Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866-01-15 / 3. szám
. Megjelenik hétfőn reggel ? ; másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget veritas e falsitate, quam e eonfusione.“ B a c o. 3. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez i • (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadóhivatalhoz (Barátok tere 7. szám) , intézendők. Pesten, Január 15. Gróf Dessewffy Emil, Fest, jan. 13. A gyászhir, mely gróf Dessewffy Emilnek haláláról tudósított, fájdalommal töltötte volna el a nemzetet minden körülmények között, mentül inkább most, midőn a hazának e válságos napokban legjobb fiainak közreműködésére még több szüksége van mint máskor, s midőn a szakadatlan tevékenységet látva, melylyel e férfiú élete végső napjáig hazafiai feladatain dolgozott e veszteségre elkészülve nem valánk. Oly érdemeknek méltánylása, melyek több mint harmincz éven át az irodalom és közélet mezején szereztetnek, s melyek nagysága, nem egy kitűnő műben, vagy szerencsés tettben, hanem azon lankadást nem ismerő tevékenységben rejlik, melylyel a férfiú nagy feladatain dolgozott, nem tartozik az időszaki sajtó feladásai közé. Való beesők szerint méltányolni ez érdemeket a történeté, mely, ha majdan az utolsó évtizedek eseményei fölött ítélni fog, igazságosan kijelöli a helyet is, mely kortársai között azon férfiút megilleti, ki kevesebb zajjal, mint mások, de a legtöbbeknél nagyobb sikerrel dolgozott szellemi s anyagi haladásunkon, s kit honfiúi érzéseinek kifejezésében talán sokan, de való hazafiságában senki felül nem múlt. De ha az időszaki sajtó csak a jelennel foglalkozik, s napokra szólván, az egyes nap érzelmeit s ítéletét jegyezi is fel, vajon elhallgathatjuk-e a mély fájdalmat, melylyel a nemzet egyik leghívebb fiát sírjába kiséri, s nem tartozik-e feladásunkhoz , hogy érdemeinek igazságos megítélését a jövőre bizva , azon hálát fejezzük ki, melyet a közjónak szentelt tevékenysége érdemel, s melyet senki, ki annak eredményeit ismeri, attól megtagadni nem fog. Mellőzzük plitikai tevékenységét. Mozgalmas időkben, minőkben éltünk, midőn a nemzet legfontosabb érdekei kérdésben forognak, s kötelességük érzete, melylyel meggyőződésükhöz ragaszkodnak, a politika mezején néha örökre elválasztja a barátokat is, senki nem képes arra, hogy az egyes férfiú politikai tevékenységéről igazságos ítéletet mondjon. — Mint látkörünkben minden tárgynak nagysága távolságától függ, úgy ítélünk a közélet mezején az emberekről, nagynak tartva azt, ki hozzánk közelebb áll, mig az, kiről messze távolban ítéltünk, törpének látszik; nem mert nem akarunk, de mert nem tudunk igazságosak lenni, s mert helyzetének tévedésein senki egészen túl emelkedni nem képes. — Egy van, mit Dessewffyről e részben bátran elmondhatunk, s mit barátai, s azok, kik e téren ellenei valánk, egyiránt el fogunk ismerni, s ez az, hogy egész életén át biven s szilárdan ragaszkodott elveihez, s ez elég, hogy ha eltértek is nézeteink, néki tiszteletünket biztosítsák. De bármily nagy azon befolyás, melyet a nemzet politikai helyzete annak jóllétére gyakorol, bizonyos, hogy az a nemzet életének csak egy részét képezi. A külső hatalomnak, s polgári szabadságnak foka, melyet nemzetek élveznek, nem annyira írott törvényeiktől s politikai szervezetektől, mint anyagi s szellemi képességüktől függ, s minden haladás, melyet a politika mezején teszünk, csak annyiban biztos, amennyiben e képességnek megfelel. És vajon, ha ezen nézetből indulva ki, legközelebb múltunkra visszatekintünk, s azon vigasztaló meggyőződéshez jutunk, hogy e szomorú időszak alatt, midőn a politika mezejéről leszorítva a nemzet látszólag vesztegelt, a halotti csend között, mely határainkon elterült, haladásunk azért még sem szakadt meg; hogy szenvedéseink között fejlődtünk is, s hogy megzsibbasztott erőnkkel látszólag legyőzhetetlen akadályok között tettünk s alkottunk olyakat, mik anyagi jóllétünknek alapjai lehetnek és szellemi kifejlődésünket a jövőre biztosíthatják; vajon mindezeknél nem Dessewffynek neve áll-e első helyen; nem ő-e az, kinek a nemzet törekvéseinek ezen eredményeit e nehéz időben köszöni ? Az utolsó 15 év alatt három tárgy van, melyre megelégedéssel tekinthetünk vissza, s mely nemzetünk életében valóságos haladásnak nevezhető. A Tisza szabályozása körüli munkálatok. Hitelintézetünk megalapítása. S azon nagyszerű mozgalom, melynek a Magyar Akadémia palotáját s alapjának nevelését köszöni. S ki nem tudja, hogy mindazoknál, hol törekvéseinket siker követte, Dessewffynek köszönjük a legtöbbet ? Nem ő volt-e az, ki a tiszaszabályozás nagy munkájánál, mely által a roppant terület, melyet eddig az ár fedett, a nemzet szorgalmának megszereztetett, Széchenyi nyomdokait követő és példátlan erélyes kitartása által oly időben, midőn minden nemzeti vállalat gyanús szemmel tekintetett, minden szabad mozgás még a társulati téren is akadályoztatott, legtöbbet tett, hogy e nemzeti vállalatot befejezve láthatjuk , s vajon van-e valaki, ki el nem ismerné, hogy a Föld-Hitelintézet, mely földmívelő országunkban és financziális helyzetünk mellett anyagi haladásunknak egyik leghatalmasabb eszköze, sőt melyet föltételének mondhatunk nála nélkül még nem léteznék, s az Akadémia palotája, melyre a nemzet méltó büszkeséggel tekint nem állna befejezve. A tudomány körén kívül nagy eredmények csak sokaknak egyesült törekvései által eszközölhetők, s a nemzet jól teszi, ha azt, mire ezeren áldoztak, s mit ezerek összetett munkássága alkotott, saját művének tekinti; de vajon nincs-e igazunk akkor is, ha kimondjuk, hogy az, ki a nemzetnek azon törekvéseinél élén állt, s a helyes pillanatot kiválasztva, munkaerejének irányát meghatározó, a legnagyobb érdemet szerezte magának, melyet a közélet pályáján elérhetünk, s mások felett érdemes arra, hogy emléke a nemzet által hálás kegyelettel tiszteltessék, mert neki köszönjük azon eredményeket, melyeket a legnagyobb lelkesedés is csak úgy érhet el, ha az egy czélra egyesülve, egész hatalmával egyes tárgyakat karol fel. A népszerűség az életben némikép a szerencse adománya, s a viszhang, melyet az egyes szavai találnak a helyzettől függ, melyet elfoglalt midőn azokat kimondá. De az egyes nemzedékkel eltűnnek a szavak, melyekért lelkesült, s a jövő nem a zaj után hanem a szerint ítéli meg a múltnak nagyságát, a mit alkotott, s mi kimondjuk meggyőződésünket, hogy e mértékkel mérve Desewffy Emilt a legnagyobbak egyikének fogja tartani, kiket nemzedékünk a hazának adott. B. EÖTVÖS JÓZSEF, Magyar országgyűlés. A múlt héten a képviselőház ismét fölvette ülési fonalát s megkezdte az unalmasnál több, a boszuságos, de nélkülözhetlen igazolási tárgyalást. Ezenkívül csak két másnemű, fontosabb mozzanatot jegyezhetünk fel e ház országgyűlési történetéből: az egyik a császárnét üdvözölt küldöttség jelentése, melyben a felséges asszony idézett szavait a ház nagy éljenzéssel fogadta; a másik Fiume városa beadványa, tolmácsoló ama törhetlen kívánságot, hogy Fiume közvetlen unióba