Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 7. A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában (Budapest, 1934)
A regény és dráma
A NOVELLA ÉS REGÉNY FEJLŐDÉSE. 749 öntudatos faj nem szokott kiengedni a kezéből. Ez a zsidó elem imperialista volt és valami türelmetlen, vad gyűlölet lobogott benne a magyarság történelmi és szellemi erői iránt s a gettó sikátoraiból felkunkorodott friss faj ragadozó ösztöneivel vette üldözőbe a magyarság ama házi isteneit, amelyek valamikor apáit és nagyapáit tűzhelyeihez eresztették. Amily mértékben nőtt a XX. században a zsidóság szellemi és politikai hatalma, és oly mértékben ütköztek ki Bródy Sándoron is a zsidó lelkiségnek, sőt a zsidó öncélúságnak kitörölhetetlen stigmái. Ez a rohamos visszaasszimilálódás utóbb már abban is jelentkezett, hogy tárgyait egyre sűrűbben választotta a zsidó társadalom zárt köreiből s elkülönítette magát a formai magyarságtól is. Az utána következő pesti irodalmárok azzal hálálták meg Bródy Sándor visszatántorgását a tiszta és ősi zsidó pszichébe, hogy megtették az új irodalom pátriárkájává s az ő fölléptétől számították irodalmi betörésüknek korszakát.» — Hatvany Lajos a nacionalista irodalmi társaságok Bródy-ellenszenvével szemben védelmébe vette elhúnyt barátja művészi értékét. Felfogása szerint Bródy Sándor méltatlanul mellőzött író, mert ha munkái ma már javarészt elvesztették is hatásukat, rengeteg írói hagyatékából át lehetne menteni néhány kötetet az utókor számára. A régi sablonzsidóval szemben Bródy Sándor mutatta be először az új zsidó típust:a sejt agyongyötörtjeit, a hajszolt férjeket, a migrénes és butonos, kiállhatatlan zsidó nagyságát, az intellektuel érdeklődése mellett forrón érzéki leányzót, Sión bimbaját. A kezdő Molnár Ferenc Bródy Sándor oldalbordáiból teremtette pesti figuráit.» Bródy Sándor szólaltatta meg elsőnek Budapest zsidóságát a maga külön hangján, fürge fővárosi nyelvén. «Ady Endre prózájának fordulatain világosan ismerszik fel a ki nem törülhető, örök Bródy-hatás.» (Emlékbeszéd Bródy Sándor felett. Magyar Hirlap, 1930. évf.) — Az első Bródy-könyv: Nyomor. Elbeszélések. Budapest, 1884. (Az író Zola tanítványaként lépett fel huszonegy éves korában. Bár naturalistának vallotta magát, nem volt naturalista; ez az irodalmi irány csak a XX. század elején terebélyesedett ki a magyar irodalomban. Félnaturalista és félromantikus volt; szeszélyesen álmodozó, kevert stílusú író.) — Don Quixote kisasszony. Regény, Budapest, 1886. (Első regényének kisvárosi hősei a szerelemről és írói dicsőségről álmodoznak. Néhány jól megfigyelt helyzet mellett