Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)
1938-05-15 / 110. szám
A termes ember szemében többet számít, mint az a bizonyos pohár víz. És... nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a megcsalatásnak nem mindig a férfi más természete, változatosságra való vágyódása az oka, hanem nagyon sokszor az asszony is. Az, aki butaságból, nemtörődömségből, nagyzási mániából, vagy a jó ég tudja, miből, néha egyáltalán nem váltja be azt, amit a férfi jogosan várt tőle. Aki másnak mutatta és másnak adta magát. Igaz, a külsőben ma nem igen érhetik a férfit csalódások, de a belsőben annál, inkább. Nagyon sok igénytelennek látszó leányiból lesz túlkövetelő asszony, nagyon sok magát szorgalmasnak, dolgosnak mutatóból lusta és csak ürességekkel foglalkozó és nagyon sok férfi jár úgy, mint Sokrates. Mire megcsókolja asszonyát, Xantippe lesz belőle . Csoda hát, ha ezek nem hűek? Az volna csoda, ha azok volnának. Ezzel szemben a nő legnagyobb bűne a férfival szemben mindig az volt és marad, ha megcsalja... Amit éppen az tesz érthetővé, mert a nő mindent odaad és belead a szerelembe ... Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 május 15 312 Öt NAPLÓ KÉT KEZDE Írta: Bozzay Margit Mióta a helyemen vagyok, mindig igyekeztem minden kívánságot kielégíteni és általános asszonyi szempontból foglalkozni minden kérdéssel amit olvasóim vagy az élet elém adtak. Most is két csomó levél fekszik előttem. Az egyik (kilenc darab): azt a kérdést formálgatja különféleképpen, miért nem próbálok először csak idehaza, tatán külföldön is olyan aszszonyhadsereget létrehozni, amely értelme, rangja, helyzete révén rá tudná bírni a férfiakat, hogy a most dúló legkülönfélébb politikai harcokban békésebb megoldások felé törekedjenek. A másik (tizenhárom darab): miért mondtam a Megvan mindene című cikkben, hogy “nem a csalás a legnagyobb bűn, amit a férfi nő ellen elkövethet«. Az első kérdésre nagyjából az a válasz, hogy... több ilyen egyesület, kör, társaság van (nem egynek vagyok a tagja), amelyek foglalkoznak ezzel, különösen a világbéke gondolatával. Régen foglalkoznak vele és... nem hiszem, hogy tévednék, ha azt mondom, egészen sikertelenül. A magyarázat erre az, hogy a nő nagy dolgokban — kivéve három lehetőségét — a férfit egyáltalán nem tudja befolyásolni. Az első eset: ha a férfi szerelmes és mindent megtesz a nő kedvéért, a másik: ha a férfinak még atilos kialakult álláspontja és a nő elég ügyes, hogy a magáét fogadtassa e el vele, a harmadik: ha a férfi a nőtől függ... Egyéb eset nincs... 1 ha nem így volna és a férfiak a nők által csak negyedannyira is befolyásolhatók volnának, mint ahogy ezt általában hiszik, a világon sok minden másként történt volna. Elsősorban egészen más volna a világnak nemcsak az arca, hanem a lelke is. Rengeteg háború nem indult volna meg, sokkal kevesebb fegyvert készítettek és mérges gázt, meg halálsufarat találtak volna fel, sokkal többen törnék a fejüket azon, hogy hogyan lehetne ezt az arasznyi életet minél szebbé, harmonikusabbá, békésebbé tenni, hogyan lehetne azokat, akiket szeretünk, minden bajtól, veszedelemtől megmenteni, hoyan lehetne minél tovább szép és fiatal maradni, minél kevesebb munkával minél nagyobb eredményeket elérni, stb., stb. De hát a férfiakat nem ezek a problémák izgatják. Ők valamennyien a világ megváltóinak hiszik magukat és nem akarják észrevenni, hogy évezredek óta folyton csak elvesztik a világot, összedöntik, hogy úgy, mint a gyerekek, a romokból újraépítsék csak azért, hogy injra összedönthessék. Ha a kilenc levél írója nem hiszi el, hogy igazam van, nézzen