatott, most úgy megnőtt, hogy mindjárt agyoncsapta az egész alkotmányt, és azok az eszközök, amelyekkel először csak Erdély és a’ Bánság magyarságát akarták megfékezni, most megfekszi a román lakosság kilencven százalékát is. Addig fenyegették meg a magyarokat, rémuralommal, míg most maguk is kerék alá kerültek. Nem lehet a törvényt részlegesen megsérteni, az alkotmányt parciálisan felfüggeszteni. Ahol ez történik, ott utána hull az egész. Erdély magyarsága ma rémületben él. De ugyanakkor földönfutóvá lett Titulescu is, évtizednél tovább Románia teljes hatalmú külügyminisztere. Nem mer határai között élni annak az országnak, amely neki többet köszönhet, mint ezt most az ellenfél mondja — minden más ma élő románnak. Milyen tragikus bohózattá válik olykor a történelem. Mi lesz Romániában? Már ma divatos példákon induló »tekintélyi« vagy »totális« kormányzás, szóval diktatúra? Ez még nem bizonyos. Goga: egy saját szellemi terén nem érvényesült intellektuel, magát munkásságában sikerrel kiélni nem tudó író. Ez a típus nem ismeretlen a forradalmak és a diktatúrák történetében. Hatalmilag felülkerekedni annak a társadalomnak, amelyben égő intellektuel modosává nem tudott száz százalékig kielégülni. Most általános tanácstalanság közepette királyi akarat őt uralomra állította. Goga nem fázik a korlátlan személyi uralomtól. De lesz-e rá ereje? Mindenki tudja, hogy ez az ország már esztendők. Dúca miniszterelnök szörnyű meggyilkoltatása óta polgárháborús légkörben él. Nemcsak Goga törekedett diktatúrára. Ott van a legbrutálisabb demagógián hizlalt Vasgárda, amely esztendők óta lel a kizárólagos hatalomra. Goga most váratlanul megelőzte őket, sokak szerint a király egyenesen ezért bízta meg Goyát, hogy így szabaduljon a Vasgárdától, amellyel több ízben éles ellentétei voltak. Azután itt van Maniu Gyula dinasztiaellenes parasztpártja, amely egyáltalán nem akar diktatúrát, de amely azért hatalmas és fizikailag sem erőtlen tömegek, vezérükről őszintén meggyőződött tömegek fölött rendelkezik. El lehet képzelni, hogy ez a párt, ha pillanatnyi dermedtségéből ocsúdik, szelíd mosollyal fog asszisztálni saját megsemmisülésének? Romániában a játszma még korábntsem dőlt el. De tegyük fel, hogy Goga stabilizálni tudja az első napok rémületét és végkép úrrá válik. Akkor is, hogyan képzel vasdiktatúrát abban az országban, ahol évtizedek óta lényeges közigazgatási, politikai, de egyáltalán közéleti tényező az évtizedes korrupció. Ez éppen úgy fel fogja falni őt, mint valamennyi elődjét. Drákói parancsuralom soha és sehol még nem fért meg intézményessé vált korrupcióval. Szóval: Románia vagy olyan belső válság elé megy, aminek az eddigi csak kedélyes előjátéka volt vagy csakugyan dermedten belehull a diktatúrába. Az első esélyei kiszámíthatatlanok. Ha viszont stabilizálódik a parancsuralom, akkor az könnyen erős fordulatot jelenthet nemcsak a román, hanem egyáltalán az európai külpolitika számára. Goga minden, csak nem franciabarát, ő volt az, aki pár év előtt kint járt Berlinben és akkor Alfred Rosenbergtől, a nemzeti szocializmus külpolitikai nagymesterétől hazahozott egy, állítólagos nyilatkozatot, amely szerint Németország respektálja Románia mai határait. Ha Goga marad (és Titulescu bolyong) még látszatra is megszűnik,— és ez alig néhány nappal a Delbos-vizit után — a francia barátság. Vele együtt az angol is. Hogy a Goga-féle ultra irányzat hogyan fog tudni együtt járni a Benes—Hodzsa-féle Csehszlovákiával— elképzelhetetlen. A kisantantra ez halálos csapás lesz és számunkra az egyetlen kézzelfogható előny ma, amikor Gogáék »Románia a románoké« jelszavas uralma lelki, kulturális és gazdasági megsemmisítéssel fenyegetheti Erdély ezeréves magyarságát. Azután itt van a román-lengyel probléma. És hogy hogyan akarja az új kurzus konzumálni az Oroszországgal való érdekes szomszédságot. Továbbá: mit jelentene a Dunavölgye számára, ha Goga nemcsak lelkileg és érzületileg, de a külpolitika realitásában is közeledni akarna azokhoz a tekintélyi államokhoz, amelyek ma az ő világnézeti eszményképei! További kérdés: magával tudja-e vinni ezen az úton és ha igen, meddig Jugoszláviát. Csupa probléma, amelyek szemléletén Franciaország most aztán igazán feladhatja magának a kérdést: érdemes volt-e! Érdemes volt-e Trianonban darabokra rúgni Magyarországot, St. Germainban Ausztriát! Mit kaptak helyette? Milyen új lelki, politikai, kulturális, gazdasági konszolidációt a Duna völgyében. Azt a régi szép Magyarországot kivégezték, mert nem volt számukra elég demokratikus. Wekerle, Szilágyi Dezső, Apponyi Albert, a Tiszák, az Andrássyak Magyarországa nem volt demokratikus!! A Goga Octávián és a Vasgárda Romániája bizonyára az és Clémenceau és Wilson, ha megérik, örömükben talán még tangót is táncoltak volna az emberi és népjogok ekkora diadalmas kiteljesülésének láttán. . Nem folytatjuk. Visszatérünk inkább oda, ahonnan kiindultunk, a titkos választójogi javaslathoz, amelynek benyújtásával Darányi Kálmán a nemzetnek tett ünnenélyes elkötelezettségét korrektül teljesítette. A javaslat első olvasásra nem tökéletes. Hibáit korrigálni kell, már csak azért is, hogy a törvény mögött, amelyre félszázad óta vár az ország, amely valamikor a függetlenségi pártnak volt történelmi követelésekövete- Újévi szám — fillér