Pesti Napló, 1938. október (89. évfolyam, 199–224. szám)

1938-10-09 / 206. szám

192 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 október 9 Út NAPLÓ ff­alósi dolgok... " írta: Borz Szász Zoltán »Női dolgok« címmel érdekes cikket írt a Pesti Napló szeptember 25-iki számában. Mikor a cikket elolvastam, egyik, talán húsz esztendő előtti cikkének em­léke elevenedett meg bennem, mert ez körülbelül ugyanazt a hatást vál­totta ki belőlem, mint az. Az ellen­véleményét, sőt — hiszem — az igaz­ságos ellenvéleményét. Nagyon jól emlékezem a húsz év előtti cikkre, hiszen nagyon bántott. A cikk arról szólt, hogy a természet­ben mindenütt a hím állat a sz­ebb, pompázóbb, nagyobb, erősebb. Hogy ugyanígy van ez az embernél is, de a nők itt elvették, elkövetelték ma­guknak a szebb, pompázóbb megjelö­lést. Nagyon szerettem volna akkor az írónak felelni arra a cikkre — ter­mészetesen csak levélben — és rá­mutatni arra, hogy ha jobban nem is, annyira mégis eltávolodtunk az állattól az évmilliók alatt, hogy az ilyenfajta meghatározások helytál­lóak ne lehessenek. Szerettem volna elmondani, hogy nagyon sok férfit ismerek —,pedig gyerekasszony vol­tam és kevés embert ismertem akkor — aki nem nagyobb, nem erősebb minden nőnél, hogy a nem szebb és nem pompázóbb kitételről ne is be­széljek. De persze nem írtam. Ehhez a vasárnapi cikkhez azonban kell, hogy hozzászóljak, mert míg abban a régiben főként a nő kül­seje volt hátrányosan beállítva, eb­ben a nő értelmisége az, ami a férfié mellett erősen háttérbe szorul. A második bekezdésben elmondja az író, hogy a sok politika, újság, az állandó feszültség közül kimenekült a természetbe, egy budai vendéglő­kertbe. •­Bár természetnek az ilyen kert még meglehetősen város, — mondja de városnak mégis csak termé­szet. A kertben nagyobbára nők és gyermekek tartózkodnak, néhány hölgyet ismerek is, közéjük ülök. Hiszen a gyermek és a nő a férfihoz viszonyítva még természet, egy olyan világ, amelyben a mélyebb és távo­labbi társadalmi összefüggések vagy pláne a politika izgalmai nem igen jutnak szóhoz«. Más helyen elmondja, hogy egyik asztalnál fiatal pár ült és a férfi cseh nemzetiségű térképen mutoga­tott valamit a nőnek, de ez a nőt lát­hatólag nem érdekelte.­­Pedig ez a kis nő bizonyára töké­letes honleány lesz, mindent meg fog tenni, amit követelnek tőle, ha eset­leg szükséges lesz, de egyelőre kép­telen érdeklődni más iránt, mint női dolgok iránt: család, szerelem, gyer­mek, s más ilyen igazi női dolgok és szép dolgok iránt, melyek közé mi tagadás, a csehszlovák nemzetiségű térkép nem tartozik«. Milyen szomorú és megalázó állí­tások. Milyen keservesen igaztala­nok. Igaztalanok, mint minden álta­lánosítás. Mert ahogy nem minden férfi nagyobb, erősebb, pompázóbb minden nőnél, nem is minden nő­i természetű a férfi számára, és nem a­ Margit minden nőt nem érdekel a politika. Nagyon sokat, sokkal többet, mint hinni lehet: érdekel... Rengeteg nő olvassa el naponta a lapok politikai részét, tartja számon az eseménye­ket, hasonlít össze és jön rá sok hi­bára, amit férfiak követtek el, mert hiszen csak ők cselekszenek, így nagyon sokan látják az utolsó húsz esztendő végzetes hibáit, a meg­foghatatlan rövidlátással összerótt országhatárokat, amelyek a mai, nemcsak európai, hanem legfélelme­sebb világproblémát is megteremtet­ték. Millió és millió asszony állt hete­ken keresztül tehetetlenül és remegő lélekkel, félve, imádkozva, sírva és nézett azok felé a férfiak felé, akik helyre akarták hozni azt, amit má­sok elkövettek. Hogyan lehet hát akkor azt mon­dani, hogy a politika nem érdekel bennünket? Hát nem a mi férjein­ket, fiainkat, apáinkat vitték volna el? Nem a belőlünk kiszakadtakat? Nem azokat, akik nekünk a boldogságot, az életet, mindent jelentenek? Hogyan szabad így, ilyen felüle­tesen, ilyen megalázón megítélni a nőt? Egyen, tízen keresztül? Mert vannak, akik nem érik fel ésszel, mi az, amiben élünk, amiben majdnem elvéreztünk? Hát