körül a saját szűkebb környezetében. Nézzen, gondoljon végig minden férfin és állapítsa meg, hogy a három kivétel kikapcsolása után volt-e egyetlenegy olyan eset, amelyben naagy dolgokban meg tudott srgőzni férfit, vagy más belátásra tudta bírni. Nem hiszem... És mert a falevél éppen úgy árnyékot ad a bogárnak, mint a nagy fa az elefántunk, vagyis, mert a kicsi dolgok megismétlődnek, megvannak a nagyokban, miért kellene megalakítani a már meglévőkhöz még egy egyesületet, amely ha őszinte, be kell ismernie, hogy, nincs létjogosultsága. Legalább is, még rom évezredig nincs. Addi° amíg a férfi nem lesz eléggé értelmes és eléggé értő ahhoz hagly ne a fegyver, az erőszak politikájával, hanem az okos«ner, a kultúra a szív létek politikáival harcoljon Akkor, ha újra élnék .""rcsinálnám azt az ervesítetet, bár akkor már nem lesz szükség semmi ihrátiféle egyesületre. " Egyesület alapítása helyett írok inkább. Nemcsak azért mert o/t azt hiszem, érdemlegesebb munka, hiszen olyan sok minden van, amiről beszélni kell, amire meg kell tanítani a nőket, hanem azért is, mert azt hiszem, a rengeteg ember között némelyikünknek azért adott Isten a kezébe tollat, vésőt, ecsetet, hangszert, hogyelindítsuk, szórakoztassuk, megnyugtassuk, jobbá tegyük, elgondolkoztassuk vele a többieket. Sárga, Sz. M. betűs levélpapír van előttem. Többek között a következőket tartalmazza: »Kérem, magyarázza meg nekem, amit eddig még meggyőzően senki sem tudott megmagyarázni, hogyan képzelhető el az, hogy amíg mi asszonyok a szerelemben — mint ahogy már Ön is sokszor elmondta — egész szívünket, lelkünket, testünket, szóval mindenünket beleadjuk, a férfinak igen gyakran csak az a bizonyos pohár víz vagyunk, amelyet meg kíván, felhajt, és... elfelejt...« Ha a kérdésben benne van a felelet, és minden kérdésben benne van, erre százszorosan áll ez... Azért lehet, amiért a fentebbiekben sem tudunk rá hatni. Azért, amiért örök ellentét van férfi és nő között. Azért, mert a férfi más, mint a Nő... Értelmibb és érzékibb. Testibb. Aki éppen azért nem talál az ilyenféle csalásban semmi nagy dolgot, mert az ilyenféle csókba sem ad semmi nagyot. A nő, aki a legtöbbször a lelkét is beleadja, persze, hogy talál. Az persze hogy megsemmisül és azt hiszi, ennél nagyobb bűnt nem lehet ellene elkövetni. Pedig ha tudná, hogy azoknak az úgynevezett csalásoknak a legtöbbje tényleg csak »pohár víz« a férfi szemében, nem kerekítene olyan nagy esetet belőle. De hogyan tudhatná ezt, amikor más? Amikor ilyen esetekben egészen kikapcsolja az eszét és csak a szívével meg a hiúságával gondolkozik. Miért nem lesz okosabb? Miért nem tanulja meg végre, hogy ha valahol, ezen a téren ne mérje a saját mértékével a férfit? Hogy altassa el maiban azt az égiglobogó felháboroást és lássa be, hogy az örökös kiűtöttség, az egy lakás, a közös hálószoba, a két ágy egymás mellett még az asszonynak is sokszor teher, hogyne volna hát az a férfinak. Miért nem látja be, hogy a férfi nem a hűségével adja a legtöbbet. A nevével, a gondoskodásával, a védelemmel, a gyerekkel adja. Azzal adja, hogy az asszonynak törvényes formák között lehetővé teszi, hogy élete céljának, rendeltetésének, az anyaságnak megfelelhessen. Azzal adja, hogy biztosítja a társadalom tiszteletét, a megélhetést, a címet, a rangot. Azzal adja, hogy lehetőséget ad neki az öregségben is a támaszra, biztonságra, védelemre... És még ezer ilyenfélével adja. És mondhatom, ezekkel sokkal többet ad, mint amenynyit ezek nélkül a hűséggel adna. Nagyon sok asszonnyal beszéltem már erről a kérdésről. Olyanokkal is, akiket bántott, vert az uruk, olyanokkal is, akikhez durva volt, olyanokkal, akiket nélkülöztetett olyanokkal is, akiket anyagilag tönkretett. Mind azt mondta, az volt a kisebb fájdalom, amikor rájött, hogy megcsalja. Mert egyetlen ütés sokkal több és gyónyíthatatlanabb, megbocsáthattlanabb sebet üt, mint a sorozatos megcsalatás. Az ütés az emberi és női méltóságot, a gyengbbséget, a védelemre szorulást alázza meg, vagyis az emberi méltóságon kívül még mindazt, amivel a férfi mint Tengébbnek, a nőnek tartozik. Az sokkal nagyobb bűnt követ el és nagyobb fájdalmat okoz, aki anya m alatt tönkreteszi a családját. Aki eldobál in vn Arvont és ezzel gy"rek°i"ek egész jövőjét rosszabb irányba tereli Az is. fiki "vengédtelen és általános férfiszokásként mindigt lóhátról beszél asszonyával. A •» i« aki túl «ok ter'tet ró rá és nem akarja megérteni hogy az a"e''ony k^m bír el annyit, mint a férfi. És ezenkívül még sok egyéb, ami ér .C a.. A SZÉPSÉGÁPOLÁS - KÖTELESSÉG Minél rosszabbak a viszonyok és minél hevesebb a küzdelem az érvényesülésért, annál nagyobb jelentősége van a nők szépségének. A szellem, az arc és a test szépségének! Ha az egyik hiányzik, már nem abszolút értékű a másik sem, mert a szép nőkről, ha a szellem hiányos, csak idő kérdése és kiderül, hogy nem is olyan szépek. A szépség magától, értetődően szükséges! Ma már minden intelligens nő, sőt férfi előtt is nyilvánvaló, hogy a szépségápolás és a szépség elnyerésére való törekvés nem kokottéria, hanem kultúra kérdése és sokszor egzisztenciális jelentőségű is. Az a kevésszámú férfi, illetve férj, aki ezt a megállapítást kétségbe vonja, nagyon megrémülne, ha felesége nem ápolná magát kellőkép, de főleg kellő eredménynyel. Hiszen a szépségápolás jóformán még anyagiakban sem kíván áldozatot. Elvégre a szépségápolás megoldható már víz, szappan és egy kefe segítségével is, ezeknek a cikkeknek beszerzése nem lehet áldozat. Az »igazit dáma különben is beosztással él és így mindenre jut! Csak azok, akik dámáknak szeretnének látszani és akik csak utánozzák a dámát, de nem azok, csak azok nem elég gazdagok és csak azoknak nem jut semmire, viszont csak azok nem érik el soha azt, amit remélnek és nem lesznek azzá, amivé válni szeretnének. A szépség ápolása kötelesség, s azok a nők, akik szépségükkel nem törődnek és az így idő előtt bekövetkezett hervadásukat egyre több és több púderrel és festékkel takarják (míg végre az sem takar), ezek válnak áldozataivá az általuk tévesen nevezett »kozmetikának”. Ma már nevetséges és konzervatív lenne az az elbizakodottság vagy önelégültség, amely azt mondja, hogy nem kell szebbé tenni, mint amilyenné a természet alkotott, mert ami nem természetes, az nem is szép. Ellenkezőleg. És azok, akikkel a természet mostohán bánt, kell, hogy mindent elkövessenek, a kultúrát és az orvostudományt segítségül hívják, hogy ezeken keresztül elérjék azt, amivel nem rendelkeznek. Az a nő, aki felismerte, hogy a jó külső megjelenésnek milyen értéke van, minden eszközzel arra törekszik, hogy mindazt a szépet, ami benne rejlik, kifejlessze és diszkréten hangsúlyozza. Ezzel a szépségakarással együtt jár az objektív önkritika, a jó megjelenés, a közvetlenség és az elegancia. A szépség megőrzése és ápolása vagy azoknak a kozmetikai hibáknak eltüntetése, amelyek a szépséget lerontják, nem-csak esztétikai követelmény, hanem örök női kötelesség, mert a női szépség a fajfenntartásnak legnemesebb eszköze és az emberiség éltetője. Dr. L. E. Asszalipok ptotája Január 7. Bármennyire is fájdalmas, az összeköttetést szakítsák meg minél előbb. Elhiszem, hogy a kislány tudja, hogy nem veheti feleségül. Azt is elhiszem, számol ezzel. De csak az eszével számol és nem a szívével is. Az pedig nagy baj, mert egy nap, lehet, hogy csak évek múlva — annál rosszabb, minél későbben — mégis csak magát teszi majd felelőssé az elszalasztott időért, amelyért nem kapott semmit. Kétségtelen, hogy ezekkel az együttes sétákkal maga nem veszít. A leány azonban veszít. Sokat. Éveket veszít az életéből, amelyekért nincs kárpótlás. Lehet ez! Szabad olyan valamit elfogadni valakitől, amiért nem adunk semmit? Édesapjának van igaza, aki helyteleníti ezt az együttest. Csakhogy ezt maguk nem akarják belátni. Mint ahogy a fiatalok sohasem akarnak belátni semmit, ami ellenkezik a felfogásukkal. Később azonban mégis szemrehányják, miért nem térítették észre őket. Hogy fáj a dolog megszakítása, azt elhiszem. De okosabb fájdalommal kimenni valamiből mint... lelkifurdalással. R. Gy. Minden kockázattal jár, így ez is. De mert lehet, hogy beválik, meg mert egy év különélés nem olyan hosszú idő, amit meg ne lehetne a siker reményében kockáztatni, próbálják meg. Ha jól el tud odakünn helyezkedni, nagyon szépen kereshet és egyengetheti az ura útját is. Sok szerencsét kívánok hozzá. F. Éva. Mikor levelét olvastam, a bizonyára maga által is ismert Kié lesz a kis ködmön című mese jutott eszembe. Ne legyen ilyen gyerek! Hogyan lehet azon búsulni, hogy ha férjhez megy és az ura nem bánik majd jól magával és elmegy tőle, miből fogja a gyerekeit eltartani! Az természetes, hogy édesanyja foglalkozik a maga férjhezadásával. Itt az ideje És az is természetes, hogy maga, aki egészen a szülei, testvérei között él, kicsit idegenkedik a dologtól. Ez az idegenkedés azonban rögtön megszűnik, mihelyt olyan férfi kerül kombinációba, aki magának tetszik. Nagyon érthető, hogy a mindenkivel való csókolózástól irtózik, mert ettől irtózik minden rendes nő. Ez azonban nem zárja ki,, hogy ha rákerül a sor, ne akarjon és tudjon férjhez menni. Marosiné. Nagyon érdekes. Jó mesetéma. Gondolkozom rajta. Írjon, ha jólesik, máskor is. Miért nem szeret senki igazán? Sajnos, ez ma nem szórványos, hanem gyakori jelenség. Hogy a rendes, jónevelésű, jómodorú úrilányok nem tudnak férjhez menni, a haszontalanok, semmit sem érők ellenbe, igen. Úgy áll a dolog, mintha a férfiak fogadalmat tetek volna, hogy csak silány nőt vesznek feleségül. Mégis, azt mondom, ne búsuljon, mert ennek az érthetetlen áramlatnak ellenére is meg kell találnia azt a férfit, aki meg tud becsülni egy rendes, okos, jómódú lányt. Ennek előmozdítására azonban ne járjon túl sokat társaságba, mert akkor azt hiszik, túlságosan vágyik a szórakozásra. Legyen pár jó barátja, barátnője, de nem több. Az embernek a társaságért nem érdemes szétforgácsolnia magát, mert kevés olyan társaság van, amely ad is valamit az időért, amelyet az ember feláldoz neki. Egyedül élő soproni úrilány szép, komfortos, különálló kertes házában a nyári hónapokra egy szobát kiadna két nőnek vagy házaspárnak. Úriasszony ruha, kosztümkötést, horgolást, hozott anyagból is, legtökéletesebben készít mérsékelt árért. Nem tudom miért, írjon neki kedves, okos levelet, amelyben magyarázatot kér. Mondja el benne, hogy nem akar mást, csak tisztán látni. De ezt akar, mert csak úgy várhat rá, ha bízhat benne. És indokolatlan hosszú hallgatása, meg furcsa utolsó levele után ez csak úgy lehetséges, ha mindent őszintén megír. Nem kétlem, hogy kap választ és azután döntse csak el, mit tegyen. Így távolról úgy fest a dolog, mintha a férfi nem volna megbízható és mintha utolsó találkozásuk és a későn kapott levél közé ékelődött volna valaki. y. t.