Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 7. A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában (Budapest, 1934)
A regény és dráma
A NOVELLA ÉS REGÉNY FEJLŐDÉSE. 737 vonagló, különös mondatkötéseihez. Legsikerültebb regénye : A nap lovagja. (1902.) Drámai munkái közül A dada (1902) sötét kép a nagyváros erkölcsi züllöttségéből. Színműírói korszaka pályájának második felébe esett; már régen neves elbeszélő volt, amikor megkezdődtek színpadi sikerei. Eleinte Gerhardt Hauptmannt utánozta, de szociális irányzatossága jóval enyhébben jelentkezett, mint a német mester kapitalista-ellenes radikalizmusa. Színdarabjaiban azok a legsikerültebb helyek, amelyekben a zsidó lelkiséget ábrázolta. (A medikus, Tímár Lila, Lyon Lea.) A pesti kispolgári zsidó típusok egy része az ő munkáin keresztül vonult be a magyar irodalomba; az albérlők és cselédek fővárosi világát ő figyelte először szociális érdeklődéssel. A főváros keresztény úri társadalmát és a vidék magyarságát kevésbé ismerte vagy legalább is nem nézte rokonérzéssel. (A tanítónő.) Az írónők közül Beniczkyné Bajza Lenke (1840— 1905) népszerűsége néhány évtizedig Jókai Móréval vetekedett, a hölgyközönség rajongással beszélt munkáiról. Szerették könyveiben az arisztokrata hősöket, az eszményi érzelmeket, a szenvedő és diadalmaskodó szerelmet, a mesterkélt és finomkodó társalgást; pedig az írónő ezerszer elcsépelt mesékkel szórakoztatta olvasóit, elkoptatott sablonokkal dolgozott, legkedveltebb regényeiben is báb alakokat mozgatott olvasói előtt. Mégis élvezték regényeit, mert ezeken keresztül bepillanthattak a mágnások világába; róluk szólt a «magyar Ohnet» majd mindegyik könyve. A reménytelen szerelem végén a boldog házasság vagy a boldogtalan házasság végén az új esküvőre siető Pintér Jenő: A magyar irodalom története. 47