Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)

1938-04-24 / 92. szám

34 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 április 14 A korszerű légvédelem, mint a légoltalom elengedhetetlen feltétele, a spanyol, japán-kínai háború tanulságai alapján írta: székelyi Nyiry László ny. vezérkari ezredes Darányi miniszterelnök győri beszédében az egymilliárdos beruházási programmal kapcsolat­ban különösen kiemelte a légvédelem fontosságát. Eddig általában csupán a légoltalomról ír­tunk. A »légoltalmi liga« működésére és a lég­oltalom szükségességére szívtuk fel cikkeinkben a polgárságot, így ezúttal röviden rátérünk a lég­védelemre, annak jelentőségére, különös tekintet­tel a jelenleg dúló spanyol polgárháborúra és a Távol-Kelet fegyveres mérkőzéseinek, a légvéde­lemmel kapcsolatos igen értékes és szenzációs ta­nulságaira. Mi a különbség a légvédelem és a légoltalom közötti A légvédelem nem más, mint az aktív védekezés ellenséges légitámadások ellen, míg a légoltalom, mint azt általánosságban tudjuk, a passzív védekezés. A légvédelemnek legfontosabb része az úgynevezett aktív légvédelem, vagyis az a tevékenység, amely különböző harci eszközök­kel az ellenséges támadó bombázókat elpusztítani, vagy legalább­is működésükben gátolni hivatott. Örök igazság, hogy minél fejlettebbek a támadó fegyverek, annál korszerűbbek és ala­posabbnak kell a védelemnek lenni. A támadó légi gépek úgyszólván »egyik órá­ról a másikra« fejlődnek és ívelnek teljesítő­képesség tekintetében a magasba. A jövő háború­jában természetszerűleg már nem a világháború lomha, lassú Zeppelinjei, meg nyitott gépei fog­nak óránkénti 100 km-es »cammogással« támadni, hanem olyan áramvonalas, modern bombázók, amelyek akár egy vagontételnyi robbanó, gyújtó­bombát és mérgesgázt tudnak 500 km-es órán­kénti sebességgel szállítani. Ezek a korszerű bombázógépek ma már való­ságos csodái az alkotó zseninek. Ezúttal sem időnk, sem helyünk nincs ahhoz, hogy ezeket a »légvédelem« legnagyobb ellenségeit felsoroljuk, így csupán egyet szakítunk ki a sok közül, az úgynevezett »Blenheim« nevezetű angol bombázó­gépet, amelyet a legutóbbi nagy brit légihadgya­korlatok verhetetlen hősének tartanak. Ez a­­Bristol-Brenheim­ bombázó, amelynek 840 lóerős Mercury motorja óránként 500 kilo­méter sebességgel repíti e mozgó légi erődöt, nemcsak bombák lehajítására alkalmas, hanem egyúttal felderítésre és vadászfeladatok megoldá­sáig, tehát ellenséges gépek lelövésére is. Való­ságos légicirkáló, többüléses gép ez, amely nem­csak bombát vet, hanem forgatható géppuska­tornyában elhelyezett géppuskáival is tüzel, azon­felül harcigázt permetez, sőt az ellenséges orszá­gokra baktériumtenyészeteket is szórhat a mene­külő tömegeket pedig gépágyúival kaszálhatja. Láthatjuk tehát, hogy a légvédelemnek is lé­pést kell tartania a támadó légigépek oly kor­szerű fejlődésével. Ez tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy állam légvédelmi apparátusának minden élő szerve és holt anyaga a legmodernebb követelményeknek is meg kell hogy feleljen. A korszerű háborúk tanulságai azt igazolják, hogy a légvédelem egyik leghatásosabb eszköze a tá­madás. Ezt a támadást a védő bombázógépeinek és vadászgépeinek kell végrehajtania. Vagyis, a védő vadászrepülőinek az ellenséges légitámadást jóval megelőzőleg fel kell emelkedniük a ma­gasba, hogy a támadó gépeket lelőhessék, a védő bombázóinak pedig megtorló bombatámadásokkal kell­­az ellenség kedvét elvenniök a további légi­támadásoktól«. De hogyan védekezzék példá: Magyarország a légvédelem ilyen aktív módján, amely a trianoni békediktátum miatt nem tarthat hadirepülőgépeket? Pedig a spanyol polgárhá­ború és a Távol-Kelet hadieseményeinek tanulsá­gaiból tudjuk, hogy az ellenséges támadógépek még a védők harci repülőgépeinek a gyűrűjét­ is majdnem minden alkalommal áttörték. Ez min­den kétséget kizáró módon igazolja, hogy Ma­gyarországnak, legelemibb jogából fakadó önvé­delme érdekében mihamarabb hadirepülőgépekkel kell rendelkeznie. Nem kétséges immár senki előtt, hogy a tá­madó repülőgépek technikájának már említett hatalmas felívelése a hadvezetőségeket egyenesen csábítja arra, hogy kormányaik akaratát, lehető­leg még a hadüzenet előtt, az ellenséges hátország ellen intézett hatalmas légitámadások által a má­sik félre rákényszerítsék. Magyarország előnyte­len geopolitikai helyzete, fővárosának, nagyobb ipartelepeinek és nagyobb gyár- és kereskedelmi városainak közelsége a trianoni határhoz, azt is lehetővé teszi, hogy Budapestet ellenséges repülők a szó szoros értelmében percek alatt megtámadják. Ne felejtsük el, hogy a támadó gépeket a mo­dern technika vívm­ányai, így pl. a rádió is irá­nyítják. Így az ellenséges gépek, meg felhők mö­gött is, anélkül, hogy megfigyelőik latnának, tud­ják, mikor érkeztek a megtámadandó város fele. Bombáikat, a felhők mögül lecsapva, még akkor is eredményesen dobhatják le, ha nem is tudnának pontosan célozni. ,,,,,,, ,, , , . A már idézett, most dúló h­áborúk tanulságai szerint a támadó repülő alakzatok, mint már em­lítettük, majdnem minden alkalommal átrepülték a védelem megfigyelő vonalait és az ezek mögött elhelyezett földi tűzgépek övezeteit és eljutottak a megtámadandó város fölé, ahol ledobhatták bombáikat. De viszont e háborúkból azt a tanul­ságot is meríthetjük, hogy a légvédelmi tűzfegy­verek, vagyis, a légelhárító ágyúk, a gépágyúk, a no­héz és más gépfegyverek, a támadó repülők kö­zül igen sok gépet lőttek le, illetve tettek harc­képtelenné, így például a spanyol harctéren a köztársasági repülők közül, amelyek Salamancát támadták, a nemzetiek tűzvédelmi gépei 15%-ot tettek harcképtelenné. Látjuk tehát, hogy a légvédelmi tűzfegyverek­nek igen nagy szerepük van a légvédelemben. Általános tájékozásul szolgáljon, hogy pl. egy légvédelmi ágyú percenként 10—20, egy légvé­delmi gépágyú percenként 100-150, egy l­g­védelmi nehézpuska percenként 200—100 és egy légvédelmi géppuska percenként 800—1500 lövést adhat le. (Laczházy: »Riadó.«) Ha most még tekintetbe vesszük azt is, hogy e légvédelmi tűzfegyverek lövedékeinek igen nagy kezdősebessége folytán a gyorsan haladó támadógépeknek alig van idejük a lövedékek irányától eltérni, akkor bátran állíthatjuk, hogy e légvédelmi tűzfegyverekre, mint a légvédelem­nek különösen a hadirepülőgépeket nélkülöző Magyarország szempontjából egyik leghatható­sabb tényezőjére, elengedhetetlenül szükségünk van. Rendkívül érdekes, hogy az úgynevezett 1ő lég­gömbgátakon­ kal már az angolok és franciák, ké­sőbb az olaszok a világháborúban is védekeztek. Nem lehetetlen, hogy ezek a jövő háborújában is szerepet fognak játszani. A léggömbgátak több­ezer méter magasra felbocsátott olyan teherbíró léggömbökből állanak, amelyeket a földhöz lehor­gonyoztak és amelyek a beléjük ütköző támadó repülőgépeket szétroncsolják. Amerikai lapok arról is írnak, hogy az ame­rikai hadvezetőség oly elekdromágneses sugarak birtokában van, amelyekkel