Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
Bevezetés
IRODALMI TÁRSASÁGOK. 69 Ádám, Kisfaludy Sándor és Takách Judit jelentek meg; a keszthelyi gazdasági iskola tanárai és tanulói magyar, német és latin szónoklatokkal mutatták be hódolatukat a grófnak; Horváth Ádám és Takách Judit verseket szavaltak. A négy költő Gyöngyösi István emlékezetére fát ültetett, mind a négy a maga nevére is egyet-egyet. Az első ünnepség után még négy összejövetel volt: szavaltak, szónokoltak, felolvasásokat tartottak. 1818 februárjában Csokonai Vitéz Mihály és Kazinczy Ferenc is kapott egyegy emlékfát; rá egy évre, az ötödik és utolsó találkozáson, Zrínyi Miklós és Kis János érdemeit tisztelték meg fák ültetésével. Másfél hónap múlva meghalt gróf Festetich György s ezzel végeszakadt a balatonparti «magyar Weimar» ünnepségeinek. A pesti és budai írók Trattner János Tamás, Kultsár István és Vitkovics Mihály házaiban találtak barátságos fogadtatásra, Írói estéiken a költőket és a tudósokat egyaránt szívesen látták, a fővárosba látogató vidéki írókat szeretettel ünnepelték. A Trattner-nyomda tulajdonosa sok áldozatot hozott az irodalomért, Kazinczy Ferenc pesti hívei különösen hatottak rá, irodalmi tanácsaikat még anyagi kárával is elfogadta. A nyelvújításnak lelkes híve volt. Kulcsár István már nem a legjobb szemmel tekintett a neológus törekvésekre, de óvatosságból nem tört lándzsát az ortológusok mellett, nem akarta elriasztani előfizetőit lapja mellől. Vendégszerető otthonában sok magyar író megfordult, a fővárosban játszó magyar vándorszínészeket nagy igyekezettel támogatta. Legbensőségesebbek Vitkovics Mihály fogadónapjai voltak, megjelent