Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)
1938-04-17 / 87. szám
50 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 április 17 AHOL TILOS A HÁBORÚ CSalanystatistároz rég,védelme (A Pesti Napló kiküldött tudósítójától.) Hongkong... Hongkong, a brit világbirodalom egyik legfontosabb stratégiai pontja a Távol-Keleten, a béke szigete, szabad kikötő, ahová a háború rémének tilos a bemenet! Japán már hónapokkal ezelőtt győztesen befejezte volna kínai háborúját, ha Hongkong nem áll terjeszkedésének útjába és nem nyit titkos kaput a kínai seregek hadellátásának. Hongkong körül, Cantonban ágyúk dörögnek, emberéletek pusztulnak, de Anglia megvédi szigetét, a békét, mindenáron ... Menekülő kínaiak ezrei árasztják el Kowloont és Viktóriát, azokat a területeket, amelyek brit fenhatóság alá tartoznak. Üldözött kínai hajók az angol vizeken oltalomra lelnek. Itt tilos a háború. A kowlooni utcákban, a viktóriai sikátorokban kínai titkos társaságok szervezkednek, terjesztik a bojkottot a japán áruk ellen. A brit impérium szárnyai alatt meghúzódnak a vert hadak vezérei. Egy négyszázmilliós, szinte védtelen nemzetet megvéd az igazi sárga veszedelemtől, a világ egyik leghatalmasabb tengeri haderejétől néhány angol ágyúnaszád, a fehér és indus katonaság s a néhányezer európai, akik Viktóriában és Kowloonban élnek. Hongkong megállítja hódító útján a terjeszkedő japán imperializmust. Különben a sárga emberkék hajói már eljutottak volna a déltengeri szigetekig, elvették volna Manilát az amerikaiakról, akik egyik utolsó hivatalos jelentésükben a világ tudtára adták, hogy nem tudják, de nem is akarják tartani a Fülöpszigetek fölött az uralmat. A hongkongi sziereteken, a szűk szoroson, amely Kowloont Viktóriától elválasztja, ellenséges szándékú hadierő nem haladhat át anélkül, hogy ne találja magával szemben a briteket. Még Steddem Sireng Hangfrati Hongkong felkészül az ellenséges bombavetők fogadtatására. Ma este héttől tizenegyig a két városrész koromsötétbe burkolódzik, hogy fényei ne lehessenek semmi gonosz támadás célpontjai. Az újságok első oldalon hasábokat írnak a Black ofty-ról, a nagy légvédelmi próba színjátékáról. Másutt egy ilyen légvédelmi nap jelentéktelen lehet, de itt, ahol a béke keskeny szigete körül, néhányszáz mérföldre házak romjai és emberek hullái kiáltanak a végső, mindent kiegyenlítő igazság után, minden ilyen gyakorlat hallatlanul fontos. Kowloonban, a »Hotel Peninsula «-ban lakom. Délután az appartemanben, amelynek a sors különös kegyelméből egy hétig a lakója vagyok, az asztalon figyelmeztető írást találok: este héttől tizenegyig a szobákban minden olyan fényt, amely kiszivároghat az ucára és így ellenséges támadás célpontjává teheti az épületet, el kell oltani, csupán az ágyak fölött égethetem a villanyt, sehol másutt, amire a legszigorúbb büntetés terhével köteleznek. T. T. Ling, ismerősöm, hongkongi kínai ember, aki többször járt Európában és nem tartozik a kínai tömeghez, amelynek a hagyományok csupán piszkos szokásokat jelentenek, a »Hongkong« hotelben teázik velem, néhány perccel félhét előtt felugrik, szabadkozik, hogy fontos értekezlete van este s mielőtt még egy italra meghívhatnám, már el is siet. Nincs értekezlete, csak fél a Madronta-tól, a Hongkong fölött megjelenő angol bombavetőktől, mert azt hiszi, hogy könnyen közéjük vegyülhet egy nipponi repülőgép és megkezdi a pusztítást, amelyet maguk előtt is eltitkoltan várnak az emberek, színesek és fehérek egyaránt. A sanghaji példa kettőzött óvatosságra figyelmeztet. Szét még a Bnyeft aáncásnal A tavasz most kezdődik Hongkongban, de már fülledt, nyári meleg tikkasztja az európai tüdejét, aki