Pesti Napló, 1939. április (90. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
Budapest, 1939 90. évfolyam 75. számr a 7 , 4 *—- / g%penc) Szombat, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ff SZERKESZTŐSÉG Egy hóra .. ..— pengő ■ Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér ■ni7C!lTlT W A 1W i\ -jpj ill Pg| SWl |j| g|| p| Telefon: *145-552,*146-419 SI na | a M m ifi j§ fü BV JW Jegypénztár,hirdetési-,élőül*. Ha m KlV flHHB BSstin «ato W dHb eS9h 4M '«V tési-, utazási- és könyvosztályx Vasárnap............32 fillér VII., Erzsébet körút 18-20 1Megegyezett a bizottság a magyar-szlovák határ megvonásában Egy huszárbravúr lelki hatása írta: Dr. LIPTÁK LÁSZLÓ Úgy érzem, kár és hiba volna hallgatni róla, hogy mi, magyar emberek, néhány nap óta magasabbra emelt fejjel és biztosabb szívvel tekintünk a nagyvilágba. Nemzetünk csodálatos katonai erényei, fajtánk páratlan tehetségei, veszély idején megsokszorozódott bátorságunk, semmiféle mammuti hatalomtól vissza nem rettenő hősiségünk, íme újból teljes fényükben ragyognak. A felső Tiszavölgy, ahol már annyiszor lengtek a szabadság hadi zászlai s a fehérfejű kárpáti hegycsúcsok, melyek ezer év óta állanak őrséget egy rokontalan nemzet álmai fölött, most ismét tanúi voltak a változhatatlan magyar vitézségnek. A mi népünk ma megint úgy áll Európa színe előtt, mint egykor, amikor Bulcsú vezér csapata nyolcezer kilométert ült egyhuzamban nyeregben s körülnyargalta Párizs városát és harcolva megjárta a Pireneusok hágóit — vagy amikor Nyugat fejvesztett tanácstalansága közben az ozmán pogány áradás ellen egyedül a szigeti, egri és kőszegi magyar kapitányok »magatartása« jelentett »pozitívumot« Újra bebizonyosodott, amiben hinni mi sohasem szűntünk, hogy tömegnél, anyagi gazdagságnál és technikai fölszereltségnél ezerszer több a férfiszívek félelmetlensége, s a semmi küzdelmekben el nem hanyagolható ügyesség, ötletesség, lélekjelenlét , huszárbravúr. Régi latinok közmondásba is fogalmazták ezt a kiszámíthatatlan nagy-nagy erőt. »Emlékezz mindig a merészségre« — ezt a figyelmeztetést ajánlották ők az öntelteknek és a hatalmasoknak. Igen, emlékezzetek rá! Emlékezzetek, kiknek garázsaiban hadikocsik légiója áll, kiknek hangáraiban bombavető- és vadászgépek sokasága várja a hódító parancsot, emlékezzetek rá, hogy van valami, mi mértékkel nem mérhető, mi mennyiséggel el nem nyomható, mi számokkal nem számítható, és mi önteltséggel le nem mosolyogható, emlékezzetek mindig a magyar nemzet legyőzhetetlen hősi tulajdonságaira. Természetes, hogy a mi mostani lelkes csodálatunk a magyar repülőhuszárok kárpátaljai és felvidéki vitézségének szól legelsősorban. Szívünkig hatott a nagy valóság, hogy íme kifosztásunk és lebéklyózásunk után is, szerényebb és kevesebb eszközzel is, győzhetetlen maradt a magyar katona. De ezenfelül nem akarunk fösvények vagy igazságtalanok lenni az iránt a büszke nemzeti öntudat iránt sem, amelyet a magyar kormány tanúsított ezekben a napokban. Bár ezután is gondosan bírálni fogjuk a kormányzat cselekedeteit a nemzet érdekeinek szemszögéből, s eleve visszautasítjuk azt az alacsony föltevést, hogy mi a mostani nagy magyar sikert csak »ürügynek« használjuk ahhoz, hogy leboruljunk »a hatalom dicsősége« előtt, a silány és sivár lelkeknek ezek az előrelátható gyanúsításai nagyon elégtelenek hozzá, hogy mi megtagadjuk a nyílt és boldog együttérzést attól a kormánytól, amelynek volt ereje és bátorsága a mindenekfölötti magyar szempontot rettenthetetlen védelmébe venni. Dicsőség illeti a huszáros magyar repülőembereket, kik életüket kockáztatva mutatták meg a világnak a magyar nemzet lebecsülhetetlen erejét, de ugyanígy dicsőség illeti az államférfiakat, kik erre a feakcióra engedélyt és útmutatást adtak. Ismétlem: mi sohasem fogunk a hódolattól való haldoklás kritikátlan és erkölcstelen mocsaraiba süllyedni, de ma kötelességünk lett, hogy igazat szolgáltassunk a magyar érdekek öntudatos védőinek és hálát adunk ezerszeresen, hogy ebben a döntő pillanatban valódian magyar s valódian történelmi gondolkozás és férfiak állottak a kormányelnöki, külügyi és honvédelmi poszton. Mert bizony elképzelhetjük, hogy ez másként is történhetett volna. Gondolatjelet írok ide, hogy az olvasó gondolkozó szünetet tarthasson, s az ő képzeletére, ösztönére és annyiszor tévedhetetlennek bizonyult ítéletére bízzam: kitől és kiktől kellett volna féltenünk a magyar életérdekek bátor megváltását, ki és kik nem, álltak volna elő oly magyar s történelmi öntudattal, mint ahogy a mi mostani kormány vezetőink kiállottak. Mert bizony el lehet képzelni, hogy bankári szűkkeblűség és kispolgári pozícióféltés dönthetett volna azok helyén, kik most magyar bátorsággal s egy régi nagy nemzet hagyományai szerint cselekedtek. Legyen hála Istenünknek, hogy ilyen új férfiaknak kezében volt a kormányrúd — s nem másoknak — mikor elkövetkezett a nagy színvallás órája. Nem egészen véletlen, hogy éppen azon a napon, amikor a magyar repülőkatonák semmivé tették az ellenség próbálkozását, sőt megtorolták a mi falvaink és városaink ellen megkísérelt támadást, nem lehet egészen véletlen, hogy ugyanakkor röpítette világgá a hír a mi nemzetünk nagy barátjának, Mussolininak a hatalmas megnyilatkozását, amelyből valljuk meg — miránk az a mondat hatott legerősebben, mely ítéletet mondott egy elpusztult nemzetről, kiknek sorában egyetlen férfi nem akadt, hogy fegyvert ragadjon hazája védelmében. A mi magyar pilótahuszárjaink hősi teljesítménye után, bizony, nem lehet kétség fölötte, hogy minket máshova kell sorozni, mint a kézfölemelő, tűzhelyüket nem védő, fütyülő és siránkozó »legionisták« csoportjába. Ezer év óta él a magyar nép a Kárpátok magas bérceinek s a Duna és Tisza szelíd völgyeinek földjén. Közben viharok jöttek északról és délről, keletről és nyugatról. De mi láttuk elmúlni Ázsia számolatlan hordáinak önkényurait épúgy, mint Európa ránktörő hatalmasainak lebírhatatlannak látszott uralmát. Bizony, nem nekünk kell most sem félnünk. Az örök nemzet hálája fizet érte, ha mi most is hűségesek maradunk, ha porhüvelyünk jólétét, javaink pillanatnyi sorsát, pozíciónk kockáztatatlanságát nem fogjuk többre értékelni, mint magyar utódok jövendőjét. Amit a nagyvilág hírvivői hisztériásan félelmesnek híresztelnek, a fölött mi joggal mosolyguunk azzal az öntudattal, mit végül mindig győztes magyar apák büszke öröksége juttatott nekünk. S megnövelte kedvünket, fölfokozta hitünket a repülőhuszárok hősisége, s a magyar kormány bátor helytállása. Bár hasonló magyar öntudat irányítaná a mi kormányférfiaink cselekedeteit — amikor belső kérdéseink elintézéséről van szó. Bár hasonló bátorságot s férfias erőt mutatnának ők, ha nem a külső ellenség, hanem a belső széthúzás szörnyűségei ellen kell megharcolniok. Mert hiszen ha ők ma azt a magyar történelmi tudatot befelé is győzelemre viszik, amelyet kifelé megmutattak, akkor nekünk nem kellene többé semmit aggódnunk. Mngia és Franciaország minden segítséget megad Lengyelországnak, fia függetlensége megvédésére fegyvert fog Chamberlain rendkívüli jelentőségű nyilatkozata az alsóházban a most folyó diplomáciai tárgyalások tartamára Lengyelországnak nyújtandó segítségről Sorsdöntő napok előtt áll Európa Chamberlain pénteken délután elmondotta az alsóházban két nap óta várt nyilatkozatát. Az angol miniszterelnök a drámai pátoszú ülésen bejelentette: ha Lengyelországot támadás érné s e támadás elhárítására fegyverhez nyúlna, úgyAnglia és Franciaország minden lehetséges segítséget megért számára. Bizonyos fokig — persze inkább formailag, mint tartalmilag — beszűkíti ezt a valóban nagyjelentőségű nyilatkozatot az a kikötés, hogy ez a francia-angol garancianyújtás egyelőre csupán a most folyó diplomáciai tárgyalások tartamára szól; mint ismeretes, ezek az angol kezdeményezésre megindult tárgyalások egy több hatalom által aláírandó »békegaranciaegyezmény« megteremtésére irányultak. Az utóbbi napokban megsűrűsödtek azok a híresztelések, amelyek Lengyelország bizonyosfokéi veszélyeztetettségéről számoltak be. Chamberlain angol miniszterelnök a pénteki alsóházi ülés kezdetén nyomatékosan hangoztatta, hogy ezeknek a híreknek hitelességét mindmáig semmi sem igazolta. A magyar közvélemény kétségte