Pesti Ujság, 1941 (3. évfolyam, 224-298. szám)

1941-11-10 / 257. szám

min. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM PK­N­ Tanítók, tanárok, iskolafenntartók Irta: Maróthy Károly A képviselőház most kezdi meg az 1942. évre előirányzott költségvetés tárgyalását a val­lás- és közoktatásüggyel. Ez a tárca a legnagyobb érdeklődést kelti: szülők, nevelők, iskola­­fenntartók nagy tömegei az érdekeltek. Nem sajnálhatjuk a pénzt a kultusztárcától, mert akkor egészségtelen, düledező­­falú lesz az iskola, ahova a jövő reménysége jár, akkor elnéptelenedik a tanítói, tanári pálya. Az ország területgyara­podása máris igen nehéz fel­adatok elé állítja a magyar kultúr­a vezetőit. Éppen most tértünk át a nyolcosztályú ele­mire is, ami szintén több taní­tót igényel, így érthető, ha hir­telen tanító- és tanárhiány ál­lott be, úgyannyira, hogy az iskolafenntartó nem kap a meg­ürülő állásokra pályázót. Régeb­ben, az iskolanyitás előtt, augusztusban és szeptemberben legfeljebb negyven pályázati hirdetmény jelent meg, most a Néptanítók Lapjának novem­beri számában 214 hirdetmény 236 tanerőt keres, s bizony jó­részt hiába. A helyi hatóságok végső tanácstalanságukban már képesítés nélküli helyettesekkel, vagy fegyelmi úton elmozdított tanerők munkába állításával is kísérleteznek. Az még nagyon jó eset, ha nyugdíjas kisegítő­höz jutnak. Van olyan falu, amelyben most, november köze­pén, sem kezdhették meg a ta­nítást. Az iskolaszék azon töri a fejét, hogy „kölcsönadja“ a gyermekeket a szomszéd község iskolájának és mindaddig be­fuvaroztatja őket, amíg tanító nem körülközik. Tanárokkal sem állunk sokkal jobban, fő­képpen a polgári iskolákban. Hol tartunk azoktól az időktől, amikor a pályázatok kizárták az elégséges minősítésű jelent­kezőket és a­­ nőket. Sajnos, a hiánypótlás lehető­sége sem vigasztalóbb. A tanító­képző intézetekbe való felvétel­,­hez régebben pártfogó kellett és jeles bizonyítvány. Ma ott tartunk, hogy a tanítóképzés legutóbb megszabott időtarta­mát kénytelenségből ismét öt évre kellett leszállítani. A líceumok is kezdenek elnép­telenedni, de már az okleveles tanítók is szívesen képződnek át más pályára. Egész járvány­szerű a gazdasági pályák felé és más foglalkozási ág felé, pl. a katonatiszti pálya felé való tódulás. Ha keressük a nevelői pályá­ról való eltájékozódás okait, ezekre bukkanunk. A munka­teljesítmény megkövetelése igen nagy, különösen faluhelyen az egy-két tanerős iskolánál. Az előlépési viszonyok kedvezőtle­nek a kezdőévekben és nem ad­nak lehetőséget később sem a munkakör tágítására. A mellék­­foglalkozások alacsony díjazá­­súak, vagy díjtalanok. A tanító­­képzés felemelésével nem jár együtt a megfelelő fizetésren­dezés., A tanítói és tanári állás társadalmi értékelése lemaradt fokon áll. A falusi tanítói laká­sok sok helyen korszerűtlenek, a falusi tanító gyermekeit nem tudja tovább taníttatni, nincs intézményesen megoldva a csa­ládos tanító városbajutása. Az isk­olafenntartók helyzete sem valami rózsás. Azok a köz­ségek, amelyekben állami isko­la van, boldog helyzetben van­nak szemben azokkal a közsé­gekkel, amelyekben hitvallásos iskola van, mert itt nagyobb­részt a község lakóit terhelik a fenntartás költségei. Azok a községek, amelyek népszaporo­dása örvendetes, ahol