Pharmorient, 2009 (18. évfolyam, 195-206. szám)
2009-01-01 / 195. szám
Az • • •• rr» A gyógyszeripar jövője 2020-ban kétszer annyit költ majd a Föld lakossága gyógyszerre, mint napjainkban több szakértő becslése szerint. A lendületes bővülési ütem legfőbb mozgatórugói a népességnövekedés, az elöregedés, a túlsúlyosak számának megugrása és a tehetősebb társadalmi rétegek bővülése. Mindezen tényezők komoly felhajtó erővel hatnak a gyógyszerek és a megelőző kezelések iránti keresletre. A globális gyógyszerpiac összértéke 2020-ra megduplázódva 1300 milliárd dollárra emelkedik. 2020-ban már minden ötödik gyógyszert azokban az országokban értékesítik, amelyek ma még kis részarányt képviselnek a fogyasztásban. Brazília, Kína, India, Indonézia, Mexikó, Oroszország és Törökország lesz az a hét ország, amely komoly szeletét adják majd a világ gyógyszer-értékesítésének. A kínálkozó lehetőségek óriásiak, viszont a PricewaterhouseCoopers „Gyógyszeripar 2020: A jövőkép” című jelentéséből az is kiderül, hogy a gyógyszeriparnak alapjaiban kell megváltoztatnia működési modelljét annak érdekében, hogy a jövőbeni növekedési lehetőségeket a lehető legjobban ki tudja használni. Az iparág jelenlegi üzleti modellje gazdaságilag fenntarthatatlan, képtelen kellő gyorsasággal lépni és olyan innovatív terápiás eljárásokat előállítani, amelyeket a globális piacok egyre inkább megkövetelnek. A gyógyszeripar központi kihívása az innováció. Az iparág nem fogja tudni kiaknázni lehetőségeit, ha nem fejleszti K+F tevékenységét. Egy beszédes adat: az ágazat napjainkban kétszer annyit fektet K+F tevékenységbe, mint egy évtizede, viszont 60 százalékkal kevesebb új gyógyszert állít elő, mint akkor. Ez az üzleti modell egyszerűen fenntarthatatlan. A PricewaterhouseCoopers tanulmánya azt állítja, hogy a gyógyszerek iránti, soha nem látott globális kereslet dacára a gyógyszeripar fordulóponthoz érkezett. A gyógyszercégek kénytelenek szembesülni a kidolgozás alatt álló új vegyületek szűkösségével, gyenge pénzügyi teljesítménnyel, emelkedő értékesítési- és marketing kiadásokkal, fokozott jogszabályi- és szabályozói megkötésekkel, valamint megkopott hírnevükkel. Ezzel egyidejűleg az egészségügyi költségviselők és szolgáltatók felismerték, hogy a jelenlegi egészségügyi kiadási szintek fenntarthatatlanok, hacsak nem képesek ellátás- és költségbeli előnyöket biztosítani hosszú távon. A gyógyszeripari vállalatok többé már nem maguk alakítják sorsukat. A jövőben az ágazat kénytelen lesz figyelembe venni az egészségügyi piac fokozódó dinamikáját, amelyben közrejátszanak a költségviselők, páciensek, orvosok, szabályozók és politikusok igényei egyaránt. Ahhoz, hogy az ágazat meg tudjon felelni ezeknek a globális kihívásoknak, át kell alakítani a jelenlegi üzleti modellt, ezt viszont egyedül képtelen véghezvinni. A jövő egészségügyi ellátás biztosítását meghatározó valamennyi csoport együttműködésére van szükség. A következő évtizedben az ágazatnak el kell mozdítani tevékenysége fókuszát. Egyre inkább a kutatásra kell koncentrálni, és egyre kevésbé az értékesítésre és marketingre. A gyógyszeripar hagyományos stratégiája, amellyel nagy tétben fogadnak néhány apró molekulára, intenzív marketing által bejuttatva azokat az elsődleges ellátásba a kirobbanóan sikeres értékesítés reményében, immáron nem elegendő. Olyan gyógyszerek kifejlesztésére kell összpontosítani, amelyek kielégítetlen orvosi igényekre adnak választ. A kormányoknak és költségviselőknek is szerepet kell vállalniuk ebben a folyamatban, biztosítva, hogy az ágazat megkapja jutalmát ezen erőfeszítéseiért. A globális gyógyszeripari trendek alapvetően kedvezőek a tradicionálisan generikus gyógyszergyártásra berendezkedett magyar cégek számára. A kisebb piaci szereplőknek pedig akkor van esélyük a fennmaradásra és a sikerre, ha hatékony és gyors innovációra lesznek képesek egy-egy érzékeny gyógyászati területen. Az élettudományok területén dolgozó vállalatok, köztük a gyógyszergyártók, a gyógyászati segédeszközgyártók, a gyógyszerpiaci disztribútorok, az egészségügyi szolgáltatók, illetve biotechnológiai cégek jelenét és jövőbeli kilátásait meghatározó globális trendek alapvetően 5 nagy csoportba sorolhatók a Deloitte szakértője szerint. 1. Öregedő társadalom Az első trend a társadalom öregedésével van összefüggésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) nagyságrendi becslése szerint a 60 év feletti populáció 1950-ben 200 millió emberből állt, 2000-ben ez a szám már 700 millió volt, a 2025-re várható érték 1,2 milliárd, 2050-ben pedig 2 milliárd lesz. A népesség növekedése ennél lassabb mértékű, ami azzal jár, hogy nem csak az idősek abszolút nagysága, hanem a népességen belüli arányuk is növekedni fog. A társadalom öregedésével párhuzamosan nő az egészségügyi kiadások nagysága is. A két hatás együtteseként az egyes országokban a bruttó hazai termék (GDP) egyre nagyobb részét fordítják egészségügyre: nagyságrendileg 1960-ban ez az összeg 3-5 százalék volt átlagosan világszerte, jelenleg pedig mintegy 7-9 szá zHARMORIENT 1952 XVIII. évfolyam, 2009. január