a támadógépek bombarakományait fel lehet robbantani. Az ame­rikai Hearst-lapok ú. n. »láthatatlan sugarakkal való figyelésről” is megemlékeznek. Ibolyántúli és infravörös sugarak ugyanis a sötétségen, köd- és felhőrétegeken is áthaladva, még a zaj nélkül közeledő támadógépeket is felfedezik. Demagnetizálásról is írnak, amely abból áll, hogy a támadógépek motormágneseit elektro­mágneses sugarak közömbösítik, vagyis az elektromágneses gyújtást kikapcsolják. (»Riadó«, Laczházy.) És mindezek a korszerű légvédelmi eszközök sem tudják teljes biztonsággal megakadályozni, hogy a támadó bombázók a hátország városai, stb. felett meg ne jelenjenek. A Távol Kelet nagy légitámadásai főleg ja­pán részről, általában kikerültek. Hiába lőtték le a támadógépek egyharmadát pl. Nankingnál és Sanghajnál a kínaiak, a japán gépek romboló bombáinak hatása alatt sorban omlottak be a nagy házak, gyárak, sőt egész uccasorok. Ugyan­ezt tapasztalhattuk eddigelé a spanyol harctere­­ken is, ahol Francóék támadógépei Barcelonában, Valenciában, Madridban igen nagy anyagi káro­kat okoztak. Itt és éppen ezért, kell méltóan ki­egészítenie a légvédelmet, a lég ott a r­ómnak. Mert házak és utcarészek ugyan beomolhattak, tűzvé­szek keletkezhettek egyszerre 30—40 helyen is, a támadógépek sok ezer darab apró gyújtó bom­báinak hatása alatt, de az emberi életet megóv­hatja és nagyrészben meg is óvta az a légoltalom, amely elsősorban az egyén életének és anyagi ja­vainak megőrzését szolgálja. Angol harctéri tudó­sítók jelentései szerint­­a nankingi nagy japán repülőtámadás előtt a kínai kereskedők a legna­gyobb fegyelmezettséggel foglalták el óvóhelyei­ket és tették fel gázálarcaikat, de az ellenséges repülők támadása után azonnal kinyitották üzle­teiket, boltjaikat és kiki dolga u­tán ment«. Láthatjuk tehát, hogy légvédelem nélkül nincs és nem lehet hatásos légoltalom. De láthat­juk azt is, hogy a légoltalmat nem pótolhatja a légvédelem. A légvédelemnek és légoltalomnak, vagyis az ellenséges légitámadások elleni aktív és passzív védekezésnek egymással kéz­ kézben kell együttműködnie oly célból, hogy a hátország ártatlan polgári lakosságát, a nőket, a gyermeke­ket és aggokat is meg tudjuk védeni a halálos veszély ellen. Más nagy és militarista álla­mok a légvédelem terén már annyira előrehaladtak, hogy egyes községek és városok sa­ját erejükből is szerveztek »légvédelmi repülőflottákat«. Minden embernek Isten adta elemi joga, de egyúttal kötelessége is, hogy családját és sa­ját életét és vagyonát ellenséges repülőtámadás­­ok ellen megvédje. Ezt pedig csak a légvédelemmel párosult lég­oltalom útján érhetjük el. Egy azonban bizonyos! A­ki szívvel-lélekkel és megértéssel teszi magáévá a légvédelem nemes intencióit, amelyeket az or­szágos légvédelmi parancsnokság dr. Fábry Dá­niel vezérkari ezredes vezetése alatt álló mind­össze 8 tisztje szervezett meg éjjel-nappali mun­kával, az esetleges ellenséges légi támadások el­len hathatósan védekezhetik. Ezt a jelenlegi há­borúk már eddig is igazolták. ­ Szibériából 23 év után hazatért Kerencs Vince magyar tüzér, akit szentnek tartottak a muzsikák Regényes történet egy harctéri gázálarc körül (Saját tudósítónktól.) Minap Szovjet-Oroszországból feleségével és két fiával 23 évi távollát után hazatért Kerencs Vince 46 éves mádi pincemester. A nagy utat gyalog tették meg. Magyarunk ugyanis két évtizeddel ezelőtt Szibéria legészakibb részében egy jobbára hó­val borított pusztaságon