Polgári Élet - Székely Újság, 2011. július-december (8. évfolyam, 26-41. szám - 1. évfolyam, 1-10. szám)

2011-07-01 / 26. szám

4) NÉZŐPONT ) ® ) SSart LEM,ISERBE* )"tra­k Polgári Élet Falukutatók ► Igazából nem róluk lesz szó. Hanem arról, hogy ideje lenne feltámadniuk. Hogy legalább tudjuk, mivel kell szembenéznünk pillanatokon belül. El kell merülni Zemplén és a Cserehát falvaiban. Hogy megértsük, mit is je­lent valójában a nyomor, s mindaz, ami vele jár. BAYER ZSOLT Z­emplén és a Cserehát egyes falvai már nem Magyarországon van­nak. Nem Európában vannak. Nem a Homo sapiens benépesítette Föld nevű bolygón vannak. Hanem túl mindenen, ami emberi, s ami még em­beri maradt. S ez már régen nem „cigányügy”. Ez a mi ügyünk. Ami Zemplén és a Cserehát falvai­ban kinőtt a nyomorból, az elől nincs már menekvés. Abból a nyomorból leg­először a felfoghatatlan, iszonytató ag­resszivitás nőtt ki. Az egyszerű lopás már az élet része. A tolvajnak is, a meg­lopottnak is. De lassan az lesz a min­dennapi brutalitás is. „Hétköznapi fa­sizmus” - mondhatnánk a közhelyet, hogy ne legyen ostoba közhely. Mert ott most ez van: hétköznapi fasizmus. A nyomor trónjára ült többség bosszút áll az ott felejtett kisebbségen. S hogy senki ne tévedjen: ott már a cigány a többség. Mert lassan minden nem ci­gány elmenekült. Még néhány konok öreg húzza, s néhány középkorú, akinek végképp nincs hová mennie. Ők jönnek haza az esti busszal Kazincbarcika vagy Ózd rettenetes gyáraiból, s a kocsma előtt összegyűlt horda gúnyosan üvölti feléjük: „Mi van, parasztok! Dolgozni voltatok!?” És röhögnek, ahogy a hiéna röhög a kilátástalan éjszakában... A kirabolt öregasszonyokat, idős há­zaspárokat egyre gyakrabban össze is verik. (Gadnán megerőszakolták a nyolcvanéves asszonyt, majd fejszével levágták a lábát. Uramistenem!) Azóta, ha egy öregember éjjel felriad a szom­széd szobából áthallatszó zajra, magára húzza a takarót, és lapul, legalább az élete megmaradjon. Aztán másnap csöndesen odaadja az ország egyik leg­szebb református templomának kulcsát az arra vetődő idegennek. Az ufónak. Az egyik faluból tavaly költözött el a legutolsó magyar család. A templom harangját azóta azért nem tudják el­lopni, mert elrontották a sorrendet: előbb a harangtoronyba vezető falép­csőt vitték el, és tüzelték el, így most „A templom harangját azért nem tudják ellopni, mert elrontották a sorrendet...” nem férnek hozzá a haranghoz. A má­sik falu megmaradt iskolájába 165 gye­rek jár, közülük 151 cigány. Az átlagos IQ hetvenes - ez az imbecilszint. Itt húzza az igát néhány szent őrült peda­gógus, aki a májusi fizetését már nem kapta meg, mert a maradék pénz el­ment segélyre. És a hetedikes „tanuló” már terhes. Ikrekkel... A harmadik faluban egy vállalkozó tíz cigányt akart felvenni állandó mun­kára, több pénzért, mint a segély. Kettő volt hajlandó elmenni dolgozni... És ülnek a porban, arcukon nyál csorog, és megdobálják az idegent. A negyedik faluban a cigány uzsorás tizenhárom éves gyereklánnyal „él együtt”. Mindenki tudja, hogy uzsorás. Mindenki tudja, hogy gyereket hág. Baja nem lesz belőle. A törvények is mások arrafelé. A barbárok foglalhatták el így vala­mikor Rómát. Bizony. A Zemplén és a Cserehát Magyarország legszebb vi­déke. A Rákócziak földje. Illetve: volt. Ma: egy másik bolygó. S lehet erre finy­­nyáskodni is, s lehet felháborodni és rasszizmust üvölteni. De értelmetlen. Az itt leírtak: fényképek. Pillanatfelvé­telek. Hiperrealista képek. S jó, ha tud­juk, amikor majd elmenekül onnan az utolsó magyar is, és már végképp nem lesz kitől és mit ellopni, akkor ez a po­puláció meg fog jelenni a városainkban. Jönnek majd kurvának, rablónak, gyil­kosnak. És majd akkor tessék finnyás­­kodni... Ideje van a falukutatásnak. Hogy lássuk és tudjuk, amit nem merünk látni és tudni. Pedig valami megoldást találnunk kell, méghozzá azonnal. Ami pedig bizonyos: aki tízéves koráig eb­ben a közegben szocializálódott, örökre menthetetlen. Ha valamit kez­deni akarunk mindezzel, le kell mond­.Amikor majd elmenekül onnan az utolsó magyar is, és már végképp nem lesz kitől és mit ellopni, akkor ez a populáció meg fog jelenni a városainkban.í­runk néhány generációról. Ám a most hároméveseket ki kell szakítani ebből a környezetből. Akárhogyan, akármilyen áron. És el kell érni, hogy hetente leg­feljebb hat-nyolc órát töltsenek otthon. Máskülönben végképp vége lesz min­dennek. Sarkosan fogalmazva Szentmihályi Szabó Péter ► Gyakran vádolják a második Orbán-kormányt azzal, hogy nem tárja fel eléggé a keleti piacokat, és hagyja megmerevedni a magyar gazdaság szerkezetét. Erre most rácáfolt Ven Csia-pao kínai miniszterelnök magyarországi látogatása. Egymilliárd dol­láros hitel és húszmilliárd dolláros kereskedelmi kapcsolatok, leegyszerűsítve ezt hozta Kína vezető politikusa a magyaroknak. MAGYAR HÍRLAP K­ínával kapcsolatban többször is írtam a Magyar Hírlap hasáb­jain, mindig próbáltam óvato­san fogalmazni, mert reálpolitikai meg­fontolásból is sajátos a helyzet: a világ­nak ez a legnépesebb, nemsokára első számú nagyhatalma valószínűleg az egész emberi történelemnek egy új fe­jezetét nyitja meg a maga elképesztő si­kereivel és ellentmondásaival együtt. Nem kell magyaráznom, a pártállami kommunizmus és a sikeres kapitaliz­mus ilyen működő összekapcsolása jár­hatott annak idején a szovjet reforme­rek fejében is - nekik nem sikerült, de Kínának sikerülhet. Bárhogyan is néz­zük, ez a világ legnagyobb piaca, és pa­radox módon a jelenlegi pénzügyi rendszert is ez pumpálja és tartja még életben - de csak amíg ezt jónak látja. A magyar nyitás tehát tisztán realista szempontból elkerülhetetlen és nélkü­lözhetetlen volt, gazdasági eredményei hamarosan meg is mutatkoznak. Kína földrajzi értelemben messze van, ezért kell számára egy európai hídfőállás, és a magyar kormány a térségben elsőként ismerte fel ezt a hatalmas lehetőséget. Most majd elindul a siránkozás, hogy az „egy Kína” elv elismerésével mi lesz Tajvannal, és mi lesz Tibet szabadságá­val, nem is szólva a kínai demokraták­„A magyar nyitás tehát tisztán realista szempont­ból elkerülhetetlen és nél­külözhetetlen volt, gazda­sági eredményei hamaro­san meg is mutatkoznak.A­kai és keresztényekkel, de valljuk meg őszintén, ilyen alapon megszakíthat­nánk kapcsolatainkat mostani kereske­delmi partnereink jelentős részével. A balliberális reakciókból eddig csak Schiffer András nyilatkozatát olvastam, miszerint „a Fidesz szembeköpte saját magát” Tibet miatt, de azt azért arcát­lan megállapításnak érzem, hogy „most már a politikai szabadságjogok tekinte­tében is Kínát tekinti a követendő pél­dának” a Fidesz. Csak mellesleg: Fran­ciaország mindvégig ápolta a török kapcsolatokat „legkeresztényibb kirá­lyai” idején is, nem is szólva Velencéről. Kína kegyeiért tülekszik egész Nyugat- Európa, ők már ott is vannak a gyára­ikkal. Nehogy már megint mi legyünk az „utolsó csatlós”, immár a lassan szét­eső Nyugat mellett!

Next