Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866-03-26 / 13. szám
Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy ivén. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidéki postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyedévre 2 írt. Egy szám ára20 kv. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget ventas e falsitate, quam e confusione.“ B aco. 13. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadóhivatalhoz (Barátok tere 7. szám) intézendők. Pesten, Márczius 26. Előfizetési felhívás „POLITIKAI HETILAP“ 18 özödik évi ildik és további negyedévre. A hetenkint hétfőn reggel 1 % — 2 íven megjelenő „Polit. Hetilap“ előfizetési díja: negyedévi (ápril—júniusra) ... 2 frt. félévi (april—septemb.)..........................4 frt. háromnegyedévi (april—deczemb.) . 6 frt. Néhány teljes számú példánynyal a fentebbi előfizetési feltételek mellett még szolgálhat a kiadó hivatal. Pest, márczius 24. A képviselőháznak márcz. 19-én elfogadott felirata a magos főrendekhez küldetett föl, s amint halljuk, a jövő hó első hetében fog tárgyaltatni. Senki azon kérelmek helyességét, melyek képviselőink által első feliratukban a fejedelem elé terjesztettek, a jog szempontjából nem vonta kétségbe. Azok is, kik a felirat egyes pontjait módosítani óhajtották, csak az opportunitást emelték ki, melyért a felelős minisztérium s a megyei rendszer helyreállításának kivonata nekik a jelen pillanatban czélszerűnek nem látszott, s ugyanezen tekintetek azok, melyeket a második felirat ellen is több oldalról hallunk. Engedjék meg olvasóink, hogy ez egyszer eltérve doctrinárius szokásainktól, mellőzve az elveket, mint az opportunitás emberei szóljunk e fontos ügyhöz. A merevség, melylyel a nemzet a törvényhez ragaszkodik, sokak előtt megfoghatatlan, s oly nemzetek, melyek egy fél század alatt tiz forradalmon mentek keresztül, vagy alkotmányaikat a fejedelem oorogált akaratának köszönik, nem foghatják meg korlátoltságunkat, melylyel a legnagyobb szabadságot s jóllétet visszautasítani készek lennénk, ha az csak a törvényes formák megsértésével érezhetnék el. Nem vitatkozunk azokkal, kik ebben csak annak bizonyítványát látják, hogy a kor szellemével lépést tartani nem tudunk ; de annyi kétségtelen, hogy ezen — nem bánom — előítélet nálunk létezik, s hogy miután maga az aranybulla, melyben mai szabadságunk talpkövét tiszteljük, — a bevezetés szavai szerint — csak mint azon régi szabadságnak visszaállítása adatott ki, melyet a nemzet szt. Istvántól nyert s később az idők viszontagságai alatt elveszített; a meggyőződés, hogy minden jog s törvény mindaddig, míg az a maga utján törvényes formák szerint nem módosíttatott, vagy el nem töröltetett, fennáll, oly nemzetnél igen természetes, melynek első szabadságlevele már a restitutio in integrum eszméjéből indul ki. Ezen meggyőződés pedig az egész nemzetnél oly általános, hogy semmi, bármi üdvös legyen, soha törvényesnek s igy definitívnek tekintetni nem fog, ha behozatalánál azon jogfolytonosság nem tartatott meg, mely szerint alkotmányunk 1848-ig fejlődött. Vajon, kérdjük, opportunus-e, hogy most, midőn a törvényhozás a fejedelem által arra szólíttatott fel, hogy a legfontosabb ügyekben, melyek a köztünk s a birodalom között fennálló viszonyoknak hosszú időre alapját fogják képezni, határozzon ; vajon , mondjuk , czélszerű-e, hogy a jogfolytonosságnak elve épen ezen esetben sértessék meg? És épen mivel nekünk is nem pillanatnyi A húsvéti ünnepek miatt lapunk legközelebbi sí megnyugtatás, hanem czélszerű intézkedések létrehozatala fekszik szívünkön, mivel hazánk viszonyait a birodalomhoz úgy óhajtván elintézni, hogy közjogi önállásunk s törvényes függetlenségünk s az összbirodalom érdekei egyiránt biztosíttassanak: nem akarhatjuk, hogy az, amit megállapítunk, újra kérdés alá vonassék , mivel oly intézkedések törvényes megalapítása után törekszünk, melyek hazánk jóllétét és szabadságát, s a birodalom hatalmát állandóan biztosítsák ; nem mondhatjuk-e , miszerint azok, kik azt tanácsolják, hogy e fontos pillanatban azon elvtől térjünk el, mely hazánkban minden állandóságnak főfeltétele — oly valamit tanácsoltak, mi opportunus lehet azoknak, kik csak a pillanatnyi kényelmet keresik, mi opportunus lehet egyes tisztviselők szempontjából, de bizonyosan nem az sem az ország, sem a birodalom tekintetében. Nekünk legalább úgy látszik, hogy azok, kik a bonyodalmakat, melyekbe a törvények s a létező állapotok ellentéte miatt jutottunk, azáltal akarják megszüntetni, hogy a törvény végrehajtását mellőzik, igaz , ketté vágják a gordiusi csomót, de úgy, hogy egyszersmind azon kötelékeket metszik el, melyek a jelent a múlttal összekötik, s a nemzeti fejedelmei, hazánk s az összbirodalom között a legerősebb kapcsokat képezik; és mi ezen eljárást merésznek tarthatjuk, de opportunusnak, legalább a haza s a birodalom érdekében opportunusnak, bizonyosan nem. De a jogfolytonosság nem elv, hanem tény, s így az, mit a képviselők a nemzet nevében kértek , nem egy elv theoretikus elismerése, hanem amennyiben az a 17 évi törvénytelenségek után lehetséges, a törvényes állapot, s igy főkép a megyék és miniszteriális kormányformának helyreállítása s épen ezen kivonatoknak teljesítése az, mit némely kormányférfiaink inopportunusnak tartanak. Nem tagadjuk azon nehézségeket, melyekkel minden, bármily hiányos kormányrendszernek rögtöni megváltoztatása mindig jár. De vajon ebből az következik-e , hogy a jelen, egyiránt hiányosnak s törvénytelennek ismert közigaztási rendszernél maradjunk ? A fejedelem teljes őszinteségre szólítá fel a nemzetet, s kimondá többször, hogy a fennforgó kérdések megoldását csak kölcsönös bizalomtól várja. Igen, ezek a feltételek, melyektől függ, hogy nehéz viszonyainkból kibontakozzunk, s épen, mert a törvényes ösvényről letérve, arra rögtön vissza nem léphetünk, azért kettős szükségünk van, hogy azon időszakban, midőn a nemzet legfontosabb érdekei forognak kérdésben, a bizodalom teljes legyen, nemcsak a fejedelem s a törvényhozás , de a nemzet kormánya között is, őszinteséggel szólva pedig, vajon létezik-e ily bizalom, sőt lehetséges-e az a jelen körülmények között ? Midőn a trónról kimondatott, hogy a jogeljátszás elmélete helyett a jogfolytonosság elve tűzetett kis államviszonyaink rendezésénél ezentúl a sanctio pragmatika fog szolgálni kiindulási pontul, a nemzet osztatlan hálája követte e nyilatkozatot. És ha mindamellett a nemzetnek egy nagyrésze még most is aggodalommal tekint a jövőbe, minek tulajdonítható ez? Tisztán áll előttünk a fejedelem szándéka, s miután a törvényhozás az 1848-diki törvények értelmében hivatott egybe, a nemzet, törvényes képviselői által szabadon nyilatkozhatik; de vajon elfelejthetjük-e , hogy a fejedelem szándékain s törvényhozásunk alakulásán kívül semmi nem törvényes, s hogy ha a törvényhozás ma feloszlik, ha tanácsaim csak szerdán, ápril 4-dikén fog megjelenni. 25