Politika, 1948 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1948-03-27 / 13. szám
fi Fiatalságunk elszállt, mint szélbekapott ének, vagy álomban látott csodálatos madár. Elmúlt s vissza sem jön már, semmi föl nem igézheti s most a Philával mintha újra egy végső darabja tört volna le. Nem ül ott már többé lázas ifjúságunk bálványa, Watermörder gallérjával, régi francia krónikákból ismerős arckifejezésével, hangosan vagy hallgatagon. Hej, de sokan játszották közülünk utána minden pózát, minden gesztusát, ha már gondolatait, értékesebb felét igazán érteni nem tudták. Hányan röpültek föl kis ökörszemként reá, hogy mindent fitymálva, magukat nagyobbnak láthassák. S hányan jöttek ide hozzá, mint a vidéki magányában botanizáló Rousseauhoz a fiatal Robespierre, hogy véleményeit, önmagával és az egész világgal tusázó szavát meghallgassák, mert mégis, ugye, igaz, öreg Phila, volt idő, amikor ő jelentette egyedül a szélesebb, szabadabb gondolatáramlást számunkra. Itt már szinte mindig remény nélkül, lávázó szavaival is magába roskadva, Szabó Dezső ... Talán minden elmúlik, csak egy igazi emberi gesztus, egy jótett emléke soha. Szerettem volna még egyszer látni azt a helyet, ahol egy öregebb barátom nyomozom legsötétebb éveiben öt pengőt csúsztatott zsebembe, anélkül, hogy észrevettem volna. Kinek adhatom vissza? ő már rég kint porlad a temetőben. Most már a jótett színhelyét sem idézhetem valóságos testi szemeim elé. Hasztalan keresném régi irodalmi viták, élmények, lelkesedések, fiatalkori baráti találkozások, embersűrűs kávéházban is féltve őrzött magányos szigetünk helyét. Sunt lacrimae rerum. Vannak a dolgoknak könnyei. Bezárult az öreg Phila... POLITIKA * 1948 MÁRCIUS 27 SZELLEMI ÉLEET FRANCIA KÖNYV TISZA ISTVÁNRÓL A Sorbonne egy magyar származású hallgatója doktori értekezésének tárgyául Tisza István háborús szereplésének történetét választotta. (Ledislas Lányi: Le Comte Etienne Tisza et La Guerre de 191—1919. Paris, 1916. 178. oldal.) Örvendetes ez a tény, mert Tisza István szerepéről az első világháborúban megemlékeznek ugyan az egyes francia írók is — így elsősorban Poincare — de tudtunkkal és a szerző sem említ ilyen, egyébként eléggé terjedelmes bibliográfiájában — önálló francia nyelvű mű még nem foglalkozott a Tisza István háborús szereplése körül mutatkozó kérdésekkel. Ma már, amikor a Tisza halála óta eltelt emberöltő minden vonatkozásban szétporlasztotta Tiszát és a Tisza magyar glóbusát, meg van a kellő történelmi távlat is ahhoz, hogy róla és szerepléséről az igazságosság igényével jelentkező ítéletet lehesen mondani. Lányi munkája doktori értekezés, könyve hasznos és értékes, mert sok új anyagot, új szintézist tár elsősorban külföldi olvasói elé. Lányi nyilván csak a párisi könyvtárak anyagának felhasználásával írta meg munkáját, ez a magyarázata annak, hogy a magyar irodalmat kevésbé ismeri, pedig tőle joggal várhatja a nem magyar olvasó a közelmúltban Tiszáról vallott magyar álláspontnak nemcsak az ismertetését, de bírálatát is. Lányi csak röviden foglalkozik könyvében Tisza ifjúságának első parlamenti szereplésével, az obstrukció letörésére irányuló törekvéseivel, első, 1903 őszétől 1905 tavaszáig terjedő miniszterelnökségével, majd később a Wekerle-féle koalíciós kormány idején tanúsított magatartásával. Khuen slédervári kormányrajutása alkalmából, 1910 tavaszán, a Nemzeti Munkapárt megalakulásakor lép ki Tisza ismét a politikai küzdőtérre. Két évvel később az ellenzék letörése idején, az „erős kéz“ elnyomó politikájának érvé- nyesítése végett vállalja el Tisza a képviselőház elnökségét, hogy egy évvel később a Balkán-háború lezajlása után és a világháború baljóslatú előjelei között a miniszterelnöki széket foglalja el egy évtized alatt már másodízben, az elsőnél kétségtelenül súlyosabb körülmények között. Tisza második miniszterelnöksége négy évig 1913 júniusától 1917 júniusáig tartott és ezen idő alatt Tisza nemcsak a magyar belpolitikai élet legfőbb irányítója, de egészsége, politikai nézetei, rányomják bélyegüket a Habsburg-politika külpolitikájára is. Nem lényegtelen éppen ebből a szempontból, hogy a háború kimenetelére oly fontos események idején, az olasz és román hadüzenet és az ezeket megelőző hosszas tárgyalások alkalmával Tisza helytartója, a politikailag színtelen bürokrata Burián István ült Metternich egykori székében. Lányi munkájának gerincét témájának kitűzéséhez képest a fenti korszakkal foglalkozó három fejezet alkotja. Ezek eleje Tisza szerepét vizsgálja a Szerbiához intézett ultimátum elküldése körül, majd a szerb kérdésnek világháborúvá történt végzetes felduzzadásánál. Ezután az időrendű egymásutánnak is megfelelően az olasz, majd a román hadüzenet körülményeivel, illetőleg Tisza ezeknél mutatkozó szerepével és befolyásával foglalkozik. Ezek könyvének legterjedelmesebb és legrészletesebben kidolgozott fejezetei: sok anyagot halmoz fel forrásai nyomán, de igen sok esetben forrásait nem dolgozza fel kritikai vizsgálata alapján, nem foglalja előadását egy logikusan felépített szintézisbe, hanem hosszabb, rövidebb idézetekben közli azokat és legtöbbször csak szűkszavú megjegyzésekkel magyarázza, értékeli őket. Értéke ezeknek a fejezeteknek is elsősorban abban van, hogy sokféle forrásanyagot találni itt együtt, amely alkalmas lehet a problémák iránti érdeklődés felkeltésére és új módszeresebb vizsgálódások elindítására. Tisza balkáni és lengyel politikájával, az első békekísérletekkel az író még részletesebben foglalkozik, ellenben Tisza szereplését a lemondásától haláláig terjedő ötnegyed év alatt már csak vázlatosan tárgyalja. Történelmi szempontból ez teljesen indokolatlan, hiszen Tisza lemondása után is vezére volt a legnagyobb pártnak, a Nemzeti Munkapártnak, megmaradt tehát az akkori magyar politika egyik legfontosabb tényezőjének. Lányi könyve, hiányai dacára is, hasznos szolgálatot tesz Magyarország történetének külföldön való ismertetéséhez. * Lányi könyvértek elolvasása után is újból felmerül a kérdés, amely egy emberöltő óta foglalkoztatja Tisza híveit és ellenfeleit, hódolóit és kritikusait anélkül, hogy eddig a kérdésre teljesen határozott feleletet kapott volna a magyar közvélemény. Ez a kérdés: háborús bűnös volt-e Tisza István? Kétségtelen, hogy a két világháború között az akkori magyar hivatalos felfogás és propaganda azért tiltakozott Tisza István háborús bűnösségének elfogadása ellen, mert azt a nézetet vallotta, hogy Tisza felelősségének elismerése egyértelmű lenne az egész magyar nép háborús bűnösségének elismerésével. Ez a hibás előfeltevésből kiinduló parsprototó-szemlélet sírja már a múlté. Tisza, István nem egyesítette, nem fejezte ki a magyar nép egyetemének vágyait, törekvéseit és érzéseit. Tisza háborús felelőssége nem abban áll, mintha egyedül ő erőszakolta volna ki a háború megindítását először Szerbia ellen, majd később, konfliktusok könynyelmű felidézésével az olasz és a román hadüzenetet is. Ezen háborúra vezető politikában Tisza nem visel nagyobb felelősséget, mint a Habsburg-monarchia többi politikai és katonai vezetői. A háborúért Berlinben vállalták legfőképpen a felelősséget és Vilmos császár háborús elképzeléseihez inkább bizonyos bécsi politikai és katonai tényezőknél, elsősorban Conrádnál és a vezérkarnál talált megértést, támogatást és segítséget, mint Budapesten. Tisza félt a háborútól, mert győzelem esetén Berlin és valamelyest Bécs erősödnének meg politikai és gazdasági tekintetben; vesztes háború pedig Magyarországnak elsősorban a feudális jellegű magyar társadalomnak okozhat a legtöbb veszteséget. Ezt Tisza ösztönösen érezte és ez meglátszik magatartásán is az 1914. júliusi válság idején. Tiszát ellenben mégsem lehet felmenteni a háborúért való felelősség alól. Tisza vezére volt annak a magyar politikának, amely merev közjogi tanok hirdetésébe menekül Magyarország és a Habsburgmonarchia égető társadalmi, gazdasági és politikai kérdéseinek megoldása elől. Nem látta át, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása messze túlnőtt már akár a magyar, akár az osztrák belpolitika keretein s az már a nemzetközi politika egyik fájó pontjává lett. A magyar belpolitikai kérdéseket Tisza egy 100 év előtti alispán módjára igyekezett nem megoldani, csak orvosolni és irataiból kitűnően, nagyon csodálkozott azon, mikor ez a tipikusan tüneti kezelése nagy jelentőségű kérdéseknek tartós eredményekhez nem vezetett. Tiszából hiányzott a teremtő fantázia, külpolitikai téren nem látott túl a német szövetség keretein és lehetőségein, az európai nagypolitika e realitásainak makacs nem ismerésével a magyar nép jövőjét, a magyar feudálisok és a porosz junkerek szövetségével vélte biztosítani. Nem tett semmit az ország magyar és nemmagyar népei gazdasági és társadalmi felemelése érdekében, a liberalizmus formai kiéléséval akart a szociális és gazdasági kérdések megoldása elől kitérni. Ezzel a magatartásával segítette elő a háború kitörését, valamint annak Magyarországra nézve gyászos kimenetelét, az ország szétbomlását. Ezért terheli Tisza Istvánt felelősség az első világháborúért és annak következményeiért. Oszlári Miklós Demokratikus kultúrpolitikánk egy éve Március 18-án volt egy esztendeje, hogy Ortutay Gyula átvette a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetését. Ez az évforduló néhány hét eltéréssel egybeesett a kultusztárca költségvetési vitájával, melynek során egymásután kerültek színre az elmúlt év fontos kultúrpolitikai eredményei. A népi demokrácia szelleme működik az Ortutay Gyula vezetése alá került közoktatásban, s ennek a szellemnek az ösztönzései hatalmas lendülettel vitték előre a demokratikus magyar közoktatás ügyét. Az elmúlt év határozott és eredményes kultúrpolitikai irányvonalának köszönhető, hogy a magyar közoktatás a költségvetés számoszlopaiban is elfoglalta azt a helyet, amely jelentőségénél fogva megilleti. A kultusztárca költségvetése a múlt évi 258 millióval szemben a folyó évben 459 millióra emelkedett, ami egymagában is beszédes bizonyítéka a magyar demokrácia bizalmának és elismerésének. Az az egyéves munka, amelyet a kultuszminisztérium a magyar munkás- és paraszttömegek kulturális igényeinek a kielégítése érdekében folytatott, éppen itt, az új költségvetés lapjain aratta a legnagyobb elismerést. Az elmúlt év alatt megizmosodott és kiterebélyesedett az új magyar közoktatás két sarkalatos intézménye, az általános iskola és a dolgozók iskolái, elszaporodtak és benépesültek a népi kollégiumok. Ortutay Gyula nevéhez fűződik a pedagógus státus megteremtése, az új demokratikus tankönyvek megjelentetése és a kulturális kapcsolatok felvétele a demokratikus szomszédnépekkel. Kezdetben sok kritika érte az 1946-ben bevezetett általános iskolai rendszert. Azóta az általános iskola bebizonyította életrevalóságát és ma már az egész maggyar közoktatás szilárd alapja. Amíg az 1946/47. tanévben 4416 általános iskola működött 762.742 tanulóval, addig az új tanévben az iskolák száma 4847-re, a tanulóké pedig 907.102-re emelkedett. A múlt évi 11 körzeti általános iskolai tanulóotthonnal szemben jelenleg 46 működik. Helyreállítottak 920 iskolai épületet. A tönkrement belső berendezés pótlására 507 általános iskola 2.172.000 forintot kapott. Januárban 4000 típuspad gyártása indult meg, 56 kastélyt tanulóotthonokká alakítottak át. A népiskolai tanítóságnak az általános iskola által megkövetelt színvonalra való emelése érdekében a kultuszminisztérium Debrecenben, Budapesten, Keszthelyen szakosító tanfolyamokat szervezett, melyeken többezer tanító vett részt. Kiemelkedő alkotás a hetven személy befogadására alkalmas dédesi tanítóüdülő, a Bükkhegység egyik legszebb völgyében. A tankönyvkiadás állami kézbe való vétele már az első évben meghozta a maga gyümölcsét, ötven új demokratikus szellemben szerkesztett tankönyv került forgalomba, közel 2 és fél millió példányban, a régi tankönyvárakhoz képest oly olcsón, hogy ezzel a demokratikus magyar kultúra komoly lépést tett az ingyenes tankönyv ideáljának, a megvalósítása felé. A középfokú oktatás négy új állami gimnáziummal gazdagodott, és pedig Mátészalkán, Hajdúszoboszlón, Battonyán és Tamásiban. Ehhez járul még három újonnan engedélyezett katolikus gimnázium Szentendrén, Veszprémben és Nagykanizsán. Az 1947/48. év első félévében 176 városi és 46 parasztdolgozó gimnáziumi osztály működött. A négy tudományegyetemen és a műegyetemen Ortutay Gyula 57 tanszéket töltött be, illetve szerveztetett meg. Helyreállttatta a Pázmány Péter Tudományegyetem öt orvoskari épületét, felállította a III. sebészeti klinikát, az idegsebészeti és agydaganatkutató intézetet, a dietetikai intézetet, a bölcsészettudományi karon a Lengyel Intézetet, a szegedi tudományegyetemen pedig megindíttatta a klinikai épületek helyreállítási munkálatait. Megreformáltatta a bábaképzést, az orvos- és vegyészképzést, felállíttatta a nevelőképző főiskolát és az állami műszaki főiskolát. Külön kell szólni az 1 millió forint költséggel létesített TBC népklinikáról, mely egyike Európa legmodernebb ilyen nemű intézeteinek. Mind szélesebb körű tevékenységet fejtenek ki az egyetemi esti tagozatok is, mint a dolgozók iskoláival párhuzamos felsőoktatási szervek. Egyházpolitikai vonatkozásban a legnagyobb figyelmet az 1948 : XXXIII. tc. érdemli meg, mely megszüntette az úgynevezett bevett és elismert felekezetek közötti különbségeket és teljes egyenjogúságot biztosított valamennyi felekezeti számára. Míg egyrészt a kultuszkormány törvénnyel biztosította a különböző felekezetek jogegyenlőségét, másrészt olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek sokat lendítettek a lelkészek szociális helyzetén, így a lelkészekre és az állam által díjazott hitoktatókra is kiterjesztette a pedagógus státus előnyeit. A szabadművelődés keretében a múlt évben 200 analfabéta tanfolyam, 1800 közművelődési tanfolyam és 192 különféle fokú szabadiskola működött. A szemléltető oktatás népszerűsítése érdekében a minisztérium 25 hangosfilmvetítő gépet és 160 kisfilm-diapozitív gépet osztott szét a szabadművelődési szervek között. Művészeti vonatkozásban kiemelendő a színművészeti és az iparművészeti akadémia főiskolákká való szervezése, állami zenekonzervatórium létesítése Szegeden, a debreceni és pécsi színházak államosítása, az operai staggione megindítása és a Kossuth-díj alapításáról szóló törvénycikk becikkelyeztetése. Ortutay Gyula miniszterségének egy esztendeje alatt Magyarország kilépett abból a nyomasztó kulturális elszigeteltségből, amelybe a múlt rendszer balkezes és fölényeskedő kultúrpolitikája taszította. Ma már a magyar-jugoszláv, a magyar-román, a magyar-lengyel és a mgyar-bulgár kulturális egyezmények megkötése után, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Duna völgyében végre helyreállt a rég áhított kulturális béke és Magyaroszágot termékeny művelődési kapcsolatok fűzik a szomszéd nemzetekhez. A baráti szomszéd népekkel való kulturális kapcsolatok felvétele mellett a kultuszminisztérium fenntartotta és ápolta a Szovjetúnióval és a nyugati nemzetek haladó szellemi erőivel létesített kapcsolatokat is. A kultuszminisztérium meghívásából számos külföldi író, tudós és művész szerepelt Magyarországon és számos magyar szellemi kiválóság utazott külföldre, hogy a magyar kultúra értékeit közvetítse. A kultuszminisztérium készítette elő a szovjet írók és művészek magyarországi látogatását, szervezte meg a szovjet és magyar tudományos intézetek együttműködését, továbbá a szovjet és magyar könyvcserét. A kultuszminisztérium előkészítette a francia Martin Chauffier, Aragon, Triolet, Altmann, Raymond, Bac- Ies, Pierre Emmanuel, Victor Tapié, az angol Turton, Enksile, Nixon, Livingstone, Stugess, Shackleton, Patterson, S. Kelley, Seymour és Stephen Spender magyarországi látogatását. Az elmúlt évben állították helyre a Magyarországi Francia Intézetet, szervezték újjá a genfi magyar tájékoztató könyvtárt, az ugyancsak genfi Societas Bartokiana-t, a nizzai szabadegyetem Petőfi tanszékét és indították meg a krakkói Sorbonne-i, aberdeeni és cambridgei egyetemek magyar lektorátusainak a megszervezését. A magyar népi demokrácia bizalmát tükrözik a hároméves terv kulturális vonatkozású adatai is. Az első tervévben a kultusztárca részére 58.830 000 forint hitelkeretet állapítottak meg, mely összegből 40.360.000 forintot építkezésekre, 18.470.000 forintot pedig felszerelésekre fordít a minisztérium.