Petőfi-Muzeum, 1893 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1893-09-01 / 5. szám

VAHOT IRODALMI LEVELEI TOMPÁHOZ. 101 tűnik ki Jókai július 6-diki leveléből Petőfihez. A Tompa válaszát nem ismerjük, de hihetőleg azt írta ebben is, mint Aranyhoz aguszt. 1-én írt levelében.­ Már most az is világos, hogy Tompa Jókainak jun. 18-diki leve­lére e választ még azelőtt küldte el, hogy Petőfi jul. 2­7-dikéig nála, Bején időzött. Ekkor Petőfi újból ösztönözte Tompát élőszóval is a ki­zárólagos csatlakozásra, míg végül oly választ nyert, melyben meg­nyugodott , de a­melyet aligha félre nem értett. Petőfi ugyanis úgy értelmezte, hogy Tompa ígérete kizárólagos csatlakozásra vonatkozott, Tompa pedig utóbb mindig azt állította, hogy csak fél­ énjét ígérte az Életképeknek, tehát nem kizárólagosságra adta szavát és nem mondta, hogy Vahotnak írni egyáltalán nem fog. Ez utóbbi valószínű is. Tompa kellemetlen alternatíva előtt áll­­ván, bizonyos reservával tehetett ígéretet Petőfinek, ki bizonyára a rábeszélés több eszközét is felhasználta. De a­mint ag. i­dején írta nagyon óvatosan Aranynak: »Petőfi felkért az Életképekhez jövőre, nem is vonakodtam; annyi okvetetlen igaz, hogy Jókainak is dolgozni fogok. De hogy Imrének is nem küldök-e azért hébe-hóba egy-két verset, még bizonyosan nem tudom P­ető,­ ezekből mégis az világlik ki, hogy ígérete olyformájú volt, melyből Petőfi a fél-énnél többet magyarázhatott ki kedvencz eszméje javára. Ezt valóban tette is. Midőn aztán Jókai levelét jul. 8-án vette s majdnem ugyanazt olvasta Arany ag. 5-diki leveléből, melyből egyszersmind azt magyarázhatta ki, hogy Tompa főkép jövedelmi okokból nem akar csatlakozni ki­zárólag hozzájuk, annyira megharagudt, hogy szakított Tompával, s ez utóbb végleges haraggá változott. Azonban tekintve a Vahot és az Életképek közti élessé vált viszonyt, Arany is a mindkettőbe való dolgozást »kétkulacsozás«-nak vélte tarthatni, legalább önmagára alkalmazva. Épen ezekből ítélhető meg a helyzet és érthető meg Petőfi buzgolkodása és haragja, mert nemcsak ő maga vált meg Vallottól, hanem egyszersmind legtehetségesebb ba­rátait is el akarta vonni tőle s hogy ez egy elv és nem személy érde­kében történt, nem változtat az eredményen. Tárgyi okokból ennyiért az összeveszést mindenesetre kevéssé indokoltnak kell ma már tarta­nunk, annál is inkább, mert a maga szempontjából mind akettőnek igaza volt s a félreértés Petőfi részéről eléggé megállapítható; mert a saját szavait Tompának joga volt értelmezni s még ha utóbb talán vissza is vont belőlök valamit, érte elítélni nem lehet, és kivált ne­künk, kik a személyi indokoktól, a kor rokon- és ellenszenveitől távol állunk, nem is szabad. Sőt Arany higadtabb s a személyi viszonyok­tól távol álló felfogása már akkor sem talált ilyen élethalál kérdést azon idők kedvencz ideáján, a kizárólagosságon s ilynemű csatlakozá­sát az Életképek­hez inkább baráti, mint elvi kérdésnek tartotta. Vahot­e nyílt levelei nem voltak tehát befolyás nélkül a Tompa és Petőfi viszonyára s ez a magyarázata, hogy bővebben foglalkoztunk velők. Ferenczi Zoltán:­ ­ A Petőfitől tervezett írói szövetkezet 1847-ben. Pet.-muz. III. 121. 1.

Next