minden férfi fel­éri talán? És mindegyik, a munká­ból fennmaradó minden szabad per­cében, minden szellemi erejével, gon­dolatával foglalkozott azzal, hogy mi... és hogyan lehetett, lett volna, ha a dolgok nem rendeződnek? Nem hiszem el... Nem hiszem, mert ehhez az kellene, hogy minden férfi azonos szellemi színvonalon áll­jon, azonos felfogással, világnézettel, igazságérzettel, felelősséggel, vérmér­séklettel és még ezer azonos dologgal bírjon. Tetszett volna azokban a rémes napokban elmenni a templomokba. Bármilyen templomba. Bármikor. És megkérdezni az ott ülő, térdeplő nő­ket: kiért, miért imádkoznak? Majd megmondták volna... Én megkérdez­tem... Húszat... És a húsz közül — volt kendős és ezüstrókás — csak három volt, aki egyébért imádkozott, mint a békéért... a fiáért, férjéért... Mert, sajnos, nekünk csak ez ma­radt. A férfiak ezt szabták, rótták ki ránk évezredek óta. Miénk lett a könny, az imádkozás, az övék a... döntés... Döntöttek is, döntenek is. Mindig jól?... Mindig hozzáértés­sel? ... Ezt még önmaguk sem hiszik. Igazságosan, becsületesen?... Néha. Wilson, Clémenceau és a többiek talán becsületesen, igazságosan dön­töttek 1919-ben, amikor el sem olvas­ták a békeszerződéseket, csak egyéni és befolyásolt vélemény szerint szét­szaggatták az országokat? Pedig... ezek azért voltak Saint Germainban, azért kapták államaiktól a megkülön­böztetetten magas rangot, méltóságot és ezek mindegyike egy-egy országot képviselt. Ó... utolérhetetlen férfisokoldalú­ság, hozzáértés és bölcsesség. Amely olyan remekül kormányozza a vilá­ got, hogy még fel sem ocsúdunk az egyik világégésből, belekerülünk a másikba. Amely évezredek óta fejlő­dik, tanul... de... nem okul soha... Amely szellemileg mélyen maga alatt állónak véli a nőt, lenézi a család, a szerelem, a gyerekproblé­mákat és hogy elhárítsa magától a felelősséget, kisüti, hogy ezek... női dolgok... , Nincs női dolog! Férfidolog sincs. Csak szigor­úan közös emberi dolgok vannak, amelyek egyformán tartoz­nak mindkét nemre és egyformán is kell, hogy érdekeljék mindkét nem­beli embert. Kell, mert a sorsunk ebben az arasznyi létben annyira össze van bogozva, hogy a magunk élete ellen vétünk, ha figyelmen kí­vül hagyjuk a másik életproblémáit, életigényeit. Értsék meg ezt végre a férfiak. Ne képzeljék magukat ne­künk elérhetetlen szellemi atmoszfé­rában, mert... nincsenek ott... Itt vannak velünk, közöttünk, majdnem azonos adottságokkal, gyengeségek­kel és erőkkel, de, átlagban és egyenlő nevelés, munkalehetőség mellett semmi esetre sem nagyobb szellemi kvalitásokkal... A NŐI TEST ARÁNYAI Az ember testének »nem« feltűnő töké­letlenségeit csak akkor ismerheti meg, ha megméri a test arányait. A méreteket össze kell hasonlítani más nőnek a mé­reteivel és aszerint kell iparkodni a test formáinak megváltoztatására. Tökéletes szépség nincs, legfeljebb meg lehet kö­zelíteni. De hogy a hibák ne legyenek feltűnőek, a test valamennyi részei közt harmonikusan kiegyensúlyozott arányt kell létesíteni. Vénusz csupán a szobrász képzeletében élt, akinek, a szépség utáni vágyban, ideáljává lett. Amikor megalkotta, az egyik nőnek lábát vette mintául, a má­siknak a törzsét, és végül egy harmadik­nak a fejét. Egy »mindenütt« kissé soványabb, vagy »mindenütt« kissé erősebb nő inkább kelti a szépség hatását, mint az a nő, akinél a test egyik része túlságosan ki­fejlődött, míg a másik része normális. A test méreteinél az egyensúly megte­remtése jelenti a szép alakot. Szem előtt tartandó elsősorban az a tétel, hogy hibákat felismerni annyit je­lent, mint azokat kijavítani. Ez nemcsak erkölcsi, hanem fizikai értelemben is igaz. *Ön sohasem mérte magát, amellett tornászik? Nagyon helyes. De milyen mozgásokat végezi a Combmozdulatokat?? Tudatlanság! Hiszen elég nagyok a comb­jai. Erről ugy­e nem is tudott semmit. És ön milyen sportokat választott? Azo­kat, amelyek a csípőt fogyasztják. Miért? Bizonyára, mert igen erős a csípője. De hiszen a keble és combja is igen erős, önnek emiatt mindenütt le kell fogynia. Miért bántja önt csupán az, hogy a csípője erős? Persze azért, mert még sohasem mérte magát. A mérleg és a centiméter a test szépsé­gének legelső fegyvere és csak ezek se­gítségével lehet a testet megismerni. És most kérjük, ne csináljon egyele­t, mint ismerje meg testének arányait és ha majd keresi a módját, hogy azon hogy javít­son, akkor bizonyára sikerrel is fog az járni. Fontos méretek: 1. Testsúly. 