hidegebb tájakról érkezett. Néhány perc múlva hét óra. Sötétedik. Különös érezni a meleg és a korai sötétség kettős ellentétét, amely annak, aki régóta itt él, teljesen természetes. Sietek, hogy még a teljes sötétség beállta előtt hazaérjek. A zöldszínű »Ferry boat«-ot, amely Kowloon és Viktória között közlekedik, »Night Star«-nak hívják. A felső fedélzeten — —első osztály fehérek és jobb kínaiak, — az alsó részében pedig — harmadik osztály — bulik, sárga párnák. A hajó zsúfolt. A kínai tengerész ellöki a parttól a »Night Star« zöld testét, indulunk, Kowloon felé. A kezdődő este sötét árnyait a városba szőtte, az öbölre is feketeség borul, a hajók teste megvilágítatlan, sötét tömeg. A »ferry boat« az öböl közepén halad. Máskor ebben az időben Viktória már árasztja a világosságot, sárga fényutak ragyognak, szeszélyes vonalakban, a hegyes szigeten. Most csupán lámpák magános, pislákoló szemei hunyorognak a »Night Star« felé. A sziget szinte magába szívta szokott ragyogását, ezt a csodálatos látványt, amely minden érkezőt megigéz. Egy ilyen éjszakai panorámát csak Budapesten láttam, amikor a Halászbástyáról lenéztem a tündéri fénytengerben csillogó magyar városra. Itt azonban a hegyes Viktórián hangsúlyozódik a fény, s csak a kowlooniak gyönyörködhetnek benne. A fénytenger helyett most a sziget hegyes vidékének sziluetje sötét árnyként emelkedik ki a vizekből s az égbolt vöröslő hátteréből. A kowlooni oldalon csak kevesen várnak a »ferry boat«-ra. Még egyszer visszapillantok a másik oldalra, a máskor ragyogó Viktóriára, már csak néhány szegényes lény világít, s látni, ahogy ezek is egymásután kialszanak. Kowloonban is teljes a sötétség. A kulik riksáin, alul a kerék mellett mécses pislákol, hallatlan üzleti befektetés a páriák számára, de kifizetődik, ha a környékkel ismeretlen érkező ül a hátuk mögé és elfuthatnak vele elhagyott, még sötétebb városrészekbe, ahol aztán megzsarolhatják. Az autóbuszokon vörös üvegburkok tompítják a fényt — a vörös szín a magasból kevésbé látható, úgy látszik. A Salisburt/ Imnad, Kowloon főuccája, itt van a Peninsula Hotel is, teljesen sötét, ugyanúgy, mint a fferry boat statiom-nal szemben a cantoni pályaudvar — a cantoni pályaudvar, ahonnan naponta háromszor indul a vonat a háború rémséges világába, Cantonba. Az emberek, kínaiak és fehérek egymás kezét fogva, óvatosan lépdelnél nevetgélést is hallani. Sokan mulatságosnak találják a sötétséget. A Peninsula háromszárnyú, imppozáns rémülete alig terjeszt világosságot. Csak néhol szűrődik az uccára egy-egy fénysáv, mint valami kisurranó tolvaj. — Vigyázz, — figyelmeztetjük egymást Szabadossal — most le kell lépni, fel, lámpával, az ördögbe is, nekimentem... — így haladunk és mellettünk magános árnyékok lépkednek. Az ember most kétszeresen érzi, hogy voltaképpen milyen egyedül van és mennyire szükséges a társ, a baráti, segítő Víz. Fekete árnyékok az ostromlott városban. „Vicsilázzunk a féntsre !”( A Peninsula előcsarnokában csak az asztalilámpák égnek, a szálloda törzsvendégei halkan beszélgetnek, de most minden hangot, zörejt élesebben észlel a fül. A fülöpi zenekar zsengítő, modern dzsesszel szórakoztatja a száraz angolokat. — Gyerünk a szobába mit kezdjünk itt, még a szokottnál is unalmasabb. A második emeleti, széles folyosón minduntalan a sötétség áll elénk, fekete akadályként. Szobánkban a rosta s a függönyök leeresztve, csupán az ágy fölött ég a villany. Hatalmas betűkkel a figyelmeztetés, szinte tolakodón: VIGYÁZZUNK A FÉNYRE! A levelezésemet akarom elintézni, még így, a sötétben is. Agyamra teszem az írógépemet, a villanyt, amely az ágyam fölött van, magam felé irányítom. — Ez a