Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
Budapest, 1989 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .. ..0 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap 32 fillér ff 4 .90. évfélyazerda, február 1 FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI És KIADÓHIVATAL! VIL ker., Rákóczi út 54. Teleion: »145-559,n46-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztályi VII., Erzsébet körút ,18-20 Erő ésléke Amióta tudjuk, hogy a gazdasági élet törvényei, a világkereskedelem ezer látható és láthatatlan áramlata s mindenekfölött a kulturális és technikai kapcsolatok sűrű hálózata egész Európát egyetlen nagy egységbe foglalják össze, azóta az egyes országok vezető államférfiainak megnyilatkozásai nemcsak hazájuk álláspontját tükrözi vissza, hanem az európai álláspontot is, más szavakkal: ha Párizs, London, Róma és Berlin beszélnek, akkor nemcsak önmaguk, hanem egész Európa céljairól szólnak. Ennek az alapvető felismerésnek előrebocsátása mellett bontakozik csak ki teljes jelentőségében Chamberlain angol miniszterelnök keddi beszéde, amely — az európai politika mai orchesztrális hangszerelésében — kiegészítő, de éppen ezért harmonizáló ellenpontja volt Hitler kancellár hétfői beszámolójának. Hogy továbbra is a zenei párhuzamok síkján maradjunk, mint a két beszéd »orgonapontja«, alaphangja a béke volt, a béke akarása, a béke vágya,illetőleg az igazi béke megteremtése és megszilárdítása. A három-négy évvel ezelőtti forma szerint hasonló »békebeszédektől« azonban lényegesen különbözik a tegnapi és tegnapelőtti londoni, illetőleg berlini békeszózat. Chamberlain és Hitler szavai mögött a fegyveres készenlét, a védelmi akarat és a gazdasági hatalom, erő koefficiensei állottak. Ez az erő azonban ma nem akar támadni s a kihatóség szerint még a védekezést is elkerülné, mert hiszen minden védekezés támadást feltételez. Éppen ezért azonban a német és angol erők az adott körülmények között nem is az öszszecsapás lehetőségét, hanem a békés megegyezés valószínűségét tárják a fellélegző Európa felé. Mert Európa három nap óta nyugodtabban lélegzik. Nemcsak az új erőre kapó világtőzsdék bizonyítják ezt az oly forrón vágyott és mégis váratlan megnyugvást, hanem Európa közvéleményének igazi tükre, a szabad és független világsajtó, amely szinte egyöntetűen állapítja meg, hogy az oly sokat emlegetett »februári világválság« talán mégsem fog igazat adni a javíthatatlan pesszimistáknak és rémhírterjesztőknek. Kétségtelen, hogy Hitler és Chamberlain, Németország és Anglia között a világnézet, az emberi jogok értékelése és a belpolitikai berendezkedések terén mérhetetlenül nagyok az ellentétek. Azonban... ezek az ellentétek ma szerencsére sokkal inkább sztatikusak, mintsem hogy bárminő konflagráció forrásai lehetnének. Ahol pedig az ellentétek természetüknél fogva dinamikusak, tehát veszedelmesek, mint a háború vagy béke akarásának vonalán, ott nincs ellentét Chamberlain és Hitler között. Az arany végtelenül érzékeny értékmérője a világ tőzsdéin és piacain 24 óra alatt leszámítolta a két békebeszéd értékét. Az angol miniszterelnök azt mondotta kedden az alsóházban: »Mussolini nyomatékosan hangoztatta előttem, hogy a szó legszigorúbb értelmében békepolitikát kíván folytatni«. És mikor Hitler hétfőn este Németország gazdasági feladatairól beszélt, újra meg újra hangoztatta a béke stabilitásának szükségét. Az angol miniszterelnök végül a brit birodalom gondjairól szólva, nyomatékosan jelentette ki: »Mindnyájunknak éppen elég gazdasági gondunk van, a mely a tanácskozás, a megegyezés, tehát a béke felé szorít«. Ilyen körülmények között egyre növekvő megnyugvással állíthatjuk fel mi a magyarok 1939 horoszkópját, amelyben— ezt egyre határozottabban érezzük — nem Mars lesz az uralkodó csillagzat. És a megbékülő világban Magyarország békeakarata nem fog kimaradni az európai békevágy nagy harmóniájából. Chamberlain angol miniszterelnök bizakodó beszédet mondott a világpolitikai helyzetről A római megbeszélések során az angol és olasz államférfiak nem értettek egyet mindenben, de tisztábban látták egymás szempontjait, mint azelőtt . A francia-angol barátság továbbra is alapja az angol külpolitikának — A zsidókérdés és a spanyol polgárháború — Hitler beszédének kedvező hatása — Mussolini fontos kijelentései Csehországról Csak a spanyol polgárháború befejezése után kerülhet sor francia-olasz megbeszélésekre London, január 31. Kedden a parlament újból összeült a karácsonyi szünet befejeztével. Arra a hírre, hogy a Ház nagyfontosságú külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Chamberlain miniszterelnököt megjelenésekor a kormánytámogató pártok melegen ünnepelték. Sir John Simon kincstári kancellár White képviselő kérdésére röviden ismertette a cseh-szlovák kölcsönegyezményt és hangoztatta, hogy a tárgyalások során szó volt a menekültek devizaszükségletének fedezéséről is. Egyelőre nincs szó angol-német tárgyalásokról Ifjabb Henderson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondta: Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitételeit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány és nép teljes mértékben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány között nincsen szó tárgyalásokról. Örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. T.. Smith felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kancellár tajr nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával folytatott kölcsöntárgyalásoik befejezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a cseh-szlovák és magyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Mander ellenzéki szabadelvű: Meg van-e elégedve aminiszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élheti Chamberlain nem felel. Chamberlain a római út eredményéről Az interpelációk befejeztével Chamberlain miniszterelnök tájékoztatta a házat római látogatása felől. Őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Útközben Párizsban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány közt már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. Mussolini elsősorban ésmindenekelőtt, világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája a békepolitika és hogy örömmel használná befolyását bármikor a béke érdekében, ha annak szüksége felmerülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen , Európa általános szilárdsága szempontjából. Legyen szabad emlékeztetnem a Házat, hogy Mussolini a múlt szeptemberben bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke érdekében közbelépni. Különösen örvendetes volt ennélfogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a berlin-római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal, ha a körülmények erre kedvezők és azt sem jelenti, mintha nem volna lehetséges a jóviszony Németország és Franciaország között. Az olasz nép örül az angol-olasz barátság megújításának Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifaxet az a felülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok a látogatás során fogadták és kényelméről a legmesszebbmenő módon gondoskodtak Mind a Genovában és Torinoban, mind a Rómában rendezett hivatalos üdvözlések megkapó őszintesége és melegsége éppen olyan örvendetes volt, mint az a spontán lelkese dés, amellyel a római lakosság fogadta az angol minisztereket és amely világosan megmutatta, mennyire örül Róma népe az angol-olasz barátság megújításának és mennyire helyesli az angol miniszterek által a béke fenntartása érdekében folytatott erőfeszítéseket. — Legyen szabad itt megismételnem — folytatta Chamberlain — Mussolini úrnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész utunk során részesültünk. Az eredmény: mindegyik fél világosabban látta a másik álláspontját — A külügyminiszter és én — így folytatta Chamberlain — két hosszú megbeszélést folytattunk Mussolinival és Ciano gróffal január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet, nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mindegyik odal világosabban belelátott a másiknak álláspontjába, mint azelőtt. — Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk; megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű jellegűek voltak. Olaszország békepolitikája — Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogya beszélgetésekből a következő benyomásokat szereztük: Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája, békepolitika és hogy a béke érdekében bármikor örömmel használná fel befolyásait, ha annak szüksége felmerül. ..Hangoztatták továbbá vendéglátó házigazdáink, hogy a berlini római tengely az olasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről hasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia