Pesti Napló, 1938. október (89. évfolyam, 199–224. szám)
1938-10-09 / 206. szám
192 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 október 9 Út NAPLÓ ffalósi dolgok... " írta: Borz Szász Zoltán »Női dolgok« címmel érdekes cikket írt a Pesti Napló szeptember 25-iki számában. Mikor a cikket elolvastam, egyik, talán húsz esztendő előtti cikkének emléke elevenedett meg bennem, mert ez körülbelül ugyanazt a hatást váltotta ki belőlem, mint az. Az ellenvéleményét, sőt — hiszem — az igazságos ellenvéleményét. Nagyon jól emlékezem a húsz év előtti cikkre, hiszen nagyon bántott. A cikk arról szólt, hogy a természetben mindenütt a hím állat a szebb, pompázóbb, nagyobb, erősebb. Hogy ugyanígy van ez az embernél is, de a nők itt elvették, elkövetelték maguknak a szebb, pompázóbb megjelölést. Nagyon szerettem volna akkor az írónak felelni arra a cikkre — természetesen csak levélben — és rámutatni arra, hogy ha jobban nem is, annyira mégis eltávolodtunk az állattól az évmilliók alatt, hogy az ilyenfajta meghatározások helytállóak ne lehessenek. Szerettem volna elmondani, hogy nagyon sok férfit ismerek —,pedig gyerekasszony voltam és kevés embert ismertem akkor — aki nem nagyobb, nem erősebb minden nőnél, hogy a nem szebb és nem pompázóbb kitételről ne is beszéljek. De persze nem írtam. Ehhez a vasárnapi cikkhez azonban kell, hogy hozzászóljak, mert míg abban a régiben főként a nő külseje volt hátrányosan beállítva, ebben a nő értelmisége az, ami a férfié mellett erősen háttérbe szorul. A második bekezdésben elmondja az író, hogy a sok politika, újság, az állandó feszültség közül kimenekült a természetbe, egy budai vendéglőkertbe. •Bár természetnek az ilyen kert még meglehetősen város, — mondja de városnak mégis csak természet. A kertben nagyobbára nők és gyermekek tartózkodnak, néhány hölgyet ismerek is, közéjük ülök. Hiszen a gyermek és a nő a férfihoz viszonyítva még természet, egy olyan világ, amelyben a mélyebb és távolabbi társadalmi összefüggések vagy pláne a politika izgalmai nem igen jutnak szóhoz«. Más helyen elmondja, hogy egyik asztalnál fiatal pár ült és a férfi cseh nemzetiségű térképen mutogatott valamit a nőnek, de ez a nőt láthatólag nem érdekelte.Pedig ez a kis nő bizonyára tökéletes honleány lesz, mindent meg fog tenni, amit követelnek tőle, ha esetleg szükséges lesz, de egyelőre képtelen érdeklődni más iránt, mint női dolgok iránt: család, szerelem, gyermek, s más ilyen igazi női dolgok és szép dolgok iránt, melyek közé mi tagadás, a csehszlovák nemzetiségű térkép nem tartozik«. Milyen szomorú és megalázó állítások. Milyen keservesen igaztalanok. Igaztalanok, mint minden általánosítás. Mert ahogy nem minden férfi nagyobb, erősebb, pompázóbb minden nőnél, nem is minden női természetű a férfi számára, és nem a Margit minden nőt nem érdekel a politika. Nagyon sokat, sokkal többet, mint hinni lehet: érdekel... Rengeteg nő olvassa el naponta a lapok politikai részét, tartja számon az eseményeket, hasonlít össze és jön rá sok hibára, amit férfiak követtek el, mert hiszen csak ők cselekszenek, így nagyon sokan látják az utolsó húsz esztendő végzetes hibáit, a megfoghatatlan rövidlátással összerótt országhatárokat, amelyek a mai, nemcsak európai, hanem legfélelmesebb világproblémát is megteremtették. Millió és millió asszony állt heteken keresztül tehetetlenül és remegő lélekkel, félve, imádkozva, sírva és nézett azok felé a férfiak felé, akik helyre akarták hozni azt, amit mások elkövettek. Hogyan lehet hát akkor azt mondani, hogy a politika nem érdekel bennünket? Hát nem a mi férjeinket, fiainkat, apáinkat vitték volna el? Nem a belőlünk kiszakadtakat? Nem azokat, akik nekünk a boldogságot, az életet, mindent jelentenek? Hogyan szabad így, ilyen felületesen, ilyen megalázón megítélni a nőt? Egyen, tízen keresztül? Mert vannak, akik nem érik fel ésszel, mi az, amiben élünk, amiben majdnem elvéreztünk? Hát