Székely Újság, 2012. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-13 / 2. szám

Székely Újság II. évfolyam 2. szám TUDÓSÍTÁSOK ÉS HÍRHÁTTEREK SZÉKELYFÖLDI ESEMÉNYEKRŐL (1)­ SZÉKELYFÖLD Három év méltánytalanság ■ Ismét vitába keveredett Tamás Sándor RMDSZ-es megyei elöljáró Nagy Istvánnal, Bárót polgármesterével. A vita a jövedelemadóból és az áfából Kovászna megyének visszaosztott, több mint 12 millió lej elosztásá­ból fakadt. Nagy István arra kérte a megyei tanácsosokat, állítsanak fel egy kritériumrendszert a költségvetés leosztására, amelyben érvényesülnek a lakossági és területi arányok. Ez, véleménye szerint, nem tér el attól a mél­tányossági elvtől, amelyről a megyei tanácselnök nyilatkozott, hogy min­den közigazgatási egység kapjon legkevesebb 150 ezer lejt. LŐRINCZ CSABA_____________________ lorincz.csaba@szekelyujsag.ro E­lsősorban nem az zavaró, hogy más település többet kap, mint Bárót, hanem az, hogy a települést szándé­kosan hátrányos helyzetbe hozza a megyei tanács vezetősége, immár negyedik éve. Pedig ezen összegek a baróti és a hozzátar­tozó falvak lakói, az ott működő cégek ál­tal befizetett jövedelemadójából és áfájá­ból származnak. Képviselői mandátumai alatt és a kampány során Tamás Sándor is mindig azt hangoztatta, az útadó címen begyűjtött pénzeket a befizetés mértéké­nek arányában kell visszaosztani. Lám, ezt az elvet a tanácselnök nem kívánja most érvényesíteni, a politikai színezet szerinti pénzelosztás működik. Ez ismételten iga­zolja, hogy a tanácselnök csak hangoztatja az autonómiát, de nem tesz érte semmit. Az elmúlt három év pénzelosztásait vizsgálva, nehezen hihető el, hogy Bodza­­forduló lakói és cégei ugyanannyi áfát és adót fizettek be, mint például a kézdivásár­­helyiek. 2011-ben Bodzafordulónak és Kézdivásárhelynek egyformán 250 ezer lejt osztott vissza a megyei tanács, noha egyrészt az utóbbi kétszer akkora telepü­lés, másrészt köztudott, hogy a bodzafor­­dulóiak inkább a szomszédos Brassóban költik el a pénzüket. Ugyanakkor Ko­vászna városa, ahol RMDSZ-es polgár­­mester van, az elmúlt két évben jóval na­gyobb összegeket kapott, mint Kézdivásár­­hely, 2010-ben 100 ezer lejjel, idén pedig 180 ezer lejjel. Ha csak a három, mondhatni egyforma lakosságú várost nézzük, vagyis Kovász­­nát, Bodzafordulót és Barótot, akkor is nyilvánvaló, hogy utóbbit az elmúlt három évben hátrányos helyzetbe hozta a megyei tanács. Ez idő alatt a jövedelemadóból és áfából visszaosztott pénzekből a tulipános vezetésű Kovászna élvezte a megyei tanács simogatását, ugyanis 1,04 millió lejt ka­pott. Utána következik a szociáldemokrata vezetésű Bodzaforduló 690 ezer lejjel, majd a polgári pártos vezetésű Bárót 470 ezer lejjel. A Nagy István baróti polgármester és Tamás Sándor megyei tanácselnök közti konfliktussal kapcsolatban Fazakas Tibor, a Magyar Polgári Párt országos alelnöke kifejtette: „Nyilvánvaló, hogy Tamás Sán­dor céltudatosan próbálja Nagy Istvánt el­lehetetleníteni. Úgy akarják feltüntetni, mint aki összeférhetetlen, mindenkivel pe­rel, de nem csinál semmit. Közben a való­ság az, hogy hatalmas gazdasági nyomás alá helyezik és megpróbálják elszigetelni.” Az MPP január 11 -i sajtótájékoztatóján idézte Tamás Sándor kijelentését: „Nagy Istvánt le fogjuk váltani”. Ezzel mintegy ki­fejezte az RMDSZ óhaját, de úgy, mintha közérdek volna - vélte Fazakas, aki szerint ebben a kérdésben a választóknak kellene dönteni, a szavazóknak kell megítélni, ki számukra a megfelelő ember. Szerinte Nagy István polgármester az elöljárók kö­zül szakmailag az egyik legfelkészültebb. Az MPP megyei elnöke inkább Tamás Sándor leváltására voksolna, amit azzal