Pesti Napló, 1939. szeptember (90. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-01 / 199. szám

Budapest, 1939 Teljes heti rádióműsor 90. évfolyam 199. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..5 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap...........32 fillérPESTI NAPLÓ Főszerkesztő : GRATZ GUSZTÁV tó. m.^Vil/^ Péntek, szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL« VIL­lern Rákóczi út 54. Telefon :*145-559,*146-41a Jegypénztár, hirdettés*, előfize*­tési-, utazási- és könyvosztályj­án„ Erzsébet körút 18-20 Végsőkig kiéleződött az európai helyzet Németország közzétette tárgyalási javaslatát, amely szerint 1. Danzig azonnal Németországhoz, 2.Gdynia marad, 3. a korridor hovatartozandóságáról népszavazás döntene egy év múlva Mivel a Berlinbe hívott lengyel megbízott nem jött el, a német kormány gyakorlatilag elutasító­nak tekinti javaslatait Anglia mozgósította tengeri és légi haderőinek tartalékait A válság háborús vagy békés megoldásá­nak, illetőleg e megoldás lehetőségének utolsó percei előtt áll a világ. Az egyre gyorsabban rohanó események e pillanatban annyira önmagukért beszélnek, hogy szinte feleslegessé tesznek minden kom­mentárt. A német kormány csütörtökön este közzétette azt az ajánlatot, amelyet a válság megoldásának módozataként Anglia elé ter­jesztett. Ez a megoldási tervezet 16 pontból áll s leglényegeseb elgondolásai szerint.Dan­zig, mint tisztán német város, azonnal vissza­térne a Német Birodalomhoz, Gdynia kikötője viszont a megfelelő utakkal együtt elvitatha­­tatlanul lengyel birtokban maradna, míg a korridor sorsáról egy év múlva népszavazás döntene A következő 12 hónap alatt az úgyneve­zett folyosó teljhatalmú igazgatását a Saar­­vidék statútumainak példájára, egy angol, francia, olasz és orosz delegátusokból álló bizottság venné át, amely egyben ügyelne a népszavazás rendjére és nyugalmára. Nép­szavazásra jogosult lenne mindenki, aki 1918-ban a korridor területén lakott, vagy ott született. A szavazás egyszeri­ szótöbbséggel döntene a korridor hovatartozandóságáról. Abban az esetben, ha a korridort a népszava­zás akár Németországnak, akár Lengyel­­országnak juttatná, a másik fél jogos igényei­nek biztosítására, autóút, illetőleg négy sín­páros átmenő vasút épülne a folyosón keresz­tül. A német, illetőleg lengyel területen ma­radt nemzeti kisebbségek gazdasági és kul­turális igényeiről külön kisebbségi szerződé­seket kötne Berlin és­­Varsó. A német kormány még augusztus 28-án közölte az angol nagykövettel, hogy amennyi­ben augusztus 30-ig lengyel megbízott érkez­nék Berlinbe, úgy német részről hajlandóak lennének megvitatni vele ezt a tervet. A len­gyel megbízott azonban nem érkezett meg,­­ sem augusztus 30-án, sem később. Amikor né­met részről végül megkérdezték Lipski ber­lini lengyel nagykövetet, hogy nincs-e mód­jában állást foglalni a német javaslattal szem­ben, a lengyel diplomata kijelentette, hogy erre sem megbízatása, sem felhatalmazása nincs. A német kormány ilyen körülmények között javaslatát gyakorlatilag visszautasí­­tottnak tekinti. Ennek a ténynek távolabbi következ­ménye az, hogy szünetelnek a további angol­német megbeszélések, annál inkább, mert — Berlin felfogása szerint — az angol javasla­tok mindezideig általános jellegűek voltak s csupán a második angol jegyzék közölte, hogy Anglia hajlandó bizonyos értelemben közvetíteni Berlin és Varsó között. Ez a köz­vetítés, mint most utólag megállapítható, abból állott, hogy az angol külügyminiszté­rium megjegyzés nélkül továbbította Var­sóba a német javaslatot. Varsó válasza erre a javaslatra abból állott, hogy a lengyel kor­mány elrendelte az általános mozgósítást... Rendkívül komor perspektívákat jelez az utolsó három nap folyamán lezajlott poli­tikai tényeknek és diplomáciai tárgyalások­nak ez a csoportosítása. A német közlemény­ből ugyanis megállapítható, hogy: 1. Varsó még tárgyalási alapnak sem fogadta el a né­met javaslatot, 2. a német-angol megbeszélé­sek legalább is egyelőre megszakadtak, 3. nincsen újabb terv a német-angol, illetőleg német-lengyel kapcsolatok felvételére. Az egyre jobban kiéleződő krízisek megoldási kísérleteinek lélektanához tartozik azonban, hogy­ a tárgyalásoknak — még a nyitvánvak­­lóan meghiúsulásra ítélt meddő tárgyalások is — egy pillanatra sem szabad megszakad­­niok, nehogy a félbenmaradt diplomáciai megbeszélések helyett a fegyverek kezdjék meg az akciót. Főleg ezért látszik rendkívül veszedelmesnek a jelenlegi tárgyalási szünet,­­ eltekintve azoktól a nagyon is pozitív ka­tonai rendszabályoktól, amelyeket visszafej­leszteni még akkor is roppant munka lenne, ha valamely megfelelő tárgyalási alapot sike­rült volna találni. Elsősorban a csütörtökön este elrendelt újabb angol mozgósításra gondolunk, amely a haditengerészet, illetőleg a légiflotta eddig nem mozgósított csoportjait aktiválta; ilyen­módon az angol katonai erők ma már elérték a teljes mozgósítás állapotát, noha ebben a mozgósításban a szárazföldi haderő a sajátos angol helyzet miatt nem vesz kontinentális arányokban részt. Hasonlóképpen nyugtala­nító jelnek kell tartanunk azt a körülményt is, hogy London kiürítése, illetőleg a polgári lakosság elszállítása teljes erővel folyik, hogy Anglia és a kontinens között megszakadt a telefonösszeköttetés s nyilván már ma a ber­lini és bécsi telefonforgalomban is igen nagy­arányú korlátozások várhatók. Olaszország ugyancsak a legnagyobbszabású intézkedése­ket hajtja végre; légvédelmi gyakori,á­s­ folynak valamennyi nagyvárosban, a női aggokat és gyermekeket vidékre szállítják vasúti és közúti forgalmat, a benzin- és a gyarma­táru fogyasztást nagymértékben korlá­tozzák, s ugyanakkor a fegyveres erő jelen­tékeny egységeit is készenlétbe helyezik. * A végkifejlődés óráit éljük. Ha ezekben az órákban nem sikerül az egymással szem­ben álló két fronton kölcsönös áldozatok árán olyan megegyezési alapot találni, amelyen állva a tárgyalások tüstént megkezdődhetnek, i­mepot nem­ fogja elkerülhetni a háborút.

Next