Komjáthy Miklósné: Magyarország bibliographiája 1712-1860, 5. kötet, pótlások (Budapest, 1971)

Bevezetés

tizede is számos kiegészítést nyújt majd, fontosabbnak véltük azonban a XVIII. századi anyag különválasztását, mert a „régi magyar könyv" időhatára mai felfogásunk szerint elvileg 1800-ig terjed. Szűkítettük gyűjtő tevékenységünket földrajzi alapon is. A Pótlások kötete fel­dolgozza az akkori Magyarországon, Erdélyben és Fiuméban megjelent nyomtatványokat, de a Horvát-Szlavónországban és Dalmáciában meg­jelenteket nem. Ennek indokai közjogiak. Ami a kiadványfajok kérdését illeti, a Pótlások kötetének törzsanyagát a könyvek alkotják, de számos tudománytörténeti és különösen a hazai nyomdászattörténet szempontjából jelentős kisnyomtatványt is felvesz, az utóbbiakat válogatva. Viszont mellőzi a hírlapokat és folyóiratokat, a szedett szöveg nélküli metszeteket, jelentéktelen egyleveles nyom­tatványokat (hirdetéseket, plakátokat), valamint elhagyja a század ki­lencvenes éveiben tömegesen jelentkező, a központosított kormányzat bürokratizálása során keletkezett ügyviteli nyomtatványokat. Címleírások. A könyvtárakból gyűjtött anyagról a címleírások auto­­pszia alapján készültek. A bibliográfiákból átvett leírásokon általá­ban nem változtattunk, hiszen a példányt, amelyről a leírás készült, ilyenkor már nem állt módunkban kézbevenni. (Kivétel csupán a kínál­kozó adatkiegészítés és ennek megfelelően a rendszónak a besorolás érde­kében végrehajtott megváltoztatása.) Már ez is oka lett annak, hogy a különböző forrásokból származó nem egységes irányelvek szerint feldol­gozott címanyag a leírások tekintetében némi egyenetlenségeket mutat. Ezenkívül a több mint tizenöt évig tartó gyűjtőmunka során a kollek­tíva munkatársainak változása is hozzájárult a leírások egyenetlensé­geihez. Ezeket a szerkesztő a rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt a legjobb igyekezettel sem tudta maradéktalanul kiküszöbölni. A Pótlások kötete mind a gyűjtés körét és teljességét, mind a feldolgozást tekintve további kiegészítésekre és átdolgozásra szorul. De ez a maga nemében egyedülálló gyűjtés mégsem nélkülözhető addig, amíg anyagá­nak felhasználásával egy tökéletesebb új Petrik kiadásra, az 1712—1860 között megjelent magyarországi nyomtatványok korszerű kiadására sor nem kerül. Mindazonáltal — régi művekről lévén szó — igyekeztünk bizo­nyos részletesebb adatközléssel segíteni a kutatást. Fokozott figyelemben részesítettük, ugyanazon mű kiadásváltozatai között megkülönböztettük, és külön tételként írtuk le a liber gradualiso­­kat, amelyek — tekintettel a szerzetesi könyvtárakból bekerült anyagra — feltűnő nagy számban fordulnak elő a Pótlások kötetének címanyagá­­ ig

Next