telepedett le. Itt feségül vett egy primitív muzsikasszonyt, aki életében még nem látott vonatot. Ez a körülmény azután módfelett megnehezítette hazatérésüket. Bár a kiutazáshoz szük­séges papírjaik teljesen rendben voltak és a vasúti jegyeket is megkapták Moszkvából, a muzsikasszony azonban — amikor Irkuckban vonatra kellett volna szállni — kézzel-lábbal tiltakozott a vasúti utazás ellen. Haját tépve kiáltozta, hogy a gőzszörnyeteg őt és gyer­mekeit a pokolba akarja vinni. A hazatérést tehát csak úgy lehetett megvalósítani, hogy faluról falura vándo­roltak, amíg el nem érték a magyar határt. Vándor­lásuk hat hónapig tartott. Kerencs Vince pincemester 23 éves volt, amikor bevonult a honvédtüzérséghez és 1915-ben — a kárpáti harcok alatt — került orosz hadifogságba. Bajtársaival együtt a hirhedt Yurman-vasutak építkezéséhez vitték, ahonnan a magyar tüzér megszökött és hosszú vándor­lás után eljutott a kietlen szibériai pusztákra, ahol érdekes módon felvirradt a szerencséje. Itt — az örök hó birodalmában —­ több mint húsz évet töltött el olyan kedvező körülmények között, aminekre a fogoly­krónikákban nemigen akad példa. Életmentő talizmánja a harctérről magával vitt gázálarca volt. Regényes szibériai életét most így beszélte el: — Amikor a frontra kerültem, nagyon féltem a gáztámadásoktól. Az ezredemtől kapott gázálarcot ál­landóan magammal hordoztam, pedig akkor még nem gondoltam arra, hogy a reám várakozó borzalmas jö­vendőben ez a gázálarc lesz az­­ életmentőm. A kiet­len szibériai pusztaságokra jutva magam sem tudtam, hogy az ottlakó vademberek között mihez kezdjek. Sokáig keserves napszámosmunkából tengettem az éle­temet, amikor egyszerre csak csodálatos véletlen foly­tán felragyogott a napom ... — Egyik este kigyulladt Arisztov Péter gazda vis­kója. Hatalmas lángok nyaldosták a faépületet. A mu­zsikok riadtan állották körül, de senki sem merte meg­közelíteni az égő viskót. Csak jajgattak, hogy a gazda hároméves fiacskája bennrekedt és a lángok között fog elpusztulni. Nem haboztam, feltettem gázálarcomat, bem­etem a lángtengerbe és onnan épségben kihoztam a füsttől már elalélt kis Szergejt. Amikor a muzsikák ezt látták, leborultak előttem, gázállrcomat csókolgat­ták és boldogan mondogatták, hogy engem az Isten, küldött oda az ő megmentésükre... — Ezóta vidékszerte magyar szentnek neveztek. Minden szombat este csoportokban gyülekeztek a szim­birjákok lakásom előtt és ott órákon át imádkoztak, énekeltek. Ha ilyenkor gázálarcommal jelentkeztes­ előttük, félőrülten hányták magukra a kereszteket. Csodatévő híremnek azután az lett a következménye, hogy a muzsikák engem családommal együtt minden jóval elláttak. A terméketlen sivatagokon — ahol ma­gyar hadifogoly nem­ tudott megmaradni — 20 éven át úgy éltem, mintha én lettem, volna a környék leggaz­dagabb embere. Semmim sem hiányzott, csak régi ma­gyar emlékeim gyötörtek. Hazavágyódtam, inkább­ leszek itthon egyszerű napszámos, mint Szibériában gazdag magyar szent... A négytagú szibériai családot most a fővárosból a szokásos egészségügyi vizsgálatok után hazairányí­tották Mád községbe, ahonnan a magyar tüzér 23 évvel ezelőtt felvirágozottan indult a háborúba. Elutazásuk a pályaudvaron viharos jelenetek között zajlott le. A babonás muzsikasszony levetette magát a földre és se­hogyan sem akart felszállni a vonatra. Három ember tuszkolta be a vasúti kocsiba. Férje boldogan követte, kezében szorongatva az életmentő rozoga gázálarcot.

Next