minden férfi feléri talán? És mindegyik, a munkából fennmaradó minden szabad percében, minden szellemi erejével, gondolatával foglalkozott azzal, hogy mi... és hogyan lehetett, lett volna, ha a dolgok nem rendeződnek? Nem hiszem el... Nem hiszem, mert ehhez az kellene, hogy minden férfi azonos szellemi színvonalon álljon, azonos felfogással, világnézettel, igazságérzettel, felelősséggel, vérmérséklettel és még ezer azonos dologgal bírjon. Tetszett volna azokban a rémes napokban elmenni a templomokba. Bármilyen templomba. Bármikor. És megkérdezni az ott ülő, térdeplő nőket: kiért, miért imádkoznak? Majd megmondták volna... Én megkérdeztem... Húszat... És a húsz közül — volt kendős és ezüstrókás — csak három volt, aki egyébért imádkozott, mint a békéért... a fiáért, férjéért... Mert, sajnos, nekünk csak ez maradt. A férfiak ezt szabták, rótták ki ránk évezredek óta. Miénk lett a könny, az imádkozás, az övék a... döntés... Döntöttek is, döntenek is. Mindig jól?... Mindig hozzáértéssel? ... Ezt még önmaguk sem hiszik. Igazságosan, becsületesen?... Néha. Wilson, Clémenceau és a többiek talán becsületesen, igazságosan döntöttek 1919-ben, amikor el sem olvasták a békeszerződéseket, csak egyéni és befolyásolt vélemény szerint szétszaggatták az országokat? Pedig... ezek azért voltak Saint Germainban, azért kapták államaiktól a megkülönböztetetten magas rangot, méltóságot és ezek mindegyike egy-egy országot képviselt. Ó... utolérhetetlen férfisokoldalúság, hozzáértés és bölcsesség. Amely olyan remekül kormányozza a vilá got, hogy még fel sem ocsúdunk az egyik világégésből, belekerülünk a másikba. Amely évezredek óta fejlődik, tanul... de... nem okul soha... Amely szellemileg mélyen maga alatt állónak véli a nőt, lenézi a család, a szerelem, a gyerekproblémákat és hogy elhárítsa magától a felelősséget, kisüti, hogy ezek... női dolgok... , Nincs női dolog! Férfidolog sincs. Csak szigorúan közös emberi dolgok vannak, amelyek egyformán tartoznak mindkét nemre és egyformán is kell, hogy érdekeljék mindkét nembeli embert. Kell, mert a sorsunk ebben az arasznyi létben annyira össze van bogozva, hogy a magunk élete ellen vétünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a másik életproblémáit, életigényeit. Értsék meg ezt végre a férfiak. Ne képzeljék magukat nekünk elérhetetlen szellemi atmoszférában, mert... nincsenek ott... Itt vannak velünk, közöttünk, majdnem azonos adottságokkal, gyengeségekkel és erőkkel, de, átlagban és egyenlő nevelés, munkalehetőség mellett semmi esetre sem nagyobb szellemi kvalitásokkal... A NŐI TEST ARÁNYAI Az ember testének »nem« feltűnő tökéletlenségeit csak akkor ismerheti meg, ha megméri a test arányait. A méreteket össze kell hasonlítani más nőnek a méreteivel és aszerint kell iparkodni a test formáinak megváltoztatására. Tökéletes szépség nincs, legfeljebb meg lehet közelíteni. De hogy a hibák ne legyenek feltűnőek, a test valamennyi részei közt harmonikusan kiegyensúlyozott arányt kell létesíteni. Vénusz csupán a szobrász képzeletében élt, akinek, a szépség utáni vágyban, ideáljává lett. Amikor megalkotta, az egyik nőnek lábát vette mintául, a másiknak a törzsét, és végül egy harmadiknak a fejét. Egy »mindenütt« kissé soványabb, vagy »mindenütt« kissé erősebb nő inkább kelti a szépség hatását, mint az a nő, akinél a test egyik része túlságosan kifejlődött, míg a másik része normális. A test méreteinél az egyensúly megteremtése jelenti a szép alakot. Szem előtt tartandó elsősorban az a tétel, hogy hibákat felismerni annyit jelent, mint azokat kijavítani. Ez nemcsak erkölcsi, hanem fizikai értelemben is igaz. *Ön sohasem mérte magát, amellett tornászik? Nagyon helyes. De milyen mozgásokat végezi a Combmozdulatokat?? Tudatlanság! Hiszen elég nagyok a combjai. Erről ugye nem is tudott semmit. És ön milyen sportokat választott? Azokat, amelyek a csípőt fogyasztják. Miért? Bizonyára, mert igen erős a csípője. De hiszen a keble és combja is igen erős, önnek emiatt mindenütt le kell fogynia. Miért bántja önt csupán az, hogy a csípője erős? Persze azért, mert még sohasem mérte magát. A mérleg és a centiméter a test szépségének legelső fegyvere és csak ezek segítségével lehet a testet megismerni. És most kérjük, ne csináljon egyelet, mint ismerje meg testének arányait és ha majd keresi a módját, hogy azon hogy javítson, akkor bizonyára sikerrel is fog az járni. Fontos méretek: 1. Testsúly. 