Pharmorient, 1993 (2. évfolyam, 3-14. szám)

1993-01-01 / 3. szám

Eksztázis export Az amfetamin és számos amfetamin típusú vegyüle 1971-ben került felvételre az akkor elfogadott Pszichotróp Anyagokra vonatkozó Egyezménybe. Ezt követően ezek az anyagok fokozatosan „illegalitásba vonultak”, ami nemcsak a nemzetközi ellenőrzésnek volt a következménye, hanem annak is, hogy terápiás jelentőségük is a minimumra csökkent. Ma már csaknem kizárólag illegálisan állítják elő az amfetaminokat Európában, Afrikában és Ázsiában. Az ázsiai (tajvani, thaiföldi stb.) laboratóriumok elsősorban metamfetamint gyártanak, de a legtöbb illegális metamfetamin-labor az USA-ban működik, ahol 1985 és 1989 között 3337 laboratóriumot számoltak fel a hatóságok (1991-ben „csupán” 375-öt derítettek fel.) Amfetamint és más hasonló stimulánst tartalmazó tablettákat milliószámra állítanak elő Európában (pl.: Bulgáriában és Olaszországban), melyeket Nyugat-Afrikába vagy a Közel- Keletre csempésznek. A csempészek dolgát sokszor megkönnyíti az, hogy néhány európai ország (pl.: Ausztria, Belgium, Hollandia és Svájc) még mindig nem csatlakozott az 1971-es Egyezményhez és legfeljebb részlegesen alkalmazzák a külkereskedelmet korlátozó és szabályozó nemzetközi előírásokat. A ’80-as években új jelenségre figyeltek fel az amerikai szakemberek és hatóságok: megkezdődött a hallucinogén hatású amfetamin-származékokkal való visszaélés. 1989-ben megjelent könyvemben azt írtam, hogy a dimetoxi-amfetamin (DMA), a trimetoxi-amfetamin ( I­MA), metiléndioxi-amfetamin (MI­A) és a többi ezekhez hasonló — gyógyszerként sohasem használt — vegyült szerkezete és hatása többé-kevésbé az am­fetamin és a meszkalin „kombinációjának” tekinthető. A „kombináció” sikeresnek bizonyult és céltudatos molekulamanipuláció kezdődött, melynek eredményeként megszületett a metiléndioxi­­metamfetamin (MDMA), amely „Ecstasy” néven kezdte meg amerikai diadalútját a feketepiacon. Az MDMA gyorsabban szelte át az At­lanti-óceánt, mint Lindbergh és brit szakértők becslése szerint az elmúlt néhány év alatt már több, mint félmillióan próbálták ki az Egyesült Királyságban az MDMA- tabletták által előidézett eksztázist. De mi a magyarázata az Ecstasy népszerűségének? A válasz aránylag egyszerű: ez az anyag tökéletesen megfelel a fogyasztók igényének. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a fogyasztókör nem azonos a „Picadilly junkie” típusú toxikománok félig-meddig alvilági társadalmával, amely a heroin és más opiátok mellett a barbiturátok és a metamfetamin intravénás használatát is gyorsan integrálta. Az MDMA-t és rokonvegyületeit elsősorban a százával szervezett, „rave"-nek nevezett, hajnalig tartó táncpartik résztvevői fogyasztják. A „house music"-ra révületben táncosok általában nem fogyasztanak alkoholt. Alkoholfogyasztásra nincs is szükség, mivel ezen amfetaminszármazékok jobban oldják a gátlásokat és jobban „feldobják" az önérzetet, mint az­ alkohol, és jobban felerősítik a „body language”, a testek szavak nélküli kommunikációja érvényesülését. „Előnyös” az amfetaminokra jellemző serkentő, doppinghatás is, a résztvevők megállás nélkül tudják révületben végigtáncolni az éjszakát. A szexuális gerjesztés és a gátlások teljes oldódása következtében a gyakori szeretkezések alkalmával a legelemibb elővigyázatosságokat sem veszik figyelembe, ezért az eksztázistabletták fogyasztásának a HIV-fertőzések és nemkívánt terhességek gyakori következményei. A kimerültség, a hirtelen súlyvesztés, a mértéktelenül felfokozott szívműködés és hallucinációval járó akut pszichózisok miatt nagyon gyakran van szükség sürgős orvosi beavatkozásra és legalább ilyen sűrűn van szükség az utókövetkezmények, a depressziók, a szorongásos állapotok, paranoiás szimptómák kezelésére. Egyes brit drogambulanciák (pl.: Manchester) forgalmának több mint a felét az Ecstasy­­esetek teszik ki, Brightonban pedig már külön „Ecstasy-Line”-t állítottak be, melyen „forró dróton” hívhatók éjjel-nappal a mentők. Ezek az amfetamin-származékok természetesen nemcsak Angliában okoznak gondokat: az osztrák sajtó is gyakran számol be arról, hogy a sűrűn előforduló hajnali közlekedési balesetek jelentős részét a diszkóból autóval hazatérő, eksztázist fogyasztó fiatalok okozzák. Mivel az MDMA-fogyasztásnak számos halálos áldozata is volt, melyekről egyre sűrűbben jelentek meg sajtóközlemények is, egyre többen térnek át az MDA, a metiléndioxi-amfetamin használatára, abban a hiszemben, hogy ez veszélytelenebb. A valóság ugyan az, hogy az MDA toxikusabb, mint az MDMA, de ez nem változtatja meg az új trendet, ráadásul az MDA-t ugyanúgy Ecstasy néven árusítják, mint elődjét. A „pszichedelikus kutatás” természetesen folytatódott és az amerikai kormány javaslatára 1990-ben az ENSZ Kábítószer Bizottsága ellenőrzés alá vonta az N-etil-MDA-t és N-hidroxi- MDA-t is. Az egyik vegyülettel, az N-etil-MDA-val (N-etil­­metiléndioxi-amfetamin) már a magyar nagyközönségnek is sikerült megismerkednie. Sajtójelentések számoltak be arról, hogy a rotterdami Prime Chemical megrendelésére Magyarországon nagy tételekben gyártottak N­etil-MDA-t is. A sajtóbeszámolók alapját az képezte, hogy — egy bejelentés alapján — a magyar hatóságok és a Borsodchem vezetősége vizsgálatot folytatott egy holland—magyar közös vállalkozás ügyében. A vizsgálat során kiderült, a rotterdami cég által megrendelt „állatgyógyászati kísérleti anyag” ténylegesen N­etil-MDA, melyből 388,2 kg-ot már ki is szállítottak Hollandiába. A helyszínen raktározott további 54,1 kg-ot zárolták. A nyomozás az ügyben még folyik Magyarországon és Hollandiában is, ahol a rendőrség novemberben kutatott át egy horgonyzó hajót, melyen illegális tablettázóüzem működött. A holland rendőrség — a sajtójelentések szerint — nagy mennyiségű N­etil-MDA-tablettát foglalt le és 4 személyt letartóztatott, köztük a magyarországi holland— magyar vegyes vállalat egyik tagját. Ebből az esetből számos tanulságot kell levonniuk mind a holland, mind a magyar hatóságoknak. A holland kormány részéről felelőtlenségnek lehet tekinteni azt, hogy még 20 év elmúltával sem csatlakozott az 1971-ben megalkotott, Pszichotróp Anyagokra vonatkozó ENSZ-Egyezményhez. A holland kormány kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal kapcsolatos „toleráns” politikája komolyan veszélyezteti a nemzetközi ellenőrzési rendszer működőképességét és az ez irányú európai egységes fellépést. Mivel Hollandia nem ratifikálta az 1971 -es Egyezményt, ezért az Egyezmény jegyzékein szereplő anyagok — köztük az N-etil-MDA — nem számítanak „illegálisának. Ebből kifolyólag a holland rendőrség csupán azt állapíthatta meg, hogy a szóban forgó hajón a hatóságok engedélye nélkül gyártottak tablettákat, függetlenül attól, hogy azok mit tartalmaznak... A magyar hatóságoknak viszont arra kell ráébredniük, hogy II. évfolyam 1993 január PHARMORIENT 1

Next