Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

A költészet

FAZEKAS MIHÁLY. C­sokonai Vitéz Mihály halála után Fazekas Mihály (1766—1828) maradt a népies szellemű líra és verses elbeszélés egyetlen művelője Debrecenben. Meg­énekelte a természet szépségeit, az élet örömeit, a tavaszt, a telet, a szerelmet, a virágokat, a bort, a barátságot. Bánkódó sorokat írt barátai halálára, versbe foglalta filo­zófiai szemlélődéseit. Nem volt feltűnőbb jelenség a lírá­ban, strófáiból többnyire hiányzott a könnyedség, nyelvét debreceni táj­szókkal keverte, de néhány pusztai dalából az Alföld üde levegője áradt. (Hortobágyi dal, Nyári esti dal.) Az óklasszikus versformákat is szerette, a rímes időmértékes verseléstől sem idegenkedett; a dal és elégia, a bölcselő és tanítóköltemény fajait sorra próbálta. Debrecennek ez az érdemes munkásságú poétája és tudósa Ludas Matyi (1815) című,­­eredeti magyar regé­jével» állított örök emléket nevének. Tárgya, hogyan veri meg földesurát három ízben is Ludas Matyi, a leleményes jobbágyfiú. Matyi otthon lopja a napot mindaddig, míg egyszer csak elánja édesanyja szidalmait s elhatározza, hogy szerencsét próbál. Behajtja anyja libáit a döbrögi vásárra, itt azonban baj éri. Feleselni kezd Döbrögivel, a hatalmas földesúrral, messze környék rettegett zsarno­kával s a kegyetlen nemesúr nemcsak libáit szedi el.

Next