Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

Csokonai Vitéz Mihály

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY KÖLTEMÉNYEI. 317­ bálkozása is: Az istenek osztódása. Ebben Jupiter, Neptun és Pluto trónvillongásának történetét foglalta versekbe. Diákos ízlésű tréfálkozás, de politikai célzásai miatt figyelemreméltó. Bürger és Kleist költeményei ihlető erővel hatottak az ifjú költőre, az olasz pásztorkölteményeket és pásztor­drámákat lelkesedéssel olvasta. Metastasio, Tasso, Gua­­rini és Marini munkáiból az 1790-es évek első felében egyformán sokat tanult: témakiválasztást, feldolgozó módot, díszítő ügyességet, hangulatábrázolást, zenei formát. Idegen olvasmányai nem nyomták el magyar ere­detiségét, legjobb költeményei a nemzeti szellem jegyében fogantak. Ez a minden ízében lírikus természet mint elbeszélő költő csak ritkán szólalt meg, pedig az epikában is tehet­ség volt. Szegény Zsuzsi a táborozáskor­ fejlett ízlésű költő alkotása. A naivhangú, népies románcban egy bánkódó leány mondja el panaszát: szerették egymást hűséges katonájával, de a legénynek hirtelen el kellett vonulnia állomáshelyéről. «Este jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek jancsim ablakán». A huszár éppen róla álmodott, őt ölelte álmában; ekkor szólította lóra a bús trombitaszó. Sírva búcsúzott tőle, árva gerlice módjára búsult, könnyel öntözte csákóját, száz csókot hintett képére. «Isten hozzád! Többet nem szólt. Nyakamba borult s megcsókolt.» Van néhány eleven vonással megrajzolt jellemképe. (A magyar gavallér, Dorottya kínjai, A kevély.) Bemutatja

Next