csekély világosság csak nem szűrődik az uccára, nem okoz kellemetlenséget — gondolom a polgár felelőtlenségével. Néhány perc múlva türelmetlenül kopogtatnak ajtómon. A kínai boy. — Master, a megfigyelőállomásról a szállodába telefonáltak, hogy a második emeleten, ebben a sarokban ég a villany. A master legyen olyan szíves és burkolja a fényt, így aztán lefekhetem, lemehetek az előcsarnokba, vagy a sötétben eltapogatódzhatom egy moziig — a mozik ma is nyitva vannak. Slémitel él meg&zohás. Hangok kakofóniája. Motorberregés, szirénák üvöltenek, motorok zúgnak, repülőgépek a szálloda fölött, kiáltások. Eloltom a villanyt. Fellebbentem a függönyt. A néptelen utcán, közvetlenül a szállodával szemben, a cantoni vasútvonal fakerítése mellett kuli áll a riksa előtt és hangosan óbégat, az égboltot nézi, mereven, miért? A hangok zavarában az elsőtétített városban, ha fegyelmezettebben is, de mindenkit ugyanúgy elfog a félelem, ahogy a reszkető bulit, a szállodával szemben. Pedig nem újdonság, Madridban már hónapok óta így élnek az emberek, megszokták, ahogy a fehér utas egy kínai hajót is meg tud szokni a harmadik napon, amikor már beletörődött új sorsába. Black out — kívül sötét — angol kifejezés és mennyire találó. Ha a város feketeségbe is burkolódzott, a függönyök mögött mégis él a mindennapi élet, ha korlátozott formában is, igyekszenek a tegnapot átmenteni a jelenbe. Amikor újra az utcán vagyunk, szinte vágni lehet a sötétséget. A »ferry boat«-ok fénytelen városból sötét szigetre úsznak. Viktória végképpen elmerült a fekete csöndben. A hajón kevesen ülnek. Jobbról, a szorosban sárga fénypontok húzódnak a levegőben, gyorsan, repülőgépek, amelyek a várost figyelik, a fényt, amit szükség esetén meg kell védeniök ... Ebben a fekete csöndben nem a békét, hanemvalami hallatlan feszültséget lehet érezni. Komplámpák húzódnak a messzeségben, pislákoló, sárga világosságot árasztva. Cigarettafáttyefi Viktóriában, ahogy a Queen*,s Street felé tapogatódtunk, elvervén magunktól az egyre szemtelenebbül tolakodó bulik tömegét, minduntalan parázsló, vörös pontokat látunk. Ma még azok is cigarettáznak, akik gyűlölik a dohányzást, ilyen furfanggal világítván útjukat. A villamosok lassan közlekednek, a gépkocsik hangosan tülkölnek. AHong Kong Hotek ablakait is elfödték, egy kis fény mégis kiszüremlik az uccára és segíti utunkat a «Kings Theater« felé. A mozikat itt is színházaknak hívják, akárcsak az ötödik kontinensen. Bent, a moziban, ahol éppen Greta Garbo egyik régi filmjét pörgetik, aránylag világos van. A szemünk kissé káprázik a fénytől, megkönnyebbülten néztük a filmet, amelyet már egyszer láttunk Budapesten, a Royal Apollóban, amikor még nem kellett a városokat elsötétíteni. Az előadás tizenegy óra után ér véget. Az utcákon már kigyulladtak a szokott, hétköznapi fények. Mellettünk két angol beszélget: — Álom volt? — Igen, lidércnyomás. Kelen István Hongkong látképe BENNÜNK IS... Irta: Lovass Gábor Ne higyjétek azért, hogy rongyaink alatt szárazabb szerszám peng, mint a ti szivetek; ne higyjétek azért, hogy csak ti sirhattok, hogy csak ti ejthettek keserű könnyeket; ne higyjétek azért, hogy nincsen bennünk is — koldusságunk mélyén -egy elrejtett álom, — az égre, az Égre kapaszkodunk mi is azon a megcsúfolt kóc, koldus-fonálon... ÚJ KIADÁSBAN MOST JELENT MEG A motorkerékpár szerkezete és vezetése A szerző ezen könyvét teljesen kezdik számára írta, különösen azoknak, akik a vezetést iskola látogaTA : KERBER ÁRON tása né,ki kívánják elsajátítani és kisebb hibáknak kijavítását házilag is meg tudják javítani. Kapható Az Est könyvkereskedő- Aezsében, VII., Erzsébet körút 18-20. Ara Ol— I"