Pesti Napló, 1939. április (90. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

Budapest, 1939 90. évfolyam 75. szám­r a 7 , 4 *—- / g%penc)­ Szombat, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ff SZERKESZTŐSÉG Egy hóra .. ..— pengő ■ Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér ■ni7C!lTlT W A 1W i\ -jpj ill Pg| SWl |j| g|| p| Telefon: *145-552,*146-419 SI na | a M m ifi j§ fü BV JW Jegypénztár,hirdetési-,élőül*. Ha m KlV flHHB BSstin «ato W dHb eS9h 4M '«V tési-, utazási- és könyvosztályx Vasárnap............32 fillér VII., Erzsébet körút 18-20 1Megegyezett a bizottság a magyar-szlovák határ megvonásában Egy huszárbravúr lelki hatása írta: Dr. LIPTÁK LÁSZLÓ Úgy érzem, kár és hiba volna hallgatni róla, hogy mi, magyar emberek, néhány nap óta magasabbra emelt fejjel és biztosabb szív­vel tekintünk a nagyvilágba. Nemzetünk cso­dálatos katonai erényei, fajtánk páratlan te­hetségei, veszély idején megsokszorozódott bátorságunk, semmiféle mammuti hatalomtól vissza nem rettenő hősiségünk, íme újból tel­jes fényükben ragyognak. A felső Tiszavölgy, ahol már annyiszor lengtek a szabadság hadi zászlai s a fehérfejű kárpáti hegycsúcsok, me­lyek ezer év óta állanak őrséget egy rokonta­lan nemzet álmai fölött, most ismét tanúi vol­tak a változhatatlan magyar vitézségnek. A mi népünk ma megint úgy áll Európa színe előtt, mint egykor, amikor Bulcsú vezér csapata nyolcezer kilométert ült egyhuzam­ban nyeregben s körülnyargalta Párizs váro­sát és harcolva megjárta a Pireneusok hágóit­­ — vagy amikor Nyugat fejvesztett tanácsta­lansága közben az ozmán pogány áradás ellen egyedül a szigeti, egri és kőszegi magyar ka­pitányok »magatartása« jelentett »pozitívu­mot« Újra bebizonyosodott, amiben hinni mi sohasem szűntünk, hogy tömegnél, anyagi gazdagságnál és technikai fölszereltségnél ezerszer több a férfiszívek félelmetlensége, s a semmi küzdelmekben el nem hanyagolható ügyesség, ötletesség, lélekjelenlét , huszár­bravúr. Régi latinok közmondásba is fogalmazták ezt a kiszámíthatatlan nagy-nagy erőt. »Em­lékezz mindig a merészségre« — ezt a figyel­meztetést ajánlották ők az öntelteknek és a hatalmasoknak. Igen, emlékezzetek rá! Em­lékezzetek, kiknek garázsaiban hadikocsik légiója áll, kiknek hangáraiban bombavető- és vadászgépek sokasága várja a hódító paran­csot, emlékezzetek rá, hogy van valami, mi mértékkel nem mérhető, mi mennyiséggel el nem nyomható, mi számokkal nem számít­ható, és mi önteltséggel le nem mosolyogható, emlékezzetek mindig a magyar nemzet legyőz­hetetlen hősi tulajdonságaira. Természetes, hogy a mi mostani lelkes csodálatunk a magyar repülőhuszárok kárpát­aljai és felvidéki vitézségének szól legelső­sorban. Szívünkig hatott a nagy valóság, hogy íme kifosztásunk és lebéklyózásunk után is, szerényebb és kevesebb eszközzel is, győzhe­tetlen maradt a magyar katona. De ezenfelül nem akarunk fösvények vagy igazságtalanok lenni az iránt a büszke nem­zeti öntudat iránt sem, amelyet a magyar kor­mány tanúsított ezekben a napokban. Bár ez­után is gondosan bírálni fogjuk a kormányzat cselekedeteit a nemzet érdekeinek szemszögé­ből, s eleve visszautasítjuk azt az alacsony föltevést, hogy mi a mostani nagy magyar sikert csak »ürügynek« használjuk ahhoz, hogy leboruljunk »a hatalom dicsősége« előtt, a silány és sivár lelkeknek ezek az előrelát­ható gyanúsításai nagyon elégtelenek hozzá, hogy mi megtagadjuk a nyílt és boldog együttérzést attól a kormánytól, amelynek volt ereje és bátorsága a mindenekfölötti ma­gyar szempontot rettenthetetlen védelmébe venni. Dicsőség illeti a huszáros magyar re­pülőembereket, kik életüket kockáztatva­ mu­tatták meg a világnak a magyar nemzet lebe­csülhet­etlen erejét, de ugyanígy dicsőség illeti az államférfiakat, kik erre a fe­akcióra en­gedélyt és útmutatást adtak. Ismétlem: mi sohasem fogunk a hódolat­tól való haldoklás kritikátlan és erkölcstelen mocsaraiba süllyedni, de ma kötelességünk lett, hogy igazat szolgáltassunk a magyar ér­dekek öntudatos védőinek és hálát adunk ezerszeresen, hogy ebben a döntő pillanatban valódian magyar s valódian történelmi gon­dolkozás és férfiak állottak a kormányelnöki, külügyi és honvédelmi poszton. Mert bizony elképzelhetjük, hogy ez másként is történhe­tett volna. Gondolatjelet írok ide, hogy az olvasó gondolkozó szünetet tarthasson, s az ő kép­zeletére, ösztönére és annyiszor tévedhetetlen­nek bizonyult ítéletére bízzam: kitől és kiktől kellett volna féltenünk a magyar életérdekek bátor megváltását, ki és kik nem, álltak volna elő oly magyar s történelmi öntudattal, mint ahogy a mi mostani kormány vezetőink kiál­lottak. Mert bizony el lehet képzelni, hogy bankári szűkkeblűség és kispolgári pozíció­­féltés dönthetett volna azok helyén, kik most magyar bátorsággal s egy régi nagy nemzet hagyományai szerint cselekedtek. Legyen hála Istenünknek, hogy ilyen új férfiaknak kezében volt a kormányrúd — s nem mások­nak — mikor elkövetkezett a nagy színvallás órája. Nem egészen véletlen, hogy éppen azon a napon, amikor a magyar repülőkatonák semmivé tették az ellenség próbálkozását, sőt megtorolták a mi falvaink és váro­saink ellen megkísérelt támadást, nem lehet egészen véletlen, hogy ugyanakkor röpítette világgá a hír a mi nemzetünk nagy barátjának, Mussolininak a hatal­mas megnyilatkozását, amelyből vall­juk meg — miránk az a mondat hatott leg­erősebben, mely ítéletet mondott egy elpusz­tult nemzetről, kiknek sorában egyetlen férfi nem akadt, hogy fegyvert ragadjon hazája védelmében. A mi magyar pilótahuszárjaink hősi teljesítménye után, bizony, nem lehet kétség fölötte, hogy minket máshova kell sorozni, mint a kézfölemelő, tűzhelyüket nem védő, fütyülő és siránkozó »legionisták« cso­portjába. Ezer év óta él a magyar nép a Kárpátok magas bérceinek s a Duna és­ Tisza szelíd völ­gyeinek földjén. Közben viharok jöttek észak­ról és délről, keletről és nyugatról. De mi lát­tuk elmúlni Ázsia számolatlan hordáinak önkényurait épúgy, mint Európa ránktörő hatalmasainak lebírhatatlannak látszott ural­mát. Bizony, nem nekünk kell most sem fél­nünk. Az örök nemzet hálája fizet érte, ha mi most is hűségesek maradunk, ha porhüve­lyünk jólétét, javaink pillanatnyi sorsát, pozí­ciónk kockáztatatlanságát nem fogjuk többre értékelni, mint magyar utódok jövendőjét. Amit a nagyvilág hírvivői hisztériásan félelmesnek híresztelnek, a fölött mi joggal mosolyguunk azzal az öntudattal, mit végül mindig győztes magyar apák büszke öröksége juttatott nekünk. S megnövelte kedvünket, fölfokozta hitünket a repülőhuszárok hősisége, s a ma­gyar kormány bátor helytállása. Bár hasonló magyar öntudat irányítaná a mi kormányfér­­fiaink cselekedeteit — amikor belső kérdé­seink elintézéséről van szó. Bár hasonló bátor­ságot s férfias erőt mutatnának ők, ha nem a külső ellenség, hanem a belső széthúzás szörnyűségei ellen kell megharcolniok. Mert hiszen ha ők ma azt a magyar tör­ténelmi tudatot befelé is győzelemre viszik, amelyet kifelé megmutattak, akkor nekünk nem kellene többé semmit aggódnunk. Mng­ia és Franciaország minden segítséget megad Lengyelországnak, fia függetlensége megvédésére fegyvert fog Chamberlain rendkívüli jelentőségű nyilatkozata az alsóházban a most folyó diplomáciai tárgyalások tartamára Lengyelországnak nyújtandó segítségről Sorsdöntő napok előtt áll Európa Chamberlain pénteken délután elmondotta az alsóházban két nap óta várt nyilatkozatát. Az angol miniszterelnök a drámai pátoszú ülésen bejelentette: ha Lengyelországot támadás érné s e támadás elhárítására fegyverhez nyúlna, úgy­­Anglia és Franciaország minden lehetséges segít­séget megért számára. Bizonyos fokig — persze inkább formailag, mint tartalmilag — beszűkíti ezt a valóban nagyjelentőségű nyilatkozatot az a kikötés, hogy ez a francia-angol garancia­­nyújtás egyelőre csupán a most folyó diplomáciai tárgyalások tartamára szól; mint ismeretes, ezek az angol kezdeményezésre megindult tárgyalások egy több hatalom által aláírandó »békegarancia­­egyezmény« megteremtésére irányultak. Az utóbbi napokban megsűrűsödtek azok a híresztelések, amelyek Lengyelország bizonyos­­fokéi veszélyeztetettségéről számoltak be. Cham­berlain angol miniszterelnök a pénteki alsóházi ülés kezdetén nyomatékosan hangoztatta, hogy ezeknek a híreknek hitelességét mindmáig semmi sem igazolta. A magyar közvélemény kétségte

Next