Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
A költészet
FAZEKAS MIHÁLY. Csokonai Vitéz Mihály halála után Fazekas Mihály (1766—1828) maradt a népies szellemű líra és verses elbeszélés egyetlen művelője Debrecenben. Megénekelte a természet szépségeit, az élet örömeit, a tavaszt, a telet, a szerelmet, a virágokat, a bort, a barátságot. Bánkódó sorokat írt barátai halálára, versbe foglalta filozófiai szemlélődéseit. Nem volt feltűnőbb jelenség a lírában, strófáiból többnyire hiányzott a könnyedség, nyelvét debreceni tájszókkal keverte, de néhány pusztai dalából az Alföld üde levegője áradt. (Hortobágyi dal, Nyári esti dal.) Az óklasszikus versformákat is szerette, a rímes időmértékes verseléstől sem idegenkedett; a dal és elégia, a bölcselő és tanítóköltemény fajait sorra próbálta. Debrecennek ez az érdemes munkásságú poétája és tudósa Ludas Matyi (1815) című,eredeti magyar regéjével» állított örök emléket nevének. Tárgya, hogyan veri meg földesurát három ízben is Ludas Matyi, a leleményes jobbágyfiú. Matyi otthon lopja a napot mindaddig, míg egyszer csak elánja édesanyja szidalmait s elhatározza, hogy szerencsét próbál. Behajtja anyja libáit a döbrögi vásárra, itt azonban baj éri. Feleselni kezd Döbrögivel, a hatalmas földesúrral, messze környék rettegett zsarnokával s a kegyetlen nemesúr nemcsak libáit szedi el.