2. Derék­szélesség. 3. Mellbőség. 4. Csipőbőség. 5. Lábszár hossza. 6. Felső comb vastagság. 7. Boka. Ezer módja van annak, hogy az ember testét átalakítsa és úgy formálja, mint a szobrász formálja a maga agyagját. Itt van a sport, a gimnasztika, az élet­mód, a helyi fogyasztás és kivételes ese­tekben a sebészet. Ezek közül bármelyi­ket helyesen alkalmazva, leggyorsabban célt lehet érni. Dr. L. E. — — Mária. Még ha nem is beházasodás szerezte volna az ura egzisztenciáját és nem is ezen a réven takarított volna meg bizonyos összeget, joga volna hozzá, hogy teljesen tisztában legyen anyagi ügyeikkel. De mert gyermekei vannak, nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy mindenről tiszta képe legyen. Egyedül azonban, ahogy leveléből látom, nem fog boldogulni az urával. Kérje meg hát édes­apját, aki egyben főnöke is férjének, hogy értesse meg vele a dolog jogos vol­tát. Azt azután már maga intézze el, hogy ebben férje ne lásson a személye ellen irányuló szeretetlenséget, hanem csak a jó érzést, hogy nincs titkuk egy­más előtt. Keserű asszony. Téved... .Igazán nem tanácsolom az asszonyoknak, hogy­­ minden esetben alkudjanak meg, engedel­meskedjenek, alkalmazkodjanak és mond­janak le mindenről, ha férjük úgy kí­vánja. Sőt... nagyon soknak mondom, ha házassága nem megfelelő és ha re­mény sincs rá, hogy megfelelő legyen, váljon el, mert minden embernek egy­formán joga van rá, hogy az életfelfogása szerint legyen boldog. Ez azonban csak a magukat eltartani tudó asszonyokra vonatkozhat. Azoknak, akiket el kell tar­tani, akik helyett verekedni kell az élet­tel, igenis alkalmazkodniok kell és azoknak igenis le kell mondaniok arról, hogy mindenben első személyek legye­nek ... Ebben benne van a felelet az ön kérdésére is. Antal Ferenc. A kérdezett írónő neve: Corelli Mária. Tudtommal négy regény maradt utána. A Sátán keservei, örök szeretet. Két világ. És még egy, amely­nek azonban nem tudom a címét. Éva. Ne vegye rossz néven, nem tudom megérteni mértéken felüli kétségbeesését. Látja, hogy a férfi, akit ilyen kétségbe­esetten szeret,­­ nem érdemli meg sze­relmét. Keveset ér, nem akar fejlődni, tanulni, túl hiú, nyegle, kiskaliberű, ezzel szemben magának orvosi diplomája van, négy nyelven beszél, sokat utazott, most is állandóan tanul. Hogyan eshet hát kétségbe és hogyan emlegethet halált, mert a férfi szakításról beszél és hogyan mondhat ilyen csacsiságot, hogy azért kell meghalnia, mert kicsúszott a talpa alól a föld. Dehogy csúszott. Jól van, sír­jon, ha okvetlen kell, érezze magát kicsit szerencsétlennek is, ha jólesik, de azután értesse meg magával, hogy igazán min­den kvalitása megvan arra, hogy ehelyett a szép fiú helyett, egy magához illő ér­telmes, rendes férfit találjon. Ehhez azonban természetesen az kell, hogy — akarjon is találni. Ne könyörögjön tehát ennek az elmenni akarónak ne tegye össze a kezét — jaj, de nem szeretek így ér­telmes nőt elképzelni — hanem ha eleinte kicsit nehezen is, de mondjon búcsút neki és kezdjen új életet. Miklós: Igaza van, ez becsületes emberi mértékkel mérve nem csalás. A törvény­nyel mérve azonban az. De hát fontos-e ott a törvény, ahol senkinek sem szár­mazik kára az úgynevezett­­ csalásból. Nem... A felesége minden okossága el­lenére sem okos asszony és mondja meg neki — én üzenem, ha így folytatja, sírásója lesz a saját és az ura boldogsá­gának, meg a gyerekeik jövőjének. Elis­­merését köszönöm. y—­ I ASSZONYOK POSTÁJA

Next