Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)

1938-04-17 / 87. szám

50 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 április 17 AHOL TILOS A HÁBORÚ CS­alanystatist­ároz rég,védelme (A Pesti Napló kiküldött tudósítójától.) Hongkong... Hongkong, a brit világbirodalom egyik leg­fontosabb stratégiai pontja a Távol-Keleten, a béke szigete, szabad kikötő, ahová a háború rémé­nek tilos a bemenet! Japán már hónapokkal ezelőtt győztesen be­fejezte volna kínai háborúját, ha Hongkong nem áll terjeszkedésének útjába és nem nyit tit­kos kaput a kínai seregek hadellátásának. Hongkong körül, Cantonban ágyúk dörög­nek, emberéletek pusztulnak, de Anglia megvédi szigetét, a békét, mindenáron ... Menekülő kí­naiak ezrei árasztják el Kowloont és Viktóriát, azokat a területeket, amelyek brit fenhatóság alá tartoznak. Üldözött kínai hajók az angol vizeken olta­lomra lelnek. Itt tilos a háború. A kowlooni utcákban, a viktóriai sikátorokban kínai titkos társaságok szervezkednek, terjesztik a bojkottot a japán áruk ellen. A brit impérium szárnyai alatt meghúzódnak a vert hadak vezérei. Egy négyszázmilliós, szinte védtelen nemze­tet megvéd az igazi sárga veszedelemtől, a világ egyik leghatalmasabb tengeri haderejétől néhány angol ágyúnaszád, a fehér és indus katonaság s a néhányezer európai, akik Viktóriában és Kow­loonban élnek. Hongkong megállítja hódító útján a terjesz­kedő japán imperializmust. Különben a sárga emberkék hajói már eljutottak volna a déltengeri szigetekig, elvették volna Manilát az amerikaiak­ról, akik egyik utolsó hivatalos jelentésükben a világ tudtára adták, hogy nem tudják, de nem is akarják tartani a Fülöpszigetek fölött az uralmat. A hongkongi sziereteken, a szűk szoroson, amely Kowloont Viktóriától elválasztja, ellensé­ges szándékú hadierő nem haladhat át anélkül, hogy ne találja magával szemben a briteket. Még Steddem Sireng Hangfrati Hongkong felkészül az ellenséges bombavetők fogadtatására. Ma este héttől tizenegyig a két városrész koromsötétbe burkolódzik, hogy fényei ne lehessenek semm­i gonosz támadás cél­pontjai. Az újságok első oldalon hasábokat írnak a Black ofty-ról, a nagy légvédelmi próba színjá­tékáról. Másutt egy ilyen légvédelmi nap jelen­téktelen lehet, de itt, ahol a béke keskeny szigete körül, néhányszáz mérföldre házak romjai és em­berek hullái kiáltanak a végső, mindent kiegyen­lítő igazság után, minden ilyen gyakorlat hallat­lanul fontos. Kowloonban, a »Hotel Peninsul­a «-ban lakom. Délután az appartemanben, amelynek a sors kü­lönös kegyelméből egy hétig a­ lakója vagyok, az asztalon figyelmeztető írást találok: este hét­től tizenegyig a szobákban minden olyan fényt, amely kiszivároghat az u­­cára és így ellenséges támadás célpontjává teheti az épületet, el kell oltani, csupán az ágyak fölött égethetem a vil­lanyt, sehol másutt, amire a legszigorúbb bün­tetés terhével köteleznek. T. T. Ling, ismerősöm, hongkongi kínai em­ber, aki többször járt Európában és nem tarto­zik a kínai tömeghez, amelynek a hagyományok csupán piszkos szokásokat jelentenek, a »Hong­kong« h­otelben teázik velem, néhány perccel fél­hét előtt felugrik, szabadkozik, hogy fontos ér­tekezlete van este s mielőtt még egy italra meg­hívhatnám, már el is siet. Nincs értekezlete, csak fél a Madr­­onta-tól, a Hongkong fölött megjelenő angol bombavetők­től, mert azt hiszi, hogy könnyen közéjük vegyül­het egy nipponi repülőgép és megkezdi a pusz­títást, amelyet maguk előtt is eltitkoltan várnak az emberek, színesek és fehérek egyaránt. A sanghaji péld­a kettőzött óvatosságra fi­gyelmeztet. Szét még a Bnyeft aáncásnal A tavasz most kezdődik Hongkongban, de már fülledt, nyári meleg tikkasztja az európai tüdejét, aki hidegebb tájakról érkezett. Néhány perc múlva hét óra. Sötétedik. Különös érezni a meleg és a korai sötétség kettős ellentétét, amely annak, aki régóta itt él, teljesen természetes. Sietek, hogy még a teljes sötétség beállta előtt hazaérjek. A zöldszínű »Ferry boat«-ot, amely Kowloon és Viktória között közlekedik, »Night Star«-nak hívják. A felső fedélzeten — —­első osztály­­ fehérek és jobb kínaiak, — az alsó részében pedig — harmadik osztály — bulik, sárga párnák. A hajó zsúfolt. A kínai tengerész ellöki a parttól a »Night Star« zöld testét, indulunk, Kowloon felé. A kez­dődő este sötét árnyait a városba szőtte, az öbölre is feketeség borul, a hajók teste megvilá­gítatlan, sötét tömeg. A »ferry boat« az öböl közepén halad. Máskor ebben az időben Viktória már árasztja a­ vilá­gosságot, sárga fényutak ragyognak, szeszélyes vonalakban, a hegyes szigeten. Most csupán lám­pák magános, pislákoló szemei hunyorognak a »Night Star« felé. A sziget szinte magába szívta szokott ragyo­gását, ezt a csodálatos látványt, amely minden érkezőt megigéz. Egy ilyen éjszakai panorámát csak Budapesten láttam, amikor a Halászbástyá­ról lenéztem a tündéri fénytengerben csillogó magyar városra. Itt azonban a hegyes Viktórián hangsúlyozódik a fény, s csak a kowlooniak gyö­nyörködhetnek benne. A fénytenger helyett most a sziget hegyes vi­dékének sziluetje sötét árnyként emelkedik ki a vizekből s az égbolt vöröslő hátteréből. A kowlooni oldalon csak kevesen várnak a »ferry boat«-ra. Még egys­zer visszapillantok a má­sik oldalra, a máskor ragyogó Viktóriára, már csak néhány szegényes l­ény világít, s látni, ahogy ezek is egymásután kialszanak. Kowloonban is teljes a sötétség. A kulik rik­sáin, alul a kerék mellett mécses pislákol, hallat­lan üzleti befektetés a páriák számára, de kifize­tődik, ha a környékkel ismeretlen érkező ül a hátuk mögé és elfuthatnak vele elhagyott, még sötétebb városrészekbe, ahol aztán megzsarolhat­ják. Az autóbuszokon vörös üvegburkok tompít­ják a fényt — a vörös szín a magasból kevésbé látható, úgy látszik. A Salisbur­t/ Imnad, Kowloon főuccája, itt van a Peninsula Hotel is, teljesen sötét, ugyanúgy, mint a fferry boat statiom-nal szemben a cantoni pályaudvar — a cantoni pályaudvar, ahonnan na­ponta háromszor indul a vonat a háború rémsé­ges világába, Cantonba. Az emberek, kínaiak és fehérek egymás kezét fogva, óvatosan lépdelnél nevetgélést is hal­lani. Sokan mulatságosnak találják a sötétséget. A Peninsula h­áromszárnyú, imppozáns r­émü­lete alig terjeszt világosságot. Csak néhol szűrődik az uccára egy-egy fénysáv, mint valami kisurranó tolvaj. — Vigyázz, — figyelmeztetjük egymást Sza­badossal — most le kell lépni, fel, lámpával, az ördögbe is, nekimentem... — így haladunk és mellettünk magános árnyékok lépkednek. Az em­ber most kétszeresen érzi, hogy voltaképpen mi­lyen egyedül van és mennyire szükséges a társ, a baráti, segítő Víz. Fekete árnyékok az ostromlott városban. „Vicsilázzunk a féntsre !”( A Peninsula előcsarnokában csak az asztali­lámpák égnek, a szálloda törzsvendégei halkan beszélgetnek, de most minden hangot, zörejt éle­sebben észlel a fül. A fülöpi zenekar zsengítő, modern dzsesszel szórakoztatja a száraz angolokat. — Gyerünk a szobába mit kezdjünk itt, még a szokottnál is unalmasabb. A második emeleti, széles folyosón mindun­talan a sötétség áll elénk, fekete akadályként. Szobánkban a rosta s a függönyök leeresztve, csupán az ágy fölött ég a villany. Hatalmas be­tűkkel a figyelmeztetés, szinte tolakodón: VIGYÁZZUNK A FÉNYRE! A levelezésemet akarom elintézni, még így, a sötétben is. Agyamra teszem az írógépemet, a villanyt, amely az ágyam fölött van, magam felé irányítom. — Ez a csekély