Petőfi-album. Adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról - A Pesti Napló kiadása (1907)

Londesz Elek: Petőfi szerelmei

róla, hogy „nem is tudom, hogy ötét szeretem“. Költői hangulatváltozásait mutatja ez is. Zsuzsikának elküldötte karikagyűrű kíséretében hozzáírt verseit s nem találkozott vele többé soha. Maga ezt írta rövid idő múlva Pestről Kerényi Frigyesnek: Mint mondom, itt vagyok másfél hete. Másodmagammal jöttem én ide. Tudod, ki az, ki Pestre elkisért? A bú­n egy szép kis szőke gyermekért. Szegényke titkolá, hogy értem ég, Midőn búcsúzni hozzá elmenék, Oly szomorúan pillantott felém, S ösztönszerüleg én megölelem, Idő múltán mégis visszatért lelkébe a Zsuzsika emlékezete. 1846-ban ezt irta Szalk-Szent-Mártonban a búcsúzásra emlékezvén: Az elválás keserűségét Többé nem érezem. De a csók édességét Még most is érezem. .. A­p­fla István duna-vecsei kántor-Zsuzsika a Petőfivel való találkozás után h­om­ kapott verseket és a karikagyűrűt, tanítóhoz s mindvégig kegyeletesen megőrizte a p.^lmes különös szerelem ez egészen Nagy Zsuzsikát Csapó Etelka követte Petőfi szivében. R***«.^ ^ ,tvosis, oUn isme,. rávall a költö originális egyéniségére. Petőfi 1844- en, ev^ húgával. 1844 novemberében költözött­kedett meg a tizenöt éves Csapó Etelkével, Va ot an ^ c\qZ\c meg Pestre való költözésüket. Vahotékhoz Csapó Etelka az anyjával együtt. Nagy csa­k­i mind­en vagyonát elvesztette. Petőfi csak Etelke apja öngyilkossá lett azon való elkeseredésé en' a leánykával, de még a Vahot-család tagjai néhányszor találkozott a szelíd arcú, szőke hajú, gyönyörű ébredező szerelmet csak a „Hűl­ a levél sem sejtették, hogy mélyebb hatást tett volna rá, szive én amikor Etelke szomorú végét a virágról“ című, mélységes hangulatú dalában szó­l­a a megérezte. Isten hozzád édes, Isten hozzád, kedves Galambocskám. Az 1844-iki karácsony.ső. ezt irta az egyik ágára annak a papiros­ csillagnak, amelyet babonás szokásból Etelke párnája alá tettek, hogy megmu­tassa, ki lesz a leányka vőlegénye: Ha e sötét betűk, amiket itt leirok Lennének a balsors, amely tán téged ér: Elvetném tollamat, nem írnék, bárha lenne Minden vonásomért egy-egy ország a bér. Etelke a párnája alá tette a papiroscsillagot s éjfélkor leszakította az egyik ágát — éppen azt, amelyikre Petőfi irta a versét. Reggelre azonban eltűnt a párna alól a leszakított papirosdarab, senki sem tudta, hogy mi módon s nem is került elő többé. Petőfi ezután az Etelke emlékkönyvébe írta bele a négysoros verset. Ez lett volna az egész története Petőfi és Etelke találkozásának, ha ez a történet nem folytatódik Etelke halála után. Valójában csak a koporsónál kezdődik Petőfi szerelmének története és Petőfi gödöllői lakása 1844-ben És csókot érzék, forrót ajkamon, És könnyet érzék, forrót, arcomon. Én nem tudom, hogy ötöt szeretem, De amidőn megindult szekerem, S elgondolom, hogy végkép elhagyom, Elkezde fájni a szivem nagyon, Mi egymásé sohasem leszünk, Egymást feledni lesz tán majd eszünk.

Next