Polgári Élet, 2006. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
2006-07-21 / 29. szám
_______10.SZEKELYFOLD_______ POLGÁRI ÉLET • 2006. JÚLIUS 21-27. • III. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM Tábor a tartalmas életre A Napsugár gyermeklap élő kiadása ■ Kitartásuk, hűségük és az anyanyelv iránt vállalt elkötelezettségük eredményeként ötven kisiskolás táborozott egy hétig az illyefalvi KIDA-központban. A Napsugár gyermeklap hangos kiadása a tábor, mely folytatja azt a munkát, amelyet a tanév elején közösen elkezdtek a pedagógusok és a több mint negyvenezer példányban megjelenő Szivárvány és Napsugár gyermeklapok szerkesztői. Zsigmond Emesével, a Napsugár főszerkesztőjével beszélgettem. - Milyen kritérium, érdem szerint lehet részt venni ebben a táborban? - A tizenharmadik táborban tizenhárom csapat vesz részt, nyilván, ezt csak a véletlen hozta így. Idén is velünk táboroznak az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének vendégeiként az anyanyelvi vetélkedő országos szakaszának díjazottjai, a nagyváradi, kolozsvári és a marosvásárhelyi vitéz nyelvőrök. Ezen kívül még Napsugár-tábort nyertek a Kurutty Általános Műveltségi Vetélkedő legjobbjai is, csíkszentdomokosiak ezek a gyerekek, és a lap tábort ajánlott fel a nagyváradi mesevetélkedő győzteseinek is. Idén nemcsak az első helyezett temesvári csapat van velünk, hanem a második helyezett gyergyószentmiklósi csapat is. A győztes, díjnyertes gyerekek mellett hét csapat táborozik még, akik elsősorban hűségükért vannak itt, mert részt vettek bélyeggyűjtő játékunkban, és a 2200 bélyeget beküldő gyerek közül ők a szerencsés nyertesek. A gyerekeknek nem kerül ez pénzbe, minden szellemi, lelki, illetve testi jóval ellátjuk őket, finom ételekkel, nagyon zsúfolt és szórakoztató játékprogrammal, és sok-sok szeretettel vesszük körül őket. Több tízezer hűséges olvasója van a Napsugárnak, nem nehéz kiválasztani közülük a leghűségesebbeket? - Kitartásukat is szeretnénk növelni azzal, hogy szeptemberben indítunk egy bélyeggyűjtő játékot, és csak az vehet részt a sorsolásban, aki minden hónap Napsugarát rendszeresen elolvasta, és be is küldi a kis játékbélyeget. A kitartást, a hűséget is mérjük ezzel, és szerencse is kell, mert sokkal többen beküldik a bélyegeket, mint ahányan részt vehetnek a táborban. Egyébként még mindig óriási példányszámban vásárolják a lapjainkat. Ebben a tanító néniknek és az óvónéniknek is óriási szerepük van. Ez a tábor arra jó, hogy olvasóinkkal szemtől szembe találkozzunk, azokkal a gyerekekkel, akiknek eddig csak az írását ismertük, hiszen több százan írnak havonta nekünk, mi pedig a leveleiket silabizáljuk, a rajzaiknak örvendezünk. Halljuk véleményüket, látjuk a ragyogó kis szemüket, ahogy beszélnek, ahogy mesélnek nekünk. De még egy másik célunk is van, az, hogy a pedagógusokkal találkozzunk, hiszen az óvónők és tanítónők nélkül nem létezne a mi lapunk. Segítenek egész évben abban, hogy eljusson a lap a gyerekekhez, és segítenek abban is, hogy a mi üzenetünk eljusson a gyerekekhez. - Hogyan lehet a programokba évről évre újat behozni? - Egyre csiszolódik a tábor programja, minden évben a gyerekek és a tanító nénik is sugallnak új ötleteket. A Napsugárnak nagyon pontosan meghatározott nevelői célja van, tudjuk, mit akarunk elérni a gyerekek szellemi, lelki, öntudatbeli, emberi és nemzeti fejlődésében, kibontakozásában. Ezt a célt, amit a tanév során megkezdünk, folytatja a tábor is, van itt történelmi játék, anyanyelvi vetélkedő, rengeteg mesemondás, van természetesen rengeteg testmozgás, nagyon sokat ugrabugrálnak, labdáznak, népi gyermekjátékokat játszanak, táncházat rendezünk nekik. Ezen kívül figyelünk a tájra, ami körülvesz bennünket, és minden perce ennek a tábornak arról szól, hogy tartalmas, minőségi életet éljenek, de valamit vigyenek át ebből felnőtt korukra is. - Vannak olyan apró gyerekek, akik először jöttek táborba. Ők hogy viselik a szüleik hiányát? - Igen, elmesélték ők maguk nekünk, hogy mikor eljöttek el, úgy sírtak, hogy alig bírtak magukkal, de megígérték: most már akkor fognak sírni, amikor búcsúznak. Természetesen, mi annak örülünk, hogy nehéz szívvel válnak el a szüleiktől, mert ez azt jelenti, hogy szeretik őket, és jó nekik otthon, de annak még jobban örülünk, hogy a tábortól is nehéz szívvel válnak el. // NAGY ZSUZSANNA Vásárhelyi történetek (9.) Átrendeznék a történelmi városközpontot Jelentősebb városfejlesztési terveiket ismertették szokásos hét eleji sajtótájékoztatójukon a vásárhelyi városvezetők. Azokról a projektekről van szó, amelyeket, a szükséges anyagi támogatás elnyerése reményében, július 25-én a gyulafehérvári székhelyű 7-es számú fejlesztési régióközpontban mutatnak majd be. Mint ismeretes, az elmúlt héten Maros megyében járt Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai delegációjának vezetője. Látogatása során kifejtette: az EU 2007-2013 között elsősorban a fejlesztési régiók által elfogadott és az országos stratégiába beillesztett nagyszabású projekteket támogatja. Vásárhelyen számos jelentős városfejlesztési tervet dolgoztak ki, egyesek esetében már a megvalósíthatósági előtanulmányok is elkészültek. Ezek közül is a legjelentősebb, s egyben a legtöbb indulatot felkavaró a Tudor és az 1989. December 22. (a régi November 7-e) lakónegyedeket összekötő út, a Poklos-patak befedése, valamint a főtér átrendezése, ami szükségessé tenné az egykori Lázár Vilmos (Ballada) és Iskola (Aurel Filimon) utcák kiszélesítését. A civil szervezetek - városvédők, környezetvédők stb. - hevesen ellenzik mind az összekötő út, mind a főtér átrendezésének Florea polgármester által erősen szorgalmazott tervét. Az említett civil szervezetek álláspontját látszik osztani - legalábbis egyelőre - az önkormányzati testület RMDSZ-es frakciója is. A döntés az önkormányzati képviselők kezében van, bár a megvalósíthatósági előtanulmányok elkészítését nem tudták megakadályozni. Benedek István frakcióvezető felvetette annak a szükségességét, hogy lehetőleg mihamarabb tisztázzák számos vitatott földterület és ingatlan tulajdonjogát. Az Hadsereg Sport Klub (ASA) víkendtelepi sportházisát a hadügyminisztérium a Steaua sportklubnak játszta át, holott az a várost illette volna. Tisztázatlan a víkendtelepi sziget tulajdonjoga is, amelyekre mind a szomszédos Marosszentanna, mind Vásárhely igényt tart. A jelenlegi állás szerint a szentannaiak tarthatják magukat birtokon belül. A várost érzékenyen érintő másik ügy, a megyei tanács által kezdeményezett nyárádtői regionális hulladéktelep, amelynek megépítése nem várt akadályokba ütközött. Az olasz partner nem tett eleget vállalt kötelezettségeinek, ezért valószínűleg kezdeményezni fogják a szerződés felbontását. // SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ FÁBIÁN LAJOS Többet ne igyunk! Ecsetera Tódor szigorú önvizsgálat, meg anyósa szemrehányó szavai után elhatározta, hogy ezúttal tényleg jó útra tér. Arról ő már nem tehetett - ez a kisváros infrastrukturális gondja -, hogy az említett jó út a Sasröpte csárdába vezetett. Miért nem aszfaltozzák le a banki kölcsönnel vásárolt tömbházlakás felé vezető utat is, hogy az ember léptei arrafelé csavarodjanak? Hodlacsek Kristóf lelkesen helyeselte Ecsetera komája városrendészeti terveit, főleg azért, mert már a harmadik sörnél tartottak, egyfajta legénybúcsút rendezve az italozásnak. Hodlacsekéknál sem volt rózsásabb a helyzet: Krisztina már a válópert is kilátásba helyezte, amennyiben Kristóf nem teszi le a poharat. Le is tette ő gyakran, de csupán azért, hogy újratöltsék. - Mától kezdve vége az italozásnak, komám! - emelte poharát a sörhabként remegő családi békére Tódor mester, aki az átkosban csoportfelelős volt, ezért megkövetelte magának a mester titulust. Mestere volt ő a fogadkozásnak is: valahányszor drága jó Arankája felragadta a súlyosabbik laskasirítőt, hogy Tódorkát szeszmentesebb életmódra nevelje, mindig elhangzottak az örök önmegtartóztatást ígérő fogadkozások. Gyermekük, a kifinomult hallású Jenőke bele is írta háziolvasmány-füzetébe szesztől szédelgő apukája szebbik fogadkozását. Az iskolában meg is dicsérték, a tanító néni pedig arról érdeklődött, hogy melyik zsoltárból vannak ft gyönyörű igék. - Én is amondó vagyok, tartsunk egy kis szünetet ebben a kánikulában - vélekedett Kristóf úr, aki az arázást már az átkosban kiérdemelte szuronyhegyesre pödört bajuszával, meg enyhén orrhangú, kenetteljes mondókájával. Szaplári Gedeont is elvonókúrára vitette az a csalfa felesége. Szerencsére, az egyik ápoló Gedő katonakomája volt, így lett az elvonóból felvonókúra: az ablakon leengedték az üres üveget benne pénzzel, a purdék aprópénznyi baksisért újratöltették vodkával a sarki közértben. Végül májpanaszai miatt a belgyógyászatra került, így lett vége a vadkalandnak. - Amit én kimondok, az egyszer úgy van! - erősítette sörhabos tekintettel Ecsetera. - Ha már búcsút veszünk az italtól, emlékszel-e, komám az egy sör egy rum adagokra? - Bár ne is hoztad volna elő! - sóhajtotta Kristóf, és repetát kért a sörből, rummal megtoldva, immár a nosztalgia kedvéért. Szó szót, rum sört követett, így érték meg a zárórát a Sasröptében. Ecsetera katonás léptekkel indult hazafelé, Kristóf úr hatalmas esernyőjébe kapaszkodva. - Mondtam, hogy többet ne igyunk! - csukladozta Kristóf úr fülébe. — De kevesebbet se, és holnap is tartsuk be a fogadalmat! Olyan jól esik nekem az ilyen absztent inten nencia! - összegezte Hodlacsek. Három év múlva hulladéktározó Elkezdődtek a munkálatok a Cekend-tetőn ■ Miután a még létező székelyudvarhelyi városi önkormányzat döntést hozott a tavaly októberben, és a regionális hulladéktározó felépítésére felhatalmazta az Autopress Simó céget, ennek tulajdonosa, Simó Péter július 17-én délben sajtótájékoztatón jelentette be a munkálatok elkezdését, majd a helyszínt is bemutatta a sajtó munkatársainak. Amint a cég igazgatója elmondta, égető szükséglet a Felsőboldogfalva határában levő szeméttelep mielőbbi felszámolása, amely fertőzési gócpont és „minden székely ember szégyene”. Az eredeti elképzelés szerint a regionális hulladéktározót a 26 polgármesteri hivatalt tömörítő Ecomissio részvénytársaság kívánta megépíteni, de az ügyvitel egyszerűsítése érdekében a kivitelezésre a fent említett céget hatalmazta fel az önkormányzat. A nevezett részvénytársaság szerepe nem csökkent, hangsúlyozta az igazgató, hiszen a begyűjtésben, a szelektív hulladékgazdálkodásban továbbra is fontos feladatok hárulnak a helyi önkormányzatokra. Az építkezés a Cekendtetőn, a hulladéktározó felé a vezető külön út megépítésével kezdődött, a munkálkodó erőgépeket a helyszínen láthatták az újságírók. Amint az igazgató elmondta, jelenleg tárgyalásokat folytatnak két spanyol, egy bécsi és egy stuttgarti céggel, s ezután döntenek, arról, hogy melyiknek legjobb a beruházási ajánlata. A három év alatt megépítendő, hárommillió euró beruházást meghaladó létesítmény teljesen a nyugat-európai környezetvédelmi elvárásoknak megfelelően épül, dániai minta szerint tervezték. A Cekend-tetői Burjánmező részen levő 19,8 hektár terület a székelyudvarhelyi önkormányzat tulajdona, hét kilométer távolságra van a főúttól, s a hegyivadász laktanya megkerülésével utat kell építeni, nehéz, részben mocsaras terepen. Azért épül itt a hulladéktározó, mert a helyi lakosok tiltakozása miatt sorra megbuktak a városhoz közelebbi helyek kijelölésének tervei. Márton András, a Megyei Önkormányzat infrastrukturális és beruházási osztályának igazgatóhelyettese beszámolt az EU által támogatott projektekről, amelynek értelmében Hargita megyében legtöbb két regionális hulladéktározó épülhet uniós támogatással. Mivel a székelyudvarhelyi kezdeményezés magáncégek tőkéjének bevonásával történik, felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet belefoglalni a megyei fejlesztési stratégiába. Kérdésekre válaszolva, Simó Péter és Márton András úgy vélekedtek, hogy egyeztethetők a tervek, és az is elképzelhető, hogy a megye más régióiból is a Cekendre viszik a szemetet, amelynek előnye az lenne, hogy közösen olcsóbb lenne az üzemeltetés. Egyébként - az európai gyakorlat szerint - a helyi begyűjtőtelepeken külön kell majd választani a szerves és szervetlen anyagokat, hasznosítani kell, s a többit helyben összepréselve szállítják majd a tározóba. Kényszerhelyzetben van Székelyudvarhely és környéke - hangsúlyozta Simó Péter, hiszen míg a csíkszeredaiaknak 2012-ig működhet a szeméttelepük, a Székelyudvarhely melletti gócpontot legkésőbb 2008-ban be kell zárni. Ez nem csupán azt jelenti, hogy sorompót raknak oda, vagy elföldelik, hanem a környezetvédelmi törvénynek megfelelően, külön technológiával kell eltüntetni a szeméttelepet, amelynek költségei megközelítőleg kétmillió euróra rúgnak. // FÜLÖP D. DÉNES