Pesti Napló, 1939. április (90. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-30 / 98. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1989 április 19 Mitéki nem??? Írta: Bozzay Margit Amíg csak egy-két kíváncsi levelet kaptam, amelyekben főként férfiak érdeklődtek, hogyha mindenféle asszonyi problémák helyett miért nem foglalkozom ezekben a történelmi időkben korszerű kérdésekkel, addig az Asszonyok postájában adogattam meg a választ. Most azonban, mikor egy nap öt ilyen kíváncsi levelet hozott a posta, kénytelen vagyok a kérdéssel hosszasabban foglalkozni. Nem is a saját, hanem manden asszony, sőt talán minden ember szempontjából, mert hiszen az én szempontjaim mindig általánosan emberi szempontok. Korszerű kérdések: gyorsított fegyverkezés... flottanövelés... Roosevelt békeüzenete... Chamberlain beszéde ... Hitler beszéde... szovjetegyezmény ... tengelypolitika... egyensúlypolitika... kötelező angol hadiszolgálat... egymilliárdos angol hadiköltségvetés... háború... háború... háború... Ezekkel szenvedem reggel végig az újságot... Ezekkel délben... Ezekkel délután... Tizenhat oldalból tíz, nyolcból hat ezekről a dolgokról beszél. Szeptember óta ezekről... Szüntelenül ezekről... Amíg olvasom, miután letettem, mintha feketeruhás, gyászfátyolos asszonyok, síró gyermekek rajzanának körülöttem, mintha a tornyok lélekharangja szólna és mintha messziről fekete posztóval bevont dobok peregnének tompán, gyászosan, sírón a világ... az egész világ ravatala felett. Szeptember óta reggeli mellé, mint elengedhetetlen tartozékot, mindennap kapunk egy, két, tíz olyan politikai, diplomáciai hírt, amelytől, ha nem vagyunk az eszünkre süketek, ugyancsak elgondolkozhatunk. Megkapjuk ugyanezt étvágycsinálónak délben, és megkapjuk áloműzőnek este... Ha akarjuk, ha nem... Mert ha azzal akarunk védekezni, hogy nem olvasunk újságot, ezeket harsogja a rádió. Ha nem nyitjuk ki a rádiót, ezt halljuk villamoson, autóbuszon, óceán, társaságban, fodrásznál, mindenütt. Nem tudunk szabadulni tőle. Mint a méreg beleeszi magát a vérünkbe, a pórusunkba, az agyunkba, a lelkünkbe, az egész életünkbe, az öntudatlan álmainkba. Megnehezíti minden pillanatunkat, megfagyasztja minden mosolyunkat, elhervasztja, minden tervünket, megkeseríti a csókunkat, feldúlja, szétrombolja minden... minden szépségét, értékét, tartalmát, célját az életünknek. És így van mással is. Mindennel. Minden gondolat, érzés, tett mélyén ott van a rém. A pokolbeli rém, amely srapnelt, ágyúgolyót, gránátot okád, amely halálos gázokat lehel és amely szörnyű tank lábaival úgy gázolja le a világot, hogy nem marad utána más, mint emberroncsok és csonka falak.* És künn süt a nap... Úgy ent, olyan tisztán, forrón, édesen, életet adón és életet nevelőn, ahogy nem minden tavasszal sütött. Az ember jár az uccán és érzi: lebeg a napsütésben ... Ül a balkonján hátrahajtott fejjel, lezárt szemekkel és ahogy érzi a nap lágy, mondhatatlanul jóleső melegét, arra gondol, milyen jó volna, ha most valaki megcsókolná ... Jár a parkokban a lángoló tulipánágyak, nevető, emberarcú árvácskák, bódító illatis jácintok között, az ezüstös, meg átlátszó, meghatóan üde zöldlevelű fák lombja alatt, amelyek még úgy áteresztik a fényt, mint nők kalapján a színes fátyol, könnyű a lépte és mosolyog és valami egészen édes, jó érzés kering benne és arra gondol: gyönyörű az élet .. És hall az ember egy bókot és az utcán, villamoson, társaságban egy férfi ráejti és rajta felejti a szemét: jól esik, mert érzi, még... nem múlt el mindem És megwBRSM konyhapénze terhére egy óriási csomó tulipánt és otthon színek szerint külön válogatja és telerakja velük a lakását és nagyon örül nekik és napról-napra nézi, hogyan nyúlnak Itt mindig hosszabb, mindig hajlósabb szárakon a vázákból és nem fáj neki, hogy baj van az adója, meg a házbére körül.. És nézi a pálmáin láthatón növő új levelet, amely mint hegyes kard nyúlik ki a többi nyílt, lengő levél közül ée várja, hogy mikor tárja szét az ujjait... És nézi, figyeli a többi növényt is, amelyek kertet, udvart varázsolnak az otthonába és amelyekben szinte láthatóan kering az új nedv, az új élet, az új öröm... És este, egésznapi munka után, amikor egy könyvvel ül a teája mellett és az elmaradhatatlan ceruzával szép szavakat, új, érdekes kifejezéseket húz alá és boldog, hogyezek a szép kifejezések vannak és ezeknek a kapcsán úgy eljátszik a szép szavakkal, a szívén, vérén átremegő versek soraival, új versek megmozdulásának, ébredésének vágyával, mint gyerek a színes üveggolyókkal, mosolyog, mert a szavakon kívül elfelejtett mindent... És mikor odaáll a szekrénye mellé és egyenként kezébe veszi a tavaszi, nyári ruháit, töpreng azon, hogy melyikkel mit lehetne csinálni, hogy megint úgy hasson, mint az új és megint benne legyen az egész május és az egész forró nyár, akkor csak aszszony, hála Istennek, csak asszony, aki még a halálban sem mond le arról, hogy szép és vonzó legyen... És mikor leül az íróasztalához és felveszi készülő regénykéziratát, amelynek írásában a külső csúf dolgok mindig megzavarják és nyakig belemerül, belemenekül, látja, hogy igen... ez az ő talaja és ebből azért sem engedi magát kirángatni. * Künn süt a nap... Úgy süt, ahogyan csak ritka tavasszal sütött. Úgy süt, mintha ez a tavasz végtelen évezredek óta ott állt volna a tavaszok mögött várva, amíg rákerül a sor. Az ég olyan kék, mint Velencében a kék lagúnák fölött, vagy a francia Riviérán, ahol most szegfűmezők nyílnak, jácint-, nárciszligetek illatoznak, rózsaerdők ringanak, ahol az olajfák ezüstlevelei között aranyvirágokból száll a kábító parfüm, ahol az agave négyezer virága most bomlik ki a húszméteres szárból, ahol rhododendron- meg jázminkerítések mögött napoznak a nők... De itt is ... Itthon is... A parkok tele vannak nevető virágokkal, a hegyek oldala, mint ezerszínű isteni zöld szőnyeg ereszkedik a völgybe. Az uccasarkokon annyi a virág, hogy el kell költeni rájuk a konyhapénzt, sőt egyéb pénzt is. A nők rövid ruháikban, tarka fátyolaikkal, majdnem mint szépek és fiatalok, a férfiak szemében, még az öregekében is kis kalózkodó mosoly. A gyerekek még hangosabban nevetnek és a felserdült fiatalságnak még nehezebben megy a tanulás. Ez mind van ...Ez mind itt van. Itt, körülöttünk, bennünk. _Éppen úgy, mint a történelmi levegő, mint az örökösen visszatérő nagy pillanatok, mint az ezerszer hangoztatott sorsdöntő órák. Miért ne ezekkel foglalkozzam hát? Mikor ezek szebbet adnak és többet adnak. Mikor ezek mind adnak, a másikak meg mind elvesznek. Mikor ezek szivárványt borítanak ránk, a másikak meg gyászfátyolt. Miért írjak korszerű dolgokról, mikor azoktól megdermed a szívünk, miért lövedékekről, amelyekből egyetlen darab 10.000 pengő, amikor tíz fillér a legszebb, legszínesebb tulipán. Nem akarok szomorúságot írni, nem akarok szomorúságot adni._ El akarom hitetni magammal és másokkal, minden asszonnyal, hogy még mindig... azért is... még mindig a szépség, az élet, a szerelem, a mosoly az élet értelme és célja a munkán és a munka fenmaradásán kívül. Nem akarok azokra a dolgokra gondolni, hinni akarok annak a csodának a lehetőségében, hogy azok, akik a világ sorsát intézik, akik a mi sorsunkat, életünket és az utánunk következőket intézik, mégis rájönnek majd, rá kell jönniök, hogy az életet, amelyet nem lehet visszaadni senkinek, nem is lehet elvenni senkitől. Nem akarok harangokat félreverni, örökösen történelmi pillanatokat élni, mindig érezni a sorsdöntő órák súlyát, mindig riszketni a következő perctől, dátumtól ... Örülni akarok a napnak, a kék égnek, a virágoknak. Nézni akarom a szemközti tenniszpályán önfeledten játszó fiúkat, lányokat, akiknek minden mozdulata ritmus és tavasz és a korosabb embereket, akik a játékkal akarnak hasonlóan fiatalok lenni. Jókedvűen akarok teázni a fiaimmal, barátaimmal, írni akarok verset, regényt, örülni akarok szép szavaknak és simogatásoknak és meg akarom venni... feltétlenül meg akarom venni azt az emprimét, amelyet annyira megkívántam. Hát ezért... NYÁR A szenvedélyes strandolók és sportolók csak egy kis napsugárra várnak, hogy kimehessenek Dunára evezni, vagy valamelyik strandra napozni. Ilyenkor jó a nadrág és a short. Tavalyi kétrészes fürdőruhánkat is jól használhatjuk, ha az első rajzon látható kis globnis szoknyával és boleróval egészítjük ki. 1A short, fehér lenvászonból készül, a blúz piros, vagy kékcsíkos. Harmadik rajzunkon szürke flanelt, vagy kötött nadrágot mutatunk be bordó pulloverrel. A hölgyek általánosan kedvelt viselete nyáron a dirndli. Rajzunkon bemutatott dirndli sötétkék szoknyából és fehér moll blúzból készül. (Készülhet esetleg mintás taft szoknyából és zsorzsett blúzból.) A drindli alá fehér hímzett alsószoknyát viseljünk. Porzsolt Éva . ZJT23 AssvautyöU padára Színire. Okos a levele, érvei is részben helytállók, de hiába, meggyőzni nem tud. Sem maga, sem más. Mert mindig, minden levél és eset, ellenérv és példa csak azt bizonyítja, hogy a kivételek ellenére is a nő a kihasznált, a megrövidített. Olyan egyszerű a magyarázat. A férfi, — ha nem is mindig az általános értelemben — de az erősebb és a társadalom, a törvény sokkal többet adott neki, mint a nőnek. És mert a férfi minden inkább, mint szent, természetesen, ha úgy hozza a kedve, hangulata vagy érzése, ki is használja ezeket az előnyöket a saját javára. Hogy a nő is ugyanígy kihasználná? Lehet. De nem egészen bizonyos, mert a nő másfajta, mint a férfi és ha ki is használná, másként használná ki... Hogy kapok-e férfi leveleket is, amelyekben a férfi panaszkodik a nőre? De menynyire. És bizony, minden nőpárti voltom mellett, nem egyszer a férfinak adok igazat. Az ellenrovat nem volna rossz, és bizonnyal a nők éppen úgy sokat tanulnának a rovatból, ahogy maga szerint sokat tanulnak a férfiak is a Női Naplóból. írjon bármikor, minden hozzászólást szívesen veszek. Marosiné: Tudtommal még egy Nogi nincs, sőt nem is volt, de Dekobra azért szerepeltethette regényeiben, ha úgy tetszett neki. A felhozott példa nagyon jó, én is tudnék hasonlót eleget. Nem, a szerelemről nem tartottam előadást és nem is fogok, mert biztosan nem lenne objektív. Ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy az életnek ez a legszebb ajándéka a nőre nézve sokkal több szomorúságot rejt magában, mint a férfira és ezt elkeserítőnek tartom, meg rettentő módon igaztalannak. Köszönöm jó kívánságait és szeretettel köszöntöm. Szemüveg. Bárhova is megy, mindenhol fog boldogulni és mindenhol fog embereket találni, akik maga mellé állanak és segíteni fogják. A levelein keresztül érzem ezt. Köszönöm a jó véleményét, a szeretetét. Kicsit túlzó, de jól esik. Ne gondolja, hogy a panaszkodás csak azoknak esik jól, akik panaszkodnak. Nekem is jól esik, hogy érdemesnek tartanak a bizalomra. Mert erre nem minden ember érdemes. Panaszkodjon hát csak bátran, mindig szeretettel és segíteni, könnyíteni akarással hallgatom. Régi előfizető. Az az állás, sajnos, betöltetett. Ha lesz valami hasonló, ajánlatát továbbítom. A megjelölt napon nem leszek itthon, különben, bár az nem fogadónap, szívesen adtam volna egy órát önnek. Előkelő úri földbirtokos családnál szép helyen június hónapban fizető vendégként nyaralna fiatal házaspár. Anya, örülök, hogy megvigasztalódott és belátta, hogy nem szabad ilyen embertelenül szenvednie. A vers? Szép és meleg és igaz. Folytassa. Mária. Mi a dologról a véleményem? Ugyanaz, ami önnek. Hogy az illető bitangul viselte magát. Hála Istennek, hogy túl van a dolgon és ilyen fölényes nyugalommal beszél róla. Igen. Minél nagyobb a méltatlanság, amellyel bántanak bennünket, annál könnyebb és gyorsabb a gyógyulás. A természetnek ez is egyik remek védekezése. Házikisasszonynak menne szerény fizetésért németül, franciául beszélő, varráshoz értő intelligens nő. g. t.