Petőfi-album. Adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról - A Pesti Napló kiadása (1907)
Mikes Lajos: Petőfi diadalútja a világirodalomban
Miczkiewícz, Freiligrath, Bulwer, Humboldt, Uhland stb. stb. mind Kertbeny révén ismerkedtek meg Petőfivel. Heine — akinek ajánlta Kertbeny az első fordított kötetét Petőfinek mintegy 170 dalát — valósággal rajongott Petőfi költészetéért. Ő írta Petőfiről ezt a híres megjegyzést: „Mi, a reflexió emberei, ily frissen fakadt eredetiség mellett valósággal szánandóknak látszunk.“ Kertbeny fordításai nyomán igen korán érdeklődtek Petőfi iránt a franciák is. Thales Bernard és Desbordes- Valmore (ez utóbbi híres színésznő és esztétika) ismertették legelőször Petőfit az „Athenaeum“ és a „Revue Francaise“ hasábjain. Leglelkesebb francia bámulója Saint-René - Taillandier volt Petőfinek, ez a hírneves francia irodalomtörténész, aki 1860-ban ismertette Petőfit a „Revue des deux Mondes“ban, s Petőfit minden idők egyik legnagyobb lírikusául dicsőítette. Taillandier ismertetése belekerült a francia nemzet egyik legnagyobb kulturális alkotásába, a Larousse-féle nagy lexikonba, amely egymagában is szétvette Petőfi dicsőségének a hírét az egész művelt világra. Petőfinek jó francia fordítása — sajnos — még mai nap sincsen. A franciák egyáltalán véve a legrosszabb fordítók. Shaksperet is prózában fordították. Taillandier kilenc Petőfi-verset fordított le prózában. Polignac Alphonse herceg is sokat fordított Petőfiből a hetvenes években. Chassin kötetében: „Le poéte de la revolution hongroise: Alexandre Petőfi“, amely 1860-ban jelent meg, s mely hosszan ismerteti Petőfi életét, sok Petőfi-vers van fordítva — nagy része bő kivonatban — de sajnos, kicsi és ritmus nélkül. Desbordes-Valmore és Ujfalvy Jenő 1873-ban adtak ki egy kötet Petőfi-fordítást. János vitézt többször is lefordították franciára. A franciák általában ezt tartják Petőfi főművének. A nagy Larousse külön címszó alatt is ismerteti a János vitézt részletesen. Az újabb korban egyik leglelkesebb francia bámulója Petőfinek Coppée, a költő, aki szintén sokat fordított Petőfi dalaiból. A franciák eleinte plagizálták is Petőfit. Thales Bernard, akit föntebb említettünk, 1861-ben kiadott egy kötet eredeti verset „Mélodies Pastorales“ címmel. A versek közül egy csomó csaknem szó szerint való plágium volt Petőfiből. A plágiumot Arany János leplezte le a Szépirodalmi Figyelő 1861. évi I. évfolyamának 94. lapján, ahol Thales verskötetét ismertette. „Ez eredeti költemények között van egy, melyet ideígtatunk — írja Arany s mellé Petőfi hasonló tartalmú dalát. Az eszmék találkozása meglepő egészen a plágiumig.“ Thales verse a következő: II pleat, il pleat, il pleat á verse9 Maisce soat des baisers, ma fői: Ta bouche aa hasard les disperse, Sár les teures embrasse-moú Void Véclair blanc qai seintille; Chere enfant9 il part de tes yeux; Plein de fiévre, Vamoar y brille Comme la foadre dans les cieax. En ontre qaoil Void Vorage, Comme avant-hier, sfil tfen soavient ? Fayons poar év it er sár age, Car Test toa vieax pére qai vient! Petőfi dala pedig a következő : Esik, esik, esik, Csókeső esik , Az én ajakamnak Nagyon jól esik. Az eső, az eső Villámlással jár; A szemed, galambom, Villámló sugár. Mennydörög, mennydörög A hátunk megött; Szaladok, galambom, Jön az öreged. Petőfi levele Sass Károlyhoz Dr. Sass István özvegyétől 41