in­dokol, hogy az RMDSZ-es tanácselnök, bár az lenne a dolga, hogy a megye polgár­­mestereivel normális kapcsolatot tartson fenn a fejlődés érdekében, erre nem képes. Tamás Sándornak egyetlen egy dolgot meg kéne végre jegyeznie: nem a telepü­lések vannak a megyei tanácsért, hanem a megyei tanács van a településekért - fűzte hozzá Kulcsár Terza József MPP-s megyei elnök. Hogy kell-e Barátnak új gazda vagy sem, azt ne a megyei tanácselnök döntse el, hanem bízzuk a helyiekre. Markó Béla ex-RMDSZ-elnök tavaly ősszel nyilatkozta egy Bálványosfürdőn megrendezett talál­kozón, hogy vissza kell szerezni Kézdivá­­sárhelyt és Barótot. Sajnos a módszer, ami­vel ezt el akarják érni, az ugyanaz, mint amivel elveszítették. Lezüllesztik. Pedig építeni kellene. A leosztott összegek településenként (ezer lej): 1. Sepsiszentgyörgy 566; 2. Uzon 490; 3. Bodok 470; 4. Bardoc 470; 5. Csernáton 470; 6. Réty 470; 7. Torja 440; 8. Kovászna 420; 9. Hidvég 360; 10. Zágon 350; 11. Ba­con 330; 12. Málnás 310; 13. Esztelnek 310; 14. Zabola 290; 15. Szitabodza 290; 16. Ár­kos 290; 17. Gelence 280; 18. Kökös 260; 19. Sepsikőröspatak 260; 20. Bölön 250; 21. Bereck 250; 22. Gidófalva 250; 23. Illye­­falva 250; 24. Lemhény 240; 25. Kézdial­­más 240; 26. Kézdivásárhely 240; 27. Szentkatolna 230; 28. Nagyborosnyó 220; 29. Barátos 210; 30. Ozsdola 210; 31. Kéz­­diszentlélek 210; 32. Vargyas 210; 33. Bár­­kány 210; 34. Bodzaforduló 170; 35. Dál­­nok 151; 36. Nagyajta 150; 37. Dobolló 150; 38. Maksa 150; 39. Kézdiszentkereszt 150; 40. Élőpatak 150; 41. Kommandó 150; 42. Nagypatak 150; 43. Sepsibükszád 150; 44. Mikóújfalu 150; 45. Bárót 150. .­. CSÍKI SÁNDOR csiki.sandor@szekelyujsag.ro RMDSZ„munkák" „A rabszolga annál gőgö­sebb, minél nagyobb az ura. Látom, hogy a banká­rok rabszolgái gőgöseb­bek a diktátorok rabszol­gáinál." (Makovecz Imre) E­gyik „ egyszerű ’’felkészültségű munkatársam, aki tanintézetünkben a „nem tanító személyzet” táborát gazdagítja, amikor durván belém akar kötni és nagyon meg akar sérteni, akkor azt mondja, hogy hallgassak, mert nem vagyok tagja az RMDSZ-nek, az RMDSZ-en kívül vagyok. Ő pedig magánkívül, gondolom magamban, de nem vitatkozom vele, nem akarom az ő egyszerű agyát összezavarni. Pedig ha jobban belegondolna, talán magától is megvilágosodna. Talán rájönne, hogy az ő imádott RMDSZ-e döntötte őt a nyomorba. S a becses családját is. Először akkor, amikor elvette az ő és a kedves felesége fizetésésének a 25%-át. Miközben az imádott bukaresti magyar kormánypárt a saját családtagjait (szakértelem nélkül is) nyakra-főre alkalmazza, s családi vállalkozást csinál abból, hogy a palimadarunk nemrég rászavazott. A tanügyben dolgozóktól (az utóbbi időben) kegyetlenül elvett, összes többi pótlék megszavazása szintén az RMDSZ kemény „munkája”, de amit szintén nem vesz észre a gőgös rabszolga, aki bunkó módon még büszke is azokra, akik őt s kollegáit hidegvérrel naponta megnyúzzák. Az RMDSZ másik munkájának a „haszonélvezői”, hiába az ő édes, jó szülei, gőgös alattvalónk ebben az esetben sem látja a fától az erdőt. S hiába is átkozzák az ő nyugalmazott kollégái naponta a dicsőségesen kormányzó, nyomort, nyomorra halmozó pártot, ő büszkén szolgál. Gőgösen nyalja azokat, akik többszörösen megnyúzzák beteg szüleit. Akik (a tanügy után) épp szétzülleszteni készülnek az egészségügyet. Akik úgy kormányoznak, hogy egyre nehezebb tisztességben őszülni, és egyre nehezebb magyarnak megmaradni Erdélyben, Székelyföldön, Marosvásárhelyen, Nyárádszeredában, Székelymosonban. Ahol épp a napokban mázolták le a magyar falutáblát. Az RMDSZ- kormány alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék