Polgári Védelem, 1969 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-11 / 1. szám
AZ ÉVET MEGYÉBEN Hangsúlyozta, hogy a polgári védelmi feladatokat mind a párt, mind az államigazgatási osztályoknak egyik fő feladataként kell kezelni. Mindkét értekezleten részt vett és felszólalt dr. Sajnovics János vezérőrnagy, a Polgári Védelem országos törzsparancsnoka. Felszólalásában értékelte a megye polgári védelmi munkáját, helyzetét. Bejelentette azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságra vonatkozóan történtek, majd hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági dolgozókat fel kell készíteni háborús feladataikra, az anyagi javak védelmére. A helyi adottságoknak megfelelően korszerű polgári védelmi egységeket kell megszervezni. CfődAfixás CL&ai&Lakkal Közöljük Olvasóinkkal, hogy lapunk Szakmai Mellékletét megszüntettük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az oldalszámban, vagy szakmai anyagok tekintetében a jövőben kevesebbet kívánunk nyújtani Olvasóinknak. Szakmai anyagokat az elkövetkező időszakban is megfelelő arányokban megjelentetünk. Az év során 12 alkalommal megjelenő 8 oldalas Mellékletünk éves szinten 96 oldalt jelentett. Ezt a 96 oldalt úgy kívánjuk felhasználni, hogy 6 alkalommal a szokásos 16 oldal helyett 32 oldalas terjedelemben jelenünk meg. A 32 oldalas lapszámokra az alábbi időpontokban kerül sor: XI/1. január 11 ; XI/6. március 22; XI/9. május 10; XI/14. július 26; XI/18. szeptember 27; XI/21. november 15. Nagy események DIÓHÉJBAN 3 1 Az 1068-as év utolsó napjaiban igen élénk volt a diplomáciai tevékenység a közel-keleti konfliktusokkal kapcsolatosan. Az ENSZ-közgyűlés éppen befejeződő XXIII. ülésszaka kifejezésre juttatta az egész világ aggodalmát a túlságosan is elhúzódó és egyre mérgesedő válság miatt. Nixon, az új amerikai elnök különmegbízottja a közelkeleti országokban tett útja után szintén a válság ésszerű megoldását sürgette nyilatkozatában. Célzást tett arra, hogy az amerikai kormány eddig egyoldalúan Izraelt támogatta, többek között azzal is, hogy ötven Phantom repülőgépet szállít számára. Mindez nagy nyugtalanságot keltett Tel Avivban. Dajan izraeli hadügyminiszter sürgősen Washingtonban termett és kierőszakolt egy olyan hivatalos közlést, mely szerint Scranton csak magánvéleményt hangoztatott és ez nem azonos a Nixon-kormány állásfoglalásával. Washington ismét leszögezte: igenis szállít Izraelnek Phantom-gépeket. Az újabb ígéretet Izrael biztatásnak vette és felháborító légitámadást intézett Beirut, Libanon fővárosa polgári repülőtere ellen. Tizenhárom utasszállító gépet teljesen megsemmisített. Izrael újabb súlyos provokációja mélységes felháborodást keltett világszerte, jellemző, hogy a Biztonsági Tanács ezúttal egyhangúlag hozott elítélő határozatot. Az Egyesült Államok küldötte is Izrael megbélyegzése mellett szavazott. A Biztonsági Tanács határozata azonban nem megoldás. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács már korábban is hozott nem is egy határozatot Izrael agresszív tevékenysége ellen, de hiába. A világszervezetnek saját tekintélye megóvása, mindenekelőtt pedig az újabb és kétségtelenül még súlyosabb válsággal fenyegető közel-keleti konfliktus megoldása érdekében meg kell találni azt a hathatós módszert és szankciókat, amivel rákényszerítheti Izraelt a határozat végrehajtására. Az óesztendő befejezésével jelentős fordulat következett be az emlékezetes Pueblo-incidens körül. Mint ismeretes, a Pueblo amerikai kémhajót 1968 januárjában a koreai néphadsereg parti őrhajói Korea felségvizein elfogták. Most — miután az amerikai kormány teljesítette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának feltételeit, elismerte a behatolás tényét és ezért bocsánatot kért — a hajó 82 főnyi teljes személyzetét szabadon bocsátották. Kínos meglepetést keltett azonban, hogy a beismerést az amerikai kormány nyomban vissza is vonta. Azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha az egész beismerés csak a 82 tengerész szabadon bocsátásáért történt volna. A tények azonban tények maradnak: a KNDK birtokában továbbra is ott vannak a kémkedés tárgyi bizonyítékai, azonkívül a hajó kapitánya többször is beismerte a provokációt. Sőt, McNamara akkori amerikai hadügyminiszter is ,,lehetségesnek” minősítette azt. 1968 utolsó hetének kiemelkedő világeseménye az Apolló 8 útja mindenekelőtt tudományos szenzáció, azonban nagy nemzetközi visszhangja idekívánkozik külpolitikai összefoglalónkba is. A világ őszinte elismeréséből kiemelkedik a másik űrhatalom, a Szovjetunió vezetőinek és űrhajósainak igen meleg elismerése. Annak kapcsán, hogy szovjet űrhajó, bár ember nélkül, ezt az utat korábban már kétszer is megtette és ezzel sok hasznos tapasztalatot tett közkinccsé, a politikai és tudományos kommentárok szerte a világon felvetik egy széles körű együttműködés kialakításának szükségességét az űrkutatásban. A francia hírügynökség például arról ír részletesen, hogy az űrhajók automatikus vezérlésében, valamint űrhajóknak a kozmoszban történő összekapcsolásában, vagyis olyan műszaki ismeretekben, amelyeknek az ezután következő űrfeladatokban egyre fokozottabb feladat jut, a szovjet tudósok jóval nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek. Figyelemre érdemes az a tény, amely szerint a Moszkva és Washington között meglevő „forró drót” szerepet kapott az Apolló 8 útja során. Az amerikai vezetők a „forró dróton” a vállalkozás idején mindvégig érintkezést tartottak Moszkvával és rendszeres tájékoztatást adtak az űrhajó helyzetéről. KISS ZOLTÁN HATÁRŐR ALEZREDES A „HAZÁÉRT” ROVATVEZETŐJE 1928-1968 Szegényparaszt szülök gyermeke volt, aki 17 éves korában 1945. november 7-én az alakuló demokratikus magyar hadseregbe jelentkezett. Két esztendő múlva már tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak. Mindig tanult, képezte magát, és 1952-ben a Hazáért szerkesztőségéhez került. Tollával 16 éven keresztül szolgálta e szerkesztőség, s a nagyobb család, a magyar határőrök ügyét. Emlékezetünkben örökre megtartjuk a kitűnő kollegát, a nagyszerű katonát, s ezúton szeretnénk osztozni a család és a szerkesztőség mély gyászában.