2. Derékszélesség. 3. Mellbőség. 4. Csipőbőség. 5. Lábszár hossza. 6. Felső comb vastagság. 7. Boka. Ezer módja van annak, hogy az ember testét átalakítsa és úgy formálja, mint a szobrász formálja a maga agyagját. Itt van a sport, a gimnasztika, az életmód, a helyi fogyasztás és kivételes esetekben a sebészet. Ezek közül bármelyiket helyesen alkalmazva, leggyorsabban célt lehet érni. Dr. L. E. — — Mária. Még ha nem is beházasodás szerezte volna az ura egzisztenciáját és nem is ezen a réven takarított volna meg bizonyos összeget, joga volna hozzá, hogy teljesen tisztában legyen anyagi ügyeikkel. De mert gyermekei vannak, nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy mindenről tiszta képe legyen. Egyedül azonban, ahogy leveléből látom, nem fog boldogulni az urával. Kérje meg hát édesapját, aki egyben főnöke is férjének, hogy értesse meg vele a dolog jogos voltát. Azt azután már maga intézze el, hogy ebben férje ne lásson a személye ellen irányuló szeretetlenséget, hanem csak a jó érzést, hogy nincs titkuk egymás előtt. Keserű asszony. Téved... .Igazán nem tanácsolom az asszonyoknak, hogy minden esetben alkudjanak meg, engedelmeskedjenek, alkalmazkodjanak és mondjanak le mindenről, ha férjük úgy kívánja. Sőt... nagyon soknak mondom, ha házassága nem megfelelő és ha remény sincs rá, hogy megfelelő legyen, váljon el, mert minden embernek egyformán joga van rá, hogy az életfelfogása szerint legyen boldog. Ez azonban csak a magukat eltartani tudó asszonyokra vonatkozhat. Azoknak, akiket el kell tartani, akik helyett verekedni kell az élettel, igenis alkalmazkodniok kell és azoknak igenis le kell mondaniok arról, hogy mindenben első személyek legyenek ... Ebben benne van a felelet az ön kérdésére is. Antal Ferenc. A kérdezett írónő neve: Corelli Mária. Tudtommal négy regény maradt utána. A Sátán keservei, örök szeretet. Két világ. És még egy, amelynek azonban nem tudom a címét. Éva. Ne vegye rossz néven, nem tudom megérteni mértéken felüli kétségbeesését. Látja, hogy a férfi, akit ilyen kétségbeesetten szeret, nem érdemli meg szerelmét. Keveset ér, nem akar fejlődni, tanulni, túl hiú, nyegle, kiskaliberű, ezzel szemben magának orvosi diplomája van, négy nyelven beszél, sokat utazott, most is állandóan tanul. Hogyan eshet hát kétségbe és hogyan emlegethet halált, mert a férfi szakításról beszél és hogyan mondhat ilyen csacsiságot, hogy azért kell meghalnia, mert kicsúszott a talpa alól a föld. Dehogy csúszott. Jól van, sírjon, ha okvetlen kell, érezze magát kicsit szerencsétlennek is, ha jólesik, de azután értesse meg magával, hogy igazán minden kvalitása megvan arra, hogy ehelyett a szép fiú helyett, egy magához illő értelmes, rendes férfit találjon. Ehhez azonban természetesen az kell, hogy — akarjon is találni. Ne könyörögjön tehát ennek az elmenni akarónak ne tegye össze a kezét — jaj, de nem szeretek így értelmes nőt elképzelni — hanem ha eleinte kicsit nehezen is, de mondjon búcsút neki és kezdjen új életet. Miklós: Igaza van, ez becsületes emberi mértékkel mérve nem csalás. A törvénynyel mérve azonban az. De hát fontos-e ott a törvény, ahol senkinek sem származik kára az úgynevezett csalásból. Nem... A felesége minden okossága ellenére sem okos asszony és mondja meg neki — én üzenem, ha így folytatja, sírásója lesz a saját és az ura boldogságának, meg a gyerekeik jövőjének. Elismerését köszönöm. y— I ASSZONYOK POSTÁJA