Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 7. A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában (Budapest, 1934)

A regény és dráma

A NOVELLA ÉS REGÉNY FEJLŐDÉSE. 749 öntudatos faj nem szokott kiengedni a kezéből. Ez a zsidó elem imperialista volt és valami türelmetlen, vad gyűlölet lobogott benne a magyarság történelmi és szellemi erői iránt s a gettó sikátoraiból felkunkorodott friss faj ragadozó ösztöneivel vette üldözőbe a magyar­ság ama házi isteneit, amelyek valamikor apáit és nagyapáit tűzhelyei­hez eresztették. Amily mértékben nőtt a XX. században a zsidóság szellemi és politikai hatalma, és oly mértékben ütköztek ki Bródy Sándoron is a zsidó lelkiségnek, sőt a zsidó öncélúságnak kitörölhe­tetlen stigmái. Ez a rohamos visszaasszimilálódás utóbb már abban is jelentkezett, hogy tárgyait egyre sűrűbben választotta a zsidó tár­sadalom zárt köreiből s elkülönítette magát a formai magyarságtól is. Az utána következő pesti irodalmárok azzal hálálták meg Bródy Sándor visszatántorgását a tiszta és ősi zsidó pszichébe, hogy meg­tették az új irodalom pátriárkájává s az ő fölléptétől számították irodalmi betörésüknek korszakát.» — Hatvany Lajos a nacionalista irodalmi társaságok Bródy-ellenszenvével szemben védelmébe vette elhúnyt barátja művészi értékét. Felfogása szerint Bródy Sándor mél­tatlanul mellőzött író, mert ha munkái ma már javarészt elvesztették is hatásukat, rengeteg írói hagyatékából át lehetne menteni néhány kötetet az utókor számára. A régi sablonzsidóval szemben Bródy Sán­dor mutatta be először az új zsidó típust:­­a sejt agyongyötörtjeit, a hajszolt férjeket, a migrénes és butonos, kiállhatatlan zsidó nagy­ságát, az intellektuel érdeklődése mellett forrón érzéki leányzót, Sión bimbaját. A kezdő Molnár Ferenc Bródy Sándor oldalbordáiból terem­tette pesti figuráit.» Bródy Sándor szólaltatta meg elsőnek Budapest zsidóságát a maga külön hangján, fürge fővárosi nyelvén. «Ady Endre prózájának fordulatain világosan ismerszik fel a ki nem törülhető, örök Bródy-hatás.» (Emlékbeszéd Bródy Sándor felett. Magyar Hirlap, 1930. évf.) — Az első Bródy-könyv: Nyomor. Elbeszélések. Buda­pest, 1884. (Az író Zola tanítványaként lépett fel huszonegy éves korában. Bár naturalistának vallotta magát, nem volt naturalista; ez az irodalmi irány csak a XX. század elején terebélyesedett ki a magyar irodalomban. Félnaturalista és félromantikus volt; szeszélye­sen álmodozó, kevert stílusú író.) — Don Quixote kisasszony. Regény, Budapest, 1886. (Első regényének kisvárosi hősei a szerelemről és írói dicsőségről álmodoznak. Néhány jól megfigyelt helyzet mellett

Next