a csalá­dok népesek, egyenesen hátrá­nyosabb helyzetbe kerülnek a többi községeknél, mert minél több a gyermek, annál több ta­nító, annál nagyobb iskola kell. Ezt a visszás helyzetet kellene leggyorsabban megváltoztatni és a terheket ezekben a közsé­gekben méginkább az államnak kellene átvennie. * A polgári iskolák mostoha­­gyermekei a kultusztárcának. Ennek az iskolatípusnak leg­több tanulója szegénysorsból kerül ki, a taníttatás költségei mindamellett még mindig drá­gák, különösen a magántanu­lóké. Legtöbb iskolában a diák­egyenruha megkövetelése is külön teher volt a szegénysorsú szülőknek. A Bölcsészettanhallgatók Se­gítőegyesülete kérdőíveket adott ki tagjainak, amelyekből az derült ki, hogy 150 bölcsészet­­tanhallgatóból csak 80 szándé­kozik a tanári pályán maradni és közülük is mindössze 20 az, aki hivatásérzetből ment erre a pályára. Igen sokan éppen rossz anyagi helyzetük miatt választják ezt a pályát, ame­lyen házitanítóskodással koráb­ban tudják magukat kenyérhez juttatni. ♦ A kultusztárca költségvetésé­ben örvendetes javulást látunk a szakoktatás támogatása terén, de az alsófokú gazdasági okta­tásunk még így is kezdetleges állapotban van. Ugyanakkor, amikor az iparos- és kereskedő­pályára készülő fiúk már év­tizedek óta rendszeresen hozzá­jutnak tanonciskolájukhoz, a földműves életre előkészítő alsófokú iskola csak mutatóban akad itt-ott. A mezőgazdálkodó pályára induló fiúk 95 száza­léka valamirevaló elméleti szak­­képzettség nélkül vág neki rö­gös pályájának, pedig de szíve­sen tanulna, az ország pedig mérhetetlen hasznát látná a felkészült gazdáknak. A gazdasági átállítással és a keresztény magyar előretörés­sel nem tartott lépést az ipari és kereskedelmi szakiskolák és tanfolyamok kellő számban tör­ténő felállítása. Seregestül ma­radtak le a jelentkezők, akik számára még csak a jövő tan­évre sem tudunk biztatást adni. Pedig a zsidótörvény kellő végrehajtása az üzleti pályákra való nevelés megalapozottságá­nak kötelezettségével jár. A magyar törvényhozás előtt fekszik most a magyar kultúra ügye. Az illetékeseknek látniok kell, hogy akikre a szebb ma­gyar jövőt akarjuk bízni, azok­nak biztosítanunk kell a saját maguk és családjuk jövőjét is. Az iskolafenntartás terhét ará­nyosítanunk kell és fel kell készülnünk nevelés és szakkép­zés ter­én is a zsidótlanításra! A ,,Vöcsök" lezuhant, szörnyethalt a pilóta A vitorlázó repülők hármasha­tárhegyi pályáján tegnap délután súlyos szerencsétlenség történt.­­ Vörösmarti Kálmán 32 éves magántisztviselő a „Vöcsök“ nevű vitorlázógépével 15 mé­ter magasságban egy lég­örvénybe került, lezuhant és Vörösmartit holtan emelték ki a gép roncsai alól. 3 A Nyilaskeresztes Párt nagytanácsa foglalkozott a pártot ért támadásokkal „A szervezetek megingathatatlan hűséggel állanak a Párt és Szálasi Ferenc mögött“ A Nyilaskeresztes Párt november 8-án, szombaton délután 4 órakor tar­totta meg­ az Andrássy­ úti székház nagytermében november havi nagy­tanácsülését. Már a kora délutáni órákban népes csoportok érkeztek a Hűség Háza elé s mint később ki­derült, mindössze ketten hiányoztak a meghívottak közül és így körül­belül háromszáz megye- és járás­­vezető vett részt a teljes ülésen. Délután négy órakor jelent meg a kiküldöttek előtt Andréka Ödön, a szervezés országos vezetője, aki is­mertette a fontosabb rendeleteket és utasításokat. Ezután bejelentette a nagytanács tagjainak, hogy a párt november 19-én, Erzsébet napján úgy a legnagyobb, mint a legkisebb szervezetében megrendezi az Anyáim Napját. Ajándék a legtöbb­ gyermekes anyának Az Anyák Napján az Andrássy­­úti központ vendégül látja a Nyilas­, keresztes Párt azon anyáit, akik a legtöbb gyermekkel ajándékozták meg a nemzetet. Kellő ünnepség ke­retében emlékeznek meg majd ezek­ről az anyákról és valamennyien kedves ajándékban részesülnek a párt r­ezéről. — A nemzet és a faj alapja a család — mondotta Andréka — s ezért a párt vezetősége tudja köteles­ségét azon anyákkal szemben, akik szintén teljesítették köte­lességüket a nemzettel és a fajtával szemben. vakkal utasította vissza azokat a vádakat, rágalmakat és mocskolódá­­soik­at, amelyeket részben névtelenül, részben ismeretlen nevekkel megírt röpiratcok írói adtak ki a párt és a párt vezetője, Szálasi Ferenc ellen. Matolcsy Mátyás e szavainál az egész nagytanács percekig éljenezte Szálasi Ferencet. — Ezekre a röpiratokra és férc­művekre — fejezte be beszédét Ma­tolcsy Mátyás — csak egy lehet a válaszunk: fokozottabb hűség Szálasi Fe­renchez és fokozottabb munkateljesítmény a párttagok és a párt­tisztségviselők részéről. A majd egy óráig tartó beszámoló ezzel véget ért és a többszáz főnyi nagytanács tagjai hitben és kitar­­tásban megerősödve távoztak a Hű­ség Házából. Matolcsy Mátyás politikai beszámolója Közvetlenül a szervezetvezető fel­szólalása után — pontosan 5 órakor — vonult be a nagyterembe Szálasi Ferenc vezetésével a Nyilaskeresztes Párt vezetősége. Ebben a pillanatban mindenki felállt és kitörő tüntetéssel üd­vözölték a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét. Az ovációk elcsendesedése után Ma­­tolcsy Mátyás tartotta meg kül- és belpolitikai beszámolóját. Beszéde elején elmondotta, hogy most tért haza Németországból, ahol a német nép töretlenül áll a nemzetiszocialis­ta gondolatot megszemélyesítő vezér és kancellár mögött. — Németországban való tartózko­dásom alatt ismételten rá kellett jönnöm arra — folytatta Matolcsy —, hogy Magyarország jövő boldogulása végett a leghatározottabb ten­gelypolitikát kell folytatnunk. Beszéde végén a legélesebb sza­ Ma is tökéletesen működik a »jobbra hajts!« Biztos baleset okozója a fel- és leugrálás őrök kérdő­jel: Galvin tér! A rendőri sajtóiroda munkatár­sainak hétfőn reggel bemutatták a jobboldali hajtásra áttért fővá­ros forgalmának a képét. Vasár­nap ugyanis a taxik csak korláto­zott számban, autóbuszok pedig egyáltalán nem közlekedtek és teherforgalom sem volt az utcá­kon. Hétfőn reggel teljes egészé­ben indult meg a rendes hétköz­napi forgalom. Bartóffy János fő­kapitányhelyettes, a közigazgatási osztály vezetője és a főváros köz­lekedésének rendőri irányítója és legfőbb szakértője, dr. Marinovics Marcell, a rendőri sajtóiroda munkatársait elkalauzolták a fő­város nagyobb forgalmú tereihez és ú­tkereszteződéseihez, hogy megmutassák A főváros lakossága fegyel­mezetten vette tudomásul a jobbrahajtást és az átalaku­lás zökkenés nélkül ment végbe. A rendőrség s a közlekedési vállalatok a legnagyobb alapos­sággal és körültekintéssel végez­ték el a szükséges