világosság csak nem szűrődik az uccára, nem okoz kellemetlenséget — gondo­lom a polgár felelőtlenségével. Néhány perc múlva türelmetlenül kopogtat­nak ajtómon. A kínai boy. — Master, a megfigyelőállomásról a szállo­dába telefonáltak, hogy a második emeleten, eb­­ben a sarokban ég a villany. A master legyen olyan szíves és burkolja a fényt, így aztán lefekhetem, lemehetek az előcsar­nokba, vagy a sötétben eltapogatódzhatom egy moziig — a mozik ma is nyitva vannak. Slémi­tel él meg&zohás. Hangok kakofóniája. Motorberregés, szirénák üvöltenek, motorok zúgnak, repülőgépek a szál­loda fölött, kiáltások. Eloltom a villanyt. Felleb­bentem a függönyt. A néptelen utcán, közvetle­nül a szállodával szemben, a cantoni vasútvonal fakerítése mellett kuli áll a­ riksa előtt és hango­san óbégat, az égboltot nézi, mereven, miért? A hangok zavarában az elsőtétített városban, ha fegyelmezettebben is, de mindenkit ugyanúgy elfog a félelem, ahogy a reszkető bulit, a szállo­dával szemben. Pedig nem újdonság, Madridban már hónapok óta így élnek az emberek, meg­szokták, ahogy a­ fehér utas egy kínai hajót is meg tud szokni a harmadik napon, amikor már beletörődött új sorsába. Black out — kívül sötét — angol kifejezés és mennyire találó. Ha a város feketeségbe is bur­kolódzott, a függönyök mögött mégis él a min­dennapi élet, ha korlátozott formában is, igyek­szenek a tegnapot átmenteni a jelenbe. Amikor újra az utcán vagyunk, szinte vágni lehet a sötétséget. A »ferry boat«-ok fénytelen városból sötét szigetre úsznak. Viktória végkép­pen elmerült a fekete csöndben. A hajón kevesen ülnek. Jobbról, a szorosban sárga fénypontok hú­zódnak a levegőben, gyorsan, repülőgépek, ame­lyek a várost figyelik, a fényt, amit szükség esetén meg kell védeniök ... Ebben a fekete csöndben nem a békét, ha­nem­­valami hallatlan feszültséget lehet érezni. Komplámpák húzódnak a messzeségben, pis­lákoló, sárga világosságot árasztva. Cigarettafáttyefi Viktóriában, ahogy a Queen*,s Street felé tapogatódtunk, elvervén magunktól az egyre szemtelenebbül tolakodó bulik tömegét, mindun­talan parázsló, vörös pontokat látunk. Ma még azok is cigarettáznak, akik gyűlö­lik a dohányzást, ilyen furfanggal világítván útjukat. A villamosok lassan közlekednek, a gépko­csik hangosan tülkölnek. A­­Hong Kong Hotek ablakait is elfödték, egy kis fény mégis kiszü­remlik az uccára és segíti utunkat a «Kings Theater« felé. A mozikat itt is színházaknak hívják, akárcsak az ötödik kontinensen. Bent, a moziban, ahol éppen Greta Garbo egyik régi filmjét pörgetik, aránylag világos van. A szemünk kissé káprázik a fénytől, meg­könnyebbülten néztük a filmet, amelyet már egyszer láttunk Budapesten, a Royal Apollóban, amikor még nem kellett a városokat elsötétí­teni. Az előadás tizenegy óra után ér véget. Az utcákon már kigyulladtak a szokott, hét­köznapi fények. Mellettünk két angol beszélget: — Álom volt? — Igen, lidércnyomás. Kelen István Hongkong látképe BENNÜNK IS... Irta: Lovass Gábor Ne higyjétek azért, hogy rongyaink alatt szárazabb szerszám peng, mint a ti szivetek; ne higyjétek azért, hogy csak ti sirhattok, hogy csak ti ejthettek keserű könnyeket; ne higyjétek azért, hogy nincsen bennünk is — koldusságunk mélyén -egy elrejtett álom, — az égre, az Égre kapaszkodunk mi is azon a megcsúfolt kóc, koldus-fonálon... ÚJ KIADÁSBAN MOST JELENT MEG A motorkerékpár szerkezete és vezetése A szerző ezen könyvét teljesen kez­dik számára írta, különösen azok­nak, akik a vezetést iskola látoga­­­TA : KERBER ÁRON tása né,k­i k­ívánják­ elsajátítani és kisebb hibáknak kijavítását há­zilag is meg tudják javítani. Kapható Az Est könyvkereskedő- A­e­z­sében, VII., Erzsébet körút 18-20. Ara Ol— I"

Next