Polgári Élet, 2006. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-06 / 1. szám

_______________ 2 ELEMZES_________________________ POLGÁRI ÉLET • 2005. JANUÁR 6-12. • III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Kérdőjelek, törésvonalak, demokrácia-deficit Az RMDSZ tizenhat évéről Az RMDSZ megalakulásakor hármas sze­repet töltött be: 1. egy identitásbiztosító mozgalomét; 2. a hiányzó civil társadalomét; 3. a romániai magyarság nevében fellépő' po­litikai képviseletét. A Szövetség meghatáro­zó „elitszerkezetei” a kilencvenes évek ele­jén alakultak ki, amikor az erdélyi magyar­ság közéletében szerepet vállaló értelmiség jelentős része egy hallgatólagos alkut kötött a saját „csendes többségével”. Az alku tárgya nemcsak az egységes politikai képviselet volt, hanem egy egységes ideológia, és saját - áttekinthető' és ellenőrizhető - társadalmi nyilvánosság, mely az egységeszme folyama­tos közvetítését segítette. Az RMDSZ létre­jöttét követően azonban nagyon hamar párt­ként kezdett el működni, mely 1996-tól kez­­dó'dó'en, a kormánykoalíciós szerepvállalás­sal vált hangsúlyozottá, cselekvési stratégiá­it nemcsak programja, valamint a kibontako­zó, különböző irányzatok közötti viták, ha­nem politikai elitjének partikuláris érdekei is döntő mértékben meghatározták. A ki­sebbségi pártokra jellemző két funkció - az országos és helyi politikában való részvétel, valamint a kisebbségi társadalom megszer­vezése - eredményeként pedig kettős belső struktúrája alakult ki, mely csak elméletileg különült el egymástól, a gyakorlatban vi­szont jelentős átfedések voltak és vannak az RMDSZ mint párt és az RMDSZ mint társa­dalmi szervezet között mind strukturálisan, mind az egyes funkciókat betöltő személyek tekintetében. Integrálódás a román politikába Az RMDSZ-nek a romániai magyar, vala­mint az országos politikában betöltött szere­pét alapvetően meghatározta az a román po­litikai rendszer, amelybe - annak megváltoz­tathatatlan adottságként való elfogadása, az általa nyújtott keretek tágítási lehetőségéről való korai lemondás által - a Szövetség má­ra már jelentős mértékben integrálódott, mintegy cselekvő résztvevőjévé válva a rend­szer torz vonásai folyamatos újtermelődése­inek is. Ez utóbbi a kisebbségek számára egy sajátos megoldást dolgozott ki már a ’90- es évek legelejétől: a kisebbségi szervezetek egyfajta etnikai ügyintéző szerepet töltenek be, mely azt jelenti, hogy a román állam a te­rületén élő kisebbségekkel szembeni kötele­zettségeinek - a kisebbségek intézményei­nek és kulturális reprodukciójának támoga­tása - teljesítését úgy végzi el, hogy annak intézését a kisebbségi szervezetekre bízza. Ilyen etnikai ügyintéző szerepet jelenít meg az RMDSZ is, melynek a többi párt elfogadta jelenlétét és a vele való együttműködést, de ugyanakkor - hallgatólagos konszenzussal - kijelölte annak határát. E konszenzus sze­rint az RMDSZ partner lehet mindaddig, míg a „magyar kérdés” problémáit közpolitikái és egy nyelvi rezsim formájában veti fel. Azonban ha túlmegy ezen, s olyan közjogi megoldásokat követel, melyekkel a magyar kisebbség bizonyos szuverenitás-attribútu­mok birtokába kerülhet, akkor a partnerség megszűnik, s a követelések vehemens eluta­sításba ütköznek. Mindezek következtében, a ’90-es évek legelején megfogalmazódó, majd ezt követően az RMDSZ programjába is belefoglalt