átépítési mun­kálatokat s kiválóan oldották meg különösképpen a Széna-tér és Széll Kálmán­ téren is, ahol a Teréz­ körútról az Újpest felé irányuló teherjármű forgalomnak könnyebb eloszlódása van ma az­zal, hogy jobboldali kis körben térhetnek a Váci­ útra és ezzel a többi jármű forgalmát nem tart­ják fenn és nem akasszák meg,­­ ahol a teherjárművek nagyban el­foglalják az úttesteket és hátrál­tatják a gyorsabb járatú jármű­vek közlekedését. A Calvin-tér problémájának a sarkpontja a Baross-utcában lévő Fővárosi Könyvtár előtt lévő, műemléknek nyilvání­tott kút, melyet ha erről a helyről más­hova lehetne helyezni, a Baross­­utcából a Calvin-tér felé irányuló teherforgalmat az Eszterházi­ ut­­cán át lehetne elvezetni a Calvin­­tér kikerülésével a többi útvona­lakra. A Baross­ téren is nagy problé­mát o­­zott eddig, hogy a pálya­udvar épülete előtt közvetlenül húzódtak el a villamossínek és a pályaudvarról kitóduló közönség a villamossínen át rohant, hogy a messzebb lévő 46-osra fel tudjon szállni. A rendőrség az átépíté­sekkel ezt az állapotot megszün­tette oly módon, ahgy ezeket az épület előtt elhúzódó sínpárokat megszüntette s hatalmas járda­sziget kiképzésével három külön­féle irányban menő villamosok állomásait építette fel. A jobbrahajtás premierjén az utcai képek azt bizonyítják, hogy a főváros lakossága, megfogadva a rendőrség figyelmeztetéseit, fegyelmezetten és zökkenésmen­tesen fogadta az új intézkedése­ket. A rendőrség azonban nem győzi eléggé hangoztatni a balesetek meggátlására, hogy mozgásban lévő villamosról senki le ne ugorjon és arra fel ne szálljon, mert biztos baleset áldozatává esik. Ugyancsak fontos a gyalogjáró­közlekedés szempontjából szem előtt tartani azt, hogy az úttest az autósoké és a járda a gyalo­gosoké. A jobbrahajtásnak hétfőn reg­gel két sérültje akadt. Mind a ketten mozgásban lévő villamos­ra ugrottak. A Boráros­ téren egy 6-os jelzésű villamosról esett visz­­sza özv. Csokonai Mihályné taka­rítónő. Gerinctöréssel került az István-kórházba. A Horthy Mik­­lós-híd budai hídfőjénél pedig Löwinger Jakabné 64 éves tojás­kereskedőnő esett le a mozgásban lévő villamosról. Agyrázkódással a Rókus-kórházba­­ került. a Darmol dolgozik. Nyugodt alvását nem zavarja, mégis meghozza reggelre az enyha és fájdalmatlan kiürülést A németek elfoglalták Jaltát, a Krim legdélibb kikötőjét Probléma maradt azonban még , Calvin-tér végleges megoldása. A Führer főhadiszállásáról jelentik: Csapataink eredményesen folytatták a megvert ellenség üldözését a Krim-félsz­iget partvidéke mentén és Kercs-félszigeten. Jaltát elfoglal­ták. A brit ellátási hajózás ellen folyó harcban a német légihaderő kü­lönösen eredményesen működött. Az angol és skót keleti partok előtt harcigépek hajókaravánokból elsüllyesztettek hat ellenséges kereskedel­mi hajót, köztük egy nagy tartály­hajót, összesen 38.000 tonna űrtarta­­­­lommal. A faröeri terngerrészen bombatá­madással elsüllyesztettünk egy Amia Oh alszik kisebb szállítóhajót. Zuhanóbombázók a november 9-ére virradó éjszaka­­ nagyméretű bombákkal árasztották el Dower kikötőberendezéseit. Sok nagy kiterjedésű tűz keletkezett. Az elmúlt nap a német légi-­volt. Angiin több mint 50, a Szov­­haderő számára különösen sikeres , td­ 53 repülőgépet vesztett.

Next