Polgári Élet, 2010. január-június (7. évfolyam, 3-25. szám)

2010-01-22 / 3. szám

An lő 201«. január 22-28. 20 oldal Ara: 1,5 lej Székelyföld jövője Szép ígéretek kontra eladósodás, munkanélküliség ► FÁBIÁN LAJOS Ne hagyjátok az iskolát! ► Nincs Romániában még két olyan megye, ahol annyi konferenciát tartottak volna a régió jövőjéről, autonómiájáról, mint a Székelyföld csücskének számító Hargita és Kovászna megyében, az elmúlt húsz esztendőben. A valóság viszont siralmas: munkanélküliség, elszegényedés. > a 4. oldatén Polgári Élet-összeállítás ► SZEKELVFÖLÖ Gumival, vagy gumi nélkül? Ha a kft. felső vezetésének nincsenek erkölcsi fenn­tartásai, nekünk se legyenek, kérdezzük meg, hogy mennyi gumival, és mennyi gumi nélkül a: közös ülés, a miniszteri poszt... ► / -oldal ► ŞZEKftVFOlD Csíkszeredái reggel Reggel Csíkszeredában, az egyik (szláv tulajdonú) beninzkútnál. Az ember köszön magyarul, fogad­ják, de románul.1 >i »Idái ► VÉLEMÉNY Királyság Törvényszerű, hogy rendszerint abból van a legke­vesebb, amit a legtöbbet emlegetnek. Különösen igaz ez politikai értelemben. ► it »lilái Maros megye: továbbra sincs tábla CSERESNYÉS LAJOS cseresnyes.lajos@polgarielet.ro Ma sincs még magyar felirat a Maros megye határát jelző táblákon, pe­dig tavaly júliusbaA, lapunk kérdésére válaszolva Lókodi Edit Emőke megyei tanácselnök megígérte, hogy személye­sen közbenjár a kétnyelvű táblák felállí­tásáért. Nagyon elfoglalt az elnök asz­­szony, napok óta nem sikerült telefonon elérnünk, mert vagy terepen van, de leginkább fontos gyűléséken, mint aho­gyan azt titkárnője közli. Mialatt a csap­ból is folyik az RMDSZ-es sikerpropa­ganda és öntömjénezés, valójában na­gyon vérszegény és sovány a megvalósí­tások listája. * ?> Atkos csausiszta rendszerben összevont osztályok­ban tanítottam, fa­lun. Osztályonként nyolc diáknak há­romfélét egy teremben: középkort, új­kort és Románia történelmét. Nyolcadi­kosaimnak románul nyomtam Mihai Vi­­teazul-t, hetedikeseimmel elsirattam Na­póleont, hatodikosaimmal Bizánc eles­­tén tűnődtünk. Nem lettem skizofrén, mert nem kétfelé, háromfelé szakadt az eszem. Melyben meg sem fordult volna, hogy nincs létjogosultsága Székelyföldön a piciny falusi iskolának. Hála a jó mar­xista istennek, párt elvtárséknak sem fordult meg a fejükben ilyen marhaság, elég volt nekik az elrománosításhoz sze­met hunyni... Ezt az iskolát most udé­­mérés, kultúrminiszteres, államtitkáros, de mindenképp káros segédlettel eltö­rölni készülnek a nagy állami nadrágszíj­­szorítás nevében. Délelőtt „tanár elvtárs­­ként” én vontam kérdőre a diákot, dél­után a pap bácsi faggatta ki őket jegyeik­ről. Este már a kultúrotthonban kellett segédkeznem a szüreti bál előkészítésé­nél. Másnapra könyveket vittem ki diák­jaim szüleinek, hogy bor és pálinka mellé ige is jusson a hosszú téli estékre. Most ezeket az iskolákat akarják költség­­vetési megfontolások alapján beolvasz­tani a községiekbe, mert így olcsóbb... Fordul fel a gyomrom, amint a bukaresti magyar politikusok nyálcsorgását látom, kormányzási konctépés közben. Vissza a kommunizmushoz, vissza a „navétához”, hadd szokja a gyerek a távolsági buszo­zást, szülei úgysem veszik észre a távlati „kibuszozást”. Azt, hogy magyar iskolá­kat szüntetnek meg Székelyföldön és a szórványban, magyar udémérés kor­mányzati segédlettel. Ne hagyjátok a templomot s az iskolát! *. ÉRCÜK

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék