Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)

1938-05-24 / 117. szám

Kedd Nők gyakran szenvednek fáradtság miatt migrainben és ideges gyengeségben. Ilyenkor Kobona segít Az ember olyan lesz, mintha újjászületne, fizikában'Miej PESTI NAPLÓ 1931 május 24­0 /.A Vitézi Rend egyik legfontosabb hivatása, hogy szembeszálljon minden olyan kísérlettel, amely az ország nyugalmát és a nemzet újjáépítő munkáját megzavarni kívánná" 1908 vitézt avatott a kormányzó Székesfehérvárott, közöttük Imrédy Béla miniszterelnököt Székesfehérvár, május 23. A Szent István jubileumi év alkalmából az idei vitézi avatást Székesfehérvárott, az ősi koro­názó városban tartotta Horthy Miklós kor­mányzó. A város ebből az alkalomból ünnepi díszt öltött. A kormányzó és felesége, valamint két fiuk V.10 órakor különvonaton érkezett Székesfehér­várra. Az ünnepélyes fogadás után a kormányzói pár és kísérete, valamint a fogadásukra meg­jelent előkelőségek a vitézi avatás színhelyére, a székesegyház romkertjébe hajtattak. Az útvonalat sűrű sorokban töltötte meg a közönség, amely szűnni nem akaró ünneplésben részesítette a kor­mányzói párt. Az ünnepség Husz István és Soltész Elemér tábori püspökök imájával kezdődött. Ezután a kormányzó, mint a vitézek főkapitánya, a követ­kező szózatot intézte az avatandókh­oz: A kormányzó beszéde Vitézek! Első nagy királyunk országépítő egyéniségé­nek emlékére Szent István ősi városában gyűl­tünk ma össze. A történelem levegője árad felénk ezen a helyen és tanít bennünket a dicső magyar iduk­ tiszteletére. Ennnek a magyar múltnak egyik legnemesebb hagyománya és a magyarság fennmaradásának egyik legbiztosabb záloga a férfierények tiszte­lete és a kötelességteljesítés megbecsülése. Fajunk jellemének e két alapvonása jut kifejezésre a vi­tézi intézményben. • A forradalmak után a Vitézi Rendet a vitézi telkekhez kötöttem, hogy az nevazedekről nemze­tiekre átszállva, tíz intézmény fennállását évszá­zadokra biztosítsa. " Ezzel kívántam elérni azt, hogy a Vitézi Rend a benne megtestesült eszméknek és a ma­gyar vitézségnek örök hirdetője legyen. Ma már közel ötezer vitézi telek áll a nagy nemzeti cél szolgálatában és a telkes vitézek száma a jövőben természetesen tetemesen emel­kedni fog. A vitézi intézmény ily szervezesénél a példa­­adó kötelességtel­jesítésnek az utódokban való jutalmazásai mellett az az elgondolás is vezetett, hogy olyan állandó értékű nemzetvédelmi szer­vezetet teremtsek, amely a, hazához és fb­ndk.al­­kotmányához- mindenkor és minden körülmények között hű marad. •• A Vitézi Rendnek tehát egyik legfontosabb hi­vatása, hogy a nemzetfenntartó magyar társada­lommal szorosan összefogva szembeszálljon min­den olyan­ kísértettel, ahidgy az ország nyugalmát és a nemzet újjáépítő munkáját megzavarni kí­vánná. De éppen úgy hivatása a Vitézi Rendnek és­ minden egyes tagjának az is, hogy jó példával elöljárva­ segítsen megvalósítani azokat a nagy célokat, amelyek érdekében a nemzet hivatott ve­zetői éppen napjainkban megfeszített erőve­l dol­goznak és mindenkitől fokozottabb munkát kíván­nak, hogy fajunk új életre kelve és megerősödve betölthesse történelmi hivatását. . Ebben a munkában TI. Vitézek, a nemzetnek hatalmas erőforrása fagytok, de csak ha sorai­tokban feltétlenül megőrzitek a fegyelmet, mert egyedi, a fegyelmezett erő építhet, a fegyelmezet­len erő csak rombolni tud. Legyetek továbbra is a társadalom rendjének és békéjének hivatott őrei és neveljétek fiaitokat abban a hazafias szellemben, amely benneteket egykoron dicső haditettekre késztetett. A váromá­nyosoktól pedig azt várom, h­ogy mindenben mél­tók legyenek apáikhoz. Vitézek! Ti betöltöttétek hivatástokat a múlt nehéz küzdelmeiben. Ne felejtsétek, hogy a köte­lfességteljesítésre — amelyre magatokat vitézi eskütökben örökre elköteleztétek — akkor is szük­ség van, amikor már a jövő biztató fénysugarait látjuk. Megtörténnek a vitézi avatások A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után vitéz Szinay Béla ny. altábornagy, vitézi törzskapitány ismertette az avatandók statisztikáját: avatásra került 218 tiszt és 265 tiszti várományos, továbbá 354 legénységi állománybeli vitéz és 1071 váromá­nyos, összesen 1908-an. Ezután vitéz Igmándy-Hegyessy Géza ny. testőrtábornok felolvasta a vitézi esküt, amelyet az avatandó vitézek utána mondottak. Amikor az eskü­ utolsó szava elhangzott, vitéz Hellebronth Antal, a vitézek főkapitányának helyettese át­adta a kormányzónak az avatókardot és megkez­dődött az avatás. Az első avatandó, aki a kor­mányzó elé térdelt, Imrédy Béla miniszterelnök volt. A miniszterelnök huszárszázadosi egyen­ruhában, az I. osztályú magyar érdemrend széles zöld szalagjával s katonai kitüntetéseivel, a le­génységi nagyezüst és kisezü­st vitézségi éremmel, a III. osztályú katonai érdemkereszttel, h­áromszo­ros Signum Laudisszal és Károly-csapatkereszttel a mellén jelent meg az avatáson. A közönség a mi­niszterelnököt lelkesen megéljenezte. A kormányzó pallosával jobbvállát érintve vitézzé avatta a miniszterelnököt, aki ezután a kormányzói dísz­emelvényen foglalt helyet. A miniszterelnök után sorra kövekeztek a többi avatandók: gróf Takách-Tolvay József, az Országos Frontharcos Szövet­ség elnöke, Lukács Béla, Miskolc város főispánja, Moldoványi István, a budapesti törvényszék másodelnöke, Patacsi Dénes országgyűlési kép­viselő s sokan mások. Több mint 1­0 óra hosszat tartott, amíg a kormányzó valamenyi vitézt fel­avatta. Az avatás után a kormányzó megtekintette a díszmenet elvonulását, majd Hóman Bálint tárca­nélküli miniszter kalauzolásával megtekintette a püspöki vár kertjében feltárt romokat, utána pe­dig Fejér megye vitézi székházának alapkőletételi ünnepségén vett részt. Ezután a városházára haj­tatott, majd Shoy Lajos püspöknél tett látogatást. Délután két óratkor a Lövölde-kertben volt a vitézi áldomás, amilyen a kormányzó is megje­lent. Imrédy Béla miniszterelnök, mint rangidős újonnan avatott vitéz, a következő beszéddel kö­szöntötte a kormányzót: Imrédy Béla üdvözlő beszéde — Főméltóságú Kormányzó Úr! Nemzetes Fő­kapitány Urunk! — Szent István évében a birodalomalapító magyar király városában gyűltünk egybe Főmél­tóságod hívó szavára, régi és új vitézek, hogy a Vitézi Rend, Főméltóságodnak ez a nagyszerű alapítása,, kivegye a maga részét abból az ünnep­lésből,­­amellyel az egész nemzet­ övezi első szent királyának emlékét. — Tele van a mi­ lelkünk csordulásig érzéssel. Tele van mindenekelőtt köszönettel és hálával Főméltóságod iránt, hogy méltónak tartott min­ket arra, hogy a Vitézi Rendbe felvegyen. Tele van a mi lelkünk büszkeséggel is, büszkeséggel, hogy nevünkben viselhetjük azt a szót, amely a magyarnak — ennek a katona­nemzetnek — a nyelvkincsében az első helyet foglalja el. Büszke­ségünket növeli az, hogy ezt a szót és ezt a ne­vet átörökítjük a mi utódainkra és ezzel meg­indul a maga útján egy új magyar hagyomány egy olyan nemzet életében, amely mindig fel tudta ismerni és értékelni tudta azt a nemzet­fenntartó értéket és erőt, amelyet a hagyomány képvisel. — Tele van a mi lelkünk emlékezéssel is. Mi, régi harcosai a nagy háborúnak, emlékezünk ezen a napon mindazokról, akik velünk együtt álltak kint az ellenség tüzében és akiket a mostoha sors letörölt az élet mezejéről s akiknek hőstetteiről nem emlékezik meg a történetíró. Emlékezünk egyfelől, nézünk a múltba, de ugyanakkor nézünk a jövőbe is és tele vagyunk reménységgel, tele vagyunk bízó hittel, hogy ennek a nemzetnek a csillaga ismét felragyogásban van. — S végül tele van a mi szívünk egy nagy szent fogadással. Mit fogadtunk ma? Azt, hogy becsülettel élünk és vitézül halunk. Vitézül ha­lunk — ezt a magyarnak nem kell magyarázni, tudja mindenki: a hívó szót sem kell kiejteni, megérezzük mindnyájan,, mikor van itt­ az óra. — De becsülettel kell élnünk is. Becsülettel élni annyit tesz, mint megtenni a kötelességet hiánytalanul. Aki vitéz, ha földműves, legyen első gazda. Ha iparos, készítsen remeket. Ha hivatal­nok, legyen atyja a népnek és oszlopa elöljárójá­nak. Ha író, nevelje nemzetét. Bármi legyen, le­gyen mindig első és legyen mindig példaadó. Ad­jon példát nemcsak a munkában, hanem a törhe­tetlen akaratban, a csüggedést nem ism­erő kitar­tásban is. — Nehéz idők jönnek néha és nehéz idők jár­nak felettünk; a magyarnak kétszeresen nehezek, amikor nem annyira az a legény, aki vágja, ha-­­­nem az, aki állja. "Állnunk kell nekünkk is az idők viharait és mostohaságát s bíznunk kell törhetet­len­ü­­l a jobb jövőben. Ezt a hitet, ezt a szent meg­győződést kell árasztanunk magunkból, hogy soha ez a nemzet a kishitűség rabja ne legyen. — De példát kell adnunk abban is, hogy elsők legyünk a rendnek, a fegyelemnek megtartásá­ban, elsők legyünk a hűségben az első magyar ember iránt. Iegyü­nk elsők a hűségben, mert ez ennek a nemzetnek és jövőjének a legbiztosabb fundamentuma. — Vitézek, újonnan avatott vitézek, bajtár­saim! Ma az ési szép szokáshoz híven egy kard érintette a vállunkat. Ezt a kardot ugyanaz a kar vezette, amely valamikor egy nagy birodalom büszke csatahajóit irányította az oly messzi ten­geren és amely immár közel húsz éve irányítja ennek a nemzetnek a hajóját. Irányítja a magyar Úr felsőbbséges biztonságával, a haza atyjának bölcsességével és a katonának bátorságával. Isten áldja őt, Isten áldja őt mindkét kezével! Nagy­bányai Horthy Miklós, Magyarország kormány­zója, nemzetes főkapitányunk éljen! Háromszoros kitérő éljen volt a visszhang vitéz Imrédy Béla miniszterelnök szavaira s a katonazenekar a Himnuszt játszotta. SZANDA LETT kényel­mes trotter sarokkal, csinos fazonban, puha piros vagy kék bőrből 6.90 pedig az M. D. Cs.cipő minden pénzt megéri a paiktrch­knek. A Szent István elemi iskola felavatása • A avatás alatt a kormányzó felesége gróf Teleki Pál és Hóman Bálint miniszterek kíséretében részt vett a Szeretetház alapkőletételi ünnepségen, majd a Szent Istvá­n központi elemi iskola felavatási ünnepségén. Az iskolaavató ünnepségen Hóman Bálint nagyobb beszédben visszatekintett azokra a kultúrpolitikai szempon­tokra, amelyeket kultuszminisztersége alatt köve­tett. Ismertette a népiskolai építési akció eddigi eredményeit és kifejtette, hogy az iskolaépítési akció befejezése után az ország minden községe megfelelő számú népiskolai tanteremmel lesz el­látva. Gróf Teleki Pál kultuszminiszter beszélt ezután. Székesfehérvár hagyományaival és a nemzetnek itt újjászülető hagyományaival foglal­kozott és rámutatott a kiállítás pedagógiai érté­kére, majd méltatta a tanárság önfeláldozó, csen­des munkásságát. Hangsúlyozta, hogy­­a magyar szabadságszerető, eszes, találékony fajta. A leg­szebb szabadságjog azonban a kötelesség önként való vállalása. Az iskolaavatás után a kormányzó felesége megtekintette a tanügyi kiállítást, majd Shvoy Lajos megyéspüspök ebédjén vett részt. A kormányzói pár és kísérete délután négy órakor különvonaton visszatért Budapestre. OROM AZ EMBER É­LETE. MA RENDES AZ EMÉSZTÉ­SE

Next