Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

Csokonai Vitéz Mihály

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÉLETE. 313 Ferenc is, a diákok sorában ott szorong a kis Kölcsey. A költő öccse még ebben az évben, édesanyja öt esztendő múlva hal meg.) 1806. — Az arkádiai pör: Kazinczy Ferenc és a debreceniek villongása a költő sírfelirata miatt. (Csokonai Vitéz Mihály szerette Kazinczy Ferencet, éveken keresztül buzgón levelezett vele, sok jó tanácsot kapott tőle, büszkén vallotta őt mesterének. Halála után Kazinczy Ferenc szerette volna közzétenni költeményeit, emiatt ellen­kezése támadt Fazekas Mihállyal és ennek barátjaival. A debreceni írók szemére vetették, hogy feltolja magát Csokonai Vitéz Mihály kiadójának, holott ott vannak ők. Kazinczy Ferencnek az volt az álláspontja, hogy az elhunyt poéta nem Debrecené, hanem a nemzeté­ írói hagyatékának kiadásához annak van a legtöbb jussa, aki a mun­kára legalkalmasabb, s ki az Debrecenben ? Ő a maga lelkét a Csokonai Vitéz Mihály lelkével rokonnak vallotta, jogot formált a «magyar Rousseau» dicsőítőjének szerepére, egyben tiltakozott a debreceniek érzékenykedése és azon vádja ellen, mintha ő azzal, hogy poétájukat embergyűlölőnek és cinikusnak nevezte, kisebbíteni akarta volna a költőt. Csokonai Vitéz Mihály síriratára nézve az volt a véleménye, hogy a sírkőre a költő nevén, továbbá születésének és halálának évén kívül csak ezt az egy mondást kell vésni: «Árkádiában éltem én is». Megokolása szerint: «Jaj azoknak a cifra sírköveknek, melyek hosszasan magyarázzák a meghalt érdemeit. Ki volt legyen Csokonai, mindég fogja tudni a maradék». A debreceni írók fölháborodtak ezen a sírfeliraton: ők ugyanis azt olvasták Calepinusból és Barthelémy Anacharsisából, hogy Árkádia földje igen derék marhalegelő, kivált szamaraknak. Tehát Kazinczy Ferenc — így okoskodtak a debre­ceniek — ütést akar mérni nemes Debrecen városára, sőt talán Csokonai Vitéz Mihályra is. Hiába magyarázgatta Kazinczy Ferenc, hogy az «Et in Arcadia ego» annyit tesz, mint: «Művész valók s boldogul éltem a művészi szép élet szférájában» — érveinek nem akartak hitelt adni. A magánlevelekben és Kultsár István hetilapjában folytatott civódás egyre szenvedélyesebbé vált, a pörösködő felek nem tudták egymást meggyőzni. Annyi hasznuk volt a polémiáknak, hogy a költő sírkövére néhány forinttal több gyűlt be. A pör okmány­tára: a Hazai Tudósítások évfolyamaiban és Kazinczy Ferenc levele­zésének köteteiben.)

Next