Politika, 1947 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1947-06-14 / 11. szám

12 POLITIKA* 1947 JÚNIUS 1. KÖZGAZDASÁG A stabilizáció óta mintegy 15 százalékkal emelkedett a reálbér a gyáriparban A reálbérek alakulása egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek a közeljövőben sok fejtörést fognak okozni a gazdaságstatisztikusoknak és sűrűn fogják foglalkoztettni a közönség szélesebb rétegeit is. Az érdeklődés annál inkább érthető, mert a hároméves terv egyik legfontosabb célkitűzése az életszínvonal általános emelésére irányul és az eredmények lemérésének az az előfeltétele, hogy pontosan ismerjük a stabilizáció esetén érvényesült munkabérszínvonalat, valamint a mostanit is, amely a hároméves terv indulásáig még hátralévő időben aligha fog már lényegesen változni, így mindenképpen figyelmet érdemel a Magyar Gazdaságkutató Intézetnek a reálbérek alakulásáról folytatott adatgyűjtése. Az Intézet mindenekelőtt azt igyekezett tisztázni, hogy a stabilizáció első hónapjaiban milyen változások következtek be az inflációs periódushoz képest, amikor a hétről-hétre megállapított kalórián, sőt utóbb már csak a természetbeni juttatásokon volt a hangsúly, amivel szemben a készpénzben fizetett bérek minden jelentőségüket elvesztették. Az ilyen módon kiszámított reálbérek azonban a hároméves terv és a ma megoldásra váró feladatok szempontjából szinte teljesen elhanyagolhatók. Ebből a szempontból fontosságot csak annak a megállapításnak tehet tulajdonítani, hogy az ipari munkabérek reális vásárlóértéke 1946 augusztus-szeptemberében megfelelt a háborúelőtti színvonal 50—52 százalékának. Annál nagyobb nehézségekbe ütközik az adatgyűjtés második része, kimunkálása és kiértékelése azoknak az eltolódásoknak, amelyek a stabilizáció óta az általános bérszínvonalban bekövetkeztek. Hátráltatja ezt a munkát, hogy úgyszólván minden nagyobb ipari vállalatnál a kollektív szerződések előírásainak keretén belül is más és más bérelszámolási rendszer áll fenn, amelynek komponenseit bajosan lehet közös nevezőre hozni s így a statisztika szempontjából használható globális adatok egyelőre még alig állnak rendelkezésre. Annyit azonban mégis sikerült megállapítani, hogy az ipari munkabérek 1946 augusztusa óta, főleg a teljesítményi rendszer bevezetése következtében, átlag 40 százalékkal emelkedtek, ami a létfenntartási költségek időközi drágulásának figyelembe vételével egyértelmű a reálbérek 14—15 százalékos emelkedésével. Hasonló jelenség tapasztalható azokban a külföldi országokban is, ahol az átlagos bérszínvonal már elérte, sőt meghaladta a háborúéit!!! színvonalat- Ettől azonban mi egyelőre még messze vagyunk és a Gazdaságkutató Intézetre vár az a feladat, hogy pontosan lemérje a már megtett és a még hátralévő utat. Remélhető, hogy rövidesen egészen pontos adatok szolgáltatásával ez is meg fog történni. Miért államosítják az alumíniumipart? Az alumínium termelés államosításának kérdése az utóbbi évben nálunk is ismételten felmerült, az illetékes tényezők azonban bizonyos, a külföldi tőkeérdekeltséggel kapcsolatban álló nehézségekre való utalással minden alkalommal későbbi időpontra halasztották e problémamegoldását, így széles körökben meglepetést keltett a miniszterelnöknek bemutatkozó beszéde során tett az a bejeletnése, amellyel a közeljövő egyik kormányzati programmpontjaként határozottan állást foglalt e fontos termelési ág államosítása mellett. A miniszterelnök nem jelölte meg az okokat, amelyek erre az elhatározásra vezettek s nem szólt a külföldi tőke részéről támasztott nehézségekről sem, amelyek időközben, úgy látszik, elhárultak vagy nem alkalmasak már arra, hogy meghiúsítsák az államosítási programoi keresztülvitelét ebben a termelési ágban. Annyit azonban a rendelkezésre álló statisztikai adatokból is megállapíthatunk, hogy az alumíniumtermelés egyike azoknak az iparágainknak, amelyek a felszabadulás után nem tudtak lépést tartani sem a többi országok alumíniumiparával, sem pedig a többi magyar iparágban aránylag kedvezőtlenebb körülmények közt elért fejlődéssel. Az alumíniumtermelés csúcspontját 1943-ban világszerte kétmillió tonnával érte el, ami kereken négyszerese a háború előtti színvonalnak. Ezt követően a háború utolsó másfél évében csökkenő irányzat kezdett érvényesülni s általában az volt a feltevés, hogy legalább egy évtized szükséges ahhoz, hogy a normális békegazdálkodásra lehessen újból áttérni ebben a „háborús“ fémben, amely rendkívül érzékenyen reagált a világpolitikai eseményekre. A békegazdálkodásra való áttérés egyik előfeltételeként jelölték meg a háborús üzemek lebontását, továbbá a háborús készletek eladását is, ami azonban sokkal gyorsabban ment végbe, semmint azt eredetileg gondolták. Bár Németország és Japán két éve kikapcsolódtak ennek az iparágnak termeléséből, a világprodukció az elmúlt évben 750 ezer tonnával már túllépte a békebeli szintet, ebben az évben pedig meg fogja haladni az egymillió tonnát is. Ennek a váratlan fejlődésnek az a magyarázata, hogy más fémekben világszerte még mindig hiány tapasztalható s így azok szilárdan tartják háborús árjegyzéseiket, amivel szemben az alumínium és az aluminiumtermékek állandóan olcsóbbodnak a világpiacon. Nálunk a fejlődés ezzel szinte homlokegyenest ellentétes irányú volt. Az aluminiumérc bányászat költségtényezőit olcsó vizienergia hiányában nem sikerült csökkenteni s ezért az ipari produkció sem tudott versenyezni azokkal az országokkal, amelyekben olcsó energiaforrások állnak rendelkezésre. így a magyar aluminiumcikkek lassan kiszorultak a világversenyből, nem jelentenek számottevő tételt a magyar külkereskedelmi mérlegben sem és az ipar ezt a kiesést nemrég úgy igyekezett ellensúlyozni, hogy Jugoszláviában vállalkozott egy új alumíniumgyár berendezésére, ezzel saját magának támasztva konkurrenciát. Mindennél szemléltetőbben mutatják be a sajátos hanyatlást az alumíniumércbányászat eddigi eredményeiről rendelkezésre álló adatok. Ezek szerint 1946-ban havi átlagban mindössze 84 ezer mázsa alumíniumot termeltek Magyarországon, ami 18,8 százaléka a háború előtti eredménynek és nem egészen tíz százaléka a nálunk is 1943-ban elért legmagasabb háborús színvonalnak. Ezzel az alumíniumérc egész bányaiparunkban legelhanyagoltabb képet mutatja. A termelési indexszámok az egész vonalon az alumíniumérc bányászatnak a sokszorosát érték el ez év első hónapjaiban is, bár a havi átlag ekkor a múlt évhez képest bizonyos emelkedést tüntet fel. A fejlődés üteme azonban a legutóbbi hónapokban is lényegesen elmaradt a többi bányászati ág mögött. Nyilvánvaló, hogy az általános fejlődéssel ellentétben álló, szinte érthetetlen eredménytelenséggel függ össze az a kormányzati elhatározás, amellyel az államosítási programmot — úgy látszik, már a közeljövőben — kiterjesztik erre a nemzetgazdasági szempontból annyira fontos termelési águnkra is. POLITIKA Politikai hetilap. Megjelenik minden szombaton. Szerkeszti: PAÁL FERENC. Kiadásért felel: KATONA JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Eötvös u. 12. Telefon: 426—592. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1889. Szerkesztőségi órák hétfőn és csütörtökön d. e. 10—12 is. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési árak: 1 hóra 8 —. 'A évre 24 — 1 évre 96.— Jogi személyek és vállalatok részére egy évre 240.— Ft. A Független nyomda nyomása. Felelős: Lengyel Lajos igazgató. Egy ultimo tanulságai :a májusi ultimó szokatlanul súlyos teherpróba elé állította a gazdasági életet. Az igények támasztásában ezúttal is a kincstár járt elöl, amely a rendes adótartásokon felül erre a napra követelte két új adónem: a vagyon- és jövedelemtöbbletadó január elsejére visszamenőleg számított első részletét. Már jóval a túlzsúfolt terminus előtt amely történetesen egybeesett a politikai válság tetőzésének időpontjával, vállalatok és magánemberek kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeztek előteremteni a hó végi esedékességek kiegyenlítésére szolgáló összegeket. Ilyenkor kerülnek piacra, gyakran beszerzési áron alul, a legeldugottabb árukészletek. Ilyenkor bonyolítják le a zálogházak legnagyobb forgalmukat azzal a klientúrával, amely saját ultimó gondjait csak ezen a módon tudja megoldani. Mások a kosztpiachoz fordultak — majdnem minden eredmény nélkül. Ez az egyszer már hasznavehetetlennek bizonyult és ennek megfelelő elbánásban részesített instrumentum a válságos napokon is felmondta a szolgálatot Mivel a legális hitelforrások ilyen alkalmakkor még kevésbbé állnak a kölcsönkérők rendelkezésére, mint normális időben, aránylag sokan nyúltak a pénzintézeteknél elhelyezett tartalékaikhoz, a takarék- és folyószámlabetétekhez, amelyek — ismert okokból — most egészben v éve sem jelentősek, így a mintegy 10 százalékos betételvonás már érzékeny csökkenést okozott az állományban. De majdnem ilyen arányú betétmozgalommal jár együtt az ultime lebonyolítása a korábbi hónapokban, s ezzel a pénzpiac minden további zavar vagy fennakadás nélkül ezáltal is megúszta a stabilizáció óta legválságosabb határnapját. A hó vége előtt kivett betétek nagyobb része közben már visszafolyt a bankokba s a közeli napokban a válság pénzügyi mérlegében teljesen el fog enyészni ez a kiesés is, hogy a hónap második felében néhány milliós betétemelkedés formájában szerény többletnek adja át a helyet. A magyar gazdaságot egyes vonatkozásokban joggal érheti bírálat De azt, hogy nem alkalmazkodó, ellenállóképes vagy hogy nem tudna megküzdeni a válságokkal, semmképpen sem lehet róla elmondani. __________ (kb) Zürichi valutaárfolyamok A zürichi valutapiacon az utóbbi napokban 100 egységenként svájci frankban a következő árfolyamokat jegyezték: Belga frank 8.45— 8.60 Dán korona 50—53 Német ezüst márka 18—21 Francia frank 1.55— 1.65 Holland forint 67—70 Olasz líra 0.50— 0.60 Svéd korona 87—89.50 Osztrák schilling 3.80— 1.20 Csehszlovák korona 3.50— 3.80 1 angol font 11.05—11.20 1 török font 0.90— 1.10 1 török font 9.90— 1.10 1 dollár 3.70— 3.80 Csehszlovák javaslat budapesti Dunavásár rendezésére Néhány héttel ezelőtt, amikor még bizonytalan volt a BNV megtartása, az itteni csehszlovák követség egyik tisztviselője illetékes helyen azt a javaslatot tette, rendezzék meg Budapesten a dunai államok vásárát, amellyel kellőképpen kifejezésre lehetne juttatni a Dunamedence különleges gazdasági problémáit. A javaslattevő hangoztatta, hogy nem hivatalos kezdeményezésről van szó, azonban bizonyos garanciát tud nyújtani arra nézve, hogy az ilyen módon megrendezendő vásárt az öt dunai állam, Csehszlovákia, Ausztria, Jugoszlávia, Románia és Bulgária hivatalos és gazdasági körei egyaránt támogatnák s ezekhez csatlakoznék hatodik államként Magyarország is, amely a vásár megrendezésével bizonyos előnyökhöz jutna. Ezt a javaslattevő szerint részint központi fekvésének, másrészt pedig annak köszönheti, hogy a számításba jövő dunai fővárosok közül egyedül Budapesten nem rendeztek még a felszabadulás óta nemzetközi vásárt. A tervet általában helyesléssel fogadták, közben azonban megtörtént a végleges döntés a BNV rendezése mellett. Mint értesülünk, a BNV most kinevezett vezetősége tárgyal a Dunavásár kezdeményezőjével, annak érdekében, hogy a tervet a BNV keretében valósítsák meg. Ezzel — mint mondják — biztosítva lenne a BNV nemzetközi jellege, aminek előkészítésére nem áll már kellő idő rendelkezésre. Ha tehát a felajánlott garanciát a javaslattevő tényleg szolgáltatni tudja, úgy a BNV keretében a Dunamedence államai — ezúttal első ízben — kollektív kiállítással fognak résztvenni. HÉTRŐL-HÉTRE Bár a kedvező időjárás országszerte javított a terméskilátásokon, a számszerű becslések vidékenként nagy eltéréseket mutatnak. A dunántúli megyékben általában a két mázsát is üregaiauo buzatérmesávagot várnak, míg az Allóidon és a Tiszántúl legfontosabb búzatermő vidékein az átlag angtra fogja meghaladni az öt mázsát. Énhez képest fa és 16 millió mázsa közt ingadozik a búzából és rozsból együttesen várt termésen duieng. Teljes a bizonytalanság az uj búzaárakat illetőleg is; erre nézve a necsesek alsó natura Uo tonnt körút mozog, míg a lelsó eléri a 90 forintot is. Mint értesülünk, a gazdatársadalom képviselői beérnek a Jó—SO jrnutos nazuárral, hangoztatva, hogy a többi termény árának nem kell szükségképpen ennek arányában emelkednie. Köztudomású ugyanis, hogy a tavalyi mezőgazdasági ármegállapítás a 60 forintos búza alapulvételével történt meg és a búza árát az utolsó napokban szállították le 40 forintra anélkül, hogy ezzel együtt mérsékelték volna a többi árakat is. Így az agrárcikkek árfejlődésében a normális állapothoz képest is bizonyos diszparitás állott elő, aminek kiegyenlítésére a rövidesen esedékessé váló új ármegállapítás alkalmával nyilván sor fog kerülni. A bankellenőrzéssel összefüggésben felmérétt kérdések jórészt már rendezést nyertek. Bizonyosra vehető, hogy a Hitelbank szociáldemokrata ellenőrt kap Faragó Lajos, a Nemzeti Bank nyugalmazott vezérigazgatója személyében. Megállapodás történt arra nézve is, hogy a kommunista irányítás alatt álló Dunavölgyi Bankhoz kisgazdapárti ellenőrt küldenek ki. Még az inflációs időszakban történt, hogy egyes magyar ezüstárugyárak, amelyek alkalmi exportszindikátusba tömörültek, meg nem felelő minőségű exportküldeményt juttattak ki Svédországba. A küldemény nyomban visszaérkezett és a gyárak eléggé el nem ítélhető eljárásáért nem maradt el a megtorlás, amit tetézett még az is, hogy az exporttevékenység egész idő alatt szünetelt s ezt megszenvedték az exportüzletben részt nem vett ezüstárugyárak is, amelyek külföldi rendelések híjján szintén népi tudták üzemüket kellően foglalkoztatni. Mint értesülünk, ebben a helyzetben most változás következett be. Svédország kezdeményezésére a közeljövőben újból megindul a magyar ezüstárucikkek exportja, aminek azonban az az előfeltétele, hogy az Ipartestület által kiküldendő szakértő-bizottság vizsgálja felül az exportra szánt árucikkek minőségét. Enélkül a Nemzeti bank sem szolgáltat ki tanúsítványt az exportőrök részére. Az újabb svéd rendelés egyelőre szerény kerdé s mindössze 50 kg. ötvösárura vonatkozik, a sajnálatosan megszakadt kapcsolatok újrafelvételének azonban így is jelentőséget kell tulajdonítani. * A kormány által megindított és az egyes rendészeti hatóságok részéről is kellően alátámasott acsósági akció egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött várakozásokat. Éppen ellenkezőleg: a nagykereskedelmi index május 31-én 120,1 százalékra szűkült fel , ezzel kereken négy százalékkal volt magasabb a két héttel korábban feljegyzett utolsó színvonalánál. Az index váratlan drágulását a mezőgazdasági cikkek újabb árkiugrása idézte elő. A nagykereskedelmi indexeknek, ez az ága, amely a múlt év végén 97,9 százalékon állt, legutóbb elérte a 148,2 százalékot, vagyis öt hónap leforgása alatt több mint 50 százalékkal drágultak az agrártermékek. Ugyanekkor az iparcikkek oldalán 9 százalékos átlagos áremelkedés állott elő. A nagykereskedelmi index emelkedése annál meglepőbb, mert ugyanebben az időszakban a kiskereskedelmi árak csak árnyalati eltolódásokat tüntetnek fel s ehhez képest a létfenntartási index nem változott lényegesen az előző állapothoz képest. * A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában idáig 17.689 bemutatott iparigazolványt vizsgáltak felül. Az ügyeknek mintegy 10 százalékában a kamarai határozat elutasító, ami azt jelenti, hogy mintegy 1700—1800 iparigazolványt — az esetek többségében a kettesével vagy hármasával gyakorolt iparjogokat — fognak megszüntetni. Ez azonban nem sérti feltétlenül az iparigazolványtulajdonosnak egzisztenciális érdekeit, annál kevésbbé, mert a revízió során módjuk van választani a többszörösen kiváltott iparjogosítványok között. A legtöbb elutasítás a textil-, bőr- és az ékszerszakmákra esik. * A kamarai választási bizottság rövidesen megalakul. Mint értesülünk, Budapesten a kereskedelmi és iparkamarai választásokat ugusztus közepére tűzik ki. Ezt követően kerül sor a kamarai autonómia helyreállítására. * A Magiroda, amelynek működését különböző visszaélések miatt a koratavaszi hónapokban felfüggesztették, június végén újjáalakul. Az új szervezetben, amely két osztályra, magra és a hüvelyesekre fog tagozódni, az állami érdekeltség jut túlsúlyra. Kereskedői körök számolnak azzal, hogy ez jelentős változásokat fog maga után vonni a szóban lévő agrárcikkek kivitelének irányításában is. Az elterjedt hírek szerint arról van szó, hogy a szakminisztériumok és más állami intézmények képviseletével a Mag- Irodában a Külforgalmi rt.-t bízzák meg, amely döntő befolyást fog gyakorolni mezőgazdasági exportunk e két fontos ágára.