Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 6. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában (Budapest, 1933)
Petőfi Sándor
PETŐFI SÁNDOR NOVELLÁI ÉS DRÁMÁI. 383 bontakozik ki, nem pedig az a személy, kit tárgyiasan jellemeznie kellene.» (Petőfi, Budapest, 1922.) — E műből, olvassuk Ferenczi Zoltán tanulmányában, azt a következtetést vonták, hogy «a költő nem tudott drámát írni, mert mint mindenütt, itt is sokban magát rajzolta s lírai ereje elnyomta tárgyilagosságát. Ezek azonban elfeledik, hogy e művet 23 éves korában irta és hogy Shakespeare és Goethe is lírikusok voltak, kik nagyszerű drámákat írtak. Mert hiszen a valódi líra a drámának legelső feltétele s így csak természetes az a hitünk, hogy a költő, ha tovább él, nagy drámai műveket is alkotott volna, mert erre a legfőbb adománya föltétlenül megvolt.» (Petőfi, Budapest, 1923.) — Riedl Frigyes szerint: «Ha van műfaj, amely nem való a fiatal Petőfinek, akkor a dráma az. Petőfi lényege és a dráma lényege közt nagy elentét van. A dráma a legobjektívebb műfaj, Petőfi pedig a legszubjektívebb költő. A dráma formája, technikája, felépítése szigorúan meg van határozva, Petőfi pedig nem szereti a kényszert. Miért irt mégis drámát? Többféle okból. Petőfi színész volt, ismerte és szerette a drámát. Ez csábította arra a vulkanikus talajra, amelyen az ő tehetsége meg nem állt. Azonkívül a dráma szereti a forrpontra felszökő indulatokat, a szenvedély viharát. Itt otthon érezte magát Petőfi.» Romantikus színdarabja valóságos melodráma, cselekvése csupa rikító jelenet, borzalom borzalomra van halmozva. Van azonban két jelessége: a meseszövés leleményessége és a párbeszéd fordulatossága. A műben új drámai stílus lep meg bennünket. «A párbeszédek epigrammaszerűen ki vannak élezve, pointe pointet kerget, a személyek elmésséggel mintha versenyeznének egymást letromfolni. A szenvedélyek harca mellett folyik az epigrammák harca. Honnan vette Petőfi ezt a stílust ? Mi volt a mintája ? A párbeszédnek ez a csattanós formája Petőfi alkotása. Meg van ugyan Victor Hugóban is, de csak egyes helyeken, mint uralkodó párbeszéd-stílus nincs ez meg, csak Petőfiben.» (Petőfi Sándor, Budapest, 1923.) Kiadások. — A szökevények. Pesti Divatlap, 1845. évf. (Az elbeszélés, Horváth János szerint, a romantika divatos elbeszélő modorát Petőfi teketóriátlan hetykeségével nem éppen szerencsésen egyesíti. Témája afféle «szegény tatárs-anekdóta.) — A hóhér kötete. Regény, Pest, 1846. (Kéziratát Hartleben Konrád Adolf könyvkiadó 150 forintért vette meg. A cenzor, a jó öreg Reseta, kérte a költőt, hogy ásjon el