autonómia-törekvések háttérbe szorultak, illetve egyre inkább alárendelőd­tek annak a belső törésvonalnak, amely az identitáspolitikát szembeállította a pártpoli­tikai szerepvállalással. Az RMDSZ az uniós felkészülés társadalompolitikai dimenzióját tekinti fontosnak, „autonomista” ellenzéké­vel szemben - mely szerint az uniós pers­pektíva a magyar közösség nagy közjogi pro­jektjének, az önrendelkezésnek a napirend­re tűzését teszi lehetővé, annak 2007-es csatlakozási céldátuma egy közjogilag is hasznosítható „igazodási kényszerként” hat Romániára - egy távlati, lassú, társadalom­­politikai eszközökkel is épülő folyamatnak tekinti az autonómia megvalósítását, mely kérdést inkább az EU-n belül tekinti felve­­tendőnek. Az apró lépések politikája Mindezek által az RMDSZ lemondott az önrendelkezés kérdéskörének következetes és kiemelt fontosságú képviseletéről, előtér­be helyezve a napi politika szintjén kieszkö­zölhető, mindennapi sikerekkel kecsegtető „apró lépések politikáját”, a romániai ma­gyar jövő „tégláról téglára” való építését, mely azonban a jelentős célkitűzések straté­giai elsorvadásához vezet. Az RMDSZ politikai elitje integrálódott a romániai politikai elitbe - bár a román poli­tikai rendszerbe való integrálódás konzek­venciáinak a nyílt, programszerű felvállalása még nem történt meg egyértelműen -, a po­litikusi pálya a magyar politikusok számára is kitüntetett mobilitási csatornává vált, a hatalomban való részvétel kecsegtető pers­pektívákat nyújt, mely magával hozza akár az elvek pragmatikus alakítását is a hata­lomban való részesülésért. Az integrációnak azonban ára van. Azt eredményezte, hogy a kijáró politizálás ke­rült előtérbe, a magyarságot megillető jogok a pillanatnyi politikai hangulat, illetve a sze­mélyes kapcsolatok révén kerülhetnek érvé­nyesítésre, nem pedig világos jogi normák mentén, egy nagyfokú esetiességet hordozva magukban. További konzekvenciája ennek, hogy a különböző értékminőségű politikai célok a kijáró politizálásban általánossá vált tranzakcionális együttműködés tárgyaivá váltak. így következett be az, hogy bizonyos partikuláris kisebbségi célok elérését (pél­dául egy ingatlan visszaszolgáltatását) vala­mely, a demokrácia minőségét hátrányosan érintő törvény megszavazása ellentételezte. Szintén az RMDSZ integrálódásának, a ’96- tól folyamatosan növekvő koalíciós potenciál következménye, hogy a Szövetség - minden deklaratív szándéka ellenére - maga is ré­szesévé vált a centralizmus újratermelésé­nek. Tulajdonképpen erre szavazott mind a választási küszöb 5%-ra való felemelésekor, mind pedig a párttörvény antidemokratikus megszigorításakor, mivel ezek azt a célt szolgálták, hogy szőkébbre vonják a lehetsé­ges partnerek körét. Az RMDSZ ezzel annak esélyét növelte, hogy kevesebb szereplő kö­zött részese maradjon a fontosabb politikai alkuknak. A civil szféra kisajátítása Ami az RMDSZ társadalomszervező tevé­kenységét illeti, a ’90-es évek elején a hiány­zó civil társadalom létrehozására tett RMDSZ erőfeszítés az intézményesülési fo­lyamatokat is átfogta: a romániai magyar társadalom intézményekkel való globális le­fedésére irányult, s elsősorban országos ha­tósugarú, magukat szakmainak nevező in­tézmények (pl. RMPSZ, EMKE, RMGE, EME) révén teljesedett ki. Mindennek eredménye­képp azonban létrejött a civil társadalom RMDSZ-től függő része, melyben az elosztá­si rendszernek volt és van fontos szerepe. A forráselosztásokért folyó harcban az RMDSZ megszerezte a döntő pozíciókat, s ezzel je­lentősen gyengítette a kisebbségi társada­lom belső kontroli-mechanizmusait. Az RMDSZ ellenőrizte és ellenőrzi a magyar szféra anyagi forrásainak jelentős részét, így a magyarországi pénzforrások is az RMDSZ- en keresztül, vagy az általa ellenőrzött pályá­zati struktúrán keresztül jutnak a kedvezmé­nyezettekhez. Az ilyen fokú függőség viszont oda vezet, hogy a társadalomszervezés poli­tikaivá, ezáltal pedig egyneművé válik. Tár­­sadalomszervező funkciójához köthetően az RMDSZ a magyar életvilág képzeletbeli tel­jes elfoglalására törekedett, ezzel párhuza­mosan pedig minden kezdeményezést, ami nem az RMDSZ-hez kötődik, de ugyanakkor magyar, RMDSZ-ellenesnek igyekezett bé­lyegezni. Az elmúlt évtizedben nem volt nyilvános vita arról, kell-e változtatnia az RMDSZ-nek eddigi programján és alapszabályán, illetve- ezek összefüggésében - stratégiáján. Mindazonáltal két álláspont körvonalazódott: az egyik szerint - ezt Markó Béla fogalmaz­ta meg - az RMDSZ jelenlegi programján nem kell változtatni, az csak kisebb kiegé­szítésekre szorul az eddig elért eredmények alapján, a másik szerint viszont - mely a Re­form Tömörülés retorikájában jelent meg - vissza kell térni a „közösségi önrendelke­zés” brassói, 1993-as alapjaihoz. Kérdőjelek és demokrácia-deficit Kétségtelen viszont, hogy az RMDSZ megalakulásakor meghirdetett ernyőszerve­­zet-koncepció - mely, többek között, a külön­böző belső irányzatok, ideológiák, cselekvési stratégiák integrálását és képviseletét is je­lentette - nem bizonyult életképesnek, az RMDSZ egyre erőteljesebbé váló pártosodá­­sa, illetve ezzel egy időben a belső pluraliz­mus kiépülésének akadályozása révén. A pluralizálódási kísérletek már a ’90-es évek első felében, az RMDSZ-en belüli platformok létrejöttével megkezdődtek, ezek közül vi­szont csak a Reform Tömörülés jelenített meg az RMDSZ hivatalos politikai irányvo­nalától markánsan eltérő politikai álláspon­tot. Közben az RMDSZ-en belüli folyamatok- a belső választások napirendre tűzésének éveken keresztül történő halogatása, az SZKT-nak az Operatív Tanáccsal szembeni igen jelentőssé váló térvesztése, a belső el­lenzék fokozatos marginalizálódása - a bel­ső törésvonalak elmélyüléséhez vezettek. Ez országos szinten a 2003-as szatmárnémeti kongresszuson bekövetkezett szakadásban csúcsosodott ki, amikor a Reform Tömörülés kivált az RMDSZ-ből. Az RMDSZ szerepkomplexumát az elmúlt 4-5 évben kezdték a magyar kisebbség egyes rétegei megkérdőjelezni, mégpedig két tár­sadalmi fejlemény okán: 1) kialakult egy au­tentikus, helyibb feladatokra összpontosító civil társadalom; 2) jelentkezett a közéletben egy új generáció, amely kimaradt az alapítók által elfogadtatott, hallgatólagos konszen­zusból. 2002-re az erdélyi magyarság egysé­ge kezdett megszűnni a rendszerváltás pilla­nata „pária-egységének” lenni. Az erdélyi magyarságnak ekkorra már kialakult egy RMDSZ-től független „civil társadalmi” szer­kezete, erősödő középosztálya, s egyre erő­teljesebbé válik területi-regionális széttago­lódása is. Mindezek mellett, a ’90-es évek elején még jól hangzó és nagy mozgósító erővel bíró egységszlogen, egységmítosz má­ra már sokat veszített hiteléből, a romániai magyarság részéről a választásokon tapasz­talható egyre alacsonyabb részvételi arány és az egyre alacsonyabb szavazatszám is jel­zés értékű. Beb,etonozódás? 2004-ben, az RMDSZ monopóliuma fenn­tartásának kendőzetlen szándéka a Szövet­ség támogatásával elfogadott, a kisebbségi szervezetek számára a választásokon való részvétel tekintetében igen szigorú feltéte­leket megszabó, komoly demokráciadeficitet okozó, a helyhatósági választásokat szabá­lyozó törvényben nyilvánult meg, amely gya­korlatilag ellehetetlenítette a Magyar Polgá­ri Szövetségnek - mint az RMDSZ számára komoly kihívást jelentő alternatív szervezet - a választásokon való indulását. Ezt követő­en, a 2004-es parlamenti választásokig, a helyhatósági választásokon felmerült kihí­vásra az RMDSZ egy további választ adott, amivel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megőrizze részesedését a román politi­kai rendszerben: hozzájárult a helyhatósági választási törvényhez hasonló feltételeket támasztó 2004/373-as, a parlamenti választá­sokról szóló törvény elfogadásához. Hasonló célokat követ az RMDSZ választási program­ja által kiemelten kezelt, a kisebbségek jog­állásának kodifikálása céljából kidolgozott törvénytervezet is, mely számos diszkrimi­natív előírást fogalmaz meg, többnyire az RMDSZ pozícióinak erősítését célozza meg, a kulturális autonómiának, az ahhoz kötődő jogosítványoknak pedig gyakorlatilag alig van nyomuk a tervezetben. Az a tény pedig, hogy még ezt sem sikerül elfogadtatni a koalíciós partnerekkel, jelzi, hogy mekkora súlya van az RMDSZ-nek a ko­alícióban, illetve, hogy a román politikai osz­tálynak a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos mentalitása valójában milyen csekély mér­tékben változott. Az áttörés hiánya Bár kétségtelen, hogy a rendszerváltás pillanatától napjainkig eltelt időszakban po­zitívváltozás tapasztalható a többségi román nemzet részéről a magyar kisebbség irányá­ba megnyilvánuló elfogadás terén, s ebben az RMDSZ által követett óvatos - sok eset­ben a belső politikai stabilitás megőrzése céljából a kisebbségi jogok kárára tett en­gedmények - politikájának is szerepe van, az RMDSZ vezetősége által követett irányvo­nal nem hozta meg a romániai magyarság által várt áttörést a közösséget megillető jo­gok érvényesítésében. Viszont úgy tűnik, a Szövetségnek sikerült kisajátítania a képvi­seleti jog legitimitását, monopolizálva a ro­mániai magyar közéletet. // ORBÁN BALÁZS, a szerző politológus POLGÁRI ELET SZÉKELYFÖLDI POLGÁRI HETILAP www.poIgarielet.ro Szerkesztőség és Kiadó: 535600 Székelyudvarhely • Hargita megye Mihai Kogálniceanu utca 2. szám Tel.: 0266-214923 • GSM: 0746-142676, 0745-859758 (előfizetés) www.polgarielet.ro • szerkesztoseg@polgarielet.ro KIADJA AZ INFOMARKET KFT. • NYOMTATJA A PANTEX 1MPEX KFT. Felelős szerkesztő: Zsidó Ferenc Menedzsment: Jakab Gábor Terjesztés: Fazakas László Tipográfiai terv: Typotrek ALAPÍTÁSI ÉV: 2004 • ISSN 1584-8248 MINDEN JOG FENNTARTVA! Főmunkatársak: Fábián Lajos, Komoróczy György, Szakács István Péter Munkatársak: Farkas Krisztina, Fábián Kornélia, Fiilöp D. Dénes, Pálfi Attila, Péter Attila, Péter Edit, Vajda Emese • Olvasószerkesztő: Szabó Attila Tudósítók: Szentgyörgyi László (Marosvásárhely), Balázs Katalin (Gyergyószentmiklós), Nagy Zsuzsanna (Háromszék), Grausam